Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-21 / 21. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 21. Tanyai istentisztelet. Helybeli rém. kath. plébános buzgó- ságának tudható, hogy hívei közül nemcsak a városban lakóknak ad alkalmat istentisztelet látogatásra, ha­nem a legújabb terv szerint egyes népesebb pusztán is egybegyűjti hí­veit, bogy Isten igéjének hirdetésében nekik is legyen részük. F. hó 4-én Tajó puszta rk. hívei jöttek össze szt. gyónás-áldozás elvég­zésére s szt. mise hallgatására. E hó 11. és 12-én pedig Bodoglár puszta rém. kath. hívei hallgatták Isten igéinek hirdetését. Pünkösd napján d. u 1 órakor jött néhány kocsi a plébános űrért, s az örömöt és lelkesedést mutatja az, hogy az ut felénél egyszerre feltűnt gyönyörű lovakon ülő lovasok né- hánya s egy pár kocsi, kik a menet fogadásáia s kíséretére jöttek, ezáltal is kiakarván fejezni, hogy Bodoglár pusztán még van igazi hitélet s a vallás gyakorlásában még szívesen óhajtanak részt venni. Délután 3 órakor litánia után gyóntatás volt, másnap reggel l/s 10 órakor az igen szép számmal össze­jött hívek prédikációt hallgattak, mely után a szent mise következett, közben áldoztatással. A bodoglári hívek dicséretére le­gyen mondva, hogy szabályos és korrekt éneklésükkel igen meglepték az ott első alkalommal megjelenteket. Óhajunk, hogy kedves pusztai hi- veiuk továbbra is maradjanak meg ezen nemes cselekedetek gyakorlásá­ban, miáltal nemcsak Istennek tetsző dolgot visznek véghez, hanem a jó­cselekedetek által egyúttal a hazának tesznek szolgálatot s bátran hangoz­tathatják e jelszavakat: „Isten, király, haza.“ T. Népesedési mozgalom. — Május 13. — május 20. — Születtek: Hegedűs Tamás és Pap Etelkának Verona nevű leányuk. Szabó József és Huszti Juliánnának Erzsébet nevű leányuk. Agócs József és Lehóczki Veronának Vilma nevű leányuk. Farkas József és Szegi Etelkának János nevű fiuk. Kovács Pál és Kárász Ilonának Ilona Jolán nevű leányuk. Seres Veronának Verona nevű leánya. Kucsora János és Da- másdi Juliánnának János nevű fiuk. Sáfár József és Banári Juliánnának Béniámin nevű fiuk. Kovács János és Illés Agnesnak Viktória nevű leányuk. Burghardt Mihály Jakab és Focht Rozáliának Margit nevű leányuk. Tárnoki Péter Pál és Horog Zsófiának László nevű fiuk. Meghaltak : Horti Ferencz 7 hónapos korban, Meszes Rudolf 2 hónapos, özv. Gyöngyi Istvánná Pap Rozália 76 éves, Korda István 69 éves, Vigh Apollónia 76 éves, Nagy Kálozi Sándor 52 éves, Kiss Judith 2 éves, özv. Lamprich Jánosné Csömör Eleonóra 56 éves, özv. Lázár Fe- renczné Németh Albert Mária 88 éves, Kovács Margit 11 hónapos, Visnyei János 22 napos, Bacsó József 37 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Dóczi Imre Vágó Máriával (Tanuk : Budai Balázs, Váczi Pál.) Tanács József Lovászi Erzsébet szegedi lakossal. Kasza István Lőrincz Farkas Ilona eoltvadkerti lakossal. Egybekeltek: Könyves Sándor Turancsik An­nával. Abrahám Antal Kovács Julián- nával. Fehér Mihály Tinnyei Ju- liánnával. Ha gyöngyöt oszthatsz a világnak, Cs^k szórd el, bár jég is szakad A nap kisüt, a jég elolvad — A gyöngy pediglen gyöngy marad. A vetések állása. A gazdasági tudósítók jelentéséből vesszük az alantiakat, a melyek a halasi földekre is vonatkoznak. Az őszi buzavetések a Duna—Tisza közén általában jól állanak, különösen a korai ' etések, melyek mindenütt jól bokrosodtak, sűrűek és erőteljesek. A későiek több helyen visszamarad­tak, ritkák és vékonyak. Általában melegebb időt kívánnak. Az őszi rozs és kétszeres vetések a Duna—Tisza közén általában ritkák, gazosak és rövid száruak. Kalászukat már kitolták, sőt helyenkint virágoz­nak is. A kalászok azonban többnyire szép nagyok. A réti fű növése általában kielégitő. A rét az utóbbi kedvező időben is­mét fejlődésnek indult, de még nem heverte ki mindenütt az előző hideg időjárást, sőt helyenkint még viz alatt is áll. Általában véve azonban mindenütt erős javulás észlelhető. A legelők szépen állanak. A fű- növés a hűvös időben visszamaradt, az utóbbi időben azonban ismét fejlődésnek indult. Esetek. Az eskü. Megtudta a pénzügyminisztérium egyik tisztviselője, hogy ő nincs fölterjesztve a jutalmazandók között. Mivel még nem ment el az előter­jesztés, bement a főtanácshoz és megkérte, hogy vegye őt is a jutái inazandók közé, hisz dolgozik eleget, aztán meg apró kisgyermekei vannak. — Nem terjesztem elő, — felelte a főtanácsos. — Mert úgyis elkár­tyázza, amit kap. Annyit könyörgött, hogy a jószívű főtanácsos végre megszánta, s azt azt mondta neki : — Hát mennyire érdemesíti magát ? — Jól esnék vagy 200 korona. — No jól van, felterjesztem 200 koronára, de egy föltétel alatt. Ha megesküszik a gyermekei boldogságára, hogy többé nem fog kártyázni 1 Némán állt egy darabig a tiszt­viselő a főnöke előtt, majd megszólalt: — Főtanácsos ur, könyörgöm szé­pen, módosítsunk a föltételeken ! — Hogyan és mikép ? — ügy könyörgöm alásan, hogy megelégszem, ha 200 helyett csak 100 korona jutalomra méltóztatnék előterjeszteni ; de a főtanácsos ur is elégedjék meg, ha a gyermekeim boldogsága helyett az — anyósomra esküszöm. Aki teheti . . . G. András gazduramat valamelyes betegség levette lábáról. — Doktort kéne hivatni 1 — ag­godalmaskodott az anyjuk. — Ugyan mán no, minek mindjárt a doktor, patika ? Tán nem is olyan nagy lösz a baj, — mondta a szom­szédasszony. — Hál’isten, elég módosok vagyunk — tóditotta G.-né asszony és rögvest intézkedett, hogy kihozzák a doktort. Ez megérkezett és megvizsgálta a beteget, megírta a recipét. — Csináltassák meg kentek ezt az orvosságot, aztán minden két órában adjanak be a betegnek egy kávés kanállal. G.-né asszonyság büszke gőggel böki oda a doktornak : — Adhatunk mi, tekintetes ur, minden félórában is egy leveses kanállal, mert hát hál’istennek nem szorultunk rá, hogy nagyon spóroljunk. Szomorú tapasztalat. 1- sö olvasó: Hallottad 1 a Gyula azt állította, hogy a Helyi Értesítőben a hirdetés nem fizeti ki magát. 2- ilc olvasó: Csodálom, hisz ha jól tudom, Gyula is azon lap hirdetése által jutott feleségéhez. l-sö olvasó: Éppen ezért mondja, hogy nem fizeti ki magát ! A ruca pecsenye. — Tudósítónktól. — Vígan borozgattak egyik prónay- falvai korcsmában Kartok János és Kolompár János. Ivás közben meg­szólalt az utóbbi : — Ejnye komám ! úgy ki vagyok éhezve, mint a farkas. — Jó volna egy kis ruczapecsenye? — kérdezte társa. — Jobb hamarább, mint későbben.-- No, há akkor menjük. — Hová ? — Rucapecsenyéórt. Tudok egy helyen egy szép kövér gácsir-ruczát a ketreczben. A feleségem majd megsüti. A két barát nem sokat teketóriázott. Búcsút vett a korcsmárostól, aki egész az ajtóig kikisérte őket. Mikor be- I ment, a vendégek szépen visszafor­dultak a korcsmáros fás színje felé. — Abban van a ketrec — súgta I Kolompár. A fás szin ajtaja lakatra volt téve. De nem sokat ért, mivel Kartok csak egyet csavarintott rajta és már szabad volt az ut. Kolompár ment be, s néhány pillanat múlva hozta nyakánál fogva a gácsért. A két czimbora most hazatért, s otthon nagy lakomát csapott. De biz keserű lesz az utóize, mert a lopásért Kalocsán fognak számolni. Á régi megyei hetyárélet — Apja fia. — Csendőrök fogták közre Majsán Batki Pál földmivest és hozták a bírósághoz Halasra. Az volt a bűne, hogy összeköttetésben állott egy pénz­hamisító baudával és hamis pénz értékesítésére vállalkozott. Halasról hamarosan elvitték Kalo­csára, ahol öt évet szabtak reá. Mig a börtönben sínylődött az apa, addig fura állapotok voltak otthon. A feleség más karjaiban keresett vigaszt: teljesen megfeledkezett a hitvesi hű­ségről. Eleinte senki sem tudott erről. Később azonban suttogui kezdték a faluban, ami fülébe jutott Batki 16 éves János nevű fiának. Nem lett volna apja fia, ha szó nélkül eltűri a család meggyalázását. Kileste a szerelmeseket, s a csábitót leütötte. Menekült azután. Halas határában azonban elfogták. Az enyhítő körülményeket mérle­gelve aránylag enyhe büntetést kapott a fiú : négy esztendőt. Apja mellé került a börtönben, s onnan kikerülve tutóbetyárokká lettek, kiknek cselekedeteiről az egész me­gyében tudtak. R. Csatangolás. — Lélek mérgezők. — Minden kisebb város lakóinak árny­oldala, hogy nagyon kedveli a más ajtala előtt való söprést, mondjuk magyarán: a pletykát. Ettől a szo­kástól természetesen nem ment a mi pátriánk, Halas sem. Itt is űzik nagy szeretettel, nagy ambiczióval. Pedig a pletyka soha sem valami bizonyosságon rágódik. Terjesztője mindig mosakodással kezdi munkáját, előreboceájtva, hogy nem tudja igaz-e, de úgy hallotta, mindenki azt beszéli. Gazdája sohasem akad a pletykának, ellenben megvan a piszok, a mocs- kolódás, az engesztelhetetlen harag, gyűlölködés és temérdek keserűség, amely jó szomszédokat, barátokat — főleg azonban barátnőket — egymás ádáz ellenségévé tesz. E kór ellen, mely megmételyezi a társadalmat nálunk is kellene velamit tenni. De nem tesznek, s nem is akarnak. Mert akkor miről lehetne beszélni ? Az eltüntetett hordók. — Élet a tanyákon. — El egyik pusztánkon két jóízű humoráról ismert gazdaember, kik I bár a legjobb viszonyban élnek, mégis I folyton egymás ugratásán törik fejü- I két. Egész legendák terjengnek a j heczczekről. Ezekből közlünk egyet, melyet maga a megtréfált mesélt el nekünk : — Szomszédom — kezdte — a múlt hónapban pinczéjét tataroztatta. Ezért megkért, hogy engedjem meg, hogy addig, mig ő pinczéjét rendbe­hozza, az enyémben helyezze el boros hordóit. — Csak hozd koma Jut ott az én tizenkettőm mellett a te négyednek is hely. Másnap már megérkeztek a hordók. Azokat úgy helyeztük el, hogy a középen voltak övéi. a szélén az enyém. A négyszögletű pincze minden oldalán kilencz-kilencz, úgy ahogy a rajzon látható : 000 000 000 000 0000 000 000 000 000 Mikor a roztam, bo a hordókat hordó volt szerkesztő komám elment, elhatá- iy megtréfálom. Elraktam úgy, hogy mégis 9—9 a széleken. így nézett ki ur : 00 00000 00 0O0G0 00000 00 00000 00 — Nemsokára megakarta nézni komám a hordóit. Azoknak hült helyét találta. Nem szólt semmit. Csak gondolkodott és engem állított falhoz. Az én hordóimból vett el úgy, hogy a széleken mégis csak 9-9 volt. 0000 0 0000 0 0000 0 0000 0000 0 0000 — Utoljára hát mégis csak ó ne­vetett. No de nem baj 1 Majd kigu­berálok én még mást is. * így éldegélnek és mulatnak tanyai gazdáink. Csak tartsa meg az Isten sokáig jó szokásaikat. Ingatlanok adás-másé. Szekulesz H. Herman (nős Schnei­der Reginával) megvette Nagy У. Juliánná Erdélyi Sándorné ingatlanát 170 koronáért. Kovács Lajos és neje Rébék Ju­liánná újvidéki lakosok megvették Kupa Erzsébet Babó Elekné ingatlanát 174 koronáért. Szakái Sándor és neje Csete Ju­liánná megvették Tóth M. Lajosné Bacsó Mária ingatlanát 200 kor.-ért. Batiz József és neje Király Gy. Jusztina megvették Sándor Sándor és társai ingatlanát 411 koronáért. Paprika József (nős Deák Julián- nával) megvette Paprika Juliánná és társai ingatlanát 750 koronáért. Paprika Sándor, Paprika Mária megvették Paprika Juliánná és társai ingatlanát 560 koronáért. Szatmári G. Imréné Gyevi Juliánná megvette Takács Imréné Kelemen Gy. Anna ingatlanát 180 koronáért. Szili Péter (nős Markó Juliánnával) megvette Racsmán Istvánná Jakns Etel ingatlanát 500 koronáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom