Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 11. elvet kell alkalmaznunk, amely szerint — maradjunk a postaügyi igazgatás terén — a postaügyi minister felelős a legutolsó tisztviselőnek, a ranglétra legalacsonyabb fokán álló postahiva­talnoknak is egész működéséért. Nagyot nézne az az angol alsóház, ha az angol ellenzék valamelyik vezére odaállana és nem a postaügyi ministert tenné felelőssé, hanem valamelyik postai főhivatalno­kot, aki ott meg nem jelenhetik, ott nem védheti magát és semmi körül­mények közt ott felelősségre nem vonható. Nézetem szerint t. ház a kereskedelemügyi minister urat terheli ez a felelősség, és a mint én az ö erős vállát ismerem, ö ezt a felelős­séget vállalni is fogja és viselni is tudja. De, t. ház, az előadó ur beszédé­ben többek közt kijelenti, hogy a postaintézmény színvonalának sülye- dóeeért a t. kereskedelemügyi minister abszolúte nem felelős, mert hiszen ezek az adatok arra az időre esnek, amikor 6 hivatalát még el nem fog­lalta. Arra az időre esnek, t. ház, amely időben más kormányférfiak állottak itt és felelős állásban kellett, hogy fedezzék azoknak a főtisztvise­lőknek egész működését. En tehát ebből azt a konzekvencziát vonom le, hogy vannak letűnt államférfiak, akik a felelősséget kell, hogy ezekért az állapotokért elvállalják, hogyha ezek az állapotok olyanok, aminőknek festette a t. előadó ur. Igenis, vannak letűnt államférfiak, akik helyesebbnek tartják ma a szoli­daritást azokkal elvállalni, akik síp­pal, dobbal, trombitával teljesitik a parlamenti ellenőrzésnek ebben az alakjában meglehetősen operettszerü feladatát, semhogy idejőjenek és itt vállaljanak szolidaritást azon férfiak­kal, akiket a t. előadó ur megtáma­dott és vállalják a felelősséget a múltban visszanyúló tettekért, vállal­ják azon terhes szerződésekért is, amelyekről az előadó ur már több Ízben és előadói beszéde folyamán is megemlékezett, amely terhes szerző­déseket, t. ház, az előadó ur szerint azok a férfiak egyenesen az 6 felelős­ségükre, sőt egyenesen az ő paran­csukra kötöttek meg. Hol vannak azok a kormányférfiak ? Mártonfi Márton: A kávéházban. Miért nem jönnek ide arra a te- temrehivásra, amelynek olyan borzal­masan érdekes akkordjai hangzottak el a t. előadó ur ajkairól ? Őszintén szólva, bizonyos nobilitás kötelez, úgy érzem, ezekkel az urakkal szem­ben is, akik, bár politikai ürügyek alatt, de mégis távol vannak. Köte­lezve vagyunk, t. ház, elvégre nem védhetik magukat. Nem védhetik magukat, mert különböző ürügyek alatt, de mégis távol vannak. Olyanok, mint a szökött katonák, akik otthogy- ják a posztjukat, csak azért, mert az ellenség erősebb fegyverekkel operál, mint amilyenek az ö fegyvertárakban kaphatók. (Folytatjuk) A tisztesség nem ismer semmi alkut; Nyílt homlokán nem ül ravasz redő ; Ami nem eladó, nincs annak ára, Az semmi áron meg nem vehető. Csarnok. Küzdelem a kincsért Folytatás 7 Nemsok hiányzott, hogy Harris Walpolet torkonragadja, de Faxon közbeugrott. — Hagyd abba ezt az ostobaságot, Harris, — kiáltott türelmetlenül. — Én vagyok az, aki az egész dolgot kezdeményeztem és fentartom magam­nak, hogy mindvégig vezessem min­den rendszabályozás nélkül. Mi célja van annak, hogy Walpolét fenyeges­sük? ! Azt hiszitek, hogy akkor majd hajlandóbb lesz kiadni a gyé­mántokat, melyeknek rejtőkét egyedül csak 6 tudja. Harris érthetetlenül morgott valamit magában és visszahelyezke­dett székére. — Ha ez igy megy tovább is, sohse kapjuk a köveket kézhez ki- áltá Binder dühösen. Faxon fölemelte kezét. — Azt csak bizd rám ! Szavamat adom nek­tek, hogy mindenki megkapja részét még ma éjjel. Most hallgass rám Walpole, hogy mit mondok neked, — folytatá ko­moly arccal. — Nem vagyok süket, válaszolt az éjjeli őr kedvetlenül. — Tudod, hogy Pinkertonók nyo­munkban vannak. Fődolog tehát Wal­pole, hogy te a köveket minden te­ketória nélkül idehozd, hogy meg- oeztozhassuk rajta. Amint ez meg­történt, mi szanaszét megyünk, az égboltozat minden irányába és a szi­matoló ebek bottal üthetik a nyo­munkat. — Csakugyan kell annyira siet­nünk ? — kórdó Walpole bizalmatla­nul. Természetesen. Minden késedelem nélkül be kell fejeznünk a dolgot és azután gyorsan el kell párolognunk. Az éjjeli őr !erőteljesen megrázta fejét. — Csináljatok amit akartok 1 En ragaszkodom azokhoz a föltéte­lekhez, melyeket annak idején elétek szabtam és melyeket ti is elfogad­tatok. Előbb legyen Liza a feleségem aztán majd megosztozunk a gyémán­tokon. — Hiszen utóvégre is össze lehet kötni egyiket a másikkal. — csilla­pította őt Faxon, kinek türelme már csaknem gyanús volt. — Olyan helyre rejtetted a gyé­mántokat, honnan bármely időben előveheted ? — tette hozzá simulé- konyan. — Igen. — Ki tudja, hogy nem-e vitte el már valaki a kincset. — Az teljesen lehetetlenség, sok­kal gondosabban elrejtettem. — Meddig tart, mig kiveszed rej­tekhelyéről és idehozhatod? — kórdó tovább Faxon. — 0, egészen rövid ideig, — tért ki Walpole, — Utóvégre megtehetem azt, hogy elhozom, de csak egy föltétel mellett Faxon. — No, mi az ? — Hogy egy papot is magammal hozok, aki Lizával összeadjon ! Faxon elfintorította az orrát. — Nem mondasz le erről a föltételről ? — Nem, semmi esetre sem. Ne képzeld, hogy fenyegetésekkel val­lomásra birtok és hogy elárulom nektek a gyémántok rejtekhelyét, — folytatá Walpole. Különben se kap­nátok meg. Más, mint én, el nem viheti a kincset, erről ón már előre gondoskodtam. Faxon ajkába harapott. — Mit szólsz hozzá, Liza ? — fordult nő­véréhez. Liza halotthalvány lett. Szája ide­gesen vonaglott. Minden jel arra mutatott, hogy elviselhetetlen volt reánézve az a gondolat, hogy fele­ségül menjen Walpolehez és hogy soha eszeágában sem volt, hogy megtartsa Ígéretét. Fivérére egy félénk pillantást vetett. Annak szemeiben azonban olyan kifejezést vett észre, melyből újabb reményt merített. Mindjárt megértette őt, amint az a szemével kacsintott neki és igy anél­kül válaszolt, hogy még a szempil­lája is megrándult volna: — Hogy mit szólok hozzá? Azt, hogy meg kell tartanom a szavamat. Megígértem neki, hogy feleségül megyek hozzá, igy tehát azt meg is kell tennem. De hát miért is ne tenném ? Nagyon csinos ember és azzal a két résszel, mit ketten kapunk, egészen kényelmes életet folytathatunk. — ó Liza, ha ez igaz volna! — kiáltott Walpole villogó szemekkel. — Hogyne volna igaz, — válaszolt a leány — miközben hozzálépve, kezeit vállaira tette. Teljesen a kí­vánságod szerint cselekszem. Termé­szetesen, azokkal szemben neked is meg kell tartanod a szavadat és el­hoznod a gyémántokat. — Nos, hát igy minden a legszebb rendben volna Walpole, szólt Faxon elégedett mosollyal. Te elhozod a gyé­mántokat és egyúttal papot is hozol magaddal. Ha rátok adta az áldását, elmehet és mi azonnal megkezdjük a zsákmány elosztását. — Én nem vagyok veled szemben csalárd és kell ismerned, hogy kez­dettől fogva tisztességesen bántam veled. Walpole bólintott. — így már sokkal jobban tetszel nekem, Faxon. Fenyegetésekkel úgyse értetek volna el nálam semmit. Te mégis csak egészen más ember vagy, mint az a goromba Harris, vagy barátja Binder. Egy pillantást vetett órájára. Két óra múlva ismét itt lehetek. Ugye, megvártok itt? Gazokegymás ellen — Az ördögbe is, szólt Pál ma­gában, két óra múlva visszajön Wal­pole a gyémántokkal. Ha ezalatt nem szabadulok meg a békómtól, sírva nézhetek utána. Máskor is le tudtam venni a köteléket kezeim és lábaim­ról annak daczára, hogy olyan erősen voltam megkötözve, hogy egyik ta­gomat se voltam képes megmozdítani. Mielőtt azonban hozzáfognék, hogy magamat kiszabadítsam, először meg­győződöm arról, hogy Walpole tény­leg, komolyan távozni akar-e. Pál már jó ideje feküdt a sötétség­ben, tehát szemei hozzászoktak a homályhoz, mely a szobában uralko­dott és végre fölfedezett egy kis nyílást az ajtón, melyen kényelmesen nézhetett át a másik szobába. Az igaz, hogy a helyiségnek csak egy részét láthatta, de véletlenül éppen azt, ahol Walpole állt. Pál végtelenül elcsodálkozott, mikor egyszerre csak meglátta, hogy milyen előkészületeket tesz Walpole, mielőtt elindulna, hogy Ígéretét beváltsa. Az éjjeliőr levetette kabátját és mellényét, azután levetette kipödrött bajuszát és tökéletes művészi módon kifestette arczát arczfestékkel. Öt percnél kevesebb idő alatt átváltozott Gordonná. A széles, szemétől fülcim­pájáig terjedő forradás balarczán, a sajátságos arcszin, a kuszáit haj és a bozontos körszakái, egyszerre mind eltűnt. Még azt a bárgyú, ártatlan arczkifejezést is fölvette Walpole, melyet akkor mutatott, midőn Pin­kerton segédjével belépett Braun üzletébe. Aztán egy faszekrényből kopott ruhát vett elő Walpole. Miután ma­gára öltötte, egy mankót vett elő, jobb hóna alá szorította, aztán lábá­nak egy sajátságos csavarodást adott és Gordon, a szegény nyomorék, Walpole barátja teljesen készen állott. — Ez az ember tényleg kapacitás ezen a téren — mormogta Pál. Te­hát Gordon és Walpole tényleg egy és ugyanazon személy. Alig hagyta el az állítólagos Gor­don a szobát, mikor Liza egy heves mozdulattal fölemelkedett székéből és fivéréhez lépett. — Még csak az kellene, hogy ehhez a birkához feleségül menjek 1 — szólt durván nevetve. — Ő majd csak olyan helyen tölti a mózesheteket, ahol nagyon be lesz neki fűtve — válaszolt Faxon jelen­tősen. Liza elhalványult. — Csak nem azt érted ezalatt, hogy Walpolét el­teszed a láb alól ? — szólt, egy pillantást vetve fivére sötét, elhatá­rozott vonásaira. Faxon vállatvont. — Annyi bizo­nyos, hogy 6 nem jön többé vissza ide, tehát te nem félhetsz attól, hogy össze kell adatnod magadat, д kövek itt lesznek, de nem ő hozza el azokat, hanem én. — De . . . (Folytatjuk.) MtriirrnniiniiaiiiiuiniriiiiriiiiiiiriiiHmi' Közgazdaság. A vadásztársaság értesíti a sző­lőbeli lakosokat hogy f. hó 15-én vasárnap a szőlőkben vadászatot tart. Erre a körülményre a szőlőbeli lako­sok figyelmét felhívja és kéri őket, hogy a kutyákat kössék meg. Karácsony és újévkor a posta mun­kája megsokszorosodik. Ezért az igaz­gatóság a csomagok helyes csomago­lása és czimzóse tárgyában figyelmez- letóst küldött be szerkesztőségünknek, amelybe az érdeklődőknek készséggel nyujtuuk betekintést. Budapesti gabonaárak: decz. 3. Búza 22 k. 05 f. — 23 k. 25 f. Rozs 19 k. 85 f. — 20 k. 10 f. Árpa 18 k. 60 f. — 19 k. 20 f. Zab 21 k. 40 f. — 22 k. 40 f. Tengeri 19 k. 20 f. — 19 k. 60 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: m I. rendű öreg 350 kgr. felül 124—126 fii. S И. „ „ 280-350 kgr-ig 120-126 „ £ Fiatal nehéz 300 kgr. felül 120—130 „ •g „ közép 220—300 kgr-ig 116—146 „ N „ könnyű 320 kgr-ig 120—136 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 100—136 „ Az árak kilönként értendők. KoaaooaaaitBUnw Hirdetések. özv. Fekete Iraréné Halász D. Francziska Tajó pusztai szélmal­mát egy hold földdel haszonbérbe kiadja. Tudakozódhatni Batthányi utcza 12 sz. alatt. 869/1912. végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a kalo­csai kir. Törvényszék, mint csődbí­róságnak 8996/P 1912. sz. végzéssel vb. Sárközy Sándor elleni csőd ügy­ben a csődleltár 1—876 tétel alatt össze irt és 2747 korona 19 fillérre becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1912. Pv. 93/1 sz. kiküldő végzésével az árverés elren­deltetvén. Ezen árverésnek Dr Papp Gyula tömeggondnok közbejöttével leendő megtartására határidőül 1912. évi deczember hó 14-én d. u. 21/» órája és a következő napjai tűzetik ki, amikor a leltárban összeirt különféle vas és réz áruk, kályhák, tűzhelyek, vetőgópek, üzleti berende­zések és egyéb ingóságok Kiskunha­lason, a városháza épületben levő üz­lethelyiségében a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adani. Kiskunhalas, 1912. deczember 10. Kiss Pál kir. bir. végrehajtó. Жт fim már kaphatók: Kineses Kalendárium, Protestáns Árvaház-nap- tár, Nagy Mese naptár I. II. köt. Képes családi naptár. Nagy képes naptár. Regélő naptár, Lurdi és Sz. családi naptár, Ellenzéki naptár, Gazdasági uépnaptár, Katonapajtás naptára, Képes honvéd naptár, Kossuth nagy képes naptára, Peleskei nótárius naptára, Petőfi naptár, Rákóczi naptár, Zrínyi Miklós naptár, Török-magyar naptár, Bohó Misi naptár, Képes Kis Kösseih naptár, Képes tündér nap­tár. Kis képes naptár, Mátyás király naptára, j Regélő bácsi naptár, Magyar népnaptár, Ma­gyar ember képes naptára, Szent család képes naptár, Víg czimbora naptár, Táreza naptár. Irodai fali naptár, Napi és Heti előjegyzési naptár, Athenaeum Nagy Képes naptár, Köz- igazgatási Kalendárium és többféle német naptár, Önszámitó, Almos könyv, Ifjúsági könyv, stb., stb. Práter Ferencz papir- és könyvkereskedésében. Hala«, 1912 Nyomatott Práter Ferenci könyvnyomdájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom