Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-09 / 28. szám
Julius 9. 1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. Járdának muszáj lenni. Ismeretes, hogy a képviselőtestület egyik régebbi határozatában kimondotta, hogy a járdák kikövezendők. Ez idő szerint még nincsenek tégla járdával ellátva : A Hunyadi utczától nyugatra fekvő kelet—nyugati irányú utcák; a Magyar utcza be nem épített telkei; a Fő utcza Bessenyei tértől északra eső részének nyugati oldalán fekvő utcák; az Akáczfa és Bessenyei utczák ; továbbá a város körül újabban keletkezett Bessenyei, Gaál, Dobó és Nagy Pál telepek utczái. A járdákat okt. 1-ig kell kikövezni. Ha addig nem teljesiti azt a tulajdonos, úgy a város fogja azt terhűkre és költségükre elkészíteni. A járdák szélességét és magasságát a mérnöki hivatal állapítja meg. A boszorkány. — Igaz történet Halas múltjából. — Irta: GAIUS. V. a törvénykezési épületet zsuffolásig megtöltötték az érdeklődők, sszorongva várták, milyen lesz az Ítélet, amelyet a „halasi boszorkányra“-ra, Bósérnéra szabnak ki a bírák. Az ajtó felnyílt. A birák bevonultak. Felolvasták az Ítéletet: Bosér Gergelyné számos bűneiért másoknak irtóztató példájára, a maga érdemlett büntetésének elvételére, hóhér által megkinoztassék, annakutána elevenen megégettessék, következendőképen testének hamva vízbe, vagy levegőbe vettessék. Ezt a súlyos Ítéletet. Zay Mátyás, a Jász-kun kerületek ügyészének vád- inditványa alapján hozta meg a bíróság, aki fáradságot nem kiméivé, összegyűjtötte a vádakat. Amiatt hetekig tartózkodott Halason, s beszerezte az adatokat, amelyek kétségtelenné tették, hogy a vén asszony a bűnös útra tért. A súlyos ítélet a kor szellemével magyarázható meg. Abban az időben nem helyezkedtek még arra az álláspontra, hogy a halálbüntetést a legenyhébb módon kell végrehajtani; a középkori vadság belejátszott a törvénykezésbe is. A vén asszonyt siralomházba szállították, s őrzésére, nehogy megszöktessék, állandó őrt állítottak. A kivégzés napját hamarosan meg állapították. (Folytatjuk.) Ingatlanok adás-mese. Láda Istvánná Becsei Juliánná megvette Láda István rekettyéi ingatlanát 400 koronáért. Varga Károly és neje Mucsi Zsófia megvették özv. Dózsa Ferenczné és társai városi lakóházát 1800 koronáért. Ozékus Mihály (nős Szanyi Eszterrel) megvette Kecskés István és neje Bor Mária ingatlanát 1800 koronáért. Martinyi Józsefné Tihi Teréz (lip- pai lakos) megvette özv. Tihi Gusz- távnó Hokki Teréz ingatlanát 500 koronáért. Bukovics József megvette Böröczi Sándor és neje Bukros Teréz lakóházát 500 koronáért. Lázár István és neje Kiss I. Juliánná megvették Szűcs Benő slsó- fekete-földekbeli 25 n. öl szántóját 40 koronáért. Kóthencz József és neje Péter Borbála megvették Daróczi Juliánná Böröczi Józsefné városi lakóházát 1400 koronáért. Simon András és neje Öze Etel megvették a Sárközi Takarékpénztár ingatlanát 3200 koronáért. Dallos Imre és neje Oláh Anna megvették özv. Böröczi Józsefné Pólya Mária öregszőlőbeli 1 hold 255 n. öl ingatlanát 800 koronáért. Bazsa gyilkosa börtönben Vasraverve, csendőrszuronyok őrizete alatt hozták Halasra kedd éjjel Mezei Istvánt, aki Bazsa István éle- I tét oly gazul kioltotta. Daczára az I éjjeli időnek, az indóháznál nagy I tömeg gyűlt össze, megnézendő azt a szörnyeteget, akinek a kezéhez oly sok ember vére tapad. A gyilkost szerdán reggel kihallgatta a rendőrség. Mezei a gyilkosság elkövetésére vonatkozólag azon vallomást tette, hogy a gyilkosság elkövetése napján Bazsa tanyája mellett haladt el ittas állapotban és dalolt. Eközben Bazsa, kit ő nem ismert, megszólította s mivel Bazsától ő vizet kért, Bazsa behívta a tanyába. Ott a konyhában beszélgettek. Távozásakor Bazsa nevét kérdezte Mezeitől, aki Horváth Istvánnak mondotta magát, s megjegyezte, hogy Monda Antalnál dolgozik. Erre Bazsa Mezeit szidalmazni kezdte s azt mondotta neki, hogy „ha tudtam volna, hogy te vagy az a csavargó, aki Mondánál napi egy korona napszámért dolgozol, vizet sem adtam volna. — eltakarodj, mert felpofozlak, majd megtudod, hogy huszár őrmesterrel van dolgod.“ Erre Mezei azt válaszolta : „En meg baka freiter vagyok.“ Mivel Bazsa feléje közeledett, ő a nadrágja zsebéből bicskát rántott elő, s azzal Bazsát mellbe szúrta, s mikor Bazsa pisztolyt akart előhozni, a helyszínéről elmenekült. Mezei vallomása szerint az eset megtörténte után a város határát azonnal elhagyta, s ide többé vissza nem tért, tehát a határban itt nem kóborolt, s innen Kelebián, Horgoson, Magyarkanizsán, Obecsén és Újvidéken keresztül Slavoniába menekült, s a gyilkosság elkövetése után három nap múltán már Indián volt, csavargása közben megfordult Szerbiában, Bécsben, s mindenütt gyalog ment s álneveket használt, legutóbb Baranya vármegyében Gombós István név alatt tartózkodott s dolgozott rövidebb hosz- szabb ideig, s ezen a néven fogta el a sásdi csendőrség is egy ott elkövetett lopási ügyből kifolyólag. Mezei azt is vallotta, hogy 1911-ben Kiskunhalas területére azért menekült, mivel a gyilkosság elkövetése előtt Bajmokon, Bácsalmáson és Baján lopásokat követett el, ahol Horváth István név álatt szerepelt. Hogy fogták el Mezeit? A gyilkos elfogatásának érdeme — most már megállapítható — Soós Gyula sásdi csendőr-őrmesteré, s hűséges társáé : Kis József csendőré. Nevezettekhez kérdést intéztünk a gyilkos elfogatására vonatkozólag. Megtudtuk ekkor, hogy nem Petz járásőrmester volt az, aki kérte Mezei letartóztatását, mivel nevezett csak az elfogatásról értesülhetett. Ugyanis terhelt a kérdezés során magát szabadkai illetőségűnek mondotta. Ennek bebizonyítása céljából, s hogy nem terheli e más bűncselekmény az elfogott lelkiismeretét, intézett a sásdi csendőrsóg távirati megkeresést a szabadkai csendőrséghez, s az azon kérdésre vett válaszban foglaltatott a halasi rendőrség körözvónye. A buzgó őrmester előkereste a körözvényt, s az ismertetőjelek megállapítása és beigazolása után kérdezte ki a Bazsa esetre vonatkozólag az elfogottat. Mezei mindent tagadott. Tagadta, hogy járt valamikor Halason vagy környékén. A csendőrőrmester azonban nem hagyta magát a minden hájjal megkent gazember által orránál fogva vezettetni. Tovább vallatta. Addig bizonyítgatta reá az adatokat, amig megtörtén beismerte a tett elkövetését. Ezen az alapon intézett Soós őrmester távirati megkeresést a halasi rendőrkapitánysághoz, honnan távirati utón kérték Mezei Halasra szállítását. Terhelt azonban már ott átadatott kihallgatás céljából a bíróságnak. Ugyanis a godissai tégla égetőtől egy hosszú bundát, egy nagy kendőt, az ottani korcsmárostói pedig egy pár czipöt lopott. Történt ez múlt hó 29-én. A rákövetkező napon Hörnyék községben itint fel Mezei, hol a bundát akarta értékesíteni. Itt szembe jött vele egy járőr, aki előtt gyanúsnak tűnt fel. Igazolásra szólította fel. Mezei ezt megtenni nem tudta, s tört magyarsággal Páutics Tivadar szerb katonaszökevénynek mondotta magát. Ez volt az indító oka, hogy Soós őrmester letartóztatta Mezeit, s a biró házához kisérte. Mezei nemcsak a lopást, hanem mint fentebb is említettük, a gyilkosságot is bevallotta, nem különben, hogy Baján az ottani szülésznő lakásáról arany zsebórát lánccal, Bácsalmáson pedig ruhaneműeket lopott. Az .utóbbiak miatt szökött meg Szabadkáról. Nem igaz! id. Szabó Turzó Sándor, akinél a meggyilkolt özvegye lakott s aki bizalmas viszonyban volt Bazsánóval, lapunk munkatársának a következőket mondotta : Mezei vallomása egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Szemensze- dett hazugságok elejétől végig. A megboldogult Bazsát nem önvédelemből, avagy veszekedésből kifolyólag ölte meg. Az egész esetet híven elmondta nekem a meggyilkolt özvegye : Ba- zsánó, aki hosszú ideig nálam lakott, s házamnál érte a halál. Vallomását a rendőrség annak idején jegyzőkönyvbe is foglalta, s az felel meg a valóságnak. Mezei a jámbor és szomjas utas Képében kopogtatott be Bazsáékhoz, akik a legnagyobb szívességgel adtak neki pihenő helyet, holott később gyanúsnak találták. A megboldogult felesége határozottan erősítette előttem, s hogy ez igaz, arra meg is merek esküdni, hogy semminemű összeszó- lalkozás nem volt, hanem Mezei a gazda mellét simogatta és folyton hangoztatta, hogy kedves bácsikám ugye nem haragszik, s mi szeretjük egymást. Ekkor hirtelen egy észrevétlen pillanatban rántott bicskát és döfte a szerencsétlen Bazsa mellébe. A gazda megingott és pisztolyáért rohant be a más:k szobába, felesége pedig az ajtón kifelé. Az elvetemült gyilkos a szegény asszonnyal is végzett volna, de Bazsa lövése elriasztotta. Látható ezekből, hogy az igazság az, hogy Mezei nem önvédelemből követte el a gyilkosságot. A meggyilkolt fia. ifj. Bazsa István egyetlen fia a meggyilkoltnak. Ő ezt a nyilatkozatot tette : Csodáltam volna, ha a gaz Mezei nem azt mondja, amit mondott. Az, aki már többször gyilkolt, bizonyos, hogy védekezik. Hogy igaz-e, az más kérdés. En ismertem apámat. Az nem sértegetett senkit, s nem mondhatta azt, amit Mezei vallott, mivel apám nem is volt katona. De a helyszíni szemlén is hazugságot mondott Mezei. Ugyanis a gyilkosság napján megtaláltuk a csapást, azt a rendőrkapitány ur is látta, mégis másik irányban mutatta most a gyilkos, s ezt vették jegyzőkönyvbe. Csodálom azt is, hogy a család tagjai közül senkit ki uem hallgattak, s nem hívták meg a helyszíni szemlére. Pedig talán bennünket érdekel legközelebbről az ügy, s mi fontos vallomásokat tehetünk. Ki kellett volna hallgatni azokat, akik tudnak a dologról, úgy kiviláglott volna, hogy Mezei hazudott, s apámat azért ölte meg, hogy kirabolja, de anyám kiabálása és halálosan megsebesített apám lövése elzavarta. Legújabb! Tudósítónk jelentése. A gyomai választás. Ellenzéki kerület Gyoma, Képviselője Kovács Gyula volt, aki gróf Tiszára rálőtt. De úgy látszik, golyója az ellenzéket találta és sebezte meg, mivel a munkapárt talajt szerzett a kerületben. Kovács lemondása folytán keddre tűzték ki a választást. Jelöltek: Nagy József függetlenségi gazdapárti. Perényi Zsigmond báró munkapárti és Gerő fővárosi ügyvéd függetlenségi párti. A választás 8 órakor kezdődött. Már kezdetben nehezen tudták a íiiggetlen-gazdapártiak a turnusokat kiállítani, úgy hogy a délelőtt folyamán tekintélyes többsége volt a munkapártnak. 3U 1 órakor a szavazatok igy álltak: Perény.i 599 Nagy 177 Gerő 4 A munkapárt hétszáz többségre számit. Népesedési mozgalom. — Julius 1. — julius 8. — Születtek: Bacsó Lajos és Banga Krisztinának Imre nevű fiuk. Ritter János és Nagy Zsófiának halva született fiú gyermekük. László Sándor és Biró Julián- náuak Juliánná nevű leányuk. Dám Pál és Vilhelm Erzsébetnek Péter nevű fiuk. Illés Ignácz és Nagy Peják Gálzó Agnesnak István nevű fiuk. Kovács János és Nagy Ту. Juliánnának halva született leány gyermekük. Csehó Kovács Juliánnának János nevű fia. Viszmeg Benő és Tóth Agnesnak Dezső nevű fiuk. Madaras Antal és Tallér Teréziának Erzsébet Juliánná nevű leányuk. Daci Béniámin és Babó Juliánnának Fe- rencz nevű fiuk. Faddi Ferencz és Király Gy. Veronának Imre nevű fiuk. Hudák János és Tanács Máriának Jolán nevű leányuk. Solti József és Kis V. Etelkának Antal nevű fiuk. Bereczki Lajos és Kiskopárdi Máriának Lajos nevű fiuk. Meghaltak: Németh Benő 9 hónapos korban, Gyugel Mária 15 hónapos, Téglás Dezső 2 éves, Illés István 1 napos, Tóth Sz. Juliánná 14 napos korban. Kihirdetett jegyesek: Gál Lukács Balla Zsófiával (Tanuk : Kaczendorfer József, Korponovity Lukács.) Egybekeltek : Bobár Dezső Lajos kisszállási lakos Degiorgi Renée Mártával. Müller Andor budapesti lakos Práger Rózsával. Rablógyilkosság mellett szóltak a meggyilkolt leányai : Juliánná és Eszter. Erről beszélt annak idején egyik munkatársunk előtt Bazsánó is, aki már vallomást nem tehet, mivel véletlen baleset halálát okozta: a kályhából kitóluló széngáz megölte. Egy uj tanú is akadt: Szekeres István, aki Mezei Szvetinkát kocsiján a szegedi utón a Bazsa tanyáig elvitte. A gazda és felesége szerint Mezei józan volt a tett elkövetésének napján. Az ügy fejleményeiről annak idején befogunk számolni olvasóinknak. Lapzárta előtt megjelent szerkesztőségünkben Földvári Istvánná, aki szintén úgy nyilatkozott, hogy Mezei vallomása a valóságnak nem felel meg, A valóság — úgymond — az, amelyet Bazsánó mondott, s mely a Helyi Értesítőben jelent meg.
