Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-28 / 9. szám

1912. KISKUN-HAL ,\S HELYI ÉRTESÍTŐJE. február 28. c«u-vacsorára leendő iratkozás végett Molnár Mihály tanácsjegyzőnól szí­veskedjenek jelentkezni. * Harmiucznógyévi papiszolgálatom után, melyből 27 évet mint kiskuuha- lasi róm. kath. plébános töltöttem el, a terhes szolgálattal járó fáradalmak, de legkivált már évek óta megtáma­dott egészségem nyugalmat igénylő yógyittása végett, felsőbb hatóságom- t I nyugdíjba helyeztetésemet voltam kénytelen kérelmezni, melyet kegyes Fópásztorom kérelmemre meg is adott s igy f. év márezius hó 1 én évek hosszú során át viselt plóbánosi állá­somtól megválók. Midőn e kedves várostól, hol éltem javarészét eltöltöt- tpm, búcsút mondok, elmulaszthatat- lau kötelességemnek ismerem, hogy amin^* róm. kath. egyháztanácstól és a templomban híveimtől, úgy e helyen a kiskunhalasi n. é. közön­ségtől is elbúcsúzván Isten hozzádot mondjak, szivem mélyéből kiváuva a város boldogulására és annak minden lakójára Istennek égi áldását, kérve a nagyérdemű közönséget, hogy tartson meg szives jóemlékében. Véber István esperes-plébáuos. * , Ez utón kivánok a jó Istentől min­den jót mindazon ismerőseimnek, a kiktől személyesen búcsút nem vehet­tem. Filó József mindszenti káplán, ii 1111 in ши i unni in in 1111 in iiiiiii mii 11111 in i inai in i ina Uj állami polgári fiúiskola. Az utóbbi időben egyre másra ala­kultak a vidéki főgimnáziumok, melyek az úgynevezett „diplomagyár“ : az egyetem előkészítői. Sajnos azonban legtöbb vidék hí­jával van oly intézeteknek, melyek műveltséget, tudást vannak hivatva csepegtetni azokba, kik kereskedelmi vagy ipari pályára lépnek. Örvendetes tehát, hogy városunkban is mozgalom indult meg egy ily tan­intézet felállítása érdekében, annál inkább, mert hiszen ez a kereskedők és iparosok érdekeit vau hivatva elő­mozdítani, és korántsem csinál kon­kurenciát a főgimnáziumnak és ha csinál, akkor is ez a legnemesebb verseny, amelynek az eredménye a műveltség terjedése a nép között és a nép nevelése a gyakorlati életpályákra. Erre vonatkozólag már eredménye­ink is vannak. Kitűnik ez Balogh államtitkárnak Hegedűs Kálmánhoz intézett leveléből. Budapest, 1912. február tió 23. Tisztelt barátom ! Méltóztattál érdeklődni a Kiskun- las városban létesítendő polgári isko­la fellállitása iránt. Az ügy iráut ki­váló érdeklődéssel viseltetem, de an­nak jelenlegi kezdő stádiumában, amikor csak a tanfelügyelőtől kíván­tunk jelentést, természetesnek fogod találni, hogy az iskola felállításának időpontjára még nem nyilatkozhatom. Sajnálatomra 1918.-ra már annyi ko­rábban tett ígéret köti le a minisz­tériumot, hogy a jövő évre az álla­mosítást már nem lehetue kilátásba helyezni. Amint azonban a múltban meggyőződhettél róla, tapasztalni fo­god a jövőben is, hogy Halas váro­sának érdekei iránt a vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium mindenkor a legnagyobb jóindulattal viseltetik. Fogadd tiszteletem őszinte kifejezését. Balogh Jenő államtitkár. II U III Ilin III II11 III II III ill III IIIIIII 11111111111 III III 1.1 III Kereskedőink mulatsága. Szombat este zajlott le az idény legsikerültebb báli mulatsága, mely műkedvelői előadással volt egybe­kapcsolva. Budapesti jóhirű művészek voltak a szereplők, kik közül városunk szülöttének, Pajor Ödönnek, a Nép­opera kiváló művészének szereplése iránt már előre is szokatlan érdeklő­dés nyilvánult meg a város közönsé­gének minden rétegében. Szinte zsuffolásig megtöltötte a színháztermet a jelenlevők diszes so­kasága. Az első szám Hetónyi Albert csinos zongorajátéka volt, melyet Győző Lajos előadása követett. Az előadott komoly és humoros dolgok nagy tetszést arattak. Komlóssy Em­ma csinos megjelenésével és szép hangjával hatott. Az est fénypontja Pajor Ödön volt. Gyönyörűen csengő hangja mintegy a lelkekbe hatolt, a közönséget ma­gával ragadta. Az a tapsvihar, mely éneke után felhangzott, a legjobb bírálója Pajor művészetének. Remél­jük, hogy még többször lesz alkal­munk művészetében gyönyörködhetni. Az előadást táncz követte, mely reg­gelig tartott. Nem mulaszthatjuk el, hogy őszin­te elismerésünket ne nyilvánítsuk az agilis rendezőségnek, s ne tolmácsol­juk a sikerült mulatságból távozó kö­zönség azon óhaját, hogy jó lenne e mulatságokat állandósítani. —y. Jelen voltak : L e á u у о к : Vida Margitka, Stern 01- gs (Szszálás) Schön Teréz, Berki Erzsi, Klau­ber Jolán Schön S/.erén, Weisz Sarolta, Babó Mariska, Stern Lujza, Heisler Erzsi, Keresztes- Erzsi, Kellner nővérek. Kellner Aranka, Kun Mariska, Beck Bella (Szabadka) Musa Erzsi, Hausier Etus (Kiskörös) Shvarcz Helén, Klein nővérek, Babó Juliska, Práger Irma, Paczolai Ilonka, Schöffer nővérek, Spitzer Lotti (Sziget­vár) Ingusz Rózsi (Nagybaracska) Kmeth Zsófi Kellner Ottóba, Bcrgl nővérek, Weisz- berger Zsuzsi (Szabadka) Polák Vilma, Ko­lozsvári Mariska, Grósz Kató, Lusztig Juliska, Glück Gizella, Szabadi nővérek, Györfií Ma- tild, Práger Rózsi, Práger Margit (Baja) Szekulesz Rezsin, Török Irén, Babó Mariska, Grätzer Margit (Vadkert) Sehaarez Hermina, Borbás nővérek, Korda nővérek. Ouudi Vilma, Szél Rózsika; Stern Lujza, Kemény nővérek (Szabadka) Halbror Katicza (Szabadka ) Pá­zsit Irén. Asszonyok: Silling Edéné, Vida Im- réué. Bergl Albertné, özv Princz Ignáezné, Stern Pálné, Gzunterstein Lajosné, Szekulesz Hermanné, Holländer Dávidné, özv. Schön Jó- zsefné, Kálmán Dezsőné, Kálmán Miksáné. Szalay Zsigmondué, özv. Bornemiszáné, Tom­pa' Istvánná, Schön Mérné, Adám Dávidné, Práger Zsigmondné, Weisz Emilné, Klein Mér­né, Winter Józsefné, Berki Autalné, Klauber Sándorné, Schvarez Ferenezné, Menezer Mi- hályné, Czilczer Béláné, Kun Sándorné, Klau­ber Mórné, özv Friedrich Lajosné, ifj Fried­rich Lajosné, özv. Túri Józsefné, Fűzik Andorné, Bálint Mihályné, Pataki Dezsőné, Dr. Szabó Jánosué, Feró Dezsőné, Dr. Beek Sándorné, Schvares Mihályné, Dobó Adolfné, Spitz Sa­muim, Iugusz Dánielné, Dr. Dolicsek Lajosné, Nemeth Jánosné, Babé Sándorné Loschitz Sán­dorné, Kánitzer Mihályné, Goldgruber Ár­minná, Molnár Mihályné. Ripp Jakabné, Dobó Kálmánná, Kmeth Imréné, Schöffer Zsigmondné Pressbr-ger Ferenezné, Bergl Mórné, Tirmann Konrádné, Darányi Mihályné, özv. Halasi Bó- láné, Polák Abrahámné, Fischer Jenőné, (Zenta) Pajor Ödönné (Bpest) ifj Kolozsváry Kiss Istvánná, Dr. Dobozy Istvánná, Győrfi Józsefné, özv. Práger Ignáezné, Kohn Antalné özv. Szilády Lászlóné, Farkas Elekné, Bene­dek Alberné, özv. Sass Elememé, dr, Hodossy Gézáné, Nagy Pál Sándorné, Keresztes La­josné, Ador Sándorné, Grosz Adolfné, Kutsera Vinczéné, Maján Györgynó, Fried Józsefné, Schönfeld Izidorné, Szél Józsefné, Dr. Franki Áronná, Franki Mórné, Kohn Simonná (Uj- verbász) Kohn Sándorné, Eichler Albertné, Weisz Pinkászné Baesó Ferenezné, özv, Bor­bás Istvánná, Kohn Benőné; Krausz Simonná, Schön Dezsőné, Ráb Bernátnó, Kellner Ig- náczné, Dr. Feuer Lipótnó (Mohol) Hollän­der Adolfné, Szabadi Józsefné, Heisler Sainuné özv, Stern Tóbiásné, Raáb Simonná (Bécs.) Weisz Ignáezné, Halbrórné (Apostag ) Népesedési mozgalom. — Február 20. — február 27. — Születtek: A. Tóth Imre és Szűcs Julianná­nak Margit nevű leányuk. Bacsó La­jos és Banga Krisztinának Ferencz nevű fiuk. Babenyecz Cs. Dezső és Barka Ilonának Ilona Elvira nevű leányuk. • Rokolya Balázs és Sipos Szabó Erzsébetnek Balázs József nevű fiuk. Fodor István és Mészáros Zsó­fiának Zsófia nevű leányuk. Tyukody Jenő és Biró Franeziskának Jenő nevű fiuk. Babós Antal és Nagy V. Juliannának Juliánná nevű leányuk. Pándi János és Makai Máriának Vik tória nevű leányuk. Góllá Annának Gyula nevű fia. Kolompár Julianná­nak Uirik nevű fia. Kátai Gáspár és Kis Etelkának Mária nevű leányuk. Hugyák Mihály és Kovács Annának Kálmán nevű fiuk. Nagy Faragó Benjámin és Yilonya Erzsébetnek Béniámin nevű fiuk. Kis József és Pápai Mária Borbálának Judith nevű leányuk. Pap Lajos és Báló Rozáliá­nak Ferencz nevű fiuk. Postpischl István és Balogh Veronának Emma nevű leányuk. Bankos László és Po- loznik kr. Annának Anna nevű leányuk. Meghaltak: Cseh Istvánná Biró Zsuzsánna 87 éves korban, Luka Ferencz 2 éves, Fekete László 16 napos, Bangó Antal 23 éves, özv. Hatházi Istvánná Tegzes Judith 76 éves, Nagy Löki Kálmán 20 éves, Schóber Sándor 11 hónapos, Závodszki János 59 éves, Kis L. István 93 éves, Fodor Zsófia 5 napos, Földvári István 68 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Tegzes Imre Póczka Judit soltvad- kerti lakossal. Oláh Balázs Péczka Zsuzsannával (Tanú : Sárosi Antal). Paprika Gábor Kocsis Juliannával (Tanuk: Varga S. János, dr. Bori Benő). Nagy Szeder István Tegzes Erzsébettel (Tanuk : Daczi Imre, Tegzes Sándor). Fenyvesi István Szunomár Juliánná jánoshalmai lakos­sal (Tanuk : Halász D. Sándor, Bor- bényi Lajos). Egybekeltek: Hegyes József Szilágyi Brigittával. Modok Balázs Böröczi Eleonórával (Koszorús leányok : Szabó Mariska, Böröczi Mariska. Koszorús legények : Nagy Ту. Sándor és Viasics Péter. Vőfély: Nagy A. Mihály). Galacz Ferencz Csónyi Margittal. Kocsis Ist­ván Erdélyi Rozáliával (Koszorús leányok : Mig G. Terézia, Váczi Jusz- tika. Koszorús legények : Erdélyi József, Tusori Balázs. Vőfély : Török Sándor). Fleisz János Földi Évával (Koszorús leányok: Földi Matildka és Dobák Rozika. Koszorús legények: Földi János és Földi Lajos). Szűcs Benő Szabó T. Judithtal (Koszorús leányok : Vajda Juliska és Nagy B. Juliska Koszorús legények: Tegzes József és Jakaa János. Vőfélyek : Darányi Antal és Kis Lajos). 11 llllil I III III Ilii 111 IIIIIII 1111II 1*1111II 111 II Ilii II11 Ilii Pestmegyei hírek. Leégett tanya. Keczelen özv. S z e n d u 1 a Károly né tanyája leégett. A kár 1200 korona. Leesett a létráról. Kalocsán id. Cselik János földmives a létrán állva rakosgatta a füstölt húst kamrájában. A létra fólrebilleut és Cselik oly szerencsétlenül esett le. hogy beszé- lőtehetségét elvesztette' Tolvajlások. Soltvadker- ten Für Juliánná cseléd egy arany­gyűrűt lopott. — Keezelen Voska Mária cselédet társa lopta meg. — Császártöltésen Valter Jó­zsef, Valter Menyhért, Valter Má­tyás, Scheibl Mihály, Petz István Tö­rök István és Schaffer Menyhért le­gények álkulcs segélyével állandóan bejártak Leizer Mátyás ottani földmi­ves piezójébe és borát fogyasztották. Mire a gazda rájött, már vagy négy hektoliter bor hiányzott. — А к s z- t ó n Kosa Istvánt fia János károsítot­ta meg. A tolvajok Kalocsán fognak számolni. Uj kórház. Félegyházáu uj kórhá­zat építenek. 11 in ni ми niti ii i ши и» i ini in мшим in 11 nui cui i in 11 iüi; I Orilliühb l SaÍát tudósítónk LuyUJflijlJ: telefonjelentése. Lapunk zártakor vesszük azt a bi­zonyára nagy feltűnést keltő értésitést, hogy a függetlenségi 48-as Kossuth párt leszerelése csak egy első lépés affe- lé, hogy ez a párt a választó jogért megvívandó parlamenti nagy csatában a hazafias többségnek nemcsak hűséges segítőtársa lesz, hanem tekintettel arra, hogy a véderő javaslat megszavazásával az utolsó választófal is leomlott, be­csületesen és nyíltan mint annak szer­ves alkotórésze fog csatasorba állani. Gyilkosság. Mólykuton letartóztatták Kis János jómódú gazdát, mivel fé - leségét, hogy znnak külön vagyonát megszerezze, megölte. Csarnok. A gazok szövetsége. Folytatás 6 Es örömsugár villant meg az őrült leány szemeiben, miközben kezével az ablak felé mutatott. Pinkerten szintén arra nézett és felkiáltott a meglepetéstől. Mert az ablakban emberi arezot pillantott meg, mely az ijedtségtől sápadtan, vissza akart húzódni. Ez az arcz Kolmer arcza volt. Hogy került ez ide ebben az éj­szakában ? Még mielőtt Pinkerton magához térhetett volna ámulatából, Sibilla az ablakhoz rohant, kezeivel szétzúzta az üveget, miközben erősen megsérült. És sikoltani kezdett. — Hubert, Hubert, végre itt vagy! Aztán megingott és eszméletlenül a földre terült. A helyzet nagyon válságos volt; de Pinkerton nem vesztette el lélek­jelenlétét. Gyorsan az ajtóhoz ment, kinyitot­ta és kikiáltott a sötét éjszakába : Kolmer, hol vagy ? szükségem van reád ! De nem jelentkezett senki és nem is látott senkit. A látomány eltűnt, mintha eloszlott volna a légbe. A titkosrendőr ismét kiáltotta ba­rátja nevét, de csak újra nem kapott választ. Itt valami titok lappang 1 Vagy az az arcz, amelyet az ablaknál látott, csak káprázat volt ? Pinkerton nem volt babonás, de most igazán nem tudta, mit gon­doljon. — Az az arcz kétségtelenül Kol­mer arcza volt, — mormolta — és ez a leány mégis Hubertnek nevezte 1 Itt nyilván tévedés forog fenn és a szegény őrült leány ruháját oldotta fel. Eközben kiesett a leány ruhájából a kis doboz, melyben mint Pinkerton gondolta is, Hubert fényképe volt. Pinkerton nem tartotta illetlenség­nek. ha megnézi a képet. Kinyitotta hát a kis dobozt s egy csinos fiatalember kópét találta ben­ne. Rögtön fölismerte ez arezban Kolmer arczát, bár a képen le volt borotválva. Rémes gyanú ébredt most a titkos­rendőrben és a képet a kis dobozzal együtt a zsebébe rejtette. Aztán ismét Sybillához fordult, ki most fölvetette szemeit. A falon néhány takaró függött; ezekből Pinkerton fekvőhelyet csinált, s rábeszélte a leányt, hogy feküdjék le erre, még néhány fadarabot tett a parázsló tűzre, s maga is leült a tűz mellé és fejét egy gerendának tá­masztotta. Előbb azonban még rátolta az aj­tóra a reteszt, hogy valami gazok meg ne lepjék, mert nyilván többen tudnak erről a kunyhóról. Abban a veszedelmes helyzetben, amelyben leledzett. nyitva kellett tar­tania a szemeit. El is határozta, hogy ébren marad. De annyira fáradt volt, hogy sze­mei nemsokára önként lecsukódtak. Újabb gaztett. Az éjszaka csendjében nesz hallat­szott kívülről, de Pinkerton nem hal­lotta meg és persze azt se vette észre, hogy az ablakon át egy sötét, félel­mes arcz néz be. A vörös szakáik embernek alakja jelent meg a kunyhó előtt. Valakivel halkan beszólt. Kis idő múlva felcsapó láng vilá­gította meg a környékező fákat és bokrokat s finom tüzszag töltötte be a levegőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom