Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-06 / 45. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 6. Letűnő félhold. — A háború. — A valamikor oly hatalmas török nemzet szerencsecsillaga teljesen letűnt. A szövetséges szerb, görög, bolgár és montenegrói csapatok egymásután aratják a győzelmeket, úgy hogy Törökország megverve, meggyalázva a nagyhatalmukhoz fordult s kérte békeközvetitésüket. * A bosnyák határra 1160 közkatona és 77 tiszt menekült, kiket lefegyvereztek. Az elfogottak közül szombaton 600 Szabadkára érkezett. A háború befejezése után a foglyokat odahaza haditörvényszék elé állítják. A katonák közt tüzérek, gyalogosok és gépfegyverosztálybeliek vannak, 16—40 éves emberek és van köztük egy apa a két fiával is. Agyon vannak csigázva és nagyon leverteknek látszanak. * a törökök a lülleburgassi csatát elvesztették. A kilenczvener főnyi török sereg csaknem negyvenezer halott és sebesült hátrahagyása után Csataldzsaig elmenekült. * A törökök visszavonulása a Osa- taldzsai vonalra rendkívül gyilkos barcz következménye volt. A török csapatok hősies ellentállást fejtettek ki, de végre meghátráltak a bolgár tüzérség elől, melynek tüzelése rettenetes hatású volt. Török részen, 20.000 ember elesett. IM IHIM rn-M-J IMIЫ4111111 И II! 11 №11.11111 ttU.1 HU Különféle hírek. Leesett a háza padlásáról Jánoshalmán Dobos István és szörnyet halt. Kilökték a korcsmából Katymáron Pa- torcsiee István 40 éves embert ki oly szerencsétlenül esett el, hogy agyrázkódást szenvedett és rögtön meghalt. Ingatlanok adás-mese. Batiz Imre 8 neje Serda Etel megvették Osényi Józsefné Lakos Juliánná felső-szállási szántóját 1600 koronáért. Kocsis Benő s neje Tegzes Zsófia megvették Bánóczky István alsószállási szántóját 2400 koronáért. Tóth Imre szolnoki lakos megvette Gauzer János kalocsai lakos pirtói ingatlanát 10531 koronáért. Tóth Imre szolnoki lakos megvette Szilágyi Sándor és neje Kovács Erzsébet pirtói 1180 n. öl ingatlanát 250 koronáért. Ván István megvette Tegzes Zsig- mond és társai városi nádasát 60 koronáért. özv. Nagy У. Sz. Istvánná Tegzes Juliánná megvette Borbás Sándor lakóházát és udvar telkét 1400 koronáért. Eaddi István (nős volt Varga Máriával) eladta beltelki lakóházát és udvar telkét Zsombor Mihály s neje Fehér Juliánnának 2400 koronáért. Borbás Imre s neje Szalai Juliánná megvették László Imre és társa 17 hold 537 n. öl szántó tanyás birtokát 18000 koronáért. Pusztai István és neje Király Gy. Mária megvették Weisz Ignácz beltelki lakóházát és udvar telkét 1800 koronáért. Bacsó R. Benő és neje László Juliánná megvették Tóth Bárányt József és neje Kis Illés Zsuzsánna lakóház és udvar telkét 6000 kor.-ért. Ván Antal és neje Martinyi Juliánná megvették Pintér T. Lajos és neje beltelki lakóházát és udvartelkét 1600 koronáért. Zalanszky László és neje Szabadi Mária megvették Kecskés Pál és neje Kubie Rózái debeák-szarkási szántó és legelőjét 2000 koronáért. Színház. Megnyíltak Thalia kapui, hogy egyidőre elevenséget hozzanak kisvárosi, egyhangú életünkbe. Miklóssi Gábor színtársulata, mely a tavalyi, elismert jó erőkből áll, szombaton kezdte meg előadásainak sorozatát, amelynek niveauja minden tekintetben kielégítheti közönségünket. Szombaton és vasárnap a Leányvásárt láttuk jó előadásban, telt házak előtt. A szereplők játékáról dicsérettel emlékezhetünk meg. Hétfőn Földes hires színműve, a „Nincs tovább“ kerül színre, ma pedig a Gésákot adják. A régi halasi betyárélet. V. Találkozás a pandúrokkal. Tele volt a megye Kakas hírével. Küldték már ellene az üldözőket északról, délről, de Kakas soha sem került hurokra; vigyázott az magára mindig s tőrbe nem lehetett csalni. Csak egyetlen-egy esetben kerülhetett volna a pandúrok kezei közé, de akkor se lett neki bántódása. Keczeli vásár volt az nap, onnét jöttek haza a vásárosok, pénzzel jól megrakva. Ezeket támadta meg Kakas czim- boráival. Kifosztotta őket. Elszedett vagy 20000 forintot. Még az éjjel értesítették a zsan- dárparancsnokságot arról, hogy mi történt, aki aztán négy zsandárt s három pandúrt küldött ki a betyárok üldözésére, egy őrmester vezetése alatt. Egész éjjel keresték a rablók nyomát, mig végre úgy hajnaltájban az egyik pásztorember útba igazította őket. Arra Izsák felé vették útjukat a betyárok. a zsandár — körösi fiú volt, bizonyos Lakatos Dani nevezetű, — megfordította lovát, azután hátraszólt a kísérőinek, úgy amint még katonaságtól hozta haza a vezényszót: — Trapp, mars ! 1 Neki koczogtak a lovak hatalmasan. Az őrmester nem igen fordult hátra, csak egyre a távolba kémlelődön, nem-e lát valami gyanúsat. A távolban egy csárda körvonalai bontakoztak ki. Jó közel jártak már a csárdához, mikor egyszerre valamelyik komondor megszimatolta, hogy idegenek közelednek. Hatalmasan elkezdett vonítani, a többi kutyák meg utána. A zajra egyszerre elsötétült a csárda ablaka. Mire a csapat a csárdához ért, a gazda már ott állt a csárdaajtóban. — No gazda! — kiáltott oda hozzá az őrmester, még csak adjon istent sem mondva, — hová lettek a vendégei ? A csárdás körülnézett, látszott rajta, hogy gondolkodik, hogy mit feleljen. De aztán eszébe jutott, hogy nem jó lesz a zsandárokkal kikezdeni, hát csak felelt nagy kelletlenül. — Miféle vendégeim ? — Nono, csak szaporán a szóval. Akik itt jártak a csárdában, s akik olyan hamar eloltották a világosságot, mikor a kutyák szólni kezdtek. — No hát, ha úgy is tudja az őrmester ur, hát nincs mit tagadnom, a Kakasók jártak itt. a keczeli pénzen osztozkodtak. Hű, mennyi pénz volt náluk. Ezres, egy egész csomó ! — Merre mentek ? — Dgy látszik, semere sem. Itt vannak valahol a csárda körül elrejtőzve. Bizonyosan megakarják magukat támadni, mert nagyon mérgesek voltak, hogy zavarták őket. A zsandárok látták, hogy ugyancsak benne vannak a csávában. A helyett, hogy ők csalták volna tőrbe Kakasékat, maguk estek bele a csapdába. A helyzet nem volt valami biztató. (Folytatjuk.) Szimulánsok alkonya. Azok száma, akik bizonyos okokból betegségi tüneteket szimulálnak, köztudomás szerint igen nagy. Ezek a szimulánsok rendszerint a szellemi képességek, vagy az érző szervek — főleg a fül és szem — funkciójának eltagadását célozzák. A modern kriminalisztika azonban máris egész sereg olyan módszernek van birtokában, amelyek segítségével nem túlságosan nehéz a szimulánsokat leleplezni, így a szem fiktiv hibáját optikai csalódások révén szokták rábizonyítani a szimulánsokia. A süketséget szimulálok leleplezésére most egy igen könnyen alkalmazható s rendkívül egyszerű módszert fedeztek fel. Ismeretes ugyanis, hogy az egészséges, jól halló ember, ha felolvas és felolvasása közben valami zaj keletkezik, hangját felemeli, hogy jobban megértesse magát. A süket azonban, aki nem hallja sem a maga szavát, sem a keletkezett idegen zajt, ugyanabban a hangnemben és ugyanazzal a hangerőssóggel folytatja felolvasását, amellyel kezdte. Már most a szimuláns, aki csak el akarja hitetni, hogy süket, egyébként azonban kifogástalanul hall, zaj esetén épugy, mint a jó halló, egészséges ember, fel fogja emelni hangját, s ilykóp e módszerrel igen könnyen leleplezhető. inniiiii ni i чин ii 1111 и и in i i«m in 111111 imi i ii him A mai nők. Sütni, főzni mit se tudnak! . . . Szemükre veted a nőknek. Hát van, mit ők ki nem sütnek, Oly für fang, mit ki nem főznek? Szapulás, mosás kérdése? Ez is mi sok sebet vágott! mily jogtalan, hány férj feje Tehet róla bizonyságot! Kötésnek is, varrásnak is Isten hozzád . . . Már hiába ! Hát nem kötik maguk mindig S varrják a férfi nyakába ? Szőni, fonni eszükben sincs . . . Ez is kedves vádja soknak ; S ki sző annyi tervet, mint ők? S van férfi, kit be nem fonnak? Hát foltozni ? Tálán inkább Lerónák a halál zsoldját . . . He nem igy van. Halljanak csak Egy hirt: hogy megtoldják-foldják! . . . íme megvédtem a nőket. Hanem azért sejtem, látom : Ha megkapnak, hálaképen Majd kiszabják a kabátom. A szerencsétlen. Ne a rongyokban keressétek őt. Ne gondoljatok nyomorult viskóra, melyet kerül a jólét és a napsugár. Ne higyjótek, hogy a gyászfátyol mögött, a könnyek özönében kapjátok meg öt. Szánjátok őt, ezt a szegény szerencsétlent ! A szegény, ki éhezve keresi a munkát: a nyomorult, kit kórágyhoz szegez testi szenvedés: az árva, kit egy sirgödör hajléktalanná tett: az alamizsnát kérő agastyán ! a társadalomból kilökött bűnös — valóban nem ez a szerencsétlen. • Látjátok azt az irigyet, aki soha nem örült mások örömének, a kinek fáj, ha más is boldogul ? Fanyar mosolyában menuyi szenvedés van ! Itt gazdagot lát 8 vágyik a pénzére : amott a szegénynek nyugalmát óhajtja; ennek az egészsége szúr neki szemet: amannak ifjúságát nem bocsátja meg. Mindenkire haragszik: a bűnösre bűneiért, a kegyesre könyörületeiért, a szenvedőre azért a szánalomért, mit mások iránta éreznek. Lelkében sóba sincs öszhang s szivének minden indulata egészségtelen. Sötétben tapogatódzlk.. — Tudósítónktól. — Nem szeretett városunkban történt. De nem messze tőlünk. A személyek ismerősök, de nem azok, akikre önök a eim olvasásakor gondoltak. 1. Élt egyszer, nem, ól most is egy házaspár, akik nem a legjobb egészségnek örvendenek. Nem komoly betegek ők, hanem inkább finyásak, akik magukat betegnek, idegesnek, zeábával és egyéb bajokkal terhelteknek tartják. Es mindezt a pompa az úri előkelőség és az előkelő urias- ság szent nevében teszik. Es az asz- szony még valami másért is volt beteg. Az orvos kedvéért, illetőleg az orvosok kedvéért. Ideges volt, hívta X. doktort, gyógyult. Egyszerre zsábája lett, amihez viszont csak Y. doktor ért. Rövid kúra, vagy ha úgy tetszik, túra, azután jött az uj baj, uj orvos, uj kúra, uj túra. Végre elfogyott — nem a betegség, hanem a városban lakó fiatal orvos. Az asszony megrémült. Mi is lesz most ? Mit tegyen ? 2. Gondolt merósszet s nagyot. Visszakapta egyik régi baját és a régi bajjal természetesen a makacs betegség egyedüli kitűnő gyógyítóját, egy a korához képest elég tehetséges öreg orvost. Az asszony ezután jobban vigyázott. Betegsége lassabban gyógyult, mint azelőtt, viszont az öreg orvost a felelősségteljes, szívből jövő, komoly munka gyöngíteni kezdte. Végre kimondta, hogy Onagyságát komoly bajából kigyógyitani képtelen, hanem ajánlja egyik fiatal, tehetséges kollegáját, aki most lett kész és éppen Ónagysága makacs bajában, speciálista. A nagyságos asszony ráálott az alkura és kénytelen kelletlen a férj uram is ráállott a cserére, melynek előnyei és hátrányai csalóka délibábként és hiú képzettként állottak rövidlátó szemei előtt. 3. A csere megtörtént. Az orvos megkezdte a gyógyítást. Szívvel, lélekkel, azon volt, hogy Onagysága “gyógyulási“ igényeit minél jobban kielégíthesse. Es a biztos siker érdekében megkezdte látogatásait Onagyságánál. Minden nap, mikor a nap cseppet sem perzselő sugarai valahol az állomáson túl pihenőre tértek, munkára gyógyulásra készen megjelent a doktor wnagyságáóknál. Es gyógyított. Illetőleg gyógyítani akart. De mivel a rossz világítás orvosunk tulfinom, sub tilis érzékeit izgatta és báutotta a gyógyítás az istenadta félhomályban történt. Es folyt a gyógyítás, sokáig. De végre eljött az idő, mikor nem bírta a radikális kúrát — az orvos. Eljött az idő. Tulkorán. Délután 4 órakor. Es történetesen akkor, mikor a férj korábban jött haza, mint máskor szokott. 4. Belépett a sötét szobába. A felesége ült a kanapén, mellette az orvos, a szegény, kiszipolyozott, roncs orvos. Vizsgálta szegény onagyságát. Nem birt már gyógyítani, elment. A férj érdeklődik felesége állapota iránt. Az asszony bánatos, még most is beteg. A férjnek könny gyűl a szemébe és szomorúan szól: Látod fiam, kidobtuk a pénzt. Hiszen ez sem tud többet, mint más. Ez iz csak a sötétben tapogatódzlk! II n i I i:i ri i i i l!i:i i l in i и i ri 11 i i I I и m i i M i iíi:i i i;Li iil i l Láznak mondják a forradalmat, Sok nép volt mär betege. S mégse a nép, hanem nagyobbrészt A nép királya halt bele. Siess szeretni, Remélni, győzni, Soká egy szívnél Nemjó időzni Még mégsem Írtad Első dalod, Már meg e s al az asszony Vagy megesa 1 о d.
