Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-09-03 / 36. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 3. A rám. Hiába czáfolgatnak, hiába kertelnek, tagadhatatlan, hogy a sárga rém: a kolera az országban felütötte a fejét. Es nincs is távol tőlünk, hala­siaktól. Nincs távol, mert a híradások szerint Baja, sőt egyesek szerint Kecskemét a letelepülési helye. A pest—zimonyi vonal mentén levő városok — tehát Halas is — könnyen ki vannak téve, hogy behurczoltatik hozzájuk a rém, amely az ország határán túl alig pár ugrásnyira teljes erővel dühöng. S ennek daczára sehol a környéken — nálunk se — semmi intézkedés nem történt aziránt, hogy az esetleg fellépő vész elfojtassék. Nincs jár­ványkórházunk, s nincsenek egyéb felszereléseink se, daczára annak, hogy a törvényhatósági jog megszerzését szorgalmazzuk. Sejtem, tudom, hogy e czikket ol­vasva némelyek korai haiangfólreve- résről fognak beszélni. Nem törődöm vele. Nem törődöm, mivel a közön­ségnek nem akkor teszünk szolgá­latot, ha a veszedelem komolyságát elleplezzük, hanem akkor, ha feltárjuk a bajt, s az embereket kellő, gondos óvatosságra, a hatóságot pedig buzgó és lelkiismeretes védelmi tevékeny­ségre intjük, a veszedelem lehető korlátozása és gyors megszüntetése s a legfontosabb közérdek : a köz­egészségügy megóvása érdekében. Itt az ideje tehát, hogy a járvány­kórház ügyével komolyan foglalkoz­zunk, itt az ideje, hogy ezt az ügyet, amely a lakosság húsába mélyen belevág, megoldjuk. S ez a megoldás ne olyan legyen : az ügy tanulmá­nyozására bizottság küldetett ki, mert az csak arra való, hogy az egész a feledés homályába merüljön. A szurkaid. Kalocsa, augusztus 30. (Tudósítónktól.) A múlt héten a törvényszék előtt egy soltvadkerti legény állott. Az volt a bűne, hogy haragosát megszurta. Az eset igy történt : Lehőczki Benő találkozott az utcán haragosával, Holczimmer Józseffel. Az utóbbi tudta, hogy Lehőczki ha­ragszik reá és beléje akar kötni, ezért kitért a vele szembe jövő elől. Az azonban nem ment tovább, hanem bicskát rántott s haragosát megszurta. A törvényszék Lehőczkit 10 havi börtönre ítélte. Mi történt a környéken? Törvény előtt Tánczmulatság volt Páhin május hóban. Jelen volt itt Eigó Béla 19 éves odavaló legény, aki Lázár Gézát zsebkésével megse­bezte. Rigó fölött Kalocsán a múlt héten ültek törvényt és egy havi fogházra ítélték. Működött a bicska a múlt héten Keczelen. Farkas Sándor 20 éves keceli legény megbicskázta Fülöp Mihályt. Feljelentették. A kalocsai törvényszék Trója Alajos 51 éves majsai lakost, ki Majsán Pályi János tulajdonát képező és a vasúti állomásnál levő szánbői 5 méter­mázsát ellopott, 8 heti fogházra ítélte. Az angyalcsinálást nagyban gya­korolják Cegléden. Legutóbb Soltész Bélánó szülésznő és Tasi Emilia ellen indult meg az eljárás. A kecskeméti polgármester vá­lasztás pénteken folyt le. Polgármes­terré Sándor István főjegyzőt válasz­tották meg. Párbaj volt Fólegyházáu a múlt héten Varga Elek alpári jegyző és 1 Lőv Mátyás kécskei ügyvéd között. Az összekoccanásra az szolgáltatott okot, hogy a jegyző megcsókolta az ügyvéd feleségét. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület az el­múlt szerdán, augusztus hó 27-én rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgy- sorozaton két szabályrendelet tárgya­lása szerepelt. Az első szabályrendele­tet, az ingatlanok tulajdonos változása esetén fizetendő egy százalékos városi átruházási illetékről, módosítás nélkül elfogadta a közgyűlés. Nagyobb vita támadt a másik sza­bályrendelet tárgyalása körül, mely a kéményseprő ipar gyakorlását rendezi. A kémények seprése a belterületen eddig is kötelező volt, az uj szabály- rendelet a kötelező seprést ki akarta terjeszteni a külterületre, a pusztákra is. A gazdaközönség nagy része azon­ban tiltakozott az újítás ellen s a közgyűlés nagy többséggel megvál­toztatta a szabályrendeletnek ezt a fontos s idővel úgy is csak megvaló­suló részét és kimondotta, hogy a kéményseprés kéményseprő által nem kötelező a pusztákon. Seperje kiki a maga kéményét. A kinek pedig hengerkémónye van, a mit nem tud maga tisztítani, vigye ki a saját költségén a kéményseprőt. Tűzbizton­sági szempontból kár volt a közgyű­lésnek elvetni a javaslat ezen fontos részét s nem bizonyos, hogy a vár­megye jóváhagyja-e igy a szabály­rendeletet. A szabályrendelet kötetelezővó teszi a seprést bármilyen szerkezetű, hasz­nálatban levő kéményre nézve ha­vonként legalább egyszer. Ott azonban, a hol a nap legna­gyobb részében tüzelnek, mint isko­lák, hivatalok, vendéglők, kávéházak, pékek, czukrászok, henteseknél szabad kéményt minden 14 napban, henger- kéményt minden 8 napban kell sepretni. A kémények kiógetését mindég előbb a tűzörségen be kell jelenteni s a kiégetóst csak szélcsendes vagy nedves időben szabad végeztetni. A kéményseprés dija szabad ké­ményért, ha egy osztályú 14 fillér, két osztályú 24 fillér, hengerkémóny egy osztályú 20 fillér, két osztályú 80 fillér s igy feljebb minél több osztályú a kémény. A ki a szabályrendeletben foglalt intézkedéseket megszegi, azt a rend­őrhatóság 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetheti. (Dr. Präger József.) Vadőr és rendőr. Az utóbbi időben egyre-másra ve­tődnek fel oly esetek, amelyek hivatva vannak a közönségnek a közbiztonság őreiben való bizalmát megingatni. Nálunk, Halason a mostani állapotok még türhetőek, azonban nem igy áll a környéken. Ott a községi rendőrök hadilábon állnak a lakossággal s mindenre valók, csak éppen a köz- biztonság megvédésére nem. Jelen czikkben két esetről számol­hatunk be. Az egyik színhelye Kis­kőrös, a másiké Akasztó. Az első esetben a felesketett vadőr: Ruttkai János zsarolt, a második esetben a rendőr kegyetlenkedett. Az esetet egyáltalában nem eny­híti, hogy a rendőr: Herman József saját feleségével bánt vadállatias mó­don, azt fojtogatta, rugdosta és ütötte. Mert aki a hozzá legközelebb állót — aki arra egyáltalában nem szolgáltatott okot — az elmondott) módon kínozza, nem lehet irgalmas a kezei közé került szerencsétlenekkel szemben sem. S valóban Herman réme Akasztó­nak. Réme a korcsmázó legénységnek, amely már nem egyszer kísérelte meg, hogy a „szörnyetegen“ bosszút álljon. Hisszük és reméljük, hogy a község valahára elégnek fogja találni hátramozditója működését, s kivetkőz­ted abból az öltözetből, amelyet órde- metlenül visel. Borzalmas lelet. — Tudósítónktól. — A halasi vásárból indult hazafelé három gazda. Jókedvüek voltak; si­került jószágukon túladni, még pedig jó áron, A jókedvet fokozta a vásárban, a lacikonyhában beszedett vinkó, amely dalokat csalt ki belőlük. Nem mentek egyenesen haza. Elka nyarodtak előbb Bodoglárra, ahol egy komájuknál tettek lálogatást. Innen — miután néhány pohár bort újra lenya- kaltak — elindultak haza, Jászszent- láezló felé. A határban a gazdák egyike fura dolgot észlelt. A földből mintha egy kéz nyúlna ki. Nem voltak babonásak, ezért mind­járt sejtették, hogy a kéznek tartozékai is vannak, egy megölt avagy szeren­csétlenül járt embert személyében. Oda mentek ezért, s valóban úgy volt, ahogy egyikük látta. Nem nyúl­tak a holtesthez, hanem bementek a községbe s jelentették az esetet a csendőrségen, amely tüstént kiment a helyszínére és kiásta a liolttetemet, amelyben Tóth János jászszentlászlói lakos személyét állapították meg1 A nyomozást megindították. Hogy azonban világosság derül-e majd a rejtélyes ügyre, az kérdés. A menyecske. Kecel, aug. 29. Tudósítónktól. A bicskások termő földjén, Kecel községben él és virágzik egy me­nyecske, akit Erzsók néni név alatt ismer a falu fiatalsága. A szemrevaló nő afféle kikapós asszony. Ezt azonban csak a rossz nyelvek terjesztik felőle, férje a derék és jámbor Kocsis József nem tud erről semmit, Ezt a menyecskét jelentették fel a múlt héten a kiskőrösi járásbíróság­nál. Azzal vádolják, hogy Kovács István szintén keczeli lakostól egy gyűrűt ellopott. A vádirat szerint az asszony úgy lopódzott be a szobába és tulajdoní­totta el az ékszert, — mig egyesek azt beszélik, hogy maga a tulajdonos adta a gyűrűt a szép nőnek bizonyos szolgálatokért. Később azonban meg­bánta s igy akarja visszaszerezni az elajándékozott jószágot. Ingatlanok adás-vevése. Vilonya Imre (nős Oláh Juliánával) megvette Vilonya István ingatlanát 1800 koronáért. ifj. Szanyi Lajos és neje Harnóczi K. Erzsébet megvették Rokolya Ká­roly és neje Szőke Zs. Juliánná ingat­lanát 5400 koronáért. Ván Imre és neje Balázs Anna megvették Murgács János és neje Valk Judit ingatlanát 4000 koronáért. Móczár Gyuláné Zilah Emma meg­vette Zilah Jánosné Buda Mária ingat­lanát 5000 koronáért. Marech Jakabné Korber Mária megvette Urbalek Béla ingatlané 8000 koronáért. Győré István és társa megvették Jancsovics István és neje Olvedi Sz. Lidia ingatlanát 720 koronáért. Tóth István megvette a halasi szőlő és gyümölcstermelő szövetkezet ingat­lanát 30000 koronáért. Király Gy. Benő és társai megvették özv. Király Gy. Balázsnó Ónodi Mária és társai ingatlanát 15000 koronáért. Gáspár Imrénó Suba Mária megvette Kiskunhalas város ingatlanát 450 koro­náért. Treer János megvette Rieger Lajos mint gyám ingatlanát 68000 koronáért. Babó Imre (nős v. Darányi Erzsé­bettel) megvette Babó Benő (nős Bangó Máriával) ingatlanát 200 koro­náért. Esetek. Megnyugtatás. Egy öreg férj, mikor halálos beteg lett, magához hivatta szép, fiatal fe­leségét s igy szólt hozzá : — Edesem, látod, itt kell téged hagynom, mert az én órám ütött. Ha azt akarod, hogy nyugodtan hal­jak meg, ígérj meg nekem valamit. Te még fiatal vagy és kétségkívül újra férjhez mégy. Ez végtelenül fáj nekem, de nem akadályozhatom meg, hát legalább arra kérlek, ne menj Baloghoz nőül, akire mindig féltékeny voltam. — Ha csak ettől függ, hogy nyu­godtan halj meg! — válaszolt az asszonyka — légy nyugodt öregem, hiszen ha magad kívánnád, még ak­kor se mennék hozzá, mert már — máshoz ígérkeztem. Segített magán. Paczola János kőbányai sertóshiz- laló súlyos beteg volt. Heteken át lebegett élet és halál között. Végre megjavult valamennyire az állapota és Paczola, aki kora ifjúsága óta nagy kedvelője minden italnak, egy jelen­tőségteljes kérdést intézett orvosához: — Ugyan kérem, doktor ur, szabad-e nekem már egy kis bort innom ? — Egy kicsit, igen, -— felelte a doktor — de egyelőre legfeljebb egy pohárral. Egy hót múlva az orvos találkozik Paczolával és csodálkozással tapasz­talja, hogy az bolond jókedvű, duhaj nótákat dalolgat és majd összeveri a bokáját. Nézi az orvos, csak nézi, hát biz a pácziens alaposan be van csípve. — Az isten szerelmére! — kiált rá, — mit csinált ? Hisz ön részeg! Hisz ón csak egy pohár bort enged­tem meg 1 A beteg ravasz tekintettel felelt: — Igen ám . . . tetszik tudni . . . csakhogy ón meg tiz doktort hivat­tam ... és mindenik még engedett egy pohár bort . . . tetszik tudni . . . ón rajtam nem lehet kifogni. Az asszony kora. Két úri ember találkozik. Régóta nem látták egymást. Nagyon megörültek és ezer kérdéssel ostromolták egymást. A beszélgetés során a következő pár­beszéd folyt le köztük : — Öd tehát megnősült? — Igen, már négy évvel ezelőtt. — Ne mondja. — Mórt ne mondjam, ha kérdezi. — Érdekes. En ezt nem is tudtam. — Pedig igy van. — Es olyan csöndben házasodott? Olyan titokban ? — Az ilyen dologgal nem kérkedik az ember. — Es hány éves a kedves neje ? — A legszebb fórfikorban van. Megoldás. A vonatban hárman ültek: egy sovány hölgy, egy kövér ur és egy középtermetű utas, aki nyugodtan ol­vassa az újságját. Egyszer csak a kövér ember beszó- litja a kalauzt: — Kérem nyissa itt ki az ablakot. Az ideges hölgy rémülten kap magára egy kendőt, már előre érzi a hideg levegőt és rémülten szól a kalauzra : — Ha kinyitja az ablakot, ón megfagyok. — Ha nem nyitja ki az ablakot, én megfulladok — mondta a kövér em­ber. A kalauz tanácstalanul áll a két utas között. Yógre a harmadik utashoz fordul tanácsért: — Ön mit tenne az én helyze­temben ? A harmadik nyugodtan felelte : — Mit ? Nincs annál egyszerűbb. Nyissa ki az ablakot, amíg ez a hölgy megfagy. Azután csukja be az ablakot, amig ez az ur megfullad. Akkor nyugodtan mehetünk tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom