Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-02 / 14. szám

191В.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

április 2.

Az nj államtitkár — a liberalizmus apostola.

Benedek Sándor, a most kinevezett vallás és közoktatásügyi államtitkár gyönyörű beszédben válaszolt az őt dunaveesei képviselőjelöltnek felkérő deputáczió vezetőjének a szavaira.

Mint köztudomású, hosszabb beszédet f. hó 1 én, kedden, a dunaveesei választókerület középpontján fog tartani, ahová Hegedűs Kálmán orsz. képviselő is elkíséri őt.

Most mondott beszédének csak egy részletét közöljük, mint amely valóságos apoteózisa az igazi liberáliz- musnak.

A. beszédnek ez a része igy hangzik:

Azt méltóztatnak tudni, hogy református vagyok s a múlt év óta a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője. Ebben a minőségemben közvetlen utódja vagyok oly nagy államférfiaknak, illetve tudósoknak, mint Szilágyi Dezső, Hegedűs Sándor és Yécsey Tamás. Nem lennék hü e nagy férfiak szellemi hagyományaihoz, ha nem igyekezném magamat beleélni abba a magasabb eszmekörbe, a melyet a haladás törvényei irányítanak. A 'haladás sodra, tisztelt uraim, az egyházak között fenforgott gyászos emlékezetű ellentéteket elseperte s a vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyát uj alapra helyezte át. Ez uj alap, a felebaráti szeretet magasztos tana, önként vezet el ahhoz az igazsághoz, hogy a vallásfelekezetek egymásnak testvérei s hogy minden egyháznak találkoznia kell azon az utón, a mely Istenhez vezet.

Ez vplt felfogásom mint egyházkerületi főjegyzőnek, ez a felfogásom ma, mint a kultuszminisztérium államtitkárának is. Biztosítom tisztelt polgártársaimat arról, hogy a kultuszkormányban nincs egyetlen illetékes tényező sem olyan, a ki a felekezet- közi békességet a legfőbb törvénynek ne tartaná.

Esetek.

A nemet meg:

a kalocsai bíró.

Kender alá adták ki Kalocsán a község földjeit. A biró uram öreges, nagy betűkkel Írja be a lajstromába a bérlők neveit . . . Látszik, hogy nehezére esik a betűvetés mestersége, mellyel különben sem áll valami jó lábon.

Az egyik jelentkező valami német atyafi, aki az érseki egyházi zenekar tagja.

„Hogy hívnak sógor ?“ — kérdi őt a biró, miközben pennáját Íráshoz igazítja.

„Johan Franz Ferdinand Trepp, Figurálist-Choralist“, — hangzik а válasz.

„Mi az Isten csodájának?!“

„Johan Franz Ferdinand Trepp, Figuralist-Choralist“ — válaszolja újra az atyafi.

Lecsapja mérgesen a tollat a biró, szólván:

„Edd meg a nevedet sógor 1 Nem kapsz kenderföldet!“

Az apai jótanács.

Lapunk egyik barátja tanúja volt, amikor egy ifjú szerelmetes fejfájások és nyomasztó gondok között — hozományra vadászott és már ott tartolt, hogy leány nézőbe utazzék, kikérve előbb apja tanácsát. Es szólt pedig az öreg : utazzál el fiam Munkácsra és nézd meg magadnak azt a lányt, akit ajánlottak. Es nézd meg a hozzátartozóit is ... Ha jó családból való a leány, elégedjél meg négyezer korona hozománynyal. Ha a család nem nagyon előkelő, kérjél tízezer koronát. Nekem pedig rögtön táviratozzál, mit tapasztaltál.

A fiú elutazott és már másnap megjött a sürgöny:

— Apját felakasztották. Mennyit kérjek ? . . .

A koldus.

— Az élet mélységeiből. —

A környékbeli csendőrsóg egy toprongyos züllött alakot tartóztatott le a napokban. Az volt a bűne, hogy engedély nélkül koldult.

Amikor személyét illetőleg kérdést intéztek hozzá, először minden felvilágosítást megtagadott. Mikor azután iratait megvizsgálták érthetővé vált a züllött csavargónak tiltakozása.

Kiderült, hogy Juhász Jánosnak hívják s volt kiskunmajsai építési vállalkozó. Juhász nem is olyan régen jobb napokat is élt. Jómódú, vagyonos ember volt, de a kártyaszenvedély arra a lejtőre juttatta, amelyről csak nagy ritkán van visszatérés.

Juhász nem tudott, vagy nem akart megváltozni. Gyakran fordult meg Halason is, de nem üzleti ügyben, hanem ha csak tehette városunkban is egész nap kártyázott. Természetesen igy anyagilag teljesen tönkrement. Később családja is elhagyta, s a nemrég még jómódban élő ember most mások ajtaja előtt szedegette volna a morzsákat, ha ebben is meg nem akadályozzák a csendőrök.

Juhász Jánost tiltott koldulás miatt feljelentették, s Kiskunmajsára illetőségi helyére tolonczolták.

Nyílt levél

Figyelő elvtárshoz 1

Elvezettel olvastuk czikkeit és kijelenthetjük, hogy azoknak munkásbarát voltát mindég kiéreztük, s azért e helyütt munkástársaink neben köszönetét mondunk Önnek.

Jól tudjuk, kik a mi barátaink, jól tudjuk, hogy azok, akik most a keblükre igyekszenek ölelni csak szin- leges barátaink ; őket csak a kényszerítő körülmények tették barátainkká. Jól tudjuk, hogy nem szavak, hanem tettek azok, amelyekkel rajtunk segíteni lehet, s többet érnek nekünk a munkásházak száz — Silberstein-féle I beszédnél, amely nemcsak hogy nem ! őszinte, hanem — miként Figyelő I elvtárs mondotta — erősen túlzott és j valósziuületlen.

Mi a saját józan eszünkkel gondol- 1 kozunk, s ezért tiszteljük (a város i orsz. képviselőjét, akivel egy politikai hitvalláson nem vagyunk. Tiszteljük, mert alatta a város oly I fejlődésnek indult, haladása oly lendületet vett, aminőt nem is sejtettünk.

Arra pedig, aki ezt létrehozta nem dobhatunk követ. Nem dobhatunk, mivel szerintünk a városi politika az, amelyet a halasiaknak gyakorolniok kell, s annak kell a jövőben érvényt szerezni, az országos politikából a város nem ól meg, pedig — sajnos, da való — a vagyonosodás minden jó kutforrása.

De ne kalandozzunk messzire levelünkben. Ne felejtsük el, ami vol takópen e levél megírására késztetett, felkérni az igen tisztelt Figyelő elvtársat, hogy a jövőben is azzal a szeretettel, jóindulattal kezelje ami ügyünket, dolgainkat, aminő az eddigi írásaiból kicsendült.

Ezután is munkásbarát legyen, s ne hagyja magát elkedvetleníteni a támadásoktól, amelynek rugója az elfogultság. Tisztelői:

A felvilágosult szocziálisták.

A HÓDÍTÓK. — Hogy osztják fel a meghódított török tartományokat a szövetségesek közt ?

— Hát úgy történik, hogy kiszámítjuk, hol esett el a legtöbb gyermek, asszony és aggastyán. Ott biztosan a szerbek győztek.

*

A saját nemünkből csak akkor szoktunk barátot választani, a mikor

még nem, vagy amikor már nem rajongunk a másik nemért.

Hajsza.

— Tudósítónktól. —

A vidéki torzsalkodás, áskálódás példáját mutatja a keczeli plébános : Szabady Ferencz esete. Ez a derék plébános valódi atyja népének, s nemcsak hirdeti, hanem gyakorlatban is érvényt szerez a vallás dogmáinak. Ajtaja előtt szegény soh’se kopogtat ■hiába, s házától üres kézzel nem távozik.

Természetes, hogy ilyen tulajdonságokkal megáldott ember szembe kerül azokkal, akik a nép félrevezetésére törekszenek s akik politikai türelmetlenségükben mindenkit jellem- teleunek mondanak, aki nem vallja az ő téveszméjüket.

Szembe került ekként a plébános is az ottani ellenzékkel, amelynek se hogy sem tetszett a nép felvilágosítását ezélzó munka. Addig áskálódtak ellene, addig keresgéltek mig ki nem sütötték, hogy vesztegetett.

Ezzel a váddal Pozsgai képviselő a kalocsai törvényszéket kereste fel, amely — érthetetlen — elitélő végzést hozott.

Az igazságot azonban csak porba sújtani lehet ; megölni, bármilyen hatalma is legyen valakinek, nem lehetséges. A porból is felemelkedik az s még erősebben ragyog, mint annak előtte.

így volt ez Szabadyval is. A legfelsőbb helyről szolgáltattak neki elégtételt, lesújtván ezáltal azokat, akik a hajszát ellene vezették.

A Társadalmi Muzeum Halason.

Halas városának a magyar kultúra iránt érdeklődő közönsége mindenesetre örvendetes tudomást szerez arról a hírről, melyet lapunk zártakor veszünk.

E hir szerint a Társadalmi Muzeum országos nevű igazgatója, a külföldi szakkörökben is nagy tekintélynek örvendő tudós : Szántó Menyhért min. tanácsos társadalomtudományi kiállítást fog rendezni Halason, ha ez iránt az az érdeklődés fog megnyilvánulni, amelyet az ügy kiváló fontossága megérdemel.

Hegedűs Kálmán orsz. képviselő márczius 29-én délben látogatta meg Hofmeister Juda dr. városi ügyészszel együtt a Társadalmi Muzeum fényes helyiségeiben Szántó Menyhért min. tanácsost, aki örömmel Ígérte meg, hogy városunkban kiállítást fog rendezni.

Ingatlanok adás-mése.

László Imre (Imre fia) megvette Szabó Imre és neje beltelki lakóházát 2800 koronáért.

Izsáki Sándor és neje Vadász Juliánná megvették özv. Varga T. Mihályné beltelki lakóházát és fehértói nádas részét 1900 koronáért.

Kovács G. Ferencz és neje Nagy T. Juliánná megvették Nagy T. Sándor és társa városi lakóház illetőségüket 1758 koronáért.

ifj. Babó Benő megvette Gusztos László ingatlanát 1699 kor. 12 f.-ért.

Ván István megvette Daczi Sándor és neje Marton Eozál városi nádasát 50 koronáért.

Monda János és neje Feró D. Mária megvették Babenyecz ,Os Istvánná ez. Bat Juliánná felsőszállási szántóját 1200 koronáért.

Hegedűs B. András és Varga Anna szegedi lakosok megvették Figura János (Antal fia) rekettyéi tanyásbirtokát 21000 koronáért.

Ács János és neje Kovács Juliánná megvették a halasi Takaréktól alsó fekete földekben levő ingatlanát 72 koronáért.

Szekulesz H. Herman és neje Schneider Eegina megvették Eádóczi Pálnó Tóth B. Eleonóra felső-kisteleki 22 hold 800 n. öl legelőjét 1125 koronáért.

Czinikus politikusok és naiv közkatonák.

— Nem olyan forrón eszik a levest, ahogyan tálalják. —

Désy Zoltán márczius 15-én délelőtt a sárga földig lepocskondiázta a munkapártot és még aznap délután barátságos látogatást tett a munkapárt elnökénél.

Az egész Désy affért azok a tiszteletreméltó, de naiv urak, akik a vidéki városokban laknak, sokkal tra- gikusabbnak fogják fel, mint maga az affér főszereplő.

A vidéki újságírók, politikusok komolyan veszik Désy vádjait, s lehet, hogy amikor ugyanazokat a vádakat hangoztatják, burkoltan, vagy nyíltan, de szabadon Désy után, lehet, hogy éppen ugyanakkor Désy Zoltán barátságos vacsorát költ el Lukács Lászlóval valamelyik bécsi szálloda chambre szeparéjában.

Az alanti kedves apróságot olvastuk erre vonatkozólag, s közöljük olvasóinkkal:

1.

Történik: valamikor régen. Hely: a büntető bíróság A vád: becsületsértés vétsége.

A biró : Mos, Kohn ur, ön hallotta a vádat. Ön azzal van vádolva, hogy Friedmann urat a saját lakásán a vendégei előtt legazemberezte. Kötelességemhez híven megpróbálom az ügynek békés utón való kiegyenlítését. Jó lesz, azt tanácslom. ha ebbe beleegyezik, mert különben megbánja majd, ha szót nem fogad.

Kohn : Hajlandó vagyok a nagyságos biró urnák szót fogadni.

A biró: Tehát ön azzal ád a sértettnek elégtételt, hogy elmegy a lakására és tőle ünnepélyesen bocsánatot kér.

Kohn : Megteszem, nagyságos biró ur.

A biró: Helyes. Abban a reményben, hogy szavát megtartja, ebben az ügyben a további eljárást megszüntetem. (Panaszos, vádlott, tanuk elvonulnak )

Másnap Friedmann diadalérzette! vacsorára meghívja ama barátait, akik a sértésnél jelen voltak és várja a töredelmes Kohnt. Hosszas várakozás után csengetés hallatszik. Friedmann pózba vágja magát. Ajtó nyílik.

Kohn (alázatosan benyit) : Alásan kérem, itt lakik Schwarcz ur ?

Friedmann (szigorú hangon): Maga nagyon jól tudja, hogy itt Friedmann ur lakik és nem Schwarcz ur.

Kohn (mély meghallással): Akkor hát bocsánatot kérek. (Általános elképedés mellett távozik.)

2.

Történik: márczius 15-ikén, 1913-ban. Hely: a Gresham-palota.

Kossuth Ferencz: Zoltán, nagy hibát követtél el Te ma azt üzented a munkapártnak, hogy azért nem megyünk be a képviselő- házba, mert márczius 16-én nem akarunk csirkefogókkal veszekedni. Ez nagy meggondolatlanság. Utóvégre is valamikor mégis csak ezekkel az emberekkel kell megegyeznünk. Ezt tehát reparálnod kell.

Désy: Kész vagyok vezérem kívánságát teljesíteni.

Kossuth Ferencz: Ezt elvártam tőled. Tehát menj el a megsértett párt elnökéhez, Khuen-Héderváry Károly grófhoz és kérd meg, hogy bocsássa meg a sértést és hogy ne haragudjék a sértésért.

Désy: Meglesz. (Távozik.)

Este a szervita-téri Teleki-palotában, Khuen-gróf szalonjában szivarozik és mosolyog. Désy Zoltán belép

Désy: Jó estét kívánok, mint közönségesen.

Khuen gróf: Szervusz, Zoltán. Gyújts rá.

Désy: Ugyan kérem alásan, itt lakik Bethlen István gróf ?

Khuen (nevetve) : Mi lel, Zoltán ? Itten én lakom.

Désy (hajlongva): Akkor hát bocsánatot kérek. (Az egész inezidens alig tartott százhuszonöt perczig.)

Marad a megyeháza.

Az utóbbi napokban az a gazdátlan hir keringett a megyében, hogy a megye székhelyét elhelyezik Budapestről Kecskemétre vagy Kalocsára.

Ez a hir csupán jámbor óhajtás. Kívánsága azoknak, akik azt vélik, hogy távolabb a fővárostól nagyobb agitaciót fejthetnek ki a kormány ellen, lelkiismeretlen munkájukat ott nem ellenőrizheti úgy a sajtó.

Az igazság az — mint fővárosi tudósítónk értesül — hogy a megyeház marad, csupán a pestvidóki törvényszék költözik Budára. A megye házát különben újra ópitik.