Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-27 / 48. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 27. Raílóvilág. Együtt a halálba. A mi igazunk. Egyik előző számunkban közöltük, hogy képviselőnk érdeme volt, hogy a csendőrlaktanya világítási költségének 85 °/0-át a kormány magára vállalta. E hírünk osztatlan megelégedést keltett. Még laptársunk is örömmel adta e hirt tudtul olvasóinak, mint a kormány váratlan ajándékát. Eddig meg voltunk. Ekkor jött egy levél szerkesztőnk czimére, melyben a város orsz. képviselője túlzott sze­rénységből felületességgel vádolja la­punk szerkesztőjét. A teljes igazság világát derítettük az ügyre. Tartoztunk ezzel annak az olvasóközönségnek, amely jóakaratu érdeklődésével mindig kitüntetett, s tartoztunk saját magunknak is, akik mindig, mindenütt az igazságot, csa­kis a teljes igazságot szolgáljuk. Nem akarjuk mi ezzel a város képviselőjét zavarba hozni, de indokolatlannak tartjuk azt’az igyekezetét, hogy min­dig másra tolja mindazt az érdemet, amelyet a város közönségének a szol- gálatábanszerzett rövid|pályafutása alatt. Tudósítónknak alkalma nyílott a belügyminisztériumban egy olyan fér­fiúval beszélgetést folytatnia, aki a csendőrsógí ügyek irányításában ve­zetőszerepet visz. Ez a magas állású előkelőség hozzá intézett kérdésünkre a következőkép nyilatkozott a csend­őrlaktanya világítására vonatkozólag : „Hegedűs Kálmán, az önök agilis képviselője a világítás bizonyos ará­nyának az állam által való viselése érdekében nálam nem járt közben. Lehet, hogy a legfelsőbb hatalmaknak szólt néhány szót. Nincs tudomásom róla. De ha azt kérdeznék tőlem, hogy az ő érdeme-e az állam nagy­lelkűsége, nem tűnnék rá nemmel válaszolni. Mikor a csendőrlaktanyáért több nagy alföldi város küldöttsége járt nálam, az önök képviselője foly­ton a nyakamon járt. Attól az időtől fogva az egész minisztériumban min­tegy köztudattá vált, hogy az önök képviselője él-hal Halas város érde­kedért. Hogy ez a köztudat mit jelent, azt nem kell önnek soká magyaráznom. Ha hozzá vesszük azt, hogy He­gedűs Kálmán milyen közel áll azok­hoz az egyénekhez, akik ma Magyar- ország sorsát intézik, akkor érteni fogja Ön, miért mondottam én azt hogy nem merem azt mondani hogy nem az ő érdeme egy olyan ügynek a sikere, amelynek érdekében 6 külön nem is járt közbe.“ Ezek után a diplomáciái furfanggal megszerkesztett szavak után hiába beszél a város képviselője, Mába vádol bennünket, mondhat nekünk akármit, mi igenis fentartjuk azt az állás­pontunkat, amelyet „Rágalom, rága­lom, rágalom“ czimű czikkünkben kifejtettünk. Háborús világ. Fordult a kerék. A törökök össze­szedték magukat, s erőteljes roham­ban visszaszorították a bolgárokat, a kiknek óriási a veszteségük. * A török győzelmek hatása alatt a bolgárok engedtek feltételeikből. A bóketárgyalások megkezdődtek. * Szerbia és a Monarchia feszültsége egyre erősebb lesz. Egyes körök már kikerülhetetlennek tartják a háborút. Az adriai kikötők dolgában ugyanis Ausztria-Magyarország vétójára Szer­bia azt felelte, hogy — nem felelt, * Oroszország mozgosit, Szerbia fenyegetődzik, paczkázik velünk, oly körülmények között, amidőn orszá­gában alig van egy nehány katonája. Ez utóbbiból az következik, hogy háborús idők előtt állunk. * Minden állam fegyverkezik. Hívja be a katonáit. Talán legjobban Orosz­ország. Hirek. Alispánunk 80 éves jubileumi ün­nepsége hétfőn tartatott meg. Az ünnepélyen Halas is képviseltette magát. A vallás és közoktatásügyi minisz­ter Dr. Stimákovits Lászlót a Selmec­bányái kir. katholikusfőgimnásiumhoz segéd tanárnak kinevezte. A szinpártoló egyesület f. hó 16-án tartotta első évi rendes közgyűlését, mely alkalommal tudomásul vette a számvizsgáló bizottságnak a vagyon­kezelés kifogástalan voltára vonatkozó jelentését. Tárgyalta azután a választ­mány által előterjesztett alapszabály módosítást, s megválasztotta a tiszti­kart. A f. hó 19 én tartott választ­mányi ülés megállapította, hogy a szinpártoló egyesület javára szolgáló előadást decz. 8-áu tartja. Színre ke­rül „Berkovics és társa“ kitűnő ope­rett. — Az ezen előadás tiszta jöve­delme a szinpártoló egyesületé leend, mely körülményre ezúttal is felhívjuk a színházlátogató közönség figyelmét. Eljegyzés. Schwarcz Aladár kalo­csai fakereskedő — Schwarcz Mihály fakereskedő fia — eljegyezte Engel Frigyes kölesdi fakereskedő leányát, Olgát. A szerelem, sötét verem. Beleesett abba Harkai István 23 éves fiatal ember is. Szüleinek a tetszését azon­ban szerelmének tárgya nem nyerte ki, úgy hogy azok hatása alatt kény­telen volt egy másik leányt eljegyez­ni. Egyre közeledett az esküvő napja, egyre szomorúbb lett a vőlegény s végre is bánatában pénteken este felakasztotta magát. Meghalt. Színház. A múlt héten leginkább operettek kerültek színre, nagy bána­tára azoknak, akik a komolyabb műfajt: a színmüveket és drámákat kedvelik. Az újdonságok azonban ennek dacára is szépszámú közönséget gyűjtöttek össze. A szereplők igyekeztek a leg­jobbat nyújtani. Műsor-. Kedd: Szerelem gyermeke. Szerda: Kis barátnő. Osü- törtök. Primerosse k. Péntek Rablólovag. Szombat: Kornevillei harangok. Va­sárnap délután: Kis gróf, este: Tót leány. — Előkészületben a szinpár­toló egylet javára Kedden decz. 3. Berkovics és társa Ülést tartott vasárnap a ref. egy­háztanács, melyen a költségvetést in­tézték el. — A régi temető fáiért 14 ezer 201 koronát kaptak. Elszabadult, a dorozsmai vásáron Muskó József szegedi lakos eladott egy pej lovat egy előtte ismeretlen halasi gazdának. A pej most elsza­badult s visszatért az eladóhoz. Jogos tulajdonosigazoló okmányaival jelent­kezzék a rendőrségen. Uj doktorok. Balázs József békési városi mérnököt, gimnáziumunk volt jeles növendékét a kolozsvári egye­temen az államtudományok doktorává, — Balázs Izsó ügyvédjelöltet pedig a jogtudományok doktorává avatták. Mindkettő városuuk szülötte. Akik kamara váltsági ajánlatukat ez ideig nem fizették be, a fogyasz­tási adóhivatalnál azt késedelem nélkül egyenlítsék ki, mert a hátralékos kamaraváltsági összegek most már — további várakozás nélkül — vég­rehajtás utján, közadók módjára haj­tatnak be. Rendőri hirek. Figura István füzesi lakos még az országos vásárban ré­szeg állapotban botrányt okozott. A rendőrség ezért 10 kör. pénzbünte­tésre ítélte. — Ugyancsak azért ugyan­annyira elitéltetett Kovács Péter pék- segéd. — Juhász Ferencz táncztanitó hatósági engedély nélkül az ipartes­tület helyiségében tanfolyamot tartott. Három napi elzárásra átváltoztatható 50 kor. pénzbírságot kapott. Póruljárt Nimródok. Keresztúri Benő füzesi gazdálkodó szept. 17-én, Sza­kács Károly ugyancsak füzesi lakos pedig okt. 31-ón a vadásztársaság területén engedély nélkül vadászott. 40 — 40 kor. pénzbírsággal sujttattak. — Működnek a betyárok. — Saját tudósítónktól. A régi betyáréletre emlékeztető rablásokat követik el városunkban is­meretlen tettesek. Ez arra a meggyő­ződésre vezetheti a mélyen gondol­kozni tudó olvasót, hogy egy jól szer­vezett bandának kell a városban mű­ködnie. A lopási esetekről a követke­zőket jelenthetjük: Árvái József alsószállási tanyájáról az elmúlt napokban ismeretlen tette­sek két lovat elloptak. Károsult felje­lentésére a csendőrség a nyomozást megindította. Az egész határt bejár­ták a csendőrök. Ekkor akadtak rá Veres Gábor földmivesre, aki elmon­dotta, hogy a Majsától-Szankig veze­tő országúton látott két gyanús embert, akik egy-egy lovat vezettek. — Bizonyára azok voltak a tolva­jok, s a lovak lopottak voltak — mondta Veres — de mivel ón azt nem sejtettem, nyugodtan mentem tovább. E jelentés alapján a nyomozás fo­nalát az alpári csendőrsóg vette át, melynek fáradozását már siker is ko­ronázta. Ugyanis egy kisebb erdőből kifelé húzódó utón két lovast láttak kijönni. Azok a csendőröket észre- vevón, leugráltak lovaikról és az erdő sűrűjébe vetették magukat. Mire a csendőrök odaértek, már csak a lovakat keríthették kézre, a tolvajok­nak nyoma veszett. A kózrekerült lovakat Árváihoz vitték, s a tettesek kózrekeritése czóljából a nyomozást folytatják. 2. A második lólopás Szentpéteri Ba­lázs füzesi birtokán történt, honnan az istálló ajtajának felfeszitése után egy ezerkétszáz koronát érő csődőrt tüntettek el. A tolvajnak azonban ez alkalommal határozottan pechje volt, bár a ló el­tüntetése körül semmi technikai hi­bát nem követett el. Ugyanis a tol­vaj értékes zsákmányával még aznap éjjel Szabadkára ment. utt akarta a lovat értékesíteni. Éjjel lóvén, szállást sehol sem ka­pott. Kénytelen volt ezért az utczán csatangolni, ami nem kerülte el a szabadkai rendőrség figyelmét. Iga­zolásra szólították fel. Ezt a tolvaj nem tudta megcselekedni, amiért az őrszobába kísérték, hol megállapítot­ták, hogy Szabó István halasi lakos. Az eljárást ellene megindították. 3. Hogy ki legyen magyarosan kere­kítve a szám, Sándor Balázs tajói ta­nyáját is meglátogatták ismeretlen tettesek, s onnan 2 lovat loptak. A tettesek nyomára eddig még nem jöttek rá. |||Ш1«ггтм11:1И1111111«ш111И1миг1мпш№!|1т»1ШШ1[|И111И1 Pestmegyei hirek. Tanítói gyűlés. Pestmegyei álta­lános Tanítóegyesület deczember hó 7-ón d. e. 9 órakor Budapesten a légi országház üléstermében (VIII. Főherczeg Sándor utcza) tartja ren­des évi közgyűlését, melyre a halasi tanítói járáskor tagjai, az érdeklődő kartársak és tanügybarátok meghi­vatnak. Mig a gazda borozgat. Jászszent- lászlón Garas Lajos bement borozgat- ni Szabó János korcsmájába, kint hagyva őrizetlenül lovait, kocsiját s a kocsin levő többféle holmiját, melyek összesen 766 korona értéket képvisel­tek. Mig Garas odabent költögette garasait, addig Györgyei János el­hajtotta a lovakat kocsival együtt. Györgyei Jánost a csendőröknek si­került a Kistelek felé vezető ország­úton elfogni. Gyűrűt lopott Árvái Verona bó- csai leány Kun Erzsébet soltvadkerti lakostól. Feljelentették. — Megoldatlan rejtély. — — Tudósítónktól. — Egy tragédia utolsó fejezete ját­szódott le az elmúlt hót pénteki nap­ján a reggeli személyvonat félreeső helyén. A szereplők közeli viszonyban vannak városunkkal, mivel — mint értesültünk — valamikor hosszabb ideig éltek Halason és most is ide igyekeztek. Budapesten a másodosztályú sza­kaszban két nő : egy fiatal, 17 éves leány, 8 egy ötven év körüli nő száll­tak be. Jegyük Halasig szólt. A kalauz udvariasan külön fülkét adott részükre, s ajánlkozott, hogy Halasnál majd figyelmeztetni fogja őket a kiszállásra. Berobogott a vonat Halasra. A ka­lauz a két nő kupéját kereste fel. Ott nem talált senkit, ezért azt gondolta, hogy az előző állomáson, Pirtón már kiszálltak. A vonat elindult. A kalauz nemso­kára a félreeső hely mellett elmenve, fájdalmas nyögéseket hallott. Kinyi­totta az ajtót. Rémes látvány tárult elébe. Az idősebb nő a mosdó előtt ült, teljesen felöltözve, keztyüben, ha­talmas vértócsában, halántékán hatal­mas lősebbel. Még élt. Mellette, a földön hevert a fiatalabbik, az már halott volt. Egy revolvert találtak a földön, három szál krizántin virágot s egy levelet, mely a következőket tartalmazta: Becsben éltünk, de magyarok vagyunk. Kiskunhalasra szándékoz­tunk utazni. Közös elhatározással haltunk meg, ne kutassák kilétün­ket. Kérjük, hogy mellőzzék a bonczjolást és temessenek minket együtt ei virágos koporsóba. Az asszonyt beszállították a sza­badkai kórházba, ahol megoperálták és eltávolították a golyót. Noha a sebesülés súlyos, a beteget meg le­het menteni az életnek. Magához tért az asszony, de hiába faggatta a rend­őrkapitány és a vizsgálóbíró, nem akarja megmondani, hogy kicsoda. A szabadkai rendőrség kérdezőskö­dött a halasitól, felvilágosítást azonban itt sem kapott. Utóhangok. A me^yebizottsá^i ta^választás. A helybeli függetlenségi pártnak egyik köztiszteletben álló egyénisége levelet adott át nekünk közlés czól­jából és kérte lapunk szerkesztőjét, hogy a nevét hallgassa el. A levél igy szól: „Tisztelt Szerkesztő Ur 1 A legutóbb megejtett megyebizott­sági tagválasztáson Kolozsváry Kiss Istvánra szavaztam. Tettem pedig ezt azért, mert régi tisztelője vagyok az ő köztiszteletben álló ódesatyjának. Nem azért szavaztam rá, mert függet­lenségi párt tagja vagyok. Hiszen voltak az ő választói között munka­pártiak is. Nem volt ez a választás egyáltalá­ban pártküzdelem. Egyetlen párt sem tette pártkérdóssé a szavazást, mint annak idején amikor Szathmáry Sán­dort választottuk. Mert most megval­lom tisztelt Szerkesztő urnák, hogy én mint igazi függetlenségi Szath­máry Sándorra is rászavaztam. Rá­jöttem az életben arra, hogy nem az elvek, hanem a személyek, nem a meggyőződés, hanem az érzelem az igazán becsületes -irányitója minden politikai lépésnek. Elveim fentartásá- val fogok ezután is oda szavazni, ahova a szivem húz. Kü önben is ezt a kifejezést, hogy elveim fentartásával attól a koalieziós kormánytól tanul­tam, amely elvei fentartásával 48-as politikát hirdetett és 67-es politikát folytatott, amig uralmon volt.“ Mit használ egy szegénynek, ha semmije sincs, csak igaza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom