Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-08 / 19. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 8. lamelyes reális értékük, csakhogy az a baj, hogy aki egy ilyen szernek birtokában van, azt fünek-fának ajánlja tekintet nélkül arra, hogy milyen baj ellen alkalmazza az illető. Vannak családok, akiknél apáról fiúra öröklő­dik annak a bizonyos „mindenható csodaszer“-nek a receptje, amit még a nemtudomhanyadik ősapjuk hagyott örökségül; ha ezt a megsárgult, ron­gyos, féltve őrzött receptet az orvos megnézi, kiderül, hogy ez nem más, mint valamely ártatlan szer, amit ma már talán nem is használunk és ami a gyógyszerkincsünkben nagyon je­lentéktelen helyet foglal el. Könnyen érthető, hogy az olyan természetű betegségeknél, amelyek suggesió által befolyásolhatók, ezeknek a szereknek tényleg lehet is hatásuk. Magam is hallottam nem egyszer, mikor a gyo­morfájás ellen pálinkát ivó embert megkérdeztem, hogy miért teszi ezt, ilyenféle okoskodást : ,,má’ az öreg­apám is ezt hasznáta, ha nyavalyás vót, hát émmá’ csak emmellett ma­radok !“ Megjegyzem, hogy ezek a jelensé­gek nemcsak a köznép körében ész­lelhetők, hanem otthonosak az intel­ligens középosztályokban, — látjuk ezt laptársunk közleményéből. L. II Hl III I NI IN I 111 I l i in II IIITI111 I III I MI I M IIN 1 11 I Gyilkosság Majsáo. — A csárdában.— A vasárnapi mulatozások a lehető legritkábban maradnak vérengzés nélkül. Környékünkön hol itt, hol ott ontják ki eunek vagy annak a vérét. Legutóbb a majsai Kömpöcz pusztán küldtek egy legényt másvilágra. Erre vonatkozólag a következő érte­sítést kaptuk : A kömpöczi legények közül egy ottani korcsmában összegyűltek : Bir- gés János, Laczkó Pál, Zádori Vince, Bakos Ferencz, Lőrincz Ignácz, Hódi Mihály, Zádori József, Kurucsai Ká­roly, Korom Lajos és Os. Farkas István. Eleinte csendesen iddogáltak. Ké­sőbb azonbau Birgés összeszólalkozott Laczkóval s azt megütötte. Laczkó dühösen eltávozott, magával hiván a többieket is, kiket aztán rábírt, hogy segítsenek neki a sértés megtorlá­sában. A társaság erre hajlandónak mutat­kozott. Kilesték Birgóst s Majsa községhez közel megtámadták. A szerencsétlen tőle telhetőleg védeke­zett, de a túlerő végtére is elnyomta. Birgóst agyonütötték. Holttestére másnap akadtak reá. A csendőrsóg rövid nyomozás után kiderítette a tetteseket, kik bűnüket beismerték. T. I I'l l III I I I l i i 11:14 l.l I I Kill I I III Till I I III I liillllllllllll l llllllllllllllll Pestmegyei hírek. Halálos korcsmázás. Izsákon Némedi Lajos 18 éves suhanc a korcsmában összeveszett Pintér Pállal. Némedi ezután megleste Pintér távozását és útközben a vasúti töltés mellől öt revolverlövéssel meg­ölte. Pintér azonnal meghallt. A gyilkost letartóztatták. Némedi Lajos már 10 éves korában is megölt egy legényt ingerültségében. TJJ orvosi állás. Prónayfalva és Bocsa községekből Prónayfalva szék­hellyel uj orvosi állást szerveztek. Vénnérgezés. Kunszentmiklóson Horváth Mátyás kocsis gazdája udva­rán akáczfát vágott. Munka közben egy szálka belement a kezébe, amit onnan azonnal eltávolított, s tovább dolgozgatott, rá se hederitve a sebre. Pár óra múlva heves fájdalmat érzett karjában, orvoshoz ment, aki rögtön konstatálta a vérmórgezést. A szeren- ■ esetlen embernek a jobb karját kö- nyékbe le kellett vágni. Tolvaj szomszéd. Bócsáu Tariko- vic8 Andrást szomszédja, Faragó Pálné meglopta. Feljelentették. Leégett gőzmalom. Czegléden Csizmadia József gőzmalma kigyulladt és leégett. A kár meghaladja a száz­ezer koronát. Tífuszjárvány. A Topolya melletti uradalomban tífusz járvány tört ki. Jó lesz vigyázni 1 Halasi cselédviszonyok. — Hozzászólások. — Elénk viszhangot keltett lapunk múlt számában fenti czim alatt meg­jelent közlemény. Ennek viszhangjá- ként egész halmaz levél érkezett hoz­zánk. Ezekből közlünk kettőt. A vé­lemény leszűrést olvasóinkra bízzuk. I. Halas, 1912. máj. 4. Tisztelt szerkesztő ur ! Múltkori b. lapjában egy Sz. alái- rásu közleményt olvastam, mely a cse­léd viszonnyal foglalkozik. En is sok részben osztom a cikkíró véleményét. De vannak kivételek is és úgy látom a cikkíró nem ismeri azon mondást hogy nincs szabály kivétel nélkül, mert különben nem irt volna olyan hanggal általánosságban, pedig ha nem is oly sokan, de vannak becsüle­tes szorgalmas hosszú időkig egy helyben levő cselédek is. A mely megczáfolja a cikkíró egyoldalú né­zeteit. És máskor a kiselejtezett per­dita szó után bátran Írhatja, hogy vannak kivételek is. Tisztelettel: egy szobalány. II. Tisztelt Szerkesztő ur ! B. lapja legutóbbi számában közölt cselédmizériáról megemlékező rovatot annál is inkább elszomorodott szívvel olvastam, — mert fájdalom én is ama szerencsétlen mártirnők közzé tarto­zom, kiket mártírokká kétségtelen a cselédek kárhoztattak. Ha keressük ezen nyomorúság kut- forrását, minden esetre az igények legmagasabb régióiban véljük feltalál­ni s legkevésbé is az ipartelepek ro­hamos terjedésében. Ha megengedi t. Szerkesztő ur, hogy állításomnak leghűbb bizony­ságát itt bemutassam egy, — má­soknak jól lehet érdekes, — ámbár reám nézve szomorú esetet köz­lök önnel, mely hűen ábrázolja a mai háziasszonyok legnagyobb szeren­csétlenségét. Az eset a következő : Nemrégebben megtörtént velünk, — Szobalányunk hűtlenül elhagyott. No és erre tenni mit lehet ? Megírtuk a cselédkaszárnyába, a kérő levelet. — Jött egy cseléd! Karján kis rajkót czipel: Kinek egy bölcső s szellős szoba kell. Az étkezésben mindig rendet kell tartani, Az anyát nem szabad kifárasztani. Megfelelt! A gyermeket bölcső hiányában ágyba fektetik, Az anyát az asztalhoz ültetik. De midőn az ebédnek vége volt, A parányi rajkó szörnyen felsikolt. Az asszony gyomra már telve volt, — És a munka megállt, — Felszedte gyermekét szegény némber És szépen retirált. Itt a második! Egészen elegáns! Haja díszesen feltűzve, ruhája fodros, — (Az, az, hogy nem volt rajta semmi ránc) Eljött megnézni merre és hol van a lakás ? Bejön, széjjel néz, orrát fitymálva huzza fel, „A lakás meglehetősjó helyen fekszik“ — mondá, Csakhogy strapáim igen sokat kell. — Szól és a házat boszton lépésekben hagyta el. — így jött még sorba egy néhány 1 Egyiknek valamiből nagyon sok volt, Másiknak akadt valami hiány. Most szóljon édes szerkesztő ur ! Nem kereszt a cseléd mizéria ? Kiskunhalas, 1912. máj. 4. Kiválló tisztelettel: Egy hű olvasó. A gazdákra nézve úgy hisszük I fontos, ha közöljük hiteles jelentések alapján hogyan álluak környékünkön a vetések és szőlők. Búza. Az éjjeli fagyok és hideg szelek a búza fejlődését megakasztot­ták. Felső levelei megvörösödtek. Helyenkint talajvíz okozta sárgulás mutatkozik. Néhol pedig gazos. A magasabb fekvésű földeken jól áll. Az utolsó hót fejlődésére kedvező. Szárba hajt. őszi rozsvetések. Bár az áprilisi kedvezőtlen időjárás alatt helyenkint megritkult, általában véve még min­dig elég erős, sőt helyenkint tulbuja. Nagy részben most kalászok A tavaszi búza és rozs, valamint az árpa és zab vetések a hideg idő­járás miatt későn keltek, s igen las­san fejlődnek. A korán elvetett és kikelt vetésekben az áprilisi fagyok némi kárt tettek ugyan, ezt azonban nagy részben kiheverték s kedvező meleg májusi időjárás esetén elmara­dottságukat is teljesen pótolhatják. * Ászotok a kecskeméti kerületben, ahova városunk, Halas is tartozik, a következőkép állanak: A kár az újabb becslések szerint a korai fajtákból 20—25°/ora tehető. A Kadarka faj­tában, mivel később szokott fakadni, az áprilisi fagy nem tehetett ugyan kárt, sok rügy azonban úgy ezen, valamint a többi fajtáknál a telelés közben romlott el, úgy hogy ez idő szerint átlag az egész kerületben csak gyenge középtermósre van kilátás. Népesedési mozgalom. — Április 30. — május 7. — Születtek: Nimcsevits Simon és Mamuzits Czeciliának Krisztina nevű leányuk. Csehó Kovács Lajos és Macska Pösz- met Margitnak János nevű fiuk. Ko­vács Lajos és Kurucsai Katalinnak Anna nevű leányuk. Jurenák Jenő és Loósz Etelka Jankának Dénes Jenő nevű fiuk. Kovács B. László és Török Judithnak Adorján László nevű fiuk. Sütőii Margitnak Margit nevű leá­nyuk Radnics Henrik és Szőri Teré­ziának halva született fiú gyermekük. Kecskés Lajos és Brecska Juliánná- nak Juliánná Mária nevű leányuk. Nagy Szeder István és Erdélyi Emilia Máriának Gizella nevű leányuk. Kocsi Pál és Kocsi Máriának Mária nevű leányuk. Babos József és Tóth AboHyi Etelkának Károly nevű fiuk. Kúra Gergely és Bénák Rozáliának Piroska nevű leányuk. Kocsis Imre és Bor Teréziának Imre nevű fiuk. Meghaltak: Bakonyi Ferencz 26 napos korban, Brecska Mihály 78 éves, özv. Király Gy. Miklósné Nagy F. Terézia 74 éves, Lakos Sándornó Király Gy. Eszter 27 éves. Boros János 11 éves. Tóth János 89 éves, Ferenczi An talné Dakó Ilona 21 éves, Borbás János 72 éves, Szűcs Mihály 23 éves, Csapó Lajos 46 éves, Török K. Sándor 61 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Vincze Márton László Teréziával (Tanuk: Markovics Miklós István, Biró István). Egybekeltek: Hugyák István Vas Juliánnával. Paska Antal Vas Rozáliával. Török István Kocsi Erzsébettel. Kaszás Mihály Kocsis Juliánnával. Bohos Mihály kalocsai lakos Kis B. Eszter­rel. Gyöngyösi Pap József Eiler Krisztinával. Móczár Gyula Zilah Emma Zsuzsánnával. Balázs István Ván Juliánnával (Koszorús leányok: Molnár K. Judith, Tóth Zsuzsika, Cseh írónké, Mucsi Lidika, Orbán Juliska és Vau Zsuzsika. Koszorús legények : Babó Ferencz, Babó Lajos, Babó Sándor, Csikós Sándor, Szecsödi György és Gyeuizse István. Vőfély : Kis Lajos). Hirschler Herman buda­pesti lakos Weisz Erzsébettel. II TI INI IIIII11II IN Mill HUM III IUI 11111 III 11111 III Esetek. IVXiböl él*? Egy magyart idézett be a biró ta­núképpen valami apró tyukpörben. Az atyafi nagy alázatossággal jelentkezik a felszólításra : — Itt volnék instálom. — Mivel foglalkozik — kérdi a biró. — En ? — szól sértődötten Nagy Adám — nem foglalok ón semmit. Nem vagyok ón végrehajtó. — Azt kérdezem mi a mestersége. A magyar nagyot rántott a dol­mányán : — A mesterségem ? Nem vagyok ón mesterember. Afféle szegény pa­rasztember vagyok, de azért úgy élek, mint egy ur. A bírót már-már elhagyta türelme — Az Isten áldja meg, értsen már meg egyszer. Azt akarom tudni mi­ből él? — Az már más. Hát abból élek, hogy reggel egy pár falat szalonnát eszek hagymával, délre amit ad az Isten, meg estére is bevág az ember egy kis szalonnát. De azért úgy élek mint egy ur. Családi idil. Gyerekek játszanak nagy lármával. Megszólítom őket: — Mit csináltok? — Lakodalmat játszunk. Egy kis fin büszkén megjegyzi :-•— En vagyok a férj. Ez a felesé­gem. A Jóska az apósom, a Margit az anyósom. — Helyes ! — válaszoltam — de a kis Pista miért nem tart veletek, miért gubbaszt oly némán asarokb an? A kis Pista megadta a választ . — En leszek a gyerek. De még nem szabad megszólalnom, mert még nem születtem meg. iiiiiiiini ti iiiiuti i ши tui iiiiiiii 111 iiiiiiiiiii ti in i ш ni 111111: Az elmúlt Időkből. Mikor a király 3 Halason járt. — Azt csak én tudom, meg az a sok beste lelkeragadozó latrok — iva- dékja, akiktől hetedik határ ellen se győzlek eléggé őrzeni, mint a sze­mem világát. Meg ennek a jófajta szent király csélcsapdiságának is hal­lottam ón már hire zördülését; — gondolta de nem mondta fő-szókbiró uram, csak azt vágta ki hangos hara­gos szóval, hogy : azokért a csillogó kaczagányos hebehurgya kótyonfitty hadfiakért maradnál itthon, ugy-e ? — De bizony azokért se. Hanem a város javáért! magunk hasznáért. Erre még két akkora szemet meresz: tett a szép felesóg-biró szókbiró ur, mint azelőtt. — Mit konyitasz te a város erdő­kéhez, meg a magunk hasznához, te némber, te asszonyi állat ? — fity­málta a felesége mellyeszkedésót kicsinylő szóval. — Azt konyitom, hogy egy füst alatt, két néven is lehetne most igazítani ezzel a jó alkalmatossággal a városunk nevén is, meg a Nevetlen pusztáén is. Amazé elül levakarni, ami ráragadt, emerre meg ráragasz­tani, ami még nincsen rajta: a — magunk nevét, la. Hű szent Habakuk — herkópáter fogantatta !. . . A kótakkorára dülledt szem most már megháromakkorázó- dott. — Ez az asszony mondott va­lamit. — Hallod-e asszony, te majdnem olyan okos ember vagy, mint én. Epen én magam is el akartam találni, hogy jó lenne, ha lehetne valamelyes mó­don agyonütni ezt a csufondáros „Ebi“-szót a városunk tisztes neve elül, amit azok a dölyfös kolbászszé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom