Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

1912.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

deczember 11.

Háborús képek.

A Helyi Értesítő számára irta : Figyelő.

Háború ! Te könnyek megindítója, országok tönkretevője már megint fenyegetsz? Nem volt elég, hogy eddig áztattad vörös folyadékkal, s változtattad rózsaszínűvé a földet? TJjabb jajgatásokat követelsz?

— Hiába beszél ekként a huszadik század modernek nevezett gyermeke, a rém egyre másra feltűnik előtte, s Ő bár irtózik a vértől, gyűlöli a hadakozást, megy előre, szuronyt szegezve . . .

A nagy zaj, a sebesültek orditása, megváltoztatják akaraterejét. Eohan előre, kezében öldöklő szerszám, hogy gyilkoljon, pusztítson a „bumanis- mus“ nevében.

*

Törökország, a valamikor oly hatalmas és félelmetes birodalom elbukott. Bukásának oka belpolitikája, lakosainak pártoskodása és a katonaság közötti fegyelem meglazulása.

A török ellenzék, az itju török párt, ott is, miként nálunk a hatalomból kicseppeuve ellenfeleire tört, megakadályozta azokat a munkában, az ország megerősítésében. Eredményt el is értek, bár most mellüket verve kérnek bűnbocsánatot. Későn !

*

Sivár pusztaság, telve emberi tetemmel. Az elesett katonák holttetemei feküsznek ott. Fölöttük hollók és ragadozók egész tömege repdes. Kezdődik a lakoma . . .

*

Még szörnyűbb látvány. Sebesült katona nyöszörög az árokban. Lábai nincsenek. Elvitte a bolgárok ágyúja. Kezét esés közben törte ki. Közelednek feléje a dögmadarak. Hesse- getné. Nem tudja ....

*

Hordágyon ápolók betegeket hoznak, kik rémesen össze vannak zúzva. Ekkor lövés hangzik, д betegvivők egyike halálos sebtől találva összerogy. — Egy földön heverő, nem súlyosan sérült katona követte el a gaztettet.

*

Kórházban vagyunk. Az ágyak telve súlyosan sérültél. Arczukon a láz rózsája ül. Hevernek mozdulatlanul. Körülöttük fehórruhás, szelidarczu ápolónők forgolódnak. Olyan megható mindez.

*

Egy másik kép. Szintén kórházban, mely azonban el van különítve, zárva a világtól. Itt a cholerabetegek fekszenek, várván a megváltó halált.

*

Nézzünk szét a katonák közt. Lássuk a „vitéz" szerbeket. Azok bizony harez előtt sokban hasonlítottak a hires miskolczi kocsonyához; ütközet után azonban mindegyik egy kis Napóleont fedezett fel magában.

*

— Hát a török katonák ?

— Hogy lehet, hogy azok oly könnyen beadták derekukat?

— Erre az élelemszállitók adhatnának felvilágosítást 1

*

íme nehány kép a háborúból. Nemde szépeit, s hirdetik a krisz- tusi szeretetet ?

Н11№МК1ЫШ11ЫШ11|1Г11НШ1111!1111М11ШЛ!111Ш)М1111Ш1Л11!1111Ш11Ш1

A modern házasság olyan

Czégéres tilalomfa,

Mely megmutatja biztosan

Az utat a — tilosba.

A gazda hasztalan vigyáz,

Lesvén az éji hajszát:

Reggelre ott az orvvadász

Már csak nagy — szarvakat hágy...

*

Kopott embert lenéz minden fajankó, Kincseslelkü bár, szegényen félre búj; De a kopott arany s a ronda bankó

Csak annyit ér, mint a vadonat uj.

*

Igaz gavallér egész szivetad feleségének, ! barátjának és családjának.

A régi balasi betyárélet.

X.

Kakas halála.

A városi tanács megsokalván Kakas garázdálkodásait, a megyéhez fordult és a betyár kézrekitése czéljából katonaság kiküldését kérte.

Halas kérelmét hamarosan teljesítették. Nemsokára aztán katonaság nyomult a fehértói erdőbe, de a betyár tanyán csak füstölgő fadarabokat találtak. Az elhamvadt tűz mutatta, hogy a nyom helyes volt ugyan, de a vad, az megugrott.

A kapitáuyt rettenetesen bántotta a kudarcz, ezért feltette magában, hogy nem hagyja abba az üldözést addig amig ki nem pusztítja a betyárokat.

a csapat megindult. Az előrehajlás nehéz volt. A sötétséget még növelte az is, hogy a fák árnyékot vetettek. Nem lehetett semmit sem kivenni.

Amint igy találomra mennek előre, egyszerre csak meghorkantak az elől ügetők lovai. Megérezték, hogy nincsenek messze a czéltól.

Valóban közelben volt Kakas. Egyedül volt. Emberei elszéledtek. Ő megunta már az üldöztetést. Döntő harczra határozta el magát. Szembe fordult üldözőivel s bevárta őket.

Három felől rohanták meg. A főhadnagy és két közember.

Kakas felemelte pisztolyát s czél- zott. A főhadnagyot vette czélba. De a közlegény észrevette szándékát, s megelőzvén Kakast, rásütötte pisztolyát. A golyó a darutollat levitte kalapjáról.

Ez volt a támadók egyetlen lövése.

Kakasnak pisztolyában azonban még mindig bent volt a golyó. Nem lőtt. Mintha tétovázott volna, kire lőjje ki utolsó golyóját.

E percben döfés érte Kakast. Egy közember szúrta bele kardját, erősen megsebezve őt.

A rabló megtántorodott s felnézett megsebesitőjóre. Arczát valami fájós érzés járta át. Szemei félig lehunyód- tak. Keze erősen szorította a pisztoly agyát.

Aztán végső erejével felemelte a pisztolyt. Balkezével keresztet vetett magára, jobbjával pedig hirtelen halántékához szegezte a fegyzert.

A következő perczben Kakas átlőtt fejjel, holtan feküdt üldözői előtt.

így fejezte be életét a fehértói erdő haramiája.

Ingatlanok adás-vevése.

Batiz Sándor megvette Batiz László és társa balotai ingatlanát 1391 koronáért.

Monda Balázs mint gyám megvette Matkó Pál öregszőlőbeli szántó ingatlanát 800 koronáért.

Vég Fereucz és neje Góci Jolán megvették Paor S. István és társa alsó-szállási szántóját 1400 kor.-ért.

id. Brinkus Sándor és neje Vavrek Mária megvették Jakab János beltelki szántóját 926 koronáért.

Kuti Szabó Imre (nős Kis Faragó Juliánnával) megvette Musa Pálné Szeatpéteri Mária öregszőlőbeli szántóját 400 koronáért.

Rácz Péter megvette a Kiskunmaj- sai Takarékpénztár ingatlanát 1500 koronáért.

Széli Antal és neje Kosa Zsuzsánna megvették Mozgai Mihály beltelki lakóházát és tartozékát 1600 kor.-ért.

Harnóczy L. Ferencz és neje megvették Szanyi Sándorné és társa beltelki kertjét és lakházát 2200 koronáért

Benyák Balázs (nőtlen nagykorú) megvette Kőházi Jánosnó alsó-fekete földekben levő ingatlanát 100 k.-ért.

Horváth Verona (Pál leánya) megvette a halasi Gazdasági bank 457 n. öl ingatlanát 552 koronáért.

Színház.

Szerdán Az „Ostrom“ czimű hatásos színmüvet mutatták be színészeink, kiváló ösezjátékkal, a közönség osztatlan tetszése mellett. Különösen kiváltak: MiklóssyGábor, Inke, Marossy és Déri Sára.

Csütörtökön „Lili és a szerelmes trombitást“ láttuk, pénteken pedig Cabaret előadás volt.

Szombaton egy Budapesten nagy sikert aratott operett, a „Tengerész Kató“ került szint e. Elénk, mozgékony a darab, az élet szinte lüktet benne és a nagy sürgés forgás eléggé eredetivé teszi. De ez minden. A meséje semmit mondó, a drasztikus viccek néhol kellemetlen hatást keltenek. Van egy pár kitűnő alakja, például a tengerész orvos, akinek komikus mozdulatai és különleges modora kétségbeejtően nevetségesek. A komikumot nagyon emeli még felesége is. bár egyúttal ízléstelenné is teszi.

A darab főszereplője Komáromi Gizi volt, aki a ezimszerepet nagy sikerrel kreálta ; néhány dalát és tán- czát meg is kellett ismételnie. Nagy sikert aratott még kívüle Medgyesi, ki Inkével állandó kacagásban tartotta a közönséget. Jók voltak még: Bérezik, Vámos Marossi és Déri Sára.

Vasárnap délután a „Leányvásár“, este pedig „Gül baba“ ment. Az utóbbit a közönség jól ismeri, mondanivalónk felőle mindössze az, hogy a szereplők kitűnőek voltak.

Hétfőn „Oh, azok az anyosók“ ment. Kedden pedig a „Kegyelmes ur“ kerül színre.

Munkapárti beszéd a kisiparosok érdekében.

Oserny Károly képviselő a múlt héten beszédet mondott a házban, amelyet valamennyi jelenlevő képviselő nagy tetszéssel fogadott. Ebben a beszédben a kisipar iránt olyan jóindulat nyilvánult meg, amilyen évek óta nem volt tapasztalható. Kifejhette a képviselő azokat a nagy- fontosságú refo.m-eszméket, amelyeknek a megvalósítása biztosítja az iparosok nagy jövőjét.

A beszéd a képviselőházban olyan nagy hatást keltett, hogy utána azonnal felállott Hegedűs Kálmán, városunk orsz. képviselője, aki a következő elismerő szavakban nyilatkozott arról :

„Oserny Károly t. képviselőtársam tartalmas felszólalását nagy érdeklődéssel hallgattam. Mindazt a sok érdekes és szép gondolatot és eszmét, amelyet az én t. képviselőtársam a kisiparosok érdekeinek felkarolására, a kisipar fejlesztésére nézve itt előadott, a legnagyobb melegséggel és a legnagyobb örömmel teszem magamévá.“

Esetek.

Korán kezdi.

Egyik leányosztályban szavalási óra alatt egy csöppség imigy kezdi a „Van nekem nemes levelem“ czimű költeményt.

„Vau nekem szerelmes levelem .... (Gr.)

Kova János bácsi ?

Közieméit János bátyámmal találkoztam az elmúlt héten.

— Hova, hova ? — kérdeztem tőle.

— Megyek a Czurdához Egy kis torok öblítőt veszek, mert a feleségem megfázott és berekedt.

Azért van az arcza összekarmolva?

— jegyeztem meg önkéntelenül és sietve elódalogtam.

Csak ö tutija . . .

Egy kissé ideges anya megunván fiának fennhangon való tanulását, rászól a gyerekre: „Ne zajongj már annyit, mert mindjárt megbolondulok!“

— A fiúcska gyorsan megnyugtatja;

„Nem baj mama, csak én tudjam a leckét!“ (Gr.)

Képviselünk beszéde.

— Saját tudósítónktól. —

Érdekes ülése volt csütörtökön a Háznak. Képviselőnk, Hegedűs Kálmán szólalt fel, hogy válaszoljon Heltai Ferencz előadó beszédjére.

Szokatlan számban gyűltek össze a honatyák a szinte szenzácziósnak Ígérkező beszéd meghallgatására, sőt maga az elnök, Tisza István gróf is besietett a terembe, átvevőn az elnökléet, hogy végighallgassa Halas képviselőjének fenyegetéseit.

Az érdeklődés a karzaton is észrevehető volt- Nagy és díszes közönség gyűlt össze, amelynek körében feltűnt az egyszerűen öltözött munkások nagy serege, akik szinte kötelességüknek tartották, hogy ügyük szószólóját végighallgassák.

A beszéd méltatását mellőzzük, ahelyett leszegezzük a szónoklatot, amelynek különösen az a passzusa, amelyben képviselőnk mintegy felelősségre vonta a minisztert, keltett feltűnést.

Itt a beszéd szövegének egy része:

Méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. előadó urnák igen nagy feltűnést keltő beszédére néhány szóval válaszoljak.

A t. előadó ur szigorú, kegyetlen, gyilkos beszédet mondott a postaügyi igazgatás eredményeiről, szigorú, kegyetlen és gyilkos kritikát gyakorolt a magyar kir. államvasutak igazgatóságának egész működése fölött. Hát t. képviselőház, hogy jogosult volt-e ez a kritika, ebben nézetem szerint semmi kétség. Minden képviselőnek meg van az a joga, hogy parlamenti ellenőrzést gyakoroljon, az előadó sem tagadhatja meg magától annak a sokszor igen hálátlan feladatnak teljesítését, azt a sokszor igazán kétes értékű örömet, hogy az 6 meggyőződésének, ha sötét színekkel, ha kemény szavakkal, ha súlyos vádakkal is, kifejezést adjon.

T. kópviselőház! Nem azért előadó • valaki, hogy a pénzügyi bizottságnak mintegy desztillált véleményét itt elénk tárja. Hiszen a vélemény előttünk fekszik a pénzügyi bizottság jelentésében. Nézetem szerint degradálja annak a helynek méltóságát, annak a helynek tekintélyét az az előadó, aki egyszerűen, mist egy beszélőgép azt a pénzügyi bizottsági jelentést, más szavakban, különbözőképpen variálva nekünk itt ledarálja. Az előadónak, t. ház, bele kell vinnie minden gondolatát, minden eszméjét, egész eredetiségét, egész egyéniségét abba a beszédbe, amelyet arról a székről nekünk előad.

Heinrich Antal: Már ebben nem egészen osztozom.

Más kérdés azután az. t. ház, vájjon alapos volt-e az a kritika ? Ennek a kérdésnek eldöntésére én magamat kompetensnek nem tartom, de annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a t. előadó ur felelősség dolgában nem lesz olyan nagylelkű önmagával szemben, mint amilyen kíméletes volt a kereskedelemügyi ministerrel szemben. Mert, t. ház, én semmi esetre sem fogadhatom el az előadó ur beszédének azt a konklúzióját, hogy a kereskedelemügyi minister nem felelős azokért az állapotokért, amelyeket ő olyan széles ecsetkezeléssel festett le előttünk. Ezt, t. ház, nem tanítja az az angol parlamenti minis- téri felelősség tana, amelyről a t. előadó ur olyan igazán érdekes, igen tartalmas fejtegetést tartott nekünk.

Arra bátorkodom figyelmessé tenni a t. előadó urat, hogy máskor az angol parlamenti felelősség elvét ne a maga eredeti formájában méltóz- tassék alkalmazni a magyar parlamentáris viszonyokra. Hiszen mi 1848-ban ezt az elvet már meglehetősen kialakult formájában vettük át, tovább fejlesztettük, tovább építjük azokon az alapokon és ma már nekünk azt az angol parlamentáris-