Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-13 / 33. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. augusztus 13. Az ifjúság. A Helyi Értesítő gyermekrovata. A szellem és a pék. Élt egyszer egy pók, aki zsugorisá­gáról messze földön hires volt. Ennek egy szegény ember egy kocsi fát hozott, melyet szépen lerakott, s kérte az azért járó dijat. A fukar pék kifogásokat talált, s bármennyire rimánkodott a szegény ember, levont az összegből két forintot. Busan hajtott hazafelé a szegény ember. Útközben egy ember csatlakozott hozzá és kérte őt, hogy vegye föl kocsijára és vigye egy darabig. A paraszt szívesen teljesítette a kérését. Az idegen látta, hogy a szegény em­ber igen szomorú, megkérdezte, hogy mi a baja. Az elmesélte, hogy a zsugori pék hogyan csapta be. az idegen nem sokára leszállt a kocsiról, megköszönte a szegény em­ber szívességét és egy húsz fillérest ajándékozott neki. Az ut szélén meg­állt és megvárta, amig a kocsi teljesen eltűnik a láthatáron. Aztán meg­fordult és egyenesen a pék lakása felé sietett. Ott bekopogtatott és megkérdezte, hogy nincs-e favágóra szüksége ; mert látta, hogy az udvaron egy nagy rakás fa hever. — Előbb mond meg, hogy meny­nyit kérsz ezért a munkáért — kér­dezte az óvatos pék — Nem kérek pénzt — hangzott a válasz, — csak annyi fát adj, ameny- nyit a hátamon el tudok vinni. Ez tetszett a zsugori péknek és előre örült, hogy milyen olcsó vásárt csinált. — Vau fejsze nálad ? — kérdezte az idegentől. — Találok itt kint — szólt a fa­vágó és az udvarba ment. Ott kihúzta a bal lábszárcsontját és azzal kezdte aprítani a fát, úgy hogy a hasábok csak úgy röpködtek szerteszét és az egész ház rengett bele. A kövér pék ijedten szaladt ki az udvarba és rémülten látta, hogy az idegen mit művel. Nagyon félt és már megbánta az üzletet. De a favágó nem hagyta magát becsapni és nem­sokára az egész fakészletet fölapritotta. A favágó erre visszadugta a láb­szárcsontját és egy nagy kötegbe csomagolta össze a fölapritott fát, de úgy, hogy egy szálka se maradt belőle. Az óriási köteget fölkapta a hátára és gúnyos nevetéssel hagyta el az udvart, ügyet sem vetve a rásze­dett pék jajveszékelésére. Dühös volt nagyon a pék, de azért megértette a tanulságot és ettől az időtől fogva emberségesebben bánt a szegény emberekkel. A szegény paraszt nem győzött eléggé csodálkozni, amikor reggel arra ébredt, hogy azt a fát, amelyet a zsugori péknek szállított, ott találta a saját udvarán, finoman fölapritva és takarosán összerakva. Hogy ki ajándékozta meg vele, nem tudja, de azért megköszönte szívből az isme­retlen adakozónak. Amikor aztán közelebbről szemügyre vette az ide­gentől kapott húsz fillért, amely arany- nyá vált, akkor tudta csak meg, hogy szellem volt a jótevője. Közgazdaság. Budapesti gabonaárak: auguszt. 12. Búza 21 k. 90 f. — 22 k. 70 f. Rozs 17 k. — f. — 17 k. 15 f. Árpa 15 k. 60 f. — 16 k. — f. Zab 17 k. 30 f. — 19 k. — f. Tengeri magy. 16 k. 60 f. —- 16 k. 75 f. „ rom.-bőig. 16 k. 75 f. — 16 k. 90 f. Korpa 10 k. 60 f. — 11 k. 10 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: ш I. rendű öreg 350 kgr. felül 128—136fii. ■g В- n n 280—350 kgr-ig 124—130 „ g Fiatal nehéz 300 kgr. felül 130—142 „ •S3 „ közép 220—300 kgr-ig 140—148 „ N „ könnyű 220 kgr-ig 140—154 „ Az árak kilónként értendők. Csarnok. Harc a becsületért. Folytatás 4 nyomozás. Rimler, a detektív egész idejét a rejtélyes ügy megoldására fordította, de semmi nyomra, amely Útmutatóul szolgálhatott volna, nem akadt. Kihallgatták a czég összes hivatal­nokait. Azok se tudtak semmit. Ekkor lépett be annak a banknak az elnöke, amelynél a megölt pénztáros előző nap százezer koronát váltott be. Ugyanekkor egy csillogó, fehérhaju, szürke, hosszú szakálu öreg ember is belépett. Senki sem ismerte az ide­gent, aki mély pillantást vetve a re­megő Irmára, a legnagyobb figyelem­mel kisérte a kihallgatást. A bank elnöke elmondta, hogy óvatosságból, mivel pénztárnokukra gyanakodtak, a bankjegyeket S jelzéssel látták el, amely megfogja könnyíteni a gyilkos felfedezését. Az idegen az elnök vallomása alatt észrevette, hogy a jelenlevő szolga, Godard összerezzent. Villogó szemei annak arczára szegeződtek és régi, komor emlékek támadtak föl lelkében, mire szótlanul eltávozott. Godard, nem vette észre, hogy öt az idegen megfigyelte és föl ismerte, szintén eltávozott a teremből. Már végeztek a vallomásokkal , ami­kor sürgönyhordő jelent meg a terem­ben és egy táviratot adott át a rendőr- kapitánynak. — Mi az ? — kérdezte a detektív. — Egy távirat, amely arról értesít, hogy Holmes Dénest éppen abban a pillanatban, mikor kiszállt a vonatból sikerült elfogni. Még ma délelőtt visszahozzák rendőreim. A bankár hirtelen összerezzent. A detektív feléje fordult. — Ez nem kellemes hir, súgta neki. — En is azt hiszem, — felelt a bankár rekedten.- Mert ez azt bizonyítja, hogy a fiatal ember megszökött. Önnek min­den befolyását ki kell fejtenie, hogy kielégítő magyarázatot adjon hirtelen történt elutazásáról. — Úgy teszek, amint ön mondja, — súgta a bankár. Magában azonban hozzátette, hogy ha Holmes elutazá­sának nem más az oka, mint amitől félt, akkor nem fogja arra kérni a könyvelőt, hogy az igazi okot meg­mondja. — Nyomorult, bűnös ember vagyok! — susogta a bankár elhalványodva. — Remegnem kell, hogy minden perc­ben leleplezhetnek. Most élem sivár életem legkétségbeejtőbb perczeit 1... Rövid idő múlva mozgás hallat­szott a folyosón. Holmes Dénest vezette be két rendőr a terembe. Mindenki várakozásteljesen függesz­tette reá tekintetét. — Holmes ön bizonyára tudja, miért kellett önnek itt megjelenni ? A kérdezett tisztán csengő, bátor hangon felelt: — Tudom, uram. Azzal gyanúsíta­nak, hogy egyik jó barátomat, czégünk pénztárosát, Palmer Manót meggyil­koltam s a pénztárt kiraboltam. — Tökéletesen igaza van. Ez a vád. — Nem lenne kegyes velem közölni, mi ennek a képtelen gyanúnak az oka? — kérdezte Holmes izgatottan, erősen igyekezve azon, hogy haragja ki ne törjön. Többféle gyanú van ön ellen. Elő­ször is hirtelen éjszakai utazása, s az azzal összefüggő egyéb körülmények, mint például az, hogy tudomása volt a pénztárban elhelyezett óriási ösz- szegről, amely most hiányzik. Siri csönd követte a biró szavait. Mindenki Holmesre tekintett. De ennek lázasan csillogó szemei Dawison tekintetét keresték. Mikor tekinteteik végre találkoztak, Dawison zavartan sütötte le szemeit. — Bizonyára tudja mit tettem 1 — mormogta és ijedten összerezzent. — Nos, uram ? — kérdezte újra a biró. — Uraim, — szólt Holmes — az én vallomásom igen egyszerű. Csak annyit mondhatok, hogy ügyeim hirtelen elszólitottak a városból s okom volt ezt titokban tartani. — Összefügg ez az esettel ? — Nem. Ami az elkövetett gyilkos­sággal való összeköttetésemet illeti, azt hiszem mindenki, aki engem ismer, föltétlenül lehetetlennek tartja, hogy ón volnék a gyilkos. — S kinél volt ön ? — kérdezte tovább a kapitány. — Egy barátomnál. — Jó ; elfogadom ezt a védekezést. De legalább nevezze meg barátját. Holmes rövid habozás után ki­jelentette : Jones, Ellmann. Dawison feltűnően halvány lett e név hallatára. Ha eddig kételkedett abban, hogy leányának vőlegénye mindenről tud, kételye most eloszlott. Meggyőződött arról, hogy a könyvelő csakugyan Ellmannhoz akart utazni s most nem fog többet vallani, hogy leendő apósát megóvja a gyalázattól. — Veszedelembe rántja magát a leányomért, — mormolta maga elé a bankár. Nagy, nemes jellem. Nem vagyok méltó a barátságára 1 A vizsgálóbíró újra megszólalt: — Jó. Akkor ki fogjuk hallgatni Ellmann urat. A vizsgálóbíró ezen szavaira Holmes ajkába harapott. Dawison is úgy érezte, hogy feje fölött összetornyosultak a fellegek. Látva Holmes makacsságát, a vizsgálóbíró elrendelve, hogy kutas­sák ki. — Mit? Meg akarnak gyalázni, mint, egy közönséges gonosztevőt ? — kiáltott ingerülten Holmes és a harag pírja futott át szép, férfias arczát. — Sajnálom, hogy törvény nem ismer személyes tekinteteket 1 — felelt a vizsgálóbíró. — Jó, hát játszók végig a komé­diát 1 — kiáltotta Holmes dühtől remegve. Az eredmény mindenkit lesújtott, akik hittek az ifjú ártatlanságában sőt maga Holmes is szinte meg­kövültén állott az esküdtek előtt. A kutatást végző rendőr ugyanis felső kabátjának belső zsebében egy köteg álkulcsot és több viaszle- nyomatot talált. A detektív ámultán pillantott reá. Holmes térdei is megcsuklottak a tolvajkulcsok láttára. Reszkető kezeivel gyöngyöző homlokához kapott és rekedt hangon kiáltotta. — Borzasztó végzet üldöz 1 A kulcsok és viaszlenyomatok nem az enyémek 1 Most látom először ! A rendőr átnyújtotta a kulcsokat a szintén meglepett vizsgálóbírónak s ez rögtön megállapította, hogy az álkulcsok éppen beleillenek az iroda­ajtóba és a ház kapujának a zárába. — Van olyan kulcs is, ami a pózes- szekrényt kinyitja? — kérdezte az egyik esküdt. — Nem, olyan nincs köztük. Majd a fiatalemberhez fordult és szigorú tekintettel kérdezte: — Magyarázza meg, hogy kerültek önhöz a kulcsok. Holmes rekedten válaszolt. — Esküszöm, hogy a kulcsok tudtomon kívül kerültek kabátomba. De azt hiszem könnyen megmagyaráz­hatom. — A kupémba egy fiatalember, akinek a balszeme felett forradás volt szállott be, aki beszélgetni kezdett velem. — A túlságosan fütött vaggonban igen meleg volt. Az idegen fiatal­ember levetette felöltőjét, miközben megjegyezte, hogy kényelmesebben is lehet utazni, minek izzadjunk a felöltőben. Erre én is levetettem felöltőmet. Utitársam nemsokára ál­mosnak mondta magát és el is bóbiskolt. En is gondoltam, jó lesz kissé szundikálni s néhány perez múlva el is aludtam. Csak a végállomásnál ébredtem fel. Ekkor fölugrottam és felöltőm után nyúltam. De a felöltő eltűnt s vele eltüt utitársam is. Helyette az a felöltő maradt ott, amelyet utitársam hordott. (Folytatjuk.) C séglőgépzemi cikkek — olajok, gépzsir. dobsinek, forr­—--csökefék, faggyú, kender, mentő- ------ szekrények, feszmérők, olajozok, szerszámok, és a csép- - lőgépüzemhez szükséges összes — czikkek. legjobb minőségben P = rendkívüli olcsó árakon == kaphatók — — RAGER IGNÁCZ = vasáruházában. = 2357/1913. tkvi sz Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a Kiskun­halas r. t. város járdapénztára és csatlakozott Kohn Sebestyén és Kiskunhalas város köz­pénztára végrehajtatóknak — Paprika Antal (nős Karó Teréziával) végrehajtást szenvedő elleni 256 korona 44 fillér tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó. Kiskunhalas határában fekvő, a kiskunhalasi 5709 sz. be­tétben A I 111/2 hrsz. 166 n. sz. öl lak­ház a Beltelekben udvarral ingatlanbói Paprika Antalt illető */a rész 1000 korona kikiáltási árban az 1913. évi szeptember hó 29. napján d. e. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok beesárának megfelelő 10°/o bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által óvadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. — Vevő köteles a bánatpénzt a vhjt. 25. §. értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a bánatpénzt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számítandó 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverésj napjától számítandó 5°/0 kamatokkal együtt az 1881: deezember hó 6. napján 39425 I. M sz. alatt kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m.kir. adóhivatalnál mint bírói letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár ‘/s 2/3-nál olcsóbban el nem árverezhető. — A bánatpénz az utolsó rész­letbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1913. junius hó 28. napján. A kir járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth s. k. kir. jbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezetí. Áll amgépgyári sorvetőgépek meritőkanalas és tolókerekes rendszer felcsoroszlyázva. — Resicai kettős acélekék, szecskavágók, darálók, morzsolok és mindenféle mezó'gazdasági gépek rendkívül jutányos árban kedvező részletfizetésre is kaphatók. — Amerikai tárcsás boronát eredeti kalmár rostát, Alfa takar- mány-füllesztőt próbahasználatra kiad vételkötelezettség nélkül KOHN SEBESTYÉN a m. kir. Államvasutak gép­gyára Vezér-ügynökségének kér. képviselője Kossuth utca. Államgépgyári cséplőgarniturák jutányosán beszerezhetők. — I Csereüzletek köttetnek. | ■ Árjegyzék ingyen ! ! ! ■ Halas. 1913. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom