Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-13 / 46. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 18. Rágalom, rágalom, rágalom Válasz a kishitüeknek. Halas városának aranykorszaka be­köszöntött. Azok a tiszteletreméltó férfiak, akik már kezdtek kétségbeesni, látva az évtizedig tartó tespedést Halas város jövője felett, örvendezve látták, hogy az intézményeknek egész sora hirdeti a város haladását és büszke jövőjét. A koaliczió négy éven át igyeke­zett az állami izkolák ügyét dűlőre juttatni. Nem sikerült neki. Most hatalmas, szép épületek ragyogó ta­núi Halas kulturális emelkedésének. A függetlenségi többségű vármegye tanfelügyelőséget akart létesíteni Kis­kőrösön. A miniszter az utolsó percz- ben Halas javára döntött. Itt a tanfe- lügyelöség. A halas majsai vasút ügye éveken át vesztegelt. Ma már zakatol a gőzgép és zakatolva hirdeti az uj kor­szak dicsőségét. Megakarták fosztani Halast a mun- kásbiztositó pénztártól. Nem tudták. Az utmesteri székhely jellegétől is el akarta ütni Halast valamely, a város ellen törö önző szellem. Nevezzük koalicziónak, vagy akárminek. — Az a szellem, mely a város fölött őrkö­dik, nem engedte meg. A függetlenségi többséggel rendel­kező koaliczió ezrekkel károsította meg a református egyházat azáltal, hogy egy évi költségvetést elsikkasztott az ország államháztartásából. Ezt a pár ezer koronát kérte az egyház a mai kormánytól. Nem pár ezer koronát, hanem kétszázezer koronát kapott az internátus építésére. A csendörlaktanyáért három város versengett. Mindegyik nagyobb áldo­zatot Ígért mint Halas. A kormány Halas mellett döntött, mert látta azt, hogy a jövőben ez az intézmény a város virágzásának legyőzhetetlen előmozdítója lesz. Nem erőszakolta rá a városra, de megadta mert a vá­ros kérte. Es most csóválni kezdik a fejüket azok a tiszteletre méltó férfiak, akiket czikkünk elején említünk. Csóválják a fejüket, mert azt hiszik, hegy mind­ezekért az eredményekért, a közel jö­vőben várható nagy intézményekért és megvalósítandó nagy tervekért nem jár ki a kellő elismerés. Eltekintve attól, hogy az, aki a vá­ros jövő nagyságán dolgozik, nem vár ezért semmi elismerést, nagyon té­vednek azok a kishitüek, akik nem bíznak abban hogy az igaz érdemet elöbb-utóbbb mindenki elismeri. „Bármit hozzon is az a képviselő, egy fekete májú sereg mindig ellene fog törni,“ mondotta lapunknak egyik barátja. „Másutt hallgatnak azok, akik a régi mulasztásoknak régi bűnöknek főczinkosai, nálunk az önzetlen szán­dékot is bemocskolják és mérgezett nyilakkal támadják azt, a ki a köz­ügyekért síkra száll és a város hala­dására újabb és újabb intézményeket alkot. Megharapják ajóltevő kezét . . .“ Lapunk munkatársa aki előtt ez a kirohanás történt, itt elvesztette szo­kott hidegvérét és idegesen felkiáltott. „Rágalom, rágalom, rágalom, hát nem olvasta ön uram, egyik helybeli laptársunknak azt a hírét, mely arról ad számot a közönségnek, hogy a belügyminiszter a csendőrlaktanya vi­lágításának csaknem egész költségét (85°/0-ot), minden évben az állam pénz­tárából fogja fizetni, noha a várossal kötött szerződés őt erre nem kötelezi. Itt van az elismerés, amely csen­des beismerése az arany korszaknak is, persze nem abban az értelemben ahogy azok szeretnék, akik a köz ro­vására szoktak gazdagodni, hanem arany korszak Halas városának és mindazon tiszteletre méltó, derék polgároknak, akik szivüknek egész melegségével tudnak lelkesedni olyan férfiakért, akik önzetlenül és tiszta lélekkel dolgoznak evárosminden polgá­rának javára szolgáló hatalmas jövőjéért. Hirek. Az 1913. esztendő. Az 1913. évben, a mely szerdával kezdődik és végző­dik, látható nap és holdfogyatkozás nem lesz. Az uralkodó bolygó a Vénus. A farsang mindössze 29 na­pig, január 7-től február 4-ig fog tartani. Husvét igen korán lesz, márczius 23-án, pünkösd pedig május 11-én. Ez ünnepek második napját tudvalévőén a pápai rendelkezés értel­mében már a jövő évben elejtik. Yizkereszt hétfőre, Áldozó csütörtök május 1-re, Péter-Pál vasárnapra, Nagyboldogasszony péntekre esik. Szeplőtelen fogantatás ünnepe hétfői napon lesz. Megyebizottsági tagnak dr. Kolozs- váry Kiss István helyettes polgár- mestert választották meg. Megölte a széngáz. Mintha a sors ellene esküdött volna a Bazsa csa­ládnak. Egy évvel ezelőtt számoltunk be arról, hogy a család fejét, id. Bazsa Istvánt egy elvetemedett csa­vargó, Mezei István megölte, máris újabb, a családra vonatkozó szomorú hírről számolhatunk be. az elmúlt héten, szombaton a meggyilkolt öz­vegyét halva találták, a széngáz ölte meg. Ugyanis a kályhába szénnel be- fütött s nem gondolt arra, hogy a csővön át a mérges gáz kiáramlik. — Vasárnap délután temették nagy részvét mellett. Hiába igyekeztek egyesek a nép érdekét szolgáló munkásházak létesü- lését megakadályozni. Nem tudták. A földmivelésügyi miniszter most pá­lyázatot kirdet 150 munkásház épí­tésére. Dohánybeváltási árak. A pénzügy- miniszter 1913—15 években a követ­kező dohánybeváltási dijakat állapította meg : Válogatott dohány mótermázsája 100 korona. Első a) osztályú minő­ségűé 75 korona, II. osztályú 40 korona, III. osztályú 26 korona. Finom kerti levelek I. osztályú 140 korona, II. osztályú 96 korona, III. osztályú 66 korona. A kihányós má­zsája 12 korona, a hulladék 6 kor. Tisztujitó ülést tartott a képviselő­testület múlt szerdán. Számtisztté Karácsonyi Lajos, adótisztté pedig Berki Sándor választatott meg. Feliilfizetések. A függetlenségi 48 as párnak f. hólO-ón szép siker­rel lezajlott zártkörű bálján felülfi­zettek. Bátory Gábor 5 koronát, Gás­pár P. Imróné, N. N., N. N., Péter Sándornó. Agócs Mártonné, ifj. Szá­lai János, Török István 1—1 kort. Nagy Mózes Ferenczné 60 fii. Kram- mer Mariska 50 fillért. Az 1913-ik évre legtöbb adótfizetők öszeirása végett alakult bizottság tagjai: Biró Sándor, Kovács Béni, Ádám Dávid, Egyed I. Sándor, dr. Hofmeister Juda, dr. Kolozsváry Kiss István. Az aranka irtás elleni védekezés foganatosítására hívta fel az alispán a hatóságot. Szennyvizderitő készüléket építtet a város a székház és szálloda mellé, л fellálitás 8440 koronába kerül. Dohánybeváltási napok. A m. kir. dohányjövedéki központ igazgatósága a fólegyházi beváltási állomáson a dohánybeváltás idejét január 2-től február 20-ig állapította meg. Rendőri hirek. Balla János nap­számos botrányt okozó részegségért 10 kor. pénzbüntetésre ítéltetett. — Kis István 28 éves napszámos tiltott visszatérésért 4 napi elzárásra ítélte­tett s illetőségi helyére Jánoshalmára toloncoltatott. — Zseni Imre 21 éves cseléd szolgálati helyét Tóth B. Im­rénél nem foglalta el. A rendőrség három napi elzárásra átváltoztatható 50 kor. pénzbüntetésre ítélte. A központi leányiskola és csend­őrlaktanya lebontásánál az anyagokért 1215 koronát fizet a vállalkozó a városnak. Garázdáikon utasok. Mindenkit leszurással fenyejettek. Múlt év márczius 17-ón este 10 órakor nagy botránynak volt színhe­lye a helybeli vasúti állomás, úgy hogy az esteli személyvonat csak egy fél órai késéssel tudott Halasról elindulni. Ennek okát az magya­rázza meg, hogy a vonaton 1. Szenti József, 2. Varga János, 3. Szenti Gáspár, 4. Jamblik Márk, 5, Somogyi Mihály, 6. Balázs József, 7 Dusnoki Mihály, 8. Dusnoki István, 9. Plasz- kány József, 10. Tumó István, 11. Balázs Mihály, 12, Horák János, 13. Jambik András, 14. Jambik Mihály, 15. Szmole Lukács, 18. Paska Má­tyás, 20. Szabó József, 21. Drenki- vics Antal, 22. Sziráczki József föld- mivesek utaztak Szabad-topolyai pusztára. A nagy társaság tagjai részegek voltak, az egész utón nagy botrányokat okoztak. Minden­kit leszurással fenyegettek, ha az 6 kocsijukba be mer szállni. Ezt egy kis ideig tűrték is és senki sem mert a kocsiba bemenni. Halason azonban éppen orszá­gos vásár volt és igy sok utas akart elutazni. Mikor már minden ko­csi megtelt, akkora kalauz oda küld­te őket. Erre a részeg földmivesek közül többen megtámadták a felszálló utaso­kat és a kalauzt. a kalauz hívására a forgalmi tiszt felszólította őket, hogy távozzanak a kocsiból, azonban a felelet erre az lett, hogy a tisztre is kést emeltek. A vasúti szolgálatot teljesítő Laczi K. János rendőr a vasúti ko­csiból való távozásra a forgalmi tiszt parancsára újból felszólította a ré­szegeket, mire azok közül többen bicskákkal a rendőrt távozásra kóny- szeritettók. Később mikor a rendőr segélyére Harnóczi és Modok nevű rendőrök is oda értek és nevezetteket személy- azonosságuk megállapitása végett a rendőrségre akarták kísérni, a rendő­rök felhívásának nem engedelmesked­tek, sőt egymást biztatva, kapákkal, bicskákkal fenyegették a rendőröket. Nagysokára, mikor már több rend­őr odaérkezett, sikerült őket lefegy­verezni. A rendőrség feljelentése foly­tán a kalocsai törvényszék nevezett földmiveseket hatóság elleni erősza­kért vád alá helyezte. A törvényszék nov. 5-iki tárgyalásán az összes vád­lottakat — kivéve a 2- 10, 22, és 23 r. vádlottakat — hatóság elleni erőszak vétségében mondotta ki bű­nösnek s ehhez képest 1 3., 4„ 5., 6., 7., 8., 9. 12.,15., 17,.18., 19., 20. r. vádlottakat fejenként három—három havi fogházra 11. r. vádlottat 15 napi fogházra, 13., 14., 16. és 21. r. vádlottakat 4—4 havi fogházra Ítélte. 10. r. vádlottat fölmentették. 2. és 23. r. vádlottak a főtárgyaláson nem jelen­tek meg, uj tárgyalás elé idéztetnek. 22. r. vádlott pedig meghalt. Az összes vádlottak a bűnösség megálla­pitása miatt, az ügyész pedig súlyos­bításért fellebbezett. Pestmegyei hírek. öngyilkos pékmester. Kecskemé­ten Vargha Elek jómódú pékmester ezivenlőtte magát és meghalt, az öngyilkosság okát nem tudják. Egy öreg házaspár tragédiája. Kecskeméten Csáki Ferencz 75 éves gazda és 65 éves felesége lefekvés előtt elzárták a szénnel megrakott kályha csövét. A kiáradó széngáz folytán a férfi meghalt, feleségét sikerült eszméletre téríteni. Toivajláson érték Jung József bóesai lakost a soltvadkerti vásáron. Az eljárás ellene megindult. Templomot akarnak építeni a kath. hívek Páka pusztán. Mikor az őrök megfejik a tolvajokat. Párját ritkító furfanggal csináltak maguknak jó busás mellékjövedelmet a császártöltési bakterok. Tolvajt fogtak, az okozott kárt visszatérittették, ítéletet is hoztak, azt nyomban végre is hajtották s a kiszabot', pénzbírsá­got az államkincstár helyett saját zsebükbe csúsztatták. Az érdekes esetről a következőket van módunkban jelenteni: A császártöltési csendőröknek bi­zalmas utón megsúgták, hogy a köz­ségben a napokban lopás történt, melyről úgy a káros, mint a tetten érő éjjeli őrök mélyen hallgatnak. A nyomozás megindult és csakhamar világosságot vetett a titokzatos ügyre. Kiderült, hogy Lakner István és Berger Mihály császártöltési éjjeli őrök a napokban tetten érték Schweibert János, Koch János, Weitz Péter és Fang István ottani legénye­ket, midőn ezek 2 zsák zabot, 1 zsák rozsot czipeltek Marin János ottani csizmadia házához. A gabonaféléket akkor éjjel Berger József császártöltési lakos padlásáról lopták el, ahova úgy jutottak, hogy az útban levő akadályokat betörés és felfeszités által eltávolították. A lopott dolgokat másnap este a károsulthoz titokban visszacipelték. Történt pedig mindez nagy titok­ban és pedig semmi másért, csupán csak azért, mert az éjjeli őrök a károsulttal, tolvajokkal és orgazdával egyezséget kötöttek, még pedig úgy, hogy a fizetendő összegből a másik két éjjeli őrnek, Márin Jakab és Faltum Józsefnek is jusson valami s igy az egész história titokban maradjon. Kiegyeztek 240 koronában oly for­mán, hogy a tolvajok egyenként 20— 20, összesen 80 koronát fizetnek, az orgazda, Márin János pedig 160-at. Ebből a négy éjjeli őr fejenkint 35—35 koronát kapott, a káros pedig 100 koronát vágott zsebre. A tettesek beismerő vallomást tettek. Az egész közkereseti társaságot följelentették. Esetek. A férj állapota. Egyik városunkbeli menyecske fogta magát, s faképnél hagyta az urát. Ezt tárgyalták a szomszédban. — Hát tényleg igaz ? Nem ismerem elhinni ! — Pedig úgy van. Az asszony egy sor irás nélkül, egy búcsúszó nélkül ott hagyta az urát. — Na és hogy fogadta a csapást a szerencsétlen férj ? Hogy érzi magát ? — Most már belejött a rendes kerékvágásba, egész jól érzi magát. De eleinte majd megbolondult — örömében. A- vasvillák. A napokban történt. Egyik iskolánkban a tanítónő pá­ratlan szépségű fővárosunkról magya­ráz. Majd erről a gyermekeket kér­dezvén, egyik leányka büszkén vágja ki: „A budai hegyeken szép vasvillák emelkednek !“ Jó tanács. Két éjszakázó ember beszélgetése: — Képzeld csak, barátom. A mi­nap mámorosán mentem haza és a feleségem azt mondta, hogy négy hétig nem szól hozzám. — No és? — Es két hót óta tényleg nem be­szól velem. — No és ? — Most mit tegyek ? — Furcsa! Ha majd a négy hót letellik, maradj ki megint és rúgjál be még egyszer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom