Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-22 / 43. szám
4 KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. október 22 Bazsa gyilkosa (Kalocsa október 15.) (Kiküldött munkatársunktól.) A törvény múlt szerdán lesújtott egy fenevadra : Mezei Szvetinka Istvánra, aki 1911. jul. 22-én id. Bazsa István életét kioltotta. A gyilkos ez alkalommal is a leg- cinikusabban viselkedett, s a megindulás legcsekélyebb jele nélkül hangoztatta nem vagyok bűnös.“ Azzal igyekezett bőrét megmenteni, hogy ö önvédelemből ölt, a hatalmas termetű és erős Bazsa támadt reá s szidalmazta. A védelem természetes, hogy ezt igyekezett is kihasználni, nem külömben azt, hogy a gyilkos a tett elkövetése előtt ivott. Azonban ezeket a tanuk egyforma vallomása halomra döntötte. Azok ugyanis azt vallották, hogy összeszólalkozás nem volt Bazsa és Mezei között, és részeg se volt az utóbbi. A tárgyalás meghallgatására szép számú közönség gyűlt össze. A város legszebb hölgyei megjelentek s érdeklődve nézték a gyilkost, aki általában véve az ellenszenvesség benyomását keltette. Babruhájában az elmúlt idők haramiájára emlékeztetett, szemeiből a ravaszság, bűnösség villogott. Megfeszültén figyelt a tanuk vallomására, s ha akadt egy elejtett szó, amelyből előnyt húzhatott, szót kért. A középtermetű, sas orrú, barna hajú cingár gyilkos tudta, hogy kell az esküdtek lelkére szólni. Érzelgősen családi bajaival hozakodott elő, s folyékonyan, mintha előre betanulta volna, adta elő az ő hányat- tatásos életét. De ez sem segített rajta. Az ügyész fényes replikáival, meggyőző érveivel halomra döntötte az állításokat, úgy hogy annak alapján az esküdtszék bűnösnek mondotta ki a gyilkost. A tárgyalás lefolyásáról a következő tudósítást adhatjuk : Az esküdtszék megalakítása. Kilenc órakor nyitotta meg a tárgyalást Nagy Zoltán elnöklő biró azzal, hogy konstatálta a harmincz kisorsolt esküdt jelenlétét, s egyúttal azt, hogy azok a vádlottal vagy sértettel semminemű összeköttetésben nincsenek. Ekkor vezette elő egy szuronyos őr a vádlottat: Mezei Szvetinka Istvánt. Elnök kérdésére a vádlott az esküdtek közül 16 visszavetését védőjére bízza. A visszavetések után az esküdtszék igy alakult meg : Saffler Mihály, Grosics Károly, Strassburger Ferencz, Dudái Károly, Draskovics Kálmán, Janek Mátyás, Osicsáki Ferencz, Tehén Károly, Szászi Ágost, Pernovi István, Zákonyi Dezső, Bucsányi Kálmán. Pótesküdttek : Ben- decker János, Hangi István. Ezután az esküdtek a szokásos esküt letették. törvény előtt. A tárgyalás. Ezután kezdődött a tárgyalás. Elnök: Vádlott, Mezei Szvetinka István álljon elő. Maga a büntetőtörvénykönyv 279. §-a alapján szándékos emberölés vádjával van terhelve azért, mert 1911. julius 22-én d. u. 2 óra körül id. Bazsa István gazdát egy késszurással megölte. Bűnösnek érzi magát? Mezei: Nem vagyok bűnös nagyságos Elnök ur! Elnök : Hogyan ? Hisz vallomásában már beösmerte a gyilkosságot? Ne tagadjon ezért, mert magának szüksége van enyhítő körülményre. A töredelmes vallomás által könnyít büntetésén. Beszélje el, hogy történt a gyilkosság ! Mezei: Szerencsétlen ember vagyok ón nagyságos Elnök ur. Már fiatal koromban nehéz volt az életem, mivel apám ivásnak adta fejét. Tizennégy éves koromban meghalt apám. Nem volt aki keressen. A bánathoz hozzájárult még két szerencsétlenség. Egyik bátyámat verekedésben agyonütötték, a másikat meg a vonat gázolta el. Hogy öngyilkos lett-e, avagy szerencsétlenség érte-e, nem tudom. Fiatalkoromban nekem kellett keresnem. — 1898-ban a katonasághoz bevonultam. Ott semmi kellemetlenségem nem volt, mindent pontosan teljesítettem. De újabb bánat ért. Meghalt anyám. Kiszabadulva a katonaságtól Szabadkára mentem, ahol rendőrnek alkalmaztak. Ekkor találkoztam egy régi haragosommal, akivel egy leány miatt erős haragot tartottam. Összevesztünk. En kardot használtam. Ekkor otthagytam a szolgálatot, bár kapitányom azt mondta: ha 50 napnál kevesebb büntetést kapsz, megmaradhatsz állásodban. — Mint civil, néhány héttel később újra találkoztam haragosommal. Ő megszűrt, mire ón megütöttem. Haragosomnak első dolga volt látleletet felvétetni, amit ón elmulasztottam. Ezért aztán 1902-ben elítéltek 10 napra. Ez volt az első büntetésem. Ezután megházasodtam. De ez se ütött be. Boldogtalanul éltem. Az előző gyilkosságok. — Az első gyilkosságomat úgy követtem el, hogy annak oka nem ón vagyok. Ugyanis egy mulatozás után részegen mentem haza. Lefeküdtem. Kis vártatva zörgést hallottam. Kiugrottam az ágyból, hogy megnézzem ki jön. Ekkorra már betörték a kaput. Egy Császár nevű ember rontott be, akivel én a korcsmában összevesztem. Ő megütött. En erre felkaptam egy dorongot, s azzal fejbevágtam Császárt. Meghalt. Ezért a törvényszék 2 évi börtönt húzott reám. — Amikor kiszabadultam, az első, amit tudtomra adtak az volt, hogy feleségem megcsalt. En nem adtam hitelt a beszédnek, hanem hazamentem hozzá. Később azonban meggyőződtem hűtlenségéről. Ugyanis egy este mikor hazamentem, egy ölelkező párt láttam. A férfit nem bírtam felismerni, de az asszonyban határozottan meg tudtam állapítani feleségemet. Haza mentem és vártam őt. De nem jött. Megsejtette, hogy mindent tudok. Félelmében vissza ment anyjához. — En pedig elkeseredésemben a korcsmába mentem. Ott ittam. Itt találkoztam Varga Simonnal, akit ellenségeim béreltek fel ellenem. Varga kését kihúzta és fogcsikorgatás közben ordította: Megforgatom benned gazember ezt a kést! — Bent a korcsmában azonban nem mert rám támadni. Hanem mikor 11 órakor távoztam, utánam jött, s a combomon megszűrt. En elkaptam a kezét. Dulakodtunk. Eközben a kés lágyékába szaladt és elfolyott a vére. Megint a törvény elé kerültem, de felmentettek. — Ezután munkát mentem keresni. Nem kaptam. Az egyik gyárban volt Varga Simon öcscse, a másikban Császár testvére, a harmadikban pedig feleségemnek rokonai. Ezek miatt, mivel rossz híremet költötték, nem vettek fel. Elmentem ekkor Szabadkára. Ott lopást követtem el, amiért 88 napot kaptam. Elnök: En több lopásról tudok 1 Mezei: (magát nem zavartatva és a kérdésre nem válaszolva folytatja) 1911-ben Halasra mentem, s Monda Antalnál háltam meg. Onnan tovább mentem másnap. Kóboroltam; közben dolgoztam. Pirtón is dolgoztam 2 napig. Mivel állandó munkát sehol sem kaptam, ismét visszamentem Halasra, ahol találkoztam Monda Antallal, aki azt mondta, nála dolgozhatom. Dolgoztam is ott Horváth Lö- rinccel együtt s annak fiával. Mondáék- nál nem a rendes nevemen ismertek. Azt mondtam, Horváth Istvánnak hívnak s vadkerti illetőségű vagyok. Elnök: Ismerte id. Bazsa Istvánt? Mezei: Nem ismertem! Elnök: Folytassa tovább! Mezei: Julius 11-ike körül elmentem Mondáóktól. Kóboroltam, de meguntam, s újra visszamentem Halasra. Voltam ekkor Mondáókuál pálinka főzésen is. Julius 21-én elhatároztam, hogy bemegyek a városba s veszek egy kalapot. A városban a Horváth korcsmában megittam egy pohár pálinkát. Innen a Bíróhoz mentem, ahol ötször fél deczi pálinkát fogyasztottam el. A Bírónál később találkoztam Mondával. Ekkor jött egy ember, akivel leültem kártyázni s eközben teljesen megfeledkeztem a kalapról. A Bírótól 12 óra felé elmentem s egy másik helyen 2 üveg sört megittam és 2-őt elvittem. Elnök: Az nem lehet. Hisz’ maga vallomásában azt mondta, hogy egy üveggel ivott meg s kettőt vitt el. Mezei: Akkor nem emlékeztem jól. Elnök: Ittas volt-e akkor? Mezei: Részeg nem voltam, de ittas az már voltam akkorra. Elnök: A korcsmából hova ment? Mezei: Mikor a korcsmából kimentem, egy kocsit láttam az utón. Szekeres Istváné volt, akitől megkérdeztem merre megy. Azt mondta, a Monda tanya felé, mire ón megkértem vigyen ki oda engem. Beleegyezett. Az utón a két üveg sört elfogyasztottuk. A Bazsa tanyánál ón leszálltam, hogy Mondáókhoz menjek. Elnök: Miért ment be a Bazsa tanyába? Mezei: Mikor az utón mentem, dalolgattam. Ekkor egy nagy ember kérdezte, miért van oly jó kedvem, s behívott a tanyára. Bementem. Ott mivel melegem volt egy pohár vizet kértem. Az asszony kiment és hozott. Mikor megittam, mondtam: köszönöm szomszéd. A gazda ekkor kérdezte: „hogyan vagyok én magának szomszédja ?“ ügy gazduram, válaszoltam, hogy ón a Mondáóknál dolgozom. Bazsa ekkor felfortyanva rámszólt: — Hát te vagy az a bitang csavargó, aljas gazember, aki a régi embert helyéből kitúrta. — En nem vettem el senki kenyerét. S különben is hogy meri azt nekem mondani, hogy csavargó! — a férfi ekkor szidalmazni is kezdett. Segített neki a felesége is, aki azt mondta: „El menj innen te aljas kálomistaképü gazember, mert úgy öntlek képen ezzel a mosogatólóvei, hogy nem köszönöd meg.“ — A férfi még ezeket mondta: „Takarodj, mert ha még nem voltál huszárőr- mester kezében, úgy most oda kerülsz s megkeserülöd.“ „En meg ba- kafreiter voltam“ kiáltottam s mikor Bazsa fdlóm közeledett, kinyitottam bicskámat és megszurtam. A gazda ekkor odakiáltotta feleségének: Hozd ki a puskámat. Ezt azonban ón nem vártam be. Elmenekültem. Elnök: Tudta, mi történt aztán a gazdával? Mezei: Nem. Elnök. A meggyilkolt feleségének vallomásából kitűnik, hogy a pipa Bazsa szájában volt. Már pedig ilyen helyzetben nem szoktak embert megtámadni. Magának el kellett volna távoznia, nem pedig bicskát rántani. A gyilkosság után hova és merre ment? Mezei : Szabadka felé menekültem Lementem Újvidékig. Voltam Szlavóniában, Becsben. Onnan gyalog Horvátországba, majd Szerbiába mentem. Legutóljára Sásdon voltam, ahol elfogtak. Elnök: Mikor volt az ? Mezei: 1913. jul. 30-án. Elnök : Szóval 2 évig bujdosott. De mondja, miért ölt ? Hisz’ Bazsát maga is sértegette ? Hát nem volt elég két emberölés ? Mezei: Nem akartam megszűrni. Elnök : Hát mit akart ? Ők nem akartak magára támadni. Nem azért ment oda, hogy pénzt szerezzen, hogy .kirabolja Bazsáékat ? Mezei: Nem is tudtam, hogy pénz van náluk. Elnök: Bazsánó vallomásában az van, hogy szóváltás nem volt, hanem maga Bazsa mellét simogatta s ekkor szúrta meg. Mezei: Ez nem igaz! Elnök: Még egyszer kérdezem, igaz-e, hogy magát Bazsa csavargónak, bitangnak nevezte, mert erről senki sem tud.
