Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-24 / 52. szám
deozember 24. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. 5 A féipár csizma. — Levelezőnktől. — Még vasárnáp éjjel történt a szomszédos Majsán, hogy a külváros egyik utcájában az arra cirkáló rendőr az egyik ház kerítése mellett gyanús alakot látott felfelé kapaszkodni. A holdvilág fénye mellett látszott, hogy a kerítést akarja átmászni a gyanús ember. A rendőr odasietett s egy csizmás lábú fiatalembert látott a kerítés tetején ülni. — Hová mászik maga ? — kérdezte a rendőr. — Semmi köze sincs hozzá! — válaszolt hetvenkedő hangon az ifjú. A konfidens hang felháborította a rendőrt 8 felháborodásában megragadta a kerítés tetején ülő ember csizmáját. Az alak rugdosni kezdett, aminek az lett a következménye, hogy a félpár csizmája a rendőr kezében maradt. Az alak átvetette magát a kerítésen. — A rendőr hóna alá vette a csizmát és utána kúszott emberének. Mire ő is beért az udvarba, a menekülő felcsattantotta az utcai kijárat csapóját s félcsizmában kirohant az utcára. — A rendőr utána iramodott, de a sötétben elvesztette a nyomát. Most már nem tudta, mit csináljon azzal a fólpár csizmával. A rendőri kötelesség azt diktálja neki, hogy költse tel a ház lakóit, akiknek vagyon- és életbiztonságát az éjjeli alak háborgatta. Egy becsületes kis iparos lakott abban a házban, aki a zörgetósre nagy álmosan ki is nyitotta a lakás ajtaját — Fel kellett, hogy költsem, — szólt a rendőr. — Valami tolvaj féle mászott be a maga házának kerítésén. Dulakodtam is vele, de elmenekült az átkozott. A félcsizmáját sikerült lehúznom a lábáról. A házigazda mustráló szemekkel méregette végig a rendőrileg lehúzott csizmát, azután a szivéhez kapott. Mert ez a fél pár csizma, mintha beleugrott volna a szivébe. A kisiparos családjának van egy nőtagja, akit nagyon félt. A mester már az első tekintetre megállapította, hogy ez a fél pár csizma annak a fiatal embernek a tulajdonát képezi, aki ezt a nő családtagot éjjel-nappal környékezi. Meg is mondotta a rendőrnek a fiatal ember pontos cimét, a ki a pontos atressz után még aznap reggel beállított az ifjú lakására. A fiatalember otthon volt és tagadott. Azt állította, hogy ő világ életében cipőben járt és sohasem volt csizmája s az éjjel különben is otthon aludt. Hang, arc és alak után nem tudta megállapítani, hogy az éjszakai csizmás alakkal á!l-e szemközt. Már sikertelenül akarta befejezni a nyomozást és elakart távozni a lakásból, amikor rettenetes kellemetlen égett szag ütötte meg az orrát. — Mit égetnek maguk itt a kályhában ? — kérdezte a rendőr.-r- Fát, — válaszolt a fiatal ember. A jó szimatu rendőr a kályhához lépett s kinyitotta a kis vasajtót. Egy fólpár csizma égett a kályhában. Még meg lehetett állapítani, hogy az éjjel a rendőr által lehúzott csizmának a párja. — Gyerünk csak, — mondotta a rendőr — az elöljáróságra. Az epilepsia (nehéz nyavalya), szamárhurut, uj szülöttek és csecsemők görcsei s egyéb súlyos görcsös bán- talraak gyógyíthatók a szaggatott telep áram (bő egyenáram) segélyével. E nagy jelentőségű s hosszas kísérletezés és tárgyilagos megfigyelés árán szerzett megismerést — mihez bizonyára más kísérletezők is jutottak — közel negyven óv óta hirdetem élő szóval — de majdnem siker DÓlkül ; most tehát, midőn a közegészség ügye iránt tanúsított régi közöny valahára oszladozni kezd, sajtó utján hozom nyilvánosságra azt annál is inkább, mert nemcsak Budapesten indult meg a villamozás érdekében uj irányú mozgalom, de tudtommal már városunk érdemes főorvosa: dr. Dobozy István is foglalkozik a szaggatott telep áram alkalmazásával. Felhívom ennélfogva lakos társaimat, ne engedjék gyermekeiket a szamárhurut, avagy egyéb családtagjaikat is az epilepsia rettenetes gyötrelmei közt vergődni, hanem lehetőleg mindjárt a baj kezdetén forduljanak nevezett főorvoshoz, aki nagy elfoglaltsága mellett is úgy hiszem, készséggel fog segítséget nyújtani. Egyelőre ennyit bővebb leírás és ismertetés a legközelebbi számokban. Kis László. irodalom. A „Darwin.“ Dr. Fülöp Zsigmond népszerű természettudományi folyóiratának december 15-iki, karácsonyi száma úgy tartalomban, mint kiállításban az eddigiekhez képest is meglepően gazdag. Az első cikkben Oarrel, a világhírű amerikai óléiba vár maga ismerteti a legújabb szenzációs kísérleteit. De nem kevésbbé érdekesek a többi cikkek : Dr. Szi- lády Zoltán: Az elefántok családfája; Dr, Gerecze Péter: A tököli sírok ; Dr. Pécsi István: A fogrendezós; Dr. Fülöp Zsigmond : Hamis prémek felismerése; Újabb adatok a varázs- vessző probléma megoldásához; A rádium uj versenytársa ; Talajművelés robbanó szerekkel; A csillagászat gyermekkorából ; A párisi Pasteur- intózet stb. — A két hetenként megjelenő pompás ismeretterjesztő folyóirat előfizetési ára a Darwin-Könyvtár köteteivel együtt fél évre 5 korona. Mutatványszámot szívesen küld a ki- adóhivatal, Budapest VI. Andrássy ut60 FEJTÖRŐ kicsinyek számáréi. ■Д-ájus — Ima — ános —ándor — ntal A megfejtés nagyon könnyű. Csak a kezdőbetűket kell helyesen összerakni. Akkor egy szomszéd község nevét kapjuk. * A helyesen megfejtők közt a kiadóhivatal h á г о m könyvet sorsol ki. Esetek. A fukar. Kamathy Betét olyan fukar ember volt, hogy éjszaka mezítláb ment haza, mert különben kopik a cipője. Ugyanakkor tokba rakta a bal iivtg- szemét, mert ez úgyis csak az emberi hiúság táplálására való, a sötétben pedig senki sem hiú. (Arról nem is szólunk, hogy egyszer, hathetes agyhártyagyulladása idején visszaküldte ezt a szemgolyót az optikusnak, hogy fölgyógyulásáig adja bérbe.) Ha több időnk volna, egész kötetet szentelhetnénk Kamathy Betét fukarságának, ezúttal elégedjünk meg annyival, hogy világéletóben sem ült kocsin, mert az fölösleges és drága mulatság. Egyszer aztán meghalt. Valamelyik ügyfél kölcsönének megszavazása után ugyanis elfelejtette levonni a lélegzési jutalékot és a hazafisági pótdijat s e fölötti bánatában megütötte a guta. A család díszes temetést rendezett a számára, egzotikus világrészből egy hiónadeputáció is érkezett. Betét barátunkat pedig vitték a temetőbe. Útközben a szokatlan döcögőstől fölébredt a halott és kitekintett a koporsóból: — Szent isten, — döbbent meg — kocsin megyek. S még hozzá micsoda pazarlás ez : négyes hintón ! Ugyanazért fölült és ordítozni kezdett: — Azonual fogjatok ki három lovat, elég nekem a konflis. T n<l j m :i közmondást. Krumplivermet ásatott a gazda a cigánnyal. Alighogy elkészültek vele, telerakták krumplival. Nem rest a cigány, belemászik a verembe, hogy vacsorára legyen a putriban sült krumpli. De rajta kapja a gazda és lekiált : — Oh, te akasztófára való beste ! Hát mit csinálsz abban a veremben, mi ? , — Beleestem gazd’ uram, bele estem ! Hisen tecscsik tudni, hogy á ki másnak vermet ás mágá esik bele. Nem jól lát. Nézi a gazda a kis fiát, a ki valami özönvíz előtti alakzatot rajzol förtelmes és nagyon hízott koczák elhelyezése mellett az irkájába. Nézi, nézi, aztán megszólal: — Ferke te ! — No, ... mi kő éd’sapámnak. — Nem arra való az irka ! — Mán hogy mire nem való ? — Hogy kutyafejeket rajzoljál bele 1 — Nem kutyafej ez ! De rosszul lát kend! Hiszen ez a kend feje apám ! Szép, kicsi ж sebnaptárak kaphatók: Präger Perencz könyvkereskedésében. Ifjúság. A kis ködmön. Néz a vándor és megszólal: „Mit csinál itt néném asszony ?“ i „Jaj. jaj öcsém, ne is kérdezd ! En bizony lásd a csirkéket Dugdosnám a kotló alá, Mert ha széjjel szaladgálnak, Jön a héja, lecsap rájuk S elkapkodja sorra őket, De hiába lótok-futok, A kotló rám berzenkedik. A csirkék meg, ha szárny alá Dugom őket egyik felől, Másik felől csak kibújnak. Száz pengőt is adnék érte, Ha akárki nékem ebben Jó tanácsot tudna adni !“ „Ha csak az kell áll az alku ! En megmondom, néném asszony : A csirkéket solise féltse S kotló alá ne dugdossa ! Majd ha héját lát a kotló, Dugdosás nélkül is sorba • Maga alá szedi szépen Sárga pölyhü kis csibéit.“ Megörült a bolond asszony A tapasztalt jó tanácsnak. De még jobban örvendezett A vig vándor hogy igy történt, A bolondot szerencsésen Megtalálta mind a hármat ; Hát azonnal visszafordult, Csengő pénzzel és még csengőbb Muzsikáju jókedvével Haza tért a falujába. V. S megjővén a poros vándor, Reggelig se halasztotta. Még az este elkendőzte Bojtos gazda Manci lányát. Ki azóta, hogy nem látta, Még százszor szebb hajadon lett, Tán hogy annyit sirt, kesergett, Két szemében csillag égett, Két orcáját lágyan omló Hajszálakká elvarázsolt Izzó arany koszoruzta, Két nevető piros ajkán Friss szamóca csalogatta A szerelmes világjáró Csókra szomjas legény ajkát. Hát nem csoda, hogy sürgette, Egy kicsit se halogatta Heted napra megtartotta Mancijával lakodalmát. Tizenkétszer járt a gólya A boldog pár háza táján, Minden évben kikeletkor Beköszöntött kelepelve A legújabb istenáldás. Evek jöttek, évek mentek, De az áldás nem maradt el; A százszorszép menyecskének Ropogós friss cipóképü, Parázs szemmel nevetgélő, Büszke, pajkos, vig gyerekraj Ráncigálta a szoknyáját . . . Es a ködmön ? a kis ködmön ? Folt a hátán folt ócska jószág Lett belőle idők múltán, De viselték téleri-nyáron S mig egészen el nem nyütték, A boldogság vig tanyáján Soha senkit nem aggasztott, Sem sírásra nem fakasztott Az a gond, hogy Uram Jézus Kire marad a kis ködmön ? * A mese ezzel véget ért Adjou Isten áldást, békét!
