Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-23 / 43. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. október 2B. Üreg ember nem vén ember. — Világrekord Dorozsmán. — — Tudósítónktól. — A közeli Dorozsmán, mely az utóbbi idóben tekintélyes községgé nőtte ki magát, s melyet Halassal vasúttal is összeakartak kötni, él egy hatvanéves ember, Tóth Mihály nevezetű. Az öreg Tóth bácsi igen jómódú földbirtokos, amellett nőtlen is, nem csoda hát, hogy évek hosszú sora óta Dorozsmán az asszonynépség szemefó- nye. Hogy pedig erre alaposan rászolgált, misem bizonyítja jobban, minthogy jó hírét az öreg Tóth Mihály mind a mai napig megtartotta. Igaz, hogy alaposan meg is fizetett érte. A szegedi bíróságokon, ahol közismert az öreg Tóth neve, valósággal legendákat beszélnek róla. Legendákat olyan világrekordról, aminővel nem minden hatvanéves magyar dicsekedhet, de aminóórt, ha volna igazság, a mi Tóth Mihályunkat méltán megilletné a vitézségi érem. Azért Írunk is Tóth Mihályról, mert igen derék polgára a hazának és jubileumot ült. Illetve jubileumot kellett volna ülnie. Mert a múlt héten jelent meg ötvenedszer a járásbíróság előtt. Negyvenkilencz olyan pőre volt már, mint a mai. Negyvenkilencz pör amelyben dorozsmai leány volt a felperes. Olyan leány, ki már gyermeket nevel. Es mind-mind abban a hitben neveli, hogy valaha jogszerint az övét illeti majd meg a Tóth Mihály tekintélyes vagyona. Negyvenkilencszer mondta Tóth hogy igen, igaz, megesett a dolog. Es negyenkilenczszer vállalta el a neveltetési költségeket. Kiegyezett, megállapodott és más módon gondoskodott nagyszámú családjáról. Ma aztán, az ötvenedik esetben, a jubiláns esetben, a világrekord esetében Tóth Mihály nem mondta már, hogy igen. Tóth rossz hangulatban volt. Az öreg korára való tekintettel unta már az ügyet, elég az hozzá tagadott. Os. Erzsébet, a felperes leány, aki időközben férjhez ment, uj tanukat jelentett be. De uj tanukat jelentett be Tóth Mihály is és amiatt a tárgyalást elnapolták. Nem lehetetlen, hogy mire uj tárgyalásra kerül a sor, Tóth Mihály Cs. Erzsébettel kiegyez, arra gondolva hogy ahol negyvenkilenczen várják az örökséget, elfér még egy ötvenedik is. 11ТП1Ш1Ш11lllll 1Я11 III 11111111II111111111111111 Esetek. A fog1. A fogorvos műtőszékében egy sváb atyafi ült. Mellette állt az orvos, kezében egy kis harapófogóval. — Ezzel a kis fogóval akarja a fogamat kihúzni ? — kérdezte a páciens. — Ezzel húzok én minden fogat — felelte az orvos. — De az én fogam a gyomromban van, mert verekedés közben kiütötték és lenyeltem. Csodabogár. „Művészek“ jelentek meg Kecelen, és előadást tartottak egyik kis korcsmában. Ezt a következő, a korcsma falára Írott felírás adta tudtul a nagy érdemű közönségnek. „A „Cirkus“ oberet első És Máso- tik felvonás közte 15 esztendő múlik el. Ezalad a vendéglőben naty hurka- sütés.“ Költő és Uahmdó. A költő igy szól : — Te, aki kevesebb vagy nálam- nál s mégis hozzám hasonló, jer közelebb, borulj a földre és szabadíts meg a port kilehelő borjú bőr terhétől, mely lábaimra olómsulykónt nehezedik. Közönséges halandó ehelyett ennyit mond, — Jancsi, húzd le a csizmámat. Akasztani fognak. — Tudósítónktól. — Ismeretes olvasóink előtt az a rémes hitvesgyilkosság, amelyet Bács- topolyán követett el Lőrincz Máté. a gyilkos igazi típusa a bácskai betyárnak. Ismerik is mindenütt, természetesen nem a legjobb oldalról. Máté lelkét nem egy gyilkosság terheli. Mostani gyilkossága előtt 12 évig ült emberölésért a szegedi csillagbörtönben, s Jánoshalmán nem egy embert tett nyomorékká. A szegedi börtönből kikerülve felkereste feleségét. Bement hozzá, ölelte, csókolta és a szerelmi mámorban 12 késszurással megölte. A szabadkai törvényszék tegnap előtt ült fölötte törvényt és halálra ítélte. Visszhang. — Levél a Szerkesztőhöz. — „Igen Tisztelt Szerkesztő Dram ! Engedje meg, hogy a múlt számban felszínre vetett kérdésről: népünk elszegényedéséről én is néhány szót mondjak: Nálunk az emberek majdnem kivétel nélkül a cim és rangkórságtól megkótyasodva lenézik egymást s igy a munkát is. Azonfelül még az ur- batnámság káros szokásait is gyakorolják, ami legnagyobb oka az általános szegénységnek. A takarékosság elvének csak nagyon kevesen hódolnak s azoknak is legtöbbször a lenézésben van részük. Mert magyar ur akar lenni, még az is, aki szalmazsákon született. Rut nagyzási hóbortot látunk mindenütt az országban. Itt mindenki többnek akar látszani, mint ami s nagyobb címre vágyódik, mint ami megilleti. Ez az oka aztán, hogy gyűlölködéssel viseltetnek az emberek egymás irányában és irigykedve tekintenek egymásra. Ez a nagyravá- gyás az oka az egyre jobban terjedő cifranyomoruságnak is, mely maholnap tömeguyomorra vezet. Hogy ezeken a nemzetpusztulásra vezető bajokon miképpen lehetne segíteni, arról gyűléseztek, szónokoltak már eleget illetékes és nem illetékes tényezőink. En a sok falra hányt borsó helyett csak egy kis adomát hozok fel, amiből — akik ezt megjegyzik — többet tanulhatnak, mint ezer szónoklatból. Egy magyar földbirtokos anyagi bajainak rendelkezése végett tanácsért fordult egy amerikai milliomos ismerőséhez. A milliomos meghívta vacsorára és zivataros időben elvitte gyalog egy külvárosi kis korcsmába, ahol a legolcsóbb bort és ételt hozatta. Vacsora után a földbirtokos kérte a tanácsot, amire a milliomos azt mondotta, hogy ő már adott elég világos tanácsot. Ezt a tanácsot kellene megfogadni minden magyar embernek, akkor aztán nem hallatszana szerte az országban, hogy: nem boldog a magyar.“ Ingatlanok adás-vevése. Freund Anna budapesti lakos megvette Rankl Adolf szegedi lakos felsőkisteleki 29 hold 1069 n. öl birtokát 14000 koronáért. Babó János és neje Reimholc Gabriella megvették Kovács M. Károly és neje 1339 n. öl szőlőjét 1700 koronáért. Martinék Kálmán és neje Nagy Etel megvette Somogyi Lajos és neje Csorba Erzsébet 1 hold 159 n. öl öregszőlőjét 400 koronáért. Gáspár József és neje Lócskai Zsófia megvették Király Gyenge László és Kálmán lakóházát és udvartelkét 2400 koronáért. Dr. Holländer Ignácz magvette özv. Holländer Arouné beltelki lakóházát és udvartelkét 27000 koronáért' Általános háború. Már dörögnek az ágyuk, már folyik a vér; a háború teljes erővel dühöng, A balkáni harcztérről érkező jelentések, a melyek legnagyobb részt a szövetségesek táborából valók, csupa győzelmi hírről számolnak be. Különösen a montenegróiak tobzódnak a sikerek gyártásában, de nem maradnak vissza e tekintetben a szerb és görög jelentések sem. Nem lehet vitatni, hogy ezekben a jelentésekben van egy szemérnyi igazság és hogy a szövetséges hadak aránylag kevés akadályt találnak előnyomulásukban. Ez arra vezethető vissza, hogy a törökök a szerb, görög és montenegrói határon levő apróbb erődítések elfoglalásával nem sokat törődnek és főerejüket Drinápóly körül pontosítják össze, ahol döntő csapást akarnak mérni az egyesült bolgár-szerb csapatokra. amelyek már erősen közelednek a kritikus hely felé. Közgazdaság. Fölfelé megy. Németország legjelentékenyebb két borvidéke lefagyott, Al- só-Ausztria és Stájerország szőlői a tartós hideg esőben zölden elrothadtak. Magyarországon a sokféle csapás után szüretkor minden gazdára az a meglepetés várt, hogy felével-har- madával kevesebbet kapott, mint amennyit remélt: ezért feltartóztathatatlanul megy a bor ára felfelé. Rüh-kórt állapítottak meg Mély- kuton. Budapesti gabonaárak: október 22. Búza 21 k. 70 f. — 23 k. 60 f. Rozs 19 k. 60 f. — 19 k. 90 f. Árpa 18 k. 80 f. — 19 k. 80 f. Zab ,22 k. 50 f. — 23 k. 60 f. Tengeri 19 k. 90 f. — 20 k. 90 f. Korpa 12 k. 30 f. — 12 k. 90 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: m I. rendű öreg 360 kgr. felül 164—165 fii. I II. „ „ 280-350 kgr-ig 152---------„ g Fiatal nehéz 300 kgr. felül 158—169 „ •S „ közép 220-300 kgr-ig 156-173 „ N „ könnyű 820 kgr-ig 162—118 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig 158—171 „ Süldő 114---------„ Az árak kilónként értendők. Illlll:lll[l!ltnii;rillllllin!lin:lllllll[l!lllilllllllllíl]llllllljlll!lllll!lllllinilllllllll Nyilttér. (A ezerk. nem felel az itt közlőitekért.) Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy 1912. évi okt. 14-én a kiskunhalasi kaszinó helyiségében Nagy Kálozi Sándor torna tanár ur irányában beosületsértő kifejezéseket legjobb tudomásom szerint nem mondtam, de amennyiben ezt fel- bevült állapotomban még is megtettem, ezért ünnepélyes bocsánatot kérek. Eichler Albert. A régi halasi hetyárélet. III. A szép leány. Egy nap összeütközésük volt a betyároknak a pandúrokkal. A szerencse az utóbbiaknak kedvezett, kik az elfogatásukra kiküldött pandúrokat egész a jánoshalmai országút széléig, az Ürgelyuk csárdáig üldözték. Ott a lovakat kipányvázták, jobb- ról-balról a csárda körül felállították az előőrsöket, aztán Kakas bement ivóba. A korcsmáros nagy örömmel fogadta. Ismerte már Kakast, tudta, hogy az sok pénzt hagy a csárdában, ha betekint hébe-hóba. Nagy alázattal fogadta őt tehát, s sietett tudtára adni, hogy a levegő nagyon tiszta s nem hiszi, hogy zivatar legyen. Kakas megértette a mondást s letelepedett. Alig hogy meghozta a bort a gazda, szalad ám be újra nagy sietve, hogy valami asszony-féle jön a csárda felé. Bejöhet-e, ha ide szándékozik ? Egy percig gondolkodott Kakas, azután vállat vont. — Hát jöhetni, jöhet, de hogy itt is maradhat-e, az attól függ, miféle szerzet. Pár perc múlva belépett a csárda ajtón egy fiatal, csinos leány. Arca mint a piruló rózsa ; pihegő melle bizonyítéka annak, hogy sietett nagyon. Amint belépett, ráismertek. — Hát Répa Rózsi, Diskay malombeli szolgáló hol jársz erre ? A leány megijedt, amint a csárdabeli vendégeket látta. — Jézus Máriám, a Kakas! — Az ám én vagyok, hát te mit keresel itt ? A leányon az elrejtett bánat és az izgatottság erőt vett, könybe lábadtak a szemei és sírva szólt: — Menekülök. — Menekülsz ? Hát mi a vétked, hogy menekülnöd kell ? Összefutott a tej ? — Nem tréfa ez ! Aztán elmondta, hogy mi történt. Az uraságnak valami nyughatatlan vérü rokona szemet vetett a szép leányra. A leány rá se hederitett az urra, de az teljesen megbomlott, s folyton a sarkában járt neki. Egy napon aztán, mikor eredménytelen enyelgéseit kissé szokatlanul és erőszakosan megismételte s a leány orcáját megcsipkedte, a leányban felforrott a harag, s úgy fellökte az urat, hogy az menten elesett. (Folytatjuk.) Csarnok. Az ördögi nő. Folytatás 13 — Megfogtalak, te többszörös gyilkos 1 — hangzott dörgő hangon. — Most megismered Pinkertont. Magda menekülni akart, de a hires detektív egy pár ugrással épp abban a pillanatban érte el, mikor a nő ahhoz a páncóllovaghoz ért, amelyhez előbb támaszkodott. Ott megállott, sziszegő hang hagyta el ajkait. Kezével gyorsan zsebébe nyúlt és jobb kezében a mérgezett tőrt tartva, balkezével egy revolvert szegezett Pin- kertonra. A kívánt eredményt azonban nem érte el. Pinkerton egy pillanatig sem habozva, jobb kezével megragadta a bestia balkarját és azt még kellő időben felfelé lökte, mert a következő pillanatban a revolver elsült. Balkezével ügyesen megfogta a nő másik kezét, melyben a mérgezett tőr volt. Pinkerton és Magda a dulakodás közben egész erejükből neki vágódtak annak a talapzatnak, a melyen a pánczéllovag állott. A lovag borzasztó robajjal leesett a földre, a sisak leesett róla és láthatóvá vált egy csontváz koponyája, mig a pánczél többi részei közül kilátszottak a csontváz többi részei. Ezen borzalmas csontváz között pedig egy nagy pergament tekercs volt, amely sok nagy pecséttel volt ellátva. Hiába igyekezett Magda a detektív kezei közül kiszabadulni, nem sikerült Pinkerton mögött egy ugrással ott termett Prath tanár, de látva cinkostársa helyzetét, meg akart szökni. Prath jobb kezében egy veszedelmes fegyvert, úgynevezett „halálütőt“ tartott. Ez egy bőrrel áthúzott vasbot, melyre vasgolyók voltak erősítve. Prath ezzel hatalmas ütést mért Pinkerton felé, kit rögtön felismert és annak fejét akarta azzal szótron- csolni. A detektív észrevette Prath szándékát és lábával teljes erejéből hátra- rugott. Prath fájdalmas ordítása bizonyította, hogy Pinkerton a kívánt hatást elérte. — Brillat gyere! — kiáltotta Pinkerton, aki az őrjöngő Magdát még mindig kezei közt tartotta.
