Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-29 / 22. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. május 29. nyecske kissé bosszúsan mondta: Maga oly kedvetlen édesem, hogy bizonyosan vágyódik a legény álla­pot után ! — Nem én — mentege tődzött a férj, — sőt ellenkezőleg, anuyira megszerettem a házaséletet: hogyha ma meghalnál, holnap újra megházasodnám 1 Hatalmas logika. Védő, aki egy betöréssel vádolt házaspárt véd, a tanúhoz: — ön tehát azt állítja, hogy a betörők a falon át fúrt lyukon hatoltak a szo­bába. Milyen nagy lehet ez a lyuk ? — Egészen bizonyosan nem tudom, de lehetett olyan nagy, hogy egy ember átmászhatott. — Úgy ? De vájjon volt-e olyan nagy, hogy egy házaspár keresztül bújhatott ? A disznó. Egy tanító mesélte : Panaszkodik az egyik gyerek. — Tanitó ur a Csűri disznót csi­nált az irkámban. — Nem disznó az — javítja ki a tanitó — hanem folt. Néhány nap múlva ugyanaz a gye­rek nem jött el az iskolába. Amikor másnap a tanitó ezért kérdőre vonta, igy szólt: — Nem jöhettem el tanitó ur mert foltot öltünk. Ingatlanok adás-vevése. Kis Faragó Ferenez megvette Yas Imre ingatlanát 185 koronáért. Böröczi József és neje Csapó Er­zsébet megvették id. Csete József és társa városi lakóházát és udvartelkét 800 koronáért. Krammer Gáspár és neje Szőke Mária megvették Krammer János és társa beltelki ház 4(6 rósz jutalékát 3000 koronáért. Nagy Sarkadi Imre és neje Vili Zsófia megvették Babos Benő (nős Dobrádi Juliánnával) füzesi szántóját 2000 koronáért. Kocsis Lajos és özv. Kocsis Imréuó Nagy Tyukos Erzsébet megvették Darányi István és neje Kisvárdai Mária lakóházát és udvartelkét 1100 koronáért. Szalai K. Gergely és neje Böröczi Anna megvették Csatári Sándor (nős Bacsó Máriával) öregszőlőbeli rétjét 30 koronáért. Szalai K. Gergely és neje Böröczi Anna megvették Földvári Sándorné Csatári Mária öregszőlőbeli rétjét 30 koronáért. Nagy Ту. István és neje Füle Mária megvették Kocsi Mihály és neje Erdős Rózái lakóházát és udvar­telkét 1600 koronáért. A szabadkai Takarékpénztár és Zálogház r. t. megvette Kovács Vince ingatlanát 1250 koronáért. Közgazdaság. Gyár Majsán. Szomszéd községünk­ben ifj. Molnár Imre gőzmalomtulaj­donos villanytelep, homok és cze- mentárugyár felállítását tervezi. Vásár. Kalocsán a legközelebbi orsz. vásár junius 2. és 3-án lesz. Veszmentes helyről mindenféle állat felhajtható. IIIIIIMIIIllllllllll!ljlllllllllirillllllllllllllllllllll!lll!l!lllll!lllllilllllllllllillllilllllllll Csarnok. A gazok szövetsége. Folytatás 22 Kirohaut a házból, fölkapott a házigazda lovára, mely épp a ház előtt legelészett. — Van-e fegyver nálad? — kér­dezte Pál, a barátja után futva. — Nincs. — itt vau ez. — Es egy pisztolyt adott át Pinkertonnak. — Es légy óvatos. Ne hamarkodj el semmit, mig segitsóg nem jön. Erős küzdelem lesz! — Ezt tudom jól, de én nem félek . . . Hó, mi ez ? Robogás hallatszott. — A vonat robogása! — Ideje már, hogy menjek ! Megsarkantyuzta a lovat és sebe­sen, mint a nyíl, elvágtatott. De a villámvonat gyorsabb volt az állatnál. Épp elrobogott Pinkerton orra előtt, mikor ez az állomáshoz ért. Es az utolsó waggon erkélyén állt az öreg ember, aki alig egy óra előtt az őrház ablaka előtt ólálkodott. — Mit tegyek most? — kérdezte magától Pinkerton. — Van táviró 1 — szólt az állomás­főnök, aki sajnálta a titkosrendőr bal­sikerét. — Igaza van! — viszonzá Pin­kerton — Jelentse a következő állo­másra, hogy azt az öreg embert tartóztassák vissza. Ezt az utasítást az áilomásfőnök végre is hajtotta. De megjött nemsokára a távirati válasz : „Ősz szakállas, öreg utas nincs a vonaton.“ A kiábrándult titkosrendőr halkan káromkodni kezdett. Hát csakugyan mindig túljár az eszén a gazember ? Leálczáz va. Kolmer egy kis londoni szálloda éttermében ült és bosszúson lapozta az újságokat. Egyszerre csak valaki megérinti a karját. Mintegy tizenkét esztendős fiút lát maga mellett, aki levélboritókot tart feléje. — Ezt az urnák kell átadnom 1 — mondja a gyerek. — Kitől van ? — Nem tudom. Kolmer egy pénzdarabot csúsztatott a fiú kezébe és feltépte a borítékot. A levél igy szólt: „Kolmer urnák ! Legyen szives ma este 7 órakor a Bankstreet 338. számú házában 14 számú szobában felkeresni. Sürgős ügyet kell önnel megbeszélnem. B.“ E levél tartalma meglepte Kőimért. Sok embert ismert, akinek a neve B-vel kezdődik. Törte hát a fejét, hogy kilehet a levél Írója? — Nem árthat, ha elmegyek, — gondolta. — Ha csakugyan fontos dolog, minek mulasszam el ? De hátha ez csak csapda, melyet Pinkerton nyit a számomra? Ej, hiszen bizonyosan már elpusztult. Tom Markó mesélte és ez a fickó nem mondaná, ha nem volna igaz. Ej, elmegyek, el ón ! Pinkerton két hét óta Londonban volt. A véreb buzgalmával kutatta Kőimért és hű segédje volt a mun­kánál Pál. Mikor kinyomozták a gazember hollétét, elhatározták, hogy egész sajátságos módon kerítik hatalmukba. ők küldték neki a meghívást, feltóvén, hogy a levél titokzatos volta megjelenésre fogja csábítani. Pont hétkor Kolmer megjelent a nevezett házban. Pál fogadta. — Ab, ön irta a levelet? — kiál­tott tel Kolmer meglepetten, — ki eddig csak felületesen ismerte Pált. — Örülök, hogy látom ! — Én még inkább, különösen azért, mert némi felvilágosítást sze­retnék öntől kapni. — Nos? — Mit tud Róbert meggyilkolá­sáról ? — Nem többet, mint amennyit az újságban olvastam az esetről — te­lelte Kolmer, idegesen rángatva kez- tyűit. — És mit tud Davidson kapitány megöléséről és leánya haláláról ? — Azt hiszi ön, hogy egyéb dol­gom sincs, mint ezekre a haszontalan kérdésekre válaszolni ? — kiáltotta Kolmer bosszúsan. — Jónapot, eu távozom ! — Maradni fog, — kiáltott reá erélyesen Pál — s meghallgatja, amit mondani fogok. Pál elszánt fellépése arra indította Kőimért, hogy adja meg magát. Leült és várta Pál előadását. — Mindenekelőtt fentartom azon állításomat, — kezdte — hogy ön bővebbet tud a gyilkosságról s azt is feltárom, hogy önnek része is volt bennök. — A zsebkendőn, melyet később megtaláltak, ott maradt a gyilkos kezének a nyoma. Erről a kóznyomról ismertek rá a tettesre. — Lehetetlen! — vágott közbe Kolmer. — Sok kéz hasonlít egy­másra. — Ez igaz — felelte Pál. — De van egy ismertetőjel, mely reá vall a tettesre. A zsebkendőn és az áldozat gallérján látszott, hogy a gyilkosnak egy nagy szemölcse volt a kezén s azt is kinyomozták, hogy a gyilkos azt levágta. Kolmer arcza elfakult s alig tudta elnyomni remegését. Mégis összeszedte minden hideg­vérét. — Érdekes volna a történet, ha igaz volna — jegyezte meg gúnyosan. — Hogy igaz-e, vagy nem, erre ön szolgáltathatna bizonyítékot, ha szives volua levetni keztyőjót, — vi­szonzá Pál. — Ohó, ez mégis csak sok 1 — kiáltotta Kolmer. — Csak nyugodtan uram 1 Tüstént hívok egy tanút, még pedig az ön cziDkostársát. Es fölemelte a kis alkov függönyét és az alkóvban egy vörös hajú, vörös szakállu férfi jelent meg, aki kopott posztókalapot hordott a fején. — Engedje meg bemutatnom Flaxou tanár urat . . . Kolmer ur, — fordult Pál a leálczázott gazem­berhez, aki az alkóvban megjelent alak láttára visszatántorodott s egy székbe fogódzott. (Vége következik) Nyilvános köszönet. A „Halasi Gazdasági bank“ tek. igazgatósága kegyeskedett hozzám szegénysorsu iskolás gyermekek közt való felosztásra 80 (nyolczvan) koro­nát beküldeni. Fogadja a tek. Igazgatóság ezen emberbaráti cselekedetéért úgy a magam, az iskolaszék, valamint a segélyben részesülendő gyermekek nevében leghálásabb köszönetünket. Kiskunhalas, 1912. május 24. Ádám Dávid iskolaszéki elnök. Köszönet nyilvánítás. Mindazoknak, — kik boldogult édes apánk temetésén megjelentek s részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, — ez utón mondunk hálás köszönetét. Kiskunhalas, 1212. május 28-án. Darányi István és Darányi Juliánná özv. Pázsit Imréné. Hirdetések. 296/1912 végreh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a bpesti IV. kér. járásbíróságnak 1911 évi Sp. III. 1798/5 sz. végzéssel Dr. Mayer Jenő ügyvéd által kép­viselt Kádár Mór bejegyzett czég végrehajtató részére 119 korona 37 fillér tőkekövetelés s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedettől 1912. évi xnárezius hó 28 napján le és fe- JüH. rés 2966 koronára beesült in­gó goara a kiskunhalasi kir. járásbíróság ■ ,-.2. V H2/2 sz. végzésével az árverés el­rendeltetvén, annak a korábbi vagy felül - foglaltatok követelése erejéig is, ameny- nyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, végrehajtást szenvedettnek lakásán, Kis­kunhalason, a városháza épületben levő üzlethelyiségében leendő megtartására határidőül 1912. év junius hó 8. napjának délután 3 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt különféle réz és vasáruk, kályhák, tűzhelyek, csövek, köszörű kövek, sósbor- szesz, üzleti berendezések s egyéb ingósá­gok a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mel­lett szükség esetén becsáron alul is elfog­nak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezen­dő ingóságok vételárából a végrehajtató köve­telését megelőző kielégittetéshez tartanak jo­got, ha amennyiben részükre foglalás koráb­ban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi beje­lentéseiket az árverés megkezdéséig alul­irt kiküldöttnél Írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Kiskunhalason, 1912. május hó 24 Kiss Pál kir. bir. végrehajtó, n ni 111 nini ini nn 111 inn и i ii 11111111111111 ii i;in Pályázati hirdetmény. A kiskunhalasi Ipartestület házfel­ügyelői állása, mely italmérési joggal van egybekötve, lemondás folytán f. év szeptember t-ére üresedésbe jön. — лгга pályázni óhajtók folyamod­ványaikat junius hó 15-íg beadhatják Tallér Antal testületi elnökhöz, hol a feltételek is megtudhatók. Kiskunhalas, 1912. május hó 12. Az elnölíséo-. IM I III M l H il l 11 MI III III I 111:1 III l lfl l l 11I I I I I II II II I 1869/1912. tkvi sz. Utóajánlati árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Szalai László végrehajtatnak Tóth Kálmán végrehajtást szenvedő elleni 5000 korona tőke s járulék iránti végrehajtási ügyében dr. Hollender Ignácz kiskunhal isi lakosnak a vhjt. n. 27. §. értelmében beadott utóajánlata folytán a kiskunhalasi 4147 sz. betétben A 4- 1057 brsz. 163 nsz öl lakház 1329 szám alatt ud­varral a Beltelekben ingatlanból Tóth Kál­mánt illető '/a részére nézve a 689/1912 tkvi számú végzés folytán az 1912. évi ápril hó 30. napján megtartott ái verés hatályon kívül he­lyeztetik és a jelzett ingatlanrész 1760 korona utóajánlattevő által Ígért kikiáltási árban 1912. évi junius hó 20. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési ter­mében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. Az utóajaulattevő által Ígért ár reá akkor is kötelező, ha az árverésen meg nem jelennék, s amennyiben ennél magasabb ígéret nem tétetik, az árverés alkalmából az ingatlan ne­vezett utóajánlattevő által megvettnek fog kiküldött által nyilváníttatni. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan kikiáltási árának megfelelő 10°/o bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. — Vevő köteles a bánatpénzt a vhjt. 26. §. értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első i észletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számítandó 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után az árverés napjától számítandó 5°/0 kamatokkal együtt az 1881: deczember hó 6. napján 39425 I. M szám alatt kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi m.kir. adóhivatalnál mint bírói letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár V^-nel olcsóbban el nem árve­rezhető. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszá­míttatni. Kiskunhalas, 1912. május 16. A kir. járásbíróság mint tkvi hatóság Fajth sk. kir. járásbiró. A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezető. Halas, 1912. Nyomatott Prager Peream» könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom