Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-29 / 5. szám
1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. január 29. Az uj városatyák névsorát csak most közöljük, mivel a decz. 24-iki választás jogerőre emelkedett. Megválasztattak : I. kerület. Rendes tagok : Szalai István, Gyulai Imre, Hunyadi Pál, Egyed I. Sándor, Hibó Sándor. Póttagok : Szűcs Imre, Molnár Imre, Nagy K. Imre, Ábrahám Miklós, Sáhó János. II. kerület. Rendes tagok : id. Biró Sándor, Dózsa Lajos, Kovács G. Benő, Kónya József, Paprika Benő. Póttagok: Herczeg Antal, Netik József, Orbán D. József, Makai Antal, Borbényi István III. kerület. Rendes tagok: Fekete József, Báthory Gábor, Murgács János, Orbán Károly, Gyenizse Lajos. Póttagok : Rovó Mihály, Bánóczki Kálmán, Csikós Sándor, Szakái Imre, Kis K. József. IV. kerület. Rendes tagok : Königsberg Károly, Horváth István, Dr. Nagy József, Imreh Lajos, Tallér Benő. Póttagok : Harnóczi L. Ferenc, Móczár Gyula, Monda P. János, László Sándor, Babó Dezső. V. kerület. Rendes tagok : Feró D. Imre, Monda Sándor, Monda Lajos, Stepanek Ernő, Gyenizse András. Póttagok : Keresztes Lajos, Faragó Benő, Török Imre, Kis Gy. Sándor, Bacsó Ferencz. VI. kerület. Rendes tagok : Széli Sándor., Németh János, Szabadi József, Ádám Dávid, Szabados Balázs. Póttagok : Móczár Gyula, Fekete Antal, Kozma Pál, Vili Lajos, Burján Antal. VII. kerület. Rendes tagok : Árvái Imre, dr. Dózsa Zsigmond, legifj. Babenyecz Imre, Gazdag Sándor, Szanyi Lajos. Póttagok : Karácsonyi Lajoa, Suba Benő, Babenyecz Balázs, Gazdag Balázs, Kovács Y. József. VIII. kerület. Rendes tagok: Fekete Imre, Nagy Oz. Antal, Szabó G. László, Einvillór Károly, Kovács Sándor. Póttagok : ifj. Gyenizse József, ifj. Ónodi István, Fischer Ernő, Thorma Kálmán, Bangó Benő. IX. kerület. Rendes tagok : Kolozs- váry Kiss Ferencz, ifj. Szanyi János, Molnár Gábor, Babenyecz Os. Ferencz, Murgács Kálmán. Póttagok : Matkó Károly, Magyar Kálmán, Gáspár Lajos, Kis Ambrus, Sós Frigyes. X. kerület. Rendes tagok : Szalai T. István, Babenyecz Cs. Vendel, Gyenizse Benő, Németh A. Antal, Körösi Antal. Póttagok : Orbán Balázs, Gyenizse Lajos, Kardos Ferencz, Nagy Sándor, Gyenizse Antal. Ingatlanok adás-másé. Babenyecz Kálmán és neje Mákos Cs. Ilona Teréz megvették Török István felső-szállási ingatlanát 40164 korona 81 fillérért. Feró D. Sándor és neje Pataki Mária megvették Török István felsőszállási ingatlanát 3000 koronáért. Kocsi Pál és neje Kocsi Mária megvették Török István feLő-szállási 8 hold ingatlanát 3000 koronáért. Feró D. Jolán Bánóczki Istvánná megvette Török István felső-szállási 1 hold 800 n. öl ingatlanát 1500 koronáért. özv. Szentpéteri Jánosnó Kovács Judit megvette özv. Endrósz Sándornó Vas Molnár Judith öregszőlőbeli szántóját 100 koronáért. Gyenizse Sándor (nős Babos Julián- nával) megvette Vajda Gergelynó Borbély Teréz és társa beltelki lakóházát és udvartelkét 2600 koronáért. Szabó G. József és neje Szűcs Mária megvették özv. Suba Imrénó nádasát 150 koronáért. Suba Benő és neje Antal Cs. Erzsébet megvették kk. Suba Imre, Juliánná és Sándor városi nádas jutalékát 450 koronáért. Komlós Sándornó Király Gy. Anna és kk. Komlós Sándor megvették Komlós Mária Trubi Henriknó és Komlós Sándor öregszőlőbeli ingatlan jutalékát 600 koronáért. Közgazdaság. Villamos vasutat terveznek Ozeg- léd, Nagykőrös és Kecskemét között. Budapesti gabonaárak: január 28. Búza 22 k. 25 f. — 23 k. 35 f. Rozs 19 k. 55 f. — 19 k. 80 f. Árpa 18 k. 20 f. — 18 k. 80 f. Zab 21 k. 10 f. — 22 k. 70 f. Tengeri magy. 13 k. 40 f — 13 k. 90 f. „ rom -bőig. 17 k. 60 f. — 18 k. — f. . Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: л I. rendű öreg 350 kgr. felül 124—134 111. I II. „ „ 380-350 kgr-ig 118-125 „ |j Fiatal nehéz 300 kgr. felül 124—136 „ - „ közép 220-300 kgr-ig 126-134 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 125—138 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 120—130 „ Az árak kilónként értendők. Csarnok. A végső küzdelem. A Helyi Értesítő számára irta : Figyelő. Folytatás 5 A legszebb asztalnál ült a vezér. Oldalán kedvese. Egymással beszélgettek. Roppant meglepődött a társaság detektív beléptén. Felugráltak, s reá akartak rohanni. A hires detektív ekkor elnevette magát, s tréfásan mondta: — No mi van veletek? Megbolondultatok ? Hát igy kell fogadni a régi czimborát, aki a király „szolgálatából“ jön s látogat meg titeket. Talán csak ismeritek még Demárk ezimborátokat ? E szavakra morogva telepedtek le a félelmetes emberek. Hitték is, nem is a detektív beszédét. Az mindjárt eloszlatta a kétséget az által, hogy mindegyikre ráismert, s elősorolta régi cselekedeteiket. — No, hát elhisszük! — mondták. — Ülj hát közibünk cimbora, A defektiv szót fogadott. Csak a főnök nem közeledett a régi taghoz. Nézte merevet-, összesúgva többször az oldalán ülő leánnyal. Egyszer csak odarohant. Lekapta a vendég áliáról a szakálat, s elordi- totta: Fiuk, baj van. Ez az ember itt detektív. Üssétek le ! A detektív hirtelen hátraugrott; kirántotta zsebéből revolverét és a legközelebb állóra sütötte, aki halálos sebbel rogyott össze. Kétségbeejtő küzdelem keletkezett ekkor. Már egészen a falhoz szorították a detektívet, amikor sarkantyúk és kardok csengése hallatszott. A rendőrök jöttek. A gazok tudták, hogy sorsukat, az akasztófát most már nem kerülhetik ki, azért lassan visszavonultak a pinczébe. Ott eltorlaszolták magukat. A megérkező rendőrök már hült helyét találták a város rémeinek. Utánuk menni a keskeny pincze-fo- lyosóba intenkisórtés lett volna. Ezt még a vakmerő Pinkerton is kivihetetlennek tartotta, mert kilennónek téve annak, hogy a sötétből vala- mennyiüket lelövöldözik. Sokkal praktikusabbnak látták, ha azon régi módszert használják, amely- lyel a várostromló seregek szoktak élni, ha erős várat akartak hatalmukba keriteni és sajnálták embereik életét: nyugodtan várni addig, mig az éhségtől hajtatva ki nem törnek a banditák, s akkor majd fülön csíphetik őket. Azért a pinczeajtó elé állandóan erős őrséget állítottak. Eltelt az egyik nap a másik után, de bizony a haramiák nem mutattak semmi hajlandóságot a kijövetelre. Már azt gondolta a rendőrség, hogy egy titkos kijáraton eltávoztak, kimé nekülvén az igazságszolgáltatás sújtó keze alól. De nem úgy volt. A banditák bent tartózkodtak a pinczében és serényen dolgoztak. Azon működtek, hogy kijáratot készítsenek maguknak, s kiszabaduljanak a veszedelmes csapdából. Az ólelemkérdós egy cseppet sem izgatta őket. Ellátták őket hússal — amire a rendőrségiem számított — a földalatti állatkák: a patkányok, a melyek tömegesen tartózkodtak a pincze üregeiben. Fájuk is volt. Ezt a pinczében levő, s a hullaszállitásra szolgáló ládák szolgáltatták. így élt napokon át a földalatti sereg, folyton törve, zúzva a falat. A hét utolsó napján azután észrevették, hogy egy üreg fölött fúrnak. Fokozott erővel folytatták a munkát. Tudták, hogy egy szomszédos ház pinczéjébe juthatnak, ahonnan a menekülés már könnyebb, mivel nem szaladnak egyenesen a rendőrség torkába. Jó három óra telt el, mialatt az akadályt eltávolították. S valóban jól sejtették. Egy másik ház pinczójében voltak. X. — Még most se jönnek ? — kérdezte a pinczeajtó előtt álló őrségtől a hires detektív. — Nem kérem, bár zörgésüket homályosan két órával ezelőtt még hallottuk. Valahonnan élelemhez kellett jutniok, vagy már előzőleg halmoztak fel a pinczében, számítva minden eshetőségre. — Nincs kizárva — válaszolt a Pinkerton. — No, majd akkor uj módszerhez nyúlunk. Kiöutjük őketmint az ürgéket. Különben ezt megbeszélem a kapitány úrral. Ezzel a detektív elsietett; a rendőrség palotájába ment, hol a továbbiakra vonatkozólag tett előkészületet. Egy órára rá nehéz tűzoltó szivaty- tyus kocsik rohantak az utczákon keresztül, s mindenki bámulatára az alacsony ház előtt álltak meg. Nemsokára Pinkerton is odaérkezett. A kapitány vele ment. A szivattyúk működni kezdtek. Erős sugárban ontották a vizet a pinczébe, amely egyre magasabbra terjedt. A haramiák azonban óletjeit nem adtak magukról. — Ugylátszik észrevették a tervet, s inkább a vizbefullást választották — mondták a rendőrök — semhogy kezeink közé kerüljenek. Pedig nagyon tévedtek. A gazok már vigan élték világukat, s azóta már újabb gaztettel szaporították bűneik megszámlálhatlan sokaságát. (Folytatjuk.) 4851/1912. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhirré teszi, hogy Bergl Mórioz és azzal csatlakozottnak kimondott özv. Halász D. Antalné Király Gy. Anna kiskun- halasi lakos végrehajtatóknak Huszár Sándor kiskunhalasi lakos végrehajtást szenvedő elleni 112 korona 60 fillér töke s jár. iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő a kiskunhalasi 790 sz. betétben A I 1-4 sor 15103/150 15103/151 15103/152 15103/153 hrsz. legelő, szántó, lakház, szőlő 1223 nsz. öl, 250 nsz. öl, 197 nsz. öl, 2 hold 1150 nsz. öl területű ingatlanok 1493 korona kikiáltási árban az 1913. évi február hó 17. napján d. e 9 .órakor a kiskun- halasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/o bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. — Vevő köteles a bánatpénzt a vhjt. 25. §. értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első i észletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számítandó 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverés' napjától számítandó 5°/0 kamatokkal együtt az 1881: deczember hó 6. napján 39425 I. M sz. alatt kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m.kir. adóhivatalnál mint bírói letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár 2/s-nál olcsóbban el nem árve rezhetö. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1912. deczember 2. A kir járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth s k. kir. jbiró. A kiadvány hiteléül: Freytílg Géza kir telekkönyvvezeti Gyenizse Antal ASZTALOS, TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ tisztelettel értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy mint eddig, úgy ezután is a legszolidabban, gyorsan és pontosan elintéz minden e szakmához tartozó megbízásokat. Hulla szállítás és exhumálásokat a legolcsóbb árban eszközöl. Elvállal temetéseket a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig. Diszravatalozáshoz raktáron van teljes szoba állvány (baldahin), mellyel bármilyen nagy szobát be lehet vonni a bútorok és falak megsértése nélkül. — Raktáron tart többféle üvegbetétes koporsókat, sirkoszorukat és mindenféle temetési kellékeket. Kéri kiterjedt rokonsága és a nagy közönség szives pártfogását. 5/1913. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhirré teszi, hogy Öszter- reicher Lipót és fia és csatlakozott Sárközi Takarékpénztár végrehajtatóknak — Lányi Béláné sz Papp Juliánná végrehajtást szenvedő elleni 900 korona tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő a kiskunhalasi 3531 sz. betétben A I 26923/126923/2 26923/3 hrsz. 364, 1 hold 1303 és 16 hold 692 nsz. öl udvar és gazdasági épület, erdő és szántó Pirtón 1150 kor. kikiáltási árban 1913. márczius hó 27. napján d. e. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen |'a következő feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/o bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25 §-a értelmében kiegészíteni. Kiskunhalas, 1913. január 3. A kir. járásbíróság mint tkvi. hatóság. Fajth s. k. kir. járásbiró, A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezetŐ. BRANCS VILM6S temetkezési vállalkozó értesíti a t. közönséget, hogy f. óv január hó 15. óta üzlet társul vette Kovács Károlyt. Mint hogy a nevezett czég ez által a t. közönség kényelmére nem csak a vállalattal járó több oldalú lebonyolításokat intéz gyors és pontosabban, de áru készletük is annyira megtöbbszöröződött, hogy temetéseket a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig, úgyszintén hulla szállításokat és exhumálásokat a legolcsóbb árakért eszközöl. Kéri a közönség szives bizalmát Brancs és Kovács. Halas, 1913. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
