Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-10 / 15. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. április 10. A niajsai tanú. Egy szomszéd községbeli bácsi tanúskodott a törvényszéknél. A vallomás után esküre került a sor. A tanú reszketett, mint a nyárfalevél és mindenkinek az az impresz- sziója volt, hogy a tanú hamisan tanúskodik. — Figyelmeztetem — szólt rá szigorúan a biró — hogy vallomására meg kell esküdnie. A tanú elsáppadt és elszántan készült az eskü letételére. — Mondja utánam az esküformát. A biró előre mondja, a tanú suttogó hangon megismétli az esküt. Az utolsó mondat előtt a biró rövid szünetet tart és mondja : — Isten engem úgy segítsen! A tanú nagyot sóhajtott, mintha kő esett volna le a szivéről és megkönnyebbülve mondja: — Igen. Az Isten magát úgy segítse. Különféle hírek. Csoäa malacz. A Szeged melletti Tápén Bodócz Antal malacza egy csodaszülött malaczot hozott a világra. A szörnynek, melyet nyomban elpusztítottak, nyolcz lába, négy füle és egy szeme van. Az ütközők között. Baján a vasútnál Skotics Mátyás muukás tolatás közben az ütközők közé került, amelyek halálra lapították. Szeged vármegye, Ismét felmerült az a terv, hogy Bács, Torontál és Csong- rád megyékből egy részt elszakítva, megszervezzék a régóta előkészített Szeged vármegyét. A szélmalom kereke. A szegedi felső - tanyáu Fehér István iskolás fiút elkapta a szélmalom vitorlája és a földre sújtotta. A gyermek halálos sérüléseket szenvedett. Az elmúlt időkből. XXVIII. A Lázár. Kisebb alföldi városokban szokás, hogy az egyes városrészeket különféle névvel illetik. így kapta Halas város VII. kerülete a Lázár never. Honnan jutott ahhoz, miért, azt a mostani lakosság nem is sejti. Megmagyarázzuk tehát. 1798-ban Halas város akkori területe kicsinynek bizonyult a lakosok befogadására. Ilyen körülmények között elhatározta a tanács, hogy újabb területet csatol a városhoz. Hosszas fontolgatás után erre legalkalmasabbnak a Bárányfok nevű vízálláson túl levő területet találták, melynek felméréséhez hamarosan hozzá is fogtak. Az uj területre legelőször Lázár János épített házat; innen a mostani név. íiiwtiiiiiHiiiiíiiHiiiiiiiiiiiiiiiniiiHiiiMiiHíiiiiniiiKiaiiiiiiiMiiiiiiiiwMii A bűn forrása. Két kis inas a ref. templom mögött pénzben játszott. Egészen belemerültek; nem vették észre, hogy nézem őket. „Nincs már pénzem“ mondja az egyik, tehát megyek. „Te csacsi“ — felelt a másik, „nálad van a gazdádé. Próbálj szerencsét. Ha elveszted, azt mondod, hogy ellopták tőled. “ — A csábításnak lett is foganatja. A játék tovább folyt. íme, ide jutottunk 1 Már a gyermek is szerencsejátékot űz, s ha a sajátját eljátszotta, a máséhoz nyúl. Mintha csak a nagyok cselekedeteit látnám. Azoknál is igy van, s a végeredmény az, hogy vagy idegen vagyonhoz nyúlnak, vagy — ami ritkább — megelégszenek családjuk tönkretételével. Mélyen elszomorító dolgok ezek. Az ember szive elfacsarodik e rettenetes szenvedély láttára. Mert szenvedéllyé válik, ha gyógyításáról idejekorán nem gondoskodnak. Éppen ezért néhány szóm van a szülőkhöz. Vigyázzanak gyermekeikre, óvják mindentől, ami nyerészkedést czéloz, nehogy kifejlődjék bennük is az a hajlam, amely a kártya asztalhoz szegez sokakat. Vajha e soroknak meglenne a kívánt eredményük s legalább csak egyet is megmentenének az ifjak közül. Ez azonban a szülőktől függ. N. A. lillllMIIIIIIII!lllllllll!lilll!lllllllllllll!lllll!l!M!lllllllli:illllllllllllllll!l!lllíl!l!IIMi Az utolsó betyár. Rózsa Sándor* ni vezére. Az elmúlt század negyvenes éveiben a halasi puszták szolgáltatták a legjobb búvóhelyet az alföldi betyároknak. Ide menekültek Rózsa Sándor czimborái is, kik igen sok városi polgárral összeköttetésben állottak. Később a szegénylegények a folytonosan erősbödő csendőrsóg nyomása következtében kénytelenek lettek foglalkozásukat abbahagyni, s becsületes életmódot folytatni. Innen van az, hogy sok tekintélyes gazda vagyonának keletkezéséről valóságos legendák keringenek, előbbi életmódjukat homály fedi. A jánosluiliimi korcsmáros. El Jánoshalmán egy öreg, őszhaju, görnyedt hátú, de pirosarczu és tü- zestekintetü ember : Madarász Abel. Madarász Ábel valamikor nem volt ilyen tisztelet parancsoló csöndes ember. Róla is szólt nóta. felette is ültek kegyetlen szigorúsággal törvényt Rózsa Sándor bandájának volt egyik vezére. Érdekes múltjáról ezeket mondta el: — Nyoiczvanhat éves vagyok s sok mindenen mentem keresztül. Voltam futóbetyár, voltam gazdag ember. Az életemből tizenhét esztendőt íegyházban töltöttem s most nem akarok mást, mint azt, hogy ha meghalok, az egyetlen lányomnak maradjon utánam egy kis vagyonkája. — Azért csaptam fel betyárnak, mert a forradalom előtt, mint kölyök- gyereket el akartak vinni egy gazdag urfi helyett katonának s nekem nem volt kedvem szolgálni. Az alföldön akkoriban nem igen voltak zsivány- bandák s én átmentem Rózsa Sándor bandájába. Ha egyáltalán dicsekedni lehet vele, elmondhatom, hogy a banda tagjai közül engem szeretett Rózsa Sándor legjobban. Nem dolgozott terv szerint a banda, de ha valamit mégis megakart beszólni valakivel, Rózsa Sándor velem beszélte meg. A bandában úgy tartottak, mint az alvezért, de talán nekem még jobban szót fogadtak, mint Rózsa Sándornak. A forradalomban én is felcsaptam katonának, de nem tartott soká a dicsőség. Á forradalom leveretóse után nem igen volt mást mit tennem, mint vagy német katonának beállnom, vagy felcsapnom betyárnak. Hát megint betyár lettem. — Visszajöttem az Alföldre. A fehértói erdőben ütöttem fel tanyámat. Csakhamar lett még két kompánis- tám is. Nem mondhatom, hogy szó- gyelem azt, hogy rabló lettem, pedig — mi tagadás benne — embervér is terhelné a lelkiismeretemet. De akkor más idők voltak azok, nem olyanok, mint most. Aztán meg megszenvedtem érte, amit csináltam. Ha jól emlékszem, 1857 nyarán elfogtak bennünket. Engem 12 esztendei fegy- házra ítéltek. Le is ültem becsülettel. — Mikor kiszabadultam a fegyház ból, akkor már egészen más élet volt itt, mint amikor bekerültem oda. Mintha egyszerre elvágták volna a betyár életet, nem volt egyetlen futóbe! tyár sem. Nekem már régen elment a kedvem rablástól, lopástól, a kezemet nem emeltem volna fel máséra, azt gondoltam tehát, hogy visszamegyek a falumba s megpróbálok kenyeret keresni. — Hazamentem Jánoshalmára s letelepedtem. Ami kis vagyon maradt rám az édes apámtól, azt pénzé tettem és korcsmát nyitottam rajta. Eleinte kinevettek, mert nem gondolták, hogy a falubeli emberek korcsmába járjanak borért, pálinkáért., de hát szerencsém volt, lassanként odaszoktak. A környékbeliek is bejártak hozzám, mert ón árultam először a sört. Már el is felejtettem a régi zsiványóletet. Vagyont szereztem, s arra gondoltam, hogy jó volna megházasodni, mert untam már az egyedül való életet. Jánoshalmán nem akadt lány, akit hozzám adtak volna. Bánátból házasodtam. Tajli Annának hívták a feleségem — az isten nyugosztalja. — Nagyon derék, jó asszony volt. Sokkal fiatalabb volt, mint én, mégis szeretett és igen jól éltünk. Halas és a banda. Az öreget nehezen lehetett megállítani. Pörgött a nyelve. Szinte látszott, hogy vis8zakópzeli magát az elmúlt időkbe, a pusztákra. Mikor megállóit, kérdeztem : — Mondja csak, gyakran mentek be Halasra ? Volt sok halasi kalandjuk ? Az öreg betyár gondolkodni kezdett, s néhány perez múlva lassan, szinte szótagolva ismét kezdte : — Természetesen. Hiszen Halasnak van legjobb területe : a fehértói erdő kitűnő buvhely s gazdag birtokosok is laknak ott. A kisebb kalandok nem érdeklik úgyse, elmondok egyet, mely Halason történt, s melyet elfelejteni so’se fogok. a szabadságharcz idején éppen a fehértói erdőben tartózkodtam. Egy kirándulásra akartam menni, s vártam czimboráimat. Ekkor beszélgetés ütötte meg fülemet. Fülelni kezdtem. Három jól öltözött ember közeledett. Szavaikat jól kivehettem. Egyiküket, Gyárfás Istvánt Halas város legelső polgárát megismertem, ki lelkes szavakkal fejtegette, hogy a haza sorsaaggasztó. azon mindeu polgárnak segítenie kell. Annyira meghatott Gyárfás tekintetes ur beszéde, hogy nem törődtem semmivel, — bár akkor sok volt a rováson — előléptem, s ajánlkoztam katonának. Szívesen fogadtak, elengedték elkövetett vétkeimért a büntetést. De most már dolgom után kell látnom — szólt — majd máskor ismét mesélek, ha akarja az akkori Halas városról is. Figyelő. A mai leányok. Nagyon sokszor összehasonlítják a mai leányokat a régiekkel, akik még nagyanyáink korában éltek. Es ez a összehasonlítás elég igazságtalanul — a mai kor leányainak hátrányára üt ki. Akik szeretnek a múlttal példálózni, azok mindig azt hangoztatják, hogy azelőtt a lányok szerények, tartózkodók voltak, akik csendesen, pironkodva ültek naphosszat kézimunkájuk mellett és a derék szülők aggódva gondoskodtak arról, hogy férfi a közelükbe ne férkőzhessek é* ne beszélhesse felé a fejecskéjüket olyan haszontalanságokkal, amikről hallani még nem volt szabad. Csak nagy titokban juthattak valami érzelgős regényhez, a melynek hősét azután megsirathatták. Ha pedig volt egy kis idejük, akkor segitettek a mamának az éléskamra igazgatása körül. A mai leány nem ilyen, az igaz, de azért nem lehet őt megróni. Minden évszaknak megvan a maga kelletne, bája és igy minden korszaknak is a maga jellemző sajátosságai: Valamikor régen a leánynak folyton ezt kellett hallani : — Adj hálát az Istennek, hogy szerető, gondos anyád ügyel rád és majd gondoskodik arról, hogy annak idején egy derék férj gondoskodjék rólad. Adj hálát az Istennek, gyermekem, hogy mi itt vagyunk, különben elvesznél. Mert a világ, kedves leányom, nagyon rossz. Azután elvitték egy-két bálba, ott bemutatták neki „ő“-t, a jövendőbelijét és a csendes magányban ábrándozhatott róla. — Nem igen kérdezték : tetszik-e, vagy sem? Meg van-e elégedve, vagy sem ? Hiszen legkoraibb gyermeksége óta hozzászoktatták, hogy mindaz, amit szülei tesznek, a legjobban van téve. Mindezekért nem lehet és nem szabad a régebbi kor leányait gáncsolni, gúnyolni. Akkor ez kellett, ilyennek kellett lenni a leánynak, ez a viselkedés, modor illett az akkori kor erkölcseihez, szokásaihoz, ez volt megfelelő az életkörülményekhez. A mai láuy más és ez természetes is. A mai körülmények, életviszonyok is egészen mások. Ma, amikor már nemsokára a berregő repülőgépek vakmerőén szelik a levegő tengert, amikor az automobilok vadul száguldanak az országutakon, amikor a meglepő találmányok egymást érik, amelyek egészen átalakítják az emberiséget — a leány természetrajza sem maradhat változatlan. Az átalakulás azonban még csak folyamatban van, beletellik tiz óv, mig a leány olyan lesz, amilyennek lennie kell. A kenyérért kétségbeesetten folyik a küzdelem. Tülekedik mindenki, azon törekszik, hogy az előtte levőt legázolja és igy juthasson előbbre. Az élet szép és megérdemli a harcot, de a küzdelemhez erő, bátorság, szívósság kell. Erre a harcra kell nevelni leányainkat is: fejleszteni kell bennük az önállóságot, a bátorságot, hogy megtudja állani a helyét. A mai nevelesnek — a mai életviszonyokhoz keli alkalmazkodnia. A feladat nem nehéz, mert leányainkban meg van a kedv, a hajlandóság erre. Azonban — természetesen — ez nem azt jelenti, hogy a leányoknak minden szabad. A mai leány — a komoly leány — legyen tudatában annak, hogy mi vár reá, ismerje az örvényeket, a szakadékokat, amelyek fenyegetik, de azért a ideális szerelem, az anyaság nemes hivatása adjon tartalmat életének. Kenyérkereső képességükre legyenek büszkék. A szivök maradjon érző, a mások szenvedése, baja találjon náluk megértésre. Ha férjhez mennek, legyenek a férjnek hű szövetségesei, barátai, titkárai. Ne építsenek légvárakat, de a jelen rémei se ijesztgessék. Ilyennek kell lennie a modern leánynak ; nagyjában már ilyen is és a legjobb utón van, hogy átalakulása befejeződjék. Ez talán nem tetszik a régi emlékeken csüngő öregeknek, de hiszen ők már nem is tudnak beleilleszkedni a mai viszonyokba. (R.) Ingatlanok adás-vevése. Kovács B. Pálnó Serfőző Svéda Rózái megvette Serfőző Svéda István és társa nádas és rét ingatlanát 60 koronáért. özv. Nagy Pál Ferencznó Gyenizse Zsuzsánna megvette Gyenizse János és társa városi nádas illetőségét 20 koronáért. Rokolya Ignácz és neje Kovács B. Rózái megvették Varga T. József és neje Bukros Etel alsószállási 465 n. öl ingatlanát 1300 koronáért. Ölvedi Szabó Pál és neje Borbás Mária megvették a Halasi Gazdasági bank 227 n. öl területű ingatlanát 450 koronáért. Kun T. János megvette Keresztúri Péter (nős Gselmaim Krisztinával) fehértói nádasát 66 koronáért.
