Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-11-05 / 45. szám

6 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 5. Csarnok. KIS ÁBEL viszontagságos élete Irta: Thury József. 5 De hagyjuk az asszonyt! Voltak én nekem keserűségeim más téren is. Meg mernék rá esküdni, hogy nincs olyan ajtó a világon, melyet többször be csapta к volna, mint engemet. Egy napon puha támlás szé­kembe és gondolataimba merülve pipázgattam dolgozó szobámban. Benyit hozzám egy 15 —16 éves suhancz nagyon viseltes ruhában s kér, hogy segítsem valamivel mert jelenleg nincs miből fenntartania magát. Kérdezem tőle, hogy ki­féle, miféle ? Ö erre egész (bátran a következőket mondja : „Apámat leütötte a hajókötél s a vízbe fulladt. Anyám mosóné volt, éj­szakai munkában meghűtötte magát, forró lázt kapott és meg­halt. En, mint kis flu egyedül maradtam s még alig voltam 4 esztendős. — Elég! kiáltám neki, mert ezek a szavak nagyon ismerő­seknek tűntek föl előttem. A mint a fiú arczát vizsgálom, egyszerre eszembe jut, hogy ilyen kezdetű kis történetet Jókai irt egy koldus gyermekről, mely minden olvasó­• könyvben megtalálható s diák koromban mi is ezeken a sorokon tanultuk az összetett mondatok furfangos fajait. Önkénytelenül homlokomra ütök s hirtelen ez a gondolatom támad, nini hiszen ez az a koldus gyermek, a kiről Jókai azt a népszerűvé lett szép elbeszélést irta. Semmi kétség nincs benne, hiszen ime most magának a koldus fiának szájából hallom élete szomorú történetének kezdetét. Bizonyára a nagy regé­nyíró is ettől hallotta és úgy örökítette meg. — Fiam! mondám neki jó­ságos hangon, én téged ma­gamhoz veszlek. Tisztítod a ru­háimat, rendben tartod pipáimat és dolgozó szobámat s más efféle szolgálatot végzel házamnál. En otthont adok neked, csak jól viseld magadat. Elfogadod-e ? — Igen, uram ! válaszolt a fiú örömtől sugárzó arczczal. En pedig büszke voltam, hogy az a kuldus gyermek, kit Magyaror­szág nagy regényírója megörö­kített, az én házamnál van. De nem sokáig tartott az az örömem. A fiú tudniillik nagyon szórakozott természetű volt s egy szép napon mikor nem voltam otthon, a csizmáim és pipáim helyett, a pénzes szekrényemet tisztította ki, a mit pedig én nem bíztam rá. Mikor visz­szaérkeztem, a feleségem sirán­kozva újságolta, kogy a fiú elbuj­dosott. Meghökkenve kérdeztem, hogy nem követett-e el valamit ? Egy hete már, hogy eltűnt, de semmit se vettem észre, — vi­gasztalt az asszony. Azonban nekem csakhamar észrekellett vennem, hogy mit követett el tolvajkulcscsal, — de nem mertem megmondani a feleségemnek. Éppen a zsivány ficzkó gonosz­sága miatt bosszankodtam, mikor a kis fiam belép hozzám és ke­zembe adja a magyar olvasó­könyvét : Nézze csak, papám, az olvasó­könyvünkben is meg van irva egy koldus gyermek története. Éppen kapóra jött. Kiváncsivá lettem, hogy annak ismeretes kezdete után mit is ir voltaképpen Jókai a koldus gyermekről. Elol­vasom s majd sóbálványé váltam, mikor megtudtam, hogy az a koldus gyerek, a kit 6 megörö­kített, még 4 esztendős korában megfagyott a templom ajtajában karácsony első napján. Vissza­adtam a könyvet a fiamnak, de erősen ráparancsoltam, hogy ezt nem kell ám elolvastatni a ma­mával, mert olyan szomorú tör­ténet, hogy a kedves mama mindig sirna tőle. En pedig hallgattam az egész dologról, mint a sir. De ezentúl minden vándorlólegénytől és koldustól, a ki a házamhoz jött. előbb megkérdeztem, hogy az apját nem ütötte-e le a hajókötél, vagy az anyja éjszakai mosásban nem hűtötte-e meg magát ? S csak kedvező válasz esetén segí­tettem őket egygyel-mással. Járt nálam olyan vándorlegény, a kinek apját ugyan leütötte a hajó­kötél, de anyja nem hütötte meg magát éjszakai mosásban ; később járt, egv másik, akinek apját nem nem ütötte le a hajókötél, el­lenben az anyja meghűtötte magát. Ezeknek kidugtam a sze­müket egy-egy krajczárral, a miért aztán fanyar képpel néztek rám s távozás közben valamit mormogtak. Mormoghattok — gondolám magamban — én tu­dom, hogy mit csinálok. Viszontagságos életemnek har­madik korszakát attól a fontos eseménytől számítom, mikor sze­gény ipám halála után — a ki áldott jó ember volt, de kimond­hatatlan sokat szenvedett — az anyósom hozzánk költözött. Erről a korszakról azonban legjobb nem beszélni. Nem szándékozom meg­örökíteni akkori fajó emlékeimet, csupán anyósomnak két kiváló lelki tulajdonságát hozom fel, még pedig azért, hogy elhárítsam magamról a gyanút, mintha én is ellenséges indulattal viseltetném az anyósok irányában. üEÍnflÉZ. Ismét itt vannak I Kik ? Ők, a vidám bohémek : a színészek. Itt vannak, hogy elevenséget varázsol­janak egyhangú, kisvárosi életünkbe, hogy pezsgésbe hozzák a vérünket. Itt vannak, s már be is mutatkoztak. Nem lennénk ószinték, ha nem álla­pítanék már most meg, hogy a benyomás kellemes. Határozottan az. Már az elsó előadásból kitűnt. Láttuk, hogy a szereplők elsőranguak, láttuk, hogy ezúttal a színi szezon nem fog csalódást okozni. Az első darab amelyet élveztünk, Garvai Andor „Bent az erdőben“ ez. drámája volt. A főszerepet Zilahy kreálta. Méltó partnere volt Fekete Irén. Jót mondhatunk Dériről, Verő Ilonáról Ma este a Ozigányprimást adják. —xi. Műsor: Szerda : Ozigányprimás. Csütörtök : Faun. Péntek : Leányvásár. Szombat : Mozi király. Vasárnap : Mozi király. Naptárak 1914. évre 30-féle minőségben már kaphatók: Präger F e r e n c z “ Шцтщ. Tudnivalók a trachomáról. Népies ismertetés. Közli: dr. Honig Adolf szemész főorvos A szem fertőző megbetegedései között a trachoma a legelterjedtebb. Nincs a világon olyan ország, hol — bár szórványosan — elő ne fordulna. Eredeti hazája Egyiptom, hol buján tenyészik s a bennszülöttek majdnem mindegyike szenved a bajban. Ezért a trachomát másnéven egyiptomi szemgyulladásnak is hívják. Őshazá­jából а XIX. század legelején hur- czolták be Európába I. Napoleon katonái, midőn az egyiptomi hadjárat után visszatértek otthonukba. Ezek a hazatérő franczia és angol katonák vitték szét a ragályt. így jutott el hozzánk Magyarországba is, hol úgy látszik, nagyon jó talajra talált. Magyarországnak alig van trachoma­mentes vidéke, szórványosan min­denütt előfordul; egyes községekben, sőt egész megyékben (felsővidéken, tótok között) állandóan járványszerűen dühöng, a lakosság nagy része fer­tőzve van. Valóságos népbetegség. A trachoma nagyon makacs, meg­rögzött betegsége a szemnek. Még ha orvosolják is, évekig eltarthat. Kezelés nélkül gyakran megvakulás jár nyomában. Sok-sok ezer ember és családfentartó válik munkaképtelenné és egész életén át sínylődik miatta. De nemcsak az egyénnek okoz a trachoma nagy károkat, hanem a köznek, az államhatalomnak is. Hiszen a munkaképtelenné vált családfenn­Эле® jry fejtoro KicslnyeK számára. —ap (síit, de nem kenyeret) — rpa (gabona) —ázsa (mérnek rajta) — áb (mindenkinek van) — lom (éjjel gyakoroljuk) —ár oly (férfi név) —atu (gép) — (magán hangzó) — una (folyó) — lefánt (nagy állat) — abona (hasznos termény) — lemér (férfi név) — al (vízben él) Ennek a rejtvénynek a meg­fejtése igazán könnyű. Csak ki kell egészíteni a szavakat s a kezdőbetűket alulról felfelé ol­vasni. De még tovább megyünk. Eláruljuk, hogy egy név jön ki, azé az emberé, akinek működé­séhez fűződik Halas újkora. A megfejtők között ez úttal is három könyvet sorsolunk ki. tartókban megannyi adóalanyokat vészit el az állam. Megbénítja az iskoláztatást, mert a trachomás gyer­meket kivonja alóla. Csorbítja a véderőt, mert a trachomás ujonezot elvonja. Mindezen okból 1886. óta nálunk is törvényes alapokra fektették a trachomaellenes védekezést. Ennek eredménye azonban csak lassan, lópésről-íópésre jelentkezik, a mi érthető is, ha meggondoljuk, hogy a trachoma leginkább a szegény nép baja. A trachoma terjedését éppen azok a körülmények segítik elő legjobban, melyek a szegénységhez szoktak társulni: tisztátlanság, tudat lanság, zsuffoít lakás. (Folytatjuk) A Keddi ülés (Tudósitónk telefon jelentése.) A Ház keddi ülésére az ellen­zék bevonult es közülük vagy 15-en feliratkoztak a napirenden levő esküdtszéki reform ellen. Első szónokuk Apponyi Albert gróf volt, aki hosszas beszédben kritizálta a javaslatot. Az elnök többször figyelmeztette, ne térjen el a tárgytól. Apponyi beszédében nem tar­totta illetékesnek a mai kormányt a javaslat előterjesztésére, gú­nyolódott a munkapárton. Be­szédének végeztével pártja meg­éljenezte. Utána Benedek János szólalt fel, fűt-fát összehordván. Őtet alig hallgatják. E sorok Írásakor, vagyis lapzártakor még ő beszél. Szóval normális ülés volt évek óta úgyszólván először a Házban. Tisza teljes diadalt aratott! * Semmi összekoccanás — eddig — a pártok között nem volt. Jelek szerint nem is lesz. * A Képviselőházból. — Távirat. — (Érkezett 3U 4 órakor.) Az ellenzék déli 12 órakor be­ment a Házba, s az esküdtszék ellen feliratkozott. Apponyi deklarált, Benedek pedig az esküdtszéki re­formot bírálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom