Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-18 / 51. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. deczember 18. Háború vág} béke. A régi viskó helyett A tóm? — Tudósítónktól. — Az elmúlt héten helyszíni szemlét j tartották a csendőrök Mérges pusz- j tán. Avval végezvén, hazafelé tértek. Ekkor jött hozzájuk egy kisebb korcsma tulajdonosa és újságolta, hogy korcsmájában egy gyanús idegen tartózkodik. Elmondotta, hogy az idegen a behívott katonák felől kérdezősködött, s magyarul, németül és szerbül jól beszél és parasztrubába öltözött úriembernek látszik. A csendörőrmeeter rögtön elrendelte az idegen előállítását. Egy csendőr ment a korcsmába. Valóban ott volt a gyanúsított, aki a csendőrt meglátva kiugrott az ajtón. A csendőr utána. Ekkor az üldözött revolvert rántott s vissza fordulva négy lövést tett, melyek szerencsére nem találtak. A hajsza tovább folyt, de sikertelenül, mivel a rejtélyes alak egy erdőbe menekült, hol nyomaveszett. A régi halasi betyárélet. — Okiratok alapján. — E történet is régi. Szereplői mind sírban pihennek. * A rét. templomban tüzet jeleztek. Kigyulladt Kántor András háza. A lakosság szaladt oltani. Köztük volt Szanka Gábor is. Az égő háznál a háziasszony — más nem volt otthon — eszeveszetten, jajveszékelve szaladgált. Mindig csak azt kiabálta: — Jaj, a dunyhám, az én drága dunyhám az is beég a házba, pedig csak a héten töltöttem meg. Volt a házon egy hátsó ablak, a melyhez még nem járt közel a láng. Azon Szanka Gábor beugrott a házba felölelte a nagy dunyhát az ágyról és kilökte az ablakon a kertbe, maga pedig a pitvarajtón rohant ki, azt kiabálva : — Eg már a dunyha a házban 1 Ebben a percben az ajtó felett leszakadt az egyik égő gerenda, neki dűlt tüzes végével Szanka bal kezének s összeégette. Nem volt valami nagy baj, de azért elkezdett jajgatni s elszaladt a kertre. Ott aztán a dunyhát felkapta, vitte egyenesen haza, s otthon elrejtette. Nem figyelt arra, hogy az ruhájától és kezétől Ö88zekormozódott. Harmadnapra este aztán, beállított vele a korcsmároshoz, s eladta neki. A pandúrok ezt kinyomozták. Szanki azonban ennek neszét vette. Eltűnt Halasról : betyár lett. Ingatlanok adás-vevése. Keresztúri Mária megvette Tóth Endrész Sándorné Vas Molnár Judith városi lakóházát és udvartelkét 2400 koronáért. Szeged alsó tanyai népbank megvette Kardos Jenő ingatlanát 700 koronáért. Dr. Szabó Fülöp megvette And- rovics János és társa ingatlanát 61 koronáért. Szarvas Imre és neje Nagy Kálozi Juliánná megvették Sárközi Zsigmond és neje Kolompár Mária városi lakóházát és udvartelkét 2800 koronáért. Kalló Jozeefne Paprika Judith megvette Kurucz Sándor és neje Daczi Juliánná ipari szőlőjét és vete- mény földjét 2000 koronáért. Szabó István (Mihály fia) megvette Könyves Juliánná, Zsuzsánna, Judith, Rozália öregszőlőbeli ingatlanát és tartozékát 720 koronáért. özv. Nagy Örsi Imréné Schneider Tekla és Csapó Károly megvették Kis Kopárdi Mihály öregszőlőbeli szántó- és szőlőjének őt illető felerószét 1000 koronáért. Városi közgyűlés. Mint jeleztük is, a képviselőtestü- fet múlt szerdán gyűlést tartott. Lefolyásáról a következőkben számolhatunk be. A bizottság a virilisek névjegyzékét bemutatta. Jóváhagyatott. Polgármester jelentette, hogy a nyomasztó külpolitikai helyzeti folytán beállott nehéz pénzviszonyok miatt a város függő kölcsöneinek amor- fizaciÓ8okra való átváltoztatása nem sikerült. Bemutatta a város adósságairól szóló kimutatást, mely az azokat előidéző befektetésekkel szemben soknak nem mondható. — Elfogadtatott a főjegyző indítványa, hogy az alapok pénzkészletét vegyék kölcsön- kép igénybe. A csendőrörsvezető részére Török Istvántól 1913 okt. 26-ig évi 400 koronáért lakás béreltetett. A városi képviselő választáshoz igazoló választmányi tagul dr. Thu- róczi Dezső és Daráuyi Mihály választattak meg. Több szerződést és a pénztár vizsgálatról szoló jelentést tudomásul vették. Férfiak teremtik a törvényt, nők az erényt. Esetek. "V eszedelmes szerelem. Uj cseléd állt be a szolgálatba és a szigorú érzületű háziasszony egy védő angyal szelídségével tanácsokat adott neki, hogy mint viselkedjék, legyen szorgalmas, becsületes, akkor majd jó dolga lesz. Elmondta az összes házirendet, hogy mikor kell az összes ablakokat elmosni, mikor kell a szobát felsurol- ni, mikor lesz kimenője és végül rátért a szerelemre is. — Igen leányom, — prédikálta az asszony — a szerelem, az egy nagyon veszedelmes dolog ! Nem való szegény lánynak, a legtöbbször a nyomorba, sőt a bűnbe taszítja az embert. Hát csak vigyázzon. a leányzót nagyon meghatotta az intelem és pirulva szólalt meg : — Igen, kézit csókolom naccsága, vigyázni fogok. De azért szeretnék férjhez menni. Nem akarom hogy olyan vén leány legyem belőlem is, mint amilyen am — anyám. Kerülő utón. Jellemzi az alföldi magyart, hogy nem rukkol ki mindjárt a kellemetlen hírrel, hanem kellő bevezetés után. így cselekedett az elmúlt héten egy halasi béres, aki nagy lelkendezve szaladt gazdája elé, mondván : — Baj van gazduram 1 — Nos, mi az ? — Az ortoshegyee . . . — Szaladj az állatorvosért . . . — Már hiába. — Miért ? — Mert az éjjel megdöglött. A betörő peolije. Szomszéd községünkben betörést követtek el egy birtokos házában. A betörő pórul járt. Ahogy kifeszi- tette az ajtót : a birtokos felesége felébredt és összelármázta a házat. A szerencsétlen flótást azonban addig, mig a házbeliek összeverődtek, a har- czias asszony jól el is verte. Az ügy aztán a törvényszék elé került. Mikor az asszonyt hallgatták ki, az elnök megjegyezte: — Mindenesetre helyes, hogy a betörőt elfogta. De kérem, mikor már úgy sem árthatott az az ember, miért verte el oly nagyon ? — Kérem — mentegődzött az asszony — én nem is tudtam, hogy az betörő. A dolog úgy történt, hogy a férjem kimaradt aznap éjjel és én öt I vártam haza. Szerbiából békésebb hangok hallatszanak. A kormánynak, úgy látszik, sikerült letompitania a katonapárt harczi kedvét és elhatározta, hogy aláveti magát Európa akaratának, akkor is, ha az Ausztria-Magyarország álláspontja mellett döntene. * Prohászkát testi bántalom nem érte, csak a nemzetközi jog megsértéséről van szó. * A franczia munkásság általános sztrájkkal tüntet a háború ellen. * A londoni fcéketárgyalás megkezdődött. * Az országban sok kém bujkál. Már eddig több orosz és szerb kémet tartóztattak le. Különösen Szabadka környékén kóborolnak. * Görögország saját szakáiéra tovább folytatja a törökkel a harczot. «Ш111И11И1 ИЫ1111И1ШШИ1М1ШИ1ИМ1<ГЫШИШ11111«1НИ1И1И Halas és az egyke. Hatalmas könyvben számol be a statisztikai hivatal a legutóbbi nép- számlálás eredményéről, s megállapítja azon minden hazafit elszomorító tényt, hogy az egyke mái Pestme- gyóben, a szinmagyarok közt, tehát Halas városában is el van terjedve. Es ez valóban igy van. Városunkban a természetes szaporodás nem áll arányban a lakosság számával, s a tiz évi többlet leginkább a bevándorlás számlájára irható, melyet különösen az utóbbi időben, mióta jó utakkal a pusztákat szorosabban csatoltuk magunkhoz, tapasztalhatunk. Ennek a kórnak az okait szándékozom röviden megvilágítani, hogy megczáfoljam a „modernek“ azon állításait, hogy az egyke nem egyéb, mint a fokozódó drágaság egyik természetes következménye. Nem úgy áll a dolog, mivel nem azt tapasztaljuk városunkban, hogy a szegény napszámosember idegenkedik a gyermekektől, hanem ellenkezőleg, a vagyonos gazdák s urak azok, akik megakadályozzák a gólya megjelenését. És ez az, ami erkölcstelen, ez az, ami miatt „kór“-nak lehet és kell is az egykét nevezni. Mert az ilyen czélu egykében az önzés nyilvánul meg, ellentétben az egyke azon fajától, amelynek művelői keserves kínok közt keresik meg a napi kenyeret, s a gyermekektől csak azért félnek, mivel nem tudnák eltartani. Es mégis azt látjuk, hogy a szegény ember asztalát a kicsinyek valóságos raja üli körül. A szegény ember nem fél a gyermektől. Sőt inkább ! Örül megjelenésének, pedig ugyancsak meggyűlik vele gondja. Pedig félhetne tőle, mivel — szégyen, de való — Halason nagyon sok háztulajdonos van, aki házát több gyermekű családnak ki nem adja, attól félvén, hogy a gyermekek kárt okoznak. Látható tehát, hogy az egyke nem a drágaság következménye, hanem az egyre növekvő erkölcstelenség, s -az egyre inkább kidomborodó vallásta- lanság okozza. Figyelő. Mozgóképek. Az nem nagy összevisszaság, JEs még kevéshbé ritkaság ! Hogy a nő szarvakat növeszt. S férje meg nem látja ezt. * Liliért barátja Nagy örömest áldoz, Ha Liliké hozzá „Fizesd ki“ — számlát hoz. ' S Lili, hogy fokozza Evröl-évre ezt a barátságot: Ajándékoz neki Egy egy apróságot. mely egyúttal őrház gyanánt is szolgált, most impozáns vasúti állomás emelkedik Pirtón, s hirdeti a kormánynak városunk iránti jóindulatát. A pirtói állomás kiépítése azonban csak az első lépés aziránt, hogy Halas városa vasúti góczponttá tétessék, követni fogja azt hamarosan az újabb tettek hosszú sorozata, melyeknek mind egyike azt célozza, hogy a város kimeneküljön abból az elmaradottságból, amelybe az előző kormányok nemtörődömsége lökte. Mert sajnos, de való nem is oly régen még a pirtói megállóhelyért kellett küzdeniiuk. S ma ? Jelenleg nem mellőznek bennünket, hanem mindenben kielégítik jogos igé- nyéinket. Az egyenes, nyílt, őszinte embert mindig figyelemmel hallgatják — hogy becsaphassák. Ismerkedés. Megy a vonat. A szakaszban két utas öli el a hosszú utazás idejét beszélgetéssel. Együtt indulnak el, együtt foglalták el a kocsiszakaszt, amelyben most mái egészen otthonosan tartózkodnak, mintha csak a saját hajlékuk volna, ahová senki másnak engedetem nélkül nem szabad belépnie. Megy a vonat és mivel már régóta megy, tehát egyszer csak megáll. Azért áll meg, mert állomáshoz ért. A két utas abbahagyja a megkezdett témát. Gyanakodni kell, hátha beszáll valaki a szakaszba és megzavarja a kellemes utazást. Csakugyan a kocsi feljáró ajtaja bezuhan, valaki erre a kocsira szállt föl, most már csak az a kérdés, hogy melyik szakaszba nyit be. Az uj utas megáll a folyosón és valóban éppen ez előtt a szakasz előtt. Akik már bent ülnek, gyűlölettel néznek reá. Undorodnak tőle. Kész ellenségességgel nézik végig. Miért jön ide? Miért zavarja meg a kettős utazás kényelmét. Nem tudott más fülkébe menni ? íme, megjelenik egy ember, akit a másik két ember soha sem látott, aki még semmit sem vétett amazoknak és már ellensége. — Jó napot! — köszön az uj utas illedelmesen. Valamit morog rá a másik kettő. Kedvetlen, bosszús „fogadj Isten“-1, vagy valami átkot. A két ismerős egymásra néz, néma megvetésüket mondják el a pillantásaikkal. Szavakban igy szólna ez a tekintetváltás. — Az ördög vigye el ezt a tolakodót. Milyen ellenszenves pofa. Es most idetelepedik. Egyikük sem adna neki egy jó szót. A kezüket sem tennék odébb, hogy az uj utasnak is kényelme legyen. Mint az ép testen a vadhús, úgy ül a szegény jövevény a két ismerős mellett. Az ismerősök tovább beszélgetnek, amig egyszer csak igen nyájasan és illendően megszólal az uj utas. Mond valamit a témához, ami okos, ami kedves. Nini, egészen tűrhető ember, ösz- szemelegednek. Es mikor leszálnak a vonatról, már annyirael vannak ragadtatva egymástól, hogy bemutatkoznak: — Nagyon örülök, hogy volt szerencsém ... — Kérem ha itt és itt jár, legyen szerencsém . . . Kedves ember. Ezzel válnak el tőle. Es ebből az jön ki, hogy a vasúton éppen fordítva történnek az isme- rettségek, mint ahogy otthon a társadalomban. Előbb kellemetlen az uj ember és csak azután kedvesedik ! meg. Emitt mindjárt örülnek egy- ! másnak az emberek a megismerkedésnél és csak később tudják meg, I hogy nőm volt rá okuk.
