Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-20 / 47. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 20. / A kulisszák mögül. Az elmúlt héten két magyar is jegyet váltott a színház karzatára. Előadás közben egyik meglöki társát. — Ugyan mondja kelmed, ki is az a női személy, aki ott a dobogó elején forgolódik. — Dívának hallottam gazdámtól emlegetni. — Divánnak ugyan szép díván, de ruhával nem igen van beborítva. — Hja, nem is arra való az, hogy üljenek rajta. * A. E. színésznőnek a direktor családi pótlék czimén fizetés, felemelést adott. * д társulat egyik női tagja megjelent az orvosnál 8 beakarta oltatni magát. Ekkor folyt le a következő társalgás.: Orvos. — Parancsolja Nagysád, hogy a karját oltsam be ? A nő. — Az istenért ! Hova gondol ? Tekintse hivatásomat 1 Oly helyen oltson be, hogy ne lássék ! Orvos, (rövid gondolkozás után) Akkor nincs egyéb hátra, mint hogy az oltó anyagot bevegye nagysád ! . . * Ez előző állomáson sokat ezekiroz- ták a direktort, hogy nem szerződtet szép karhölgyeket. — Na, mondta a direktor — ma olyan szép karhölgyet szerződtettem hógy csodájára fognak járni a színházba. — Igazán ? Komolyan ? Tudakolták többen. — Es gondolja, hogy lesz jövője ? — Jövője ? — felelte Miklóséi. — Hogy jövője lesz-e, azt nem tudom, de hogy mnltja van, azt határozottan állíthatom. Tudósítások a háborúból. Konstantinápolyból jelenti távirat: A török sereg Kulmanoza alatt Négy szerb hadtestet csúnyául vert el S úgy elbánt vagy 30 000 szerbbel, Hagy valamennyi futva menekül Győztes török seregünk elől, Vigye a hirt madár gyors szárnyaival, Miénk, miénk a döntő diadal. * Belgrádból jelenti rövid távirat: Az ut előttünk mindenütt szabad, A szerb sereg ma megint tiz helyen Léket vert számtalan török fejen, Elvett ágyút, fegyvert, erős várakat, Sebesült nálunk alig száz akad. Erőnk minden akadályt áthidal, Miénk, miénk a döntő diadal. и»ш1111Ш»11тш!«шш1ЯЯ!Ш11йм»11|1ткмшижим1 Pirtón. Egy utas a korcsmában. — Kérnék egy fogpiszkálót. — Mindjárt kérem, most kézben van. laiiiiiMii'iiimii'Miiiiii'iiMiriiiwiiiiiHiWi’MiiiiiiFMiniitnitMiiiMi Különféle hirek. Gyilkos béres. Szegeden dr. Gerle Imre alsótanyai majorjában Argyelán Lajos béresgazda megdorgálta Mészáros József 27 éves bérest, aki előrántotta zsebkését és Argyelánt halálosan megsebesítette. Mészárost letartóztatták. A váltóőr szerencsétlensége, a bajmoki állomásön Magyar János váltóőrt a teher vonat elütötte. A vonat kerekei a szerencsétlen ember tetemeit jó darabon hurczolták magukkal. Egy főmérnök tragikus halála. Szabadkán Oehner Andor vasúti főmérnök, aki Bernáth szabadkai üzletvezető ! szobájában egy szaktanácskozáson éppen előadói jelentést tett, hirtelen megtántorodott és meghalt. Halálos verekedés. A szabadkai es- küdtbiróság ifj. Kovács Lászlót 4 évi fogházra ítélte, mert Adán Kis Sán- í dór nevű barátját agyonszurta. Elgázolta a vonat Szegeden őzv. I Papp József né munkás asszonyt. A régi halasi hetyárélet. VII. Ez azonban semmit sem cselekedett, sót még a kardját sem húzta ki hüvelyéből s ment a betyár irányában. A boglya mögé rejtőzött társak érthető kíváncsisággal dugták ki fejüket a boglya mellől és izgatottan várták a fejleményeket. Kakas felemelte pisztolyát, figyelmesen czélzott a zsandárőrmesterre, ki evvel sem törődött, hanem nyugodt léptekkel ment a betyár elé. A zsan- dárok minden perczben várták, hogy eldördüljön a Itetyár fegyvere s akkor vége az őrmesternek. De nem úgy történt. A rabló egyszerre leereszti kezét s nem lő. A zsandár pedig egyre közelebb jön hozzá. Immár egymás mellett állnak s mégsem rohannak egymásra. Sőt csendes beszélgetésbe erednek. Az őrmester mondogat valamit, úgy látszik a betyár hallgatja, aztán egyszerre csak megsarkantyuzza a betyár a lovát s elvágtat. A zsandár maga marad s csendesen megy vissza társaihoz. A zsandárok rettentő elkeseredéssel fogadták az őrmestert s hangosan zúgolódtak. — No őrmester ur, ilyent mégse kellett volna tenni 1 Elfoghattuk volna az egész bandát, pénzestül, mindenestül. Most mehetünk haza üres kézzel s ha hire megy a dolognak, még gyávaságért bajba is jöhetünk. Az őrmester csendesen felült lovára s csak mikor már megindultak a lovak, akkor szólt hátra: — Igazatok van, komiszul viselkedtem. Rászolgáltam a gyáva névre. De nem tehetek róla, esküszegő nem lehettem. A zsandárok kíváncsian várták a magyarázatot. — Most vagy félesztendeje, kezdé a szót az őrmester, a mérgesi határban kergettük Kakas bandáját. Egész nap, egész éjjel üldöztük őt hiába. Lovaink halálra fáradtak, kénytelenek voltunk pihenni, az én lo vám meg is sántult. Valami tüske ment bele. Bevezettem hét kantárszáron a közeli tanyára, hogy ott majd egy kis arnikával kimosom a sebét. A tanyán nem volt más odahaza mint két öreg cseléd, Paraszt cseléd mindig fél a zsandártól s menekül előle. Most is úgy történt. Mire odaértem a tanyára, nem volt ott egy lélek se. A cselédek jobbra-balra szétfutottak. En nem sokat gondolva avval, hogy magam vagyok, kinyitottam az istálló ajtót, hogy bevezessem a lovamat, midőn egyszerre csak subát dobtak a fejemre s még mielőtt leránthattam volna magamról, már éreztem, hogy kötik össze lábamat kezemet. Hiába rugdalóztam, semmire sem tudtam menni, támadóim lefogtak. Mikor aztán összekötöztek, levették rólam a subát, akkor láttam, hogy hárman voltak támadóim. A hallgató zsandárokat végig borzongatta a hideg, az őrmester szavaira. — Hát aztán mi lett ? — Az lett, hogy feldobtak egy kocsira mint valami gyapjus zsákot s jó darabig tartó ut után végre egy teljesen ismeretlen pusztán letettek. Az őrmester nagy nehezen lólek- zetet vett. Látszott hogy még a visszaemlékezés is fájdalmas. — Elérkezettnek véltem utolsó órámat. Betyár nem kíméli a zsan- dárt, ha hozzá fér. Csak legalább, igy imádkoztam magamban, gyorsan végeznének velem. — No zsandár, kutya zsandár, igy szólt hozzám az egyik, kezeink között vagy most 1 En összeszoritottam az ajkamat. Megfogadtam, hogy nem szólok senkinek semmit. Ha már el kell vesznem, haljak meg katonához méltóan. — Hát zsandár, kezdé újra a beszédet, milyen halállal pusztitsalak el ? (Folytatjuk) Színház. A múlt heti előadásokról a következőkben számolhatunk be. Szerdán a „Csókszanatorium“-ot láttuk másodszor gyönge előadásban. Csütörtökön az „Erős lánczok“ ez. vígjáték került színre. A telt ház sokat tapsolt Dóri Sárának, Inkének, Marossynak s általában minden szereplőnek, mert az előadás jó volt. Pénteken a „Kis gróf“ ment üres ház előtt, a mi az előadáson nagyon is meglátszott. Szombaton a „Lengyel menyecske“ ez. vígjátékot láttuk. Ez a „Lengyel menyecske“ a malacságok első tárháza. Szellemes is a darab. Annyi helyzet-komikum, mint ebben van, frivollságok nélkül is csinálna telt házat és állandó kaczagásban volna a nézőtér. Az előadás jó volt és minden szereplő rászolgált a közönség tapsaira. Vasárnap este mutatták be az „ Asszonyfaló“ ez. operettet. Még hadnagy korában kapott egy levelet hűtlenné vált imádottjától a darabban előforduló czimszerep viselője, Maros őrnagy. E levélben a hölgy bocsánatot kór s hűséget igér. De ez a levél az ordonáncz ügyetlensége folytán nem kerül a hadnagy kezébe s csak őrnagy korában találja meg hadnagyi blúzában. Ez okozza a bonyodalmat. A hadnagy nógyűlölő lesz és az „Asszonyfalók“ klubjának elnöke. Volt imádottjának, az időközben férjhez ment s gazdag özvegyé vált Marynak egy estélyén újra össze találkoznak. A hölgy váltig erősiti, hogy irt annak idején, az asszonyfaló azonban tagadja ezt. A harmadik felvonásban aztán megoldódik a bonyodalom, mire férj és feleség lesznek. — az előadásról csak írhatunk. Kiváltak ügyes játékukkal Marossi, Mészáros. Sikere volt még Bene Emmának is. Hétfőn a Ozigányszerelmet adták. fljifijjiifmimMMm Ingatlanok adás-verése. Gyárfás Gézáné Helle Roza megvette Tegzes Sándor és neje Németh Mária beltelkót és házát 6200 kóro- náórt. Tegzes Sándor és neje Németh Mária megvették Gyenizse Sándor beltelki lakóházát és tartozékát 2000 koronáért. LehóczkyBéni és Marecskó Juliánná megvették Kovács Balázs ingatlanát 200 koronáért. Jenei József (nős Hajdú Juliánná- val) megvette Ötvös Oszkár gőböljá- rási ingatlan részét 820 koronáért. Tamás György és neje Otott Kovács Rózái megvette Ötvös Oszkár gőböljárási 1200 n. öl ingatlanát 230 koronáért. Rapcsák János és neje Lukács Mária megvették Ötvös Oszkár gőböljárási 2 magyar hold ingatlanát 470 koronáért. Kollár Pál és neje Dagi Judith megvették Ötvös Oszkár gőböljárási 2 magyar hold ingatlanát 480 koronáért. Tóth István és neje Molnár Juliánná jánoshalmi lakosok ímegvet- ték Kis János és neje fehértói 5 hold 400 n. öl ingatlanát 12000 koronáért. A Halasi Kér. Bank megvette özv. Suba Imróné ingatlanát 1166 koronáért. Tallér Vendel és neje Kocsis Erzsébet megvette a Halasi Gazdasági Bank alsó-szállási ingatlanát 340 koronáért. Dr. Farkas Imre megvette Batiz Benő és neje öregszőlőjét 400 k.-ért. Borbély Imrénó Mucsi Juliánná megvették Bokros Benő és neje lakóházát és udvartelkét 1200 koronáért. Sűtöri János és neje Farkas Mária megvették Barta Benő és neje Barta Rózái ház és szántó ingatlanát 1000 koronáért. A közönség rovata. (E rovatban szívesen adunk helyet a közönség köréből érkező, közérdekű felszólalásoknak, de a felelősség a beküldőt terheli.) A Szerkesztő ur múlt lapja örömnapot csinált nekünk halasi munkásoknak. Belátjuk, hogy van nekünk igaz emberünk, aki nemcsak szóval cselekszik, hanem dolgozik is, nem úgy, mint elődei, akik alatt mi munkások el voltunk hagyatva, támogató nélkül voltunk. Azért írom e strófát, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak a munkásházakért, amiket hamarosan építeni fognak, minél fogva saját hajlékába költözhet a munkás ember is. Mert nagy szó az Szerkesztő ur, ha az ember saját házában töltheti el életét, nem kell félni attól, hogy kiteszik a szűrét. A muukásházak újabb kort jelentenek nekünk, amiért még egyszer megköszönöm Hegedűs Kálmán képviselő urnák, hogy fáradozott, s önnek is, hogy irt mellette. Kérem e levelemet kinyomtatni. Ha nem jól van megírva, nem bánom, ha javítanak is rajta. Tisztelője Több földmunkás nevében egy földmunkás. A mostani halasi vásárban dalolgatta egyik földön áruló „nagy“- kereskedő : Erre, erre ifiasszony, Más botosra ne hallgasson, Az én nevem Olcsó János, Kinek hire általános. Van itt minden, a mi ké’k, Babos kendő, huppi-kék, Túli piros, sárga csikós, Arany rojtos, ezüst rojtos, S milyen olcsó, hallja csak, Csak egy pengő, csak, csak, csak 1 Szalag tetszik, kérem ásson ? Nem szalag kell ? Itt a vászon, Szepességben szőtték, fonták, Egyenesen Bécsből hozták. Ha nem igaz, kérem ásson, Engem soha meg ne lásson. Tessék, tessék, jó portéka, Egynek sincsen maradóka, Én mondom ezt, Olcsó János, Kinek hire általános, ügy bizony 1 Esetek. A törvény. Egyik olvasónk írja: Vasárnap délben későn ért haza a majsai atyafi ebédre. Valahol a korcsmában töltötte az időt. Rámordul az asszony : — Oszt’ hol a ménkűbe vót kend ennyi ideig ? — Hát tudod anyjuk, — mente- getödzik az ember — a községházánál vótam, uj törvény gyütt, hát azt óvasta föl a jegyző ur. — Érdemes is vót azt hagatni ennyi ideig. Oszt’ mit mond az uj törvény ? — Azt mongya, hogy ezután minden embörnek két feleséget szabad tartani, mög osztán aki akarja, hát az anyósát is szeretheti. Mire az asszony duzzogva mondja : — Bolond törvény lehet az, mint aki csinálta. az anyós, ki mindezeket a konyhában hallgatta, félrehúzza az ajtó függönyét, bedugja a fejét és úgy mondja a leányának: — Mit duzzogsz azért ? Hát ha egyszer törvény, legyen törvény, be köll tartanyi. Az elefánt. Egyik helybeli család gyermekszobájában történt. Az apróságok képes könyvet lapozgatnak, miközben az elefánthoz érnek. Erről a nagyobbacska ilyen előadást tart kis öccsónek: „Ez egy állat. Még nagyobb az édes apánál is.“ Ш1!П!1111П11111Ш111Ш11!1!1!111!11И!1|Ш:И!111!11П»:||111111П1П;Н;|!11111 Olyan férfi, aki hős akar lenni, sok van. Arra azonban, hogy nős, elgyen, már nem kívánkozik.
