Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-04 / 36. szám
1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 4. Epizódok a vásárban. A néphumor a maga eredetiségében nyilatkozott meg az elmúlt halasi országos vásárban. Ugyanis ott lézengő munkatársunk a kővetkezőknek volt föl és szemtanúja: Nagy volt az élénkség vasárnap a lóvásáron. Egy ismert gazda is nézegette a lovakat. Ekkor szólította meg egy szabadkai kupecz : — Gazduram, vegye meg tőlem ezt a pejkót. — Hm, csakugyan helyes állat. Hogy adja ? — Odaadom 300 forintért — Hm, hm. az ón János nagybátyám, ha láthatná, megadná érte az 500 forintot. A kupecz mohón — Hun lakik az öreg ur? — Harkáu. Csakhogy két óv óta nem lát semmit. 2. Bauduk uram Mély kútról szintén a vásárosok közt volt, mint eladó. Kis káját árulgatta. Sikerült is reá vevőt fogni. Az alku csakhamar meg is történt és Banduk koma, miután felvette a tehenéért járó kemény százasokat, leakasztotta a Rieka nyakából a kon- venczionális csengőt, mondván ! — Ez nem jár a tehénnel. A szerencsés vásár után betért egy kis korcsmába egy kicsit ,,felereszteni“ a torkát. Miután a homoki borból egy-egy félitert megivott, odaintette magához a cigányokat és igy szólott hozzájuk : — No, legények, ha kivilágos-ki- viradtig nekem húzzátok, akkor kaptok tőlem egy tehénre valót. A czigányok jó ideig tanakodtak egymás között, azután kiszámítva, hogy egy tehénrevaló legalább kétszáz korona 8 mivel hatan voltak, egyre körülbelül harminczöt korona esik, nagy örömmel rá álltak az alkura a bánatos vig magyar nóták bizony reggelig zokogtak a uégy húron. S amikor a felkelő nap már bevetette sugarát a mulató magyarra, az nyugodtan fölkelt az asztal mellől, kifizette a borát, azután elókotorászva zsebéből a csengőt, oda dobta az asztalra : — Itt van a tehénre való 1 Esetek. Hágalom. János gazduram drága felesége és mógdrágább anyósa távollétóben komáival egy kis görbe napot rendezett. ügy reggel felé, amikor a beszedett a bor szókimondóvá tette a mulatókat, egyik megkérdezte : — Mondd csak János, igaz az, hogyha a feleséged otthon van, s későn jössz haza, akkor megkókányol ? — Nem igaz ! Pimasz hazugság — válaszolt János gazd’ uram. Hiszen tudod, hogy nekem egyáltalában nem szabad kimaradnom. Nemde világos. Egyik Szegedhez közelevő tanyai bácsink érezvén a Kaszás közeledtét, összegyűlt siró atyafiainak a következő szóbeli végrendeletet mondotta : — Tavaly ben entem Halasra s a vásárban vettem két tehenet. De ellopták ! Ha megkerülnek, Jóska fiamé legyenek, ha nem kerülnek meg, tartsa meg őket István szomszéd. N yilatkozat. Egyik jánoshalmai „gavallér“ a következő nyilatkozatot adta ki : „Ezennel beismerem, hogy K. N. kisasszonyt részeg állapotomban bántalmaztam. Azt hittem, hogij a féleségem. “ Az idő pénz ! Ha meghalok, Örökül egy órát hagyok, Es időt hozzá eleget — Fiacskám, méregetheted. Aki szerencséjét javíttatja. — Saját tudósítónktól. — Hogy mennyire a babonák uralma alatt áll a nép, azt élénken bizonyítja az az alanti tudósítás: Bakó István keczeli lakoshoz bevetődött egy javas czigány asszony, aki csakhamar megállapította, hogy a gazdának a jószágtartáshoz nincsen szerencséje. Elmondotta, hogy ő megtudja mindazt fordítani. És nagyobb hatás kedvéért elkezdett a kémény alatt ásni. a gödröcskéből egy oda- csempószett dögvakondot húzott elő. — Ez volt a szerencsétlenség okozója — mondta a czigány. Most következik a szerencse javítás. Yan-e pénzük? Azt el kell ásni abba a vakondhulla gödörbe. A hiszékeny nép lépre ment. 49 forintjukat rongyba csavarva a czi- gányasszony beletemette a gödörbe és azt mondta, hogy 48 óráig nem szabad a gödröt kibontani, mert aki ezt teszi, megvakul. Mikor a szerencseterminus eltelt, a gödröt Bakóék kibontották, de pénz helyett rongyokba csavart forgácsot találtak l[IIIIIIIIIHIIt1IIIHIIIillllllllllltlllll!IIIII1líi:ill'lll!l!tllAlllltlllT1llllllllllllil!lllllll!l1 Udvarló a kéményben. Saját tudósítónktól. Az udvarlás szomorú következményeit vázolja hat képben és a kéményben az alábbi tudósítás, amely szól a következőképen: Soltvadkerten iparkodik és segédkezik S. Gyula, lévén 6 egyszerű segéd. Az elmúlt napokban azonban a különböző űrmértékű és szesztartalmu poharak kiürítésében segédkezett néhány társának. Ennek lebonyolítása után hazafelé vonult a szép csillagos éjszakában és a csillagokról — az eszmetársi tás révén — eszébe jutottak a szépséges és gyönyörűséges Julcsa szemei. A sok beszedett ital révén pedig egyébre lett szomjas : a szép Julcsa csókjára. Az eszmetársitásokat a tettek társítása követte és elindult, hogy staatsvizitet tegyen Julcsánál, aki konyhaleányi méltóságot tölt be. 2. Odament a konyhához, bezörgetett, minthogy a szentirásban is Írva vagyon : zörgessetek és megnyittatik. De hiába — Julcsa úgy találta, hogy ez nem látogatási idő — és nem nyitotta ki az ajtót. Am hősünk nem az az ember, akit az ilyen csekélység kihoz a sodrából. Felnézett ismét a magasba és eszébe jutott, hogy „Segíts magado és az isten is megsegít“. Amely jelszóval felmászott a háztetőre és „felülről jön az áldás“ kiáltással bemászott a kéménybe, hogy azon keresztül érkezzék bájos Julcsája nyoszolyájához. 4. Am vagy a szerelem dagasztotta meg hősünket, vagy a kémény volt szűkkeblű az ilyen látogatások iránt, mert hősünk csak a kémény közepéig csúszott, aztán — se ki, se be, se föl, se le: úgy lógott a kéményben, mint egy füstölésre szánt sonka. 5. Kiáltott, de kiáltása — miként a prófétáké — nyomtalanul hangzott el az éjszakában. Végre 2 órai vergődés és kesergés után, miközben a szerelem füstje végleg elillant a szivéből, a megszorult udvarló kiáltását meghallotta két koránkelő iparos. A mentési kísérletek azonban hiábavalónak bizonyultak. — S-et nem lehetett a kéményből kijuttatni, — se felülről se alulról. Végül is kibontották a kéményt és kioperálták belőle a szegény szerelmest, akit ezenfelül még be is csuktak, de büntetésébe remélhetőleg beszámitjákaahótórai kó- ményfogságot. Csatangolások. — Ünnepnapon. — Menjünk el vasár- vagy ünnepnapokon a nálunk, de másutt is virágzó korcsmákba. Úgy azt észlelhetjük, hogy az úgyszólván reggeltől estig hangos. • A korcsmái élet nálunk rendkívüli módon ki van fejlődve. Nálunk sok munkásember heti keresetének egyik tekintélyesebb része a korcsmában és „egyéb“ helyeken marad. De nem is csoda. A mi munkásságunk nincs a nemesebb szórakozásra nevelve, s ha lenne is, a nemes szórakozást nyújtó intézmények híjában megint a korcsmákra lenne utalva. Elnéztem egy pár munkást. Láttam, hogy néha csak egy pohárra valót akart magához venni, s mikor a korcsmából távozott, mégis egész keresménye ott maradt „csárdabeli szép asszonynál.“ A család pedig ezalatt: éhezik. A gyermekek pedig : szívják magukba a a korcsmái élethez való hajlandóságot. A múlt számban tárgyalt magyar átokhoz : a kártyához igy csatlakozik a korcsma, mely pusztításban az előbbinek éppenséggel nem marad mögötte. A veszedelmes környék. Néhány óv előtt Szabadka még elől állt abban a statisztikában, amely a magyar városok lakosságának termó- azetes szaporodását tüntette fel. Az arány azonban óvről-óvre rosszabodott s most azt kénytelen jelenteni Günther József dr, Szabadka város tiszti főor vosa, hogy „a természetes szaporodás jóval alól van az országos átlagon, mindössze 12 ezrelék, vagyis ezer lélekre 12 születés esik. Émellett a gyermekhalandóság óriási, úgy hogy a szabadkai temetőkbe kétszer annyi hét éven aluli gyermeket lemetnek, mint hét éven felüli felnőttet. A kedvezőtlen születési arányszámnak s a a nagy gyermekhalandóságnak egyik főoka, hogy Szabadka nagyhatára és környéke telve vau kuruzslókkal, akik nagyban űzik az angyalcsinálást.“ A sorok közt olvasni tudók észre fogják venni, hogy az a „környék“ : városunk Halas. S hogy a fentiek igazak, azt is tudni fogják. A szőlők állapota. A szőlészeti és borászati felügyelők a szőlők állapotáról a földmive- iósügyi miniszternek a következőkben számoltak be : Kecskeméti kerület. (Ide tartozik Kiskunhalas.) A sok csapás miatt csak gyenge közóptermés várható. A ke- véebbé jól kezelt szőlőkben a terméskilátások igen rosszak. Budapesti kerület. A peronospora különösen a sik fekvésű szőlőkben nagymértékben fellépvén, körülbelül 40 százalék kárt okozott. Lisztharmat elvétve mutatkozott. Gyenge termésre van kilátás. Az uj bor ára 46—64 korona hektólit erenkéut. Mozgóképek. Közgazdaság. Sertésvész uralkodik Mólykutou. Vásár. Bácsalmáson f. hó 9-én lesz az orsz. vásár. Lóárverés. A budapesti első honvédkerületi parancsnokságnál 200 darab 4—10 éves ló szeptember 11., 18. és 14 ikón árverésen eladatik. A lovak kikiáltási ára 400—800 kor. közt lesz. Akinek lóra van szüksége, most vehet. Budapesti gabonaárak:szeptember 8 Búza 22 k. 10 f. — 22 k. 80 f. Rozs 19 k. — f. — 19 k. 20 f. Árpa 19 k. 10 f. — 19 k. 60 f. Zab 19 k. 80 f. — 21 k. 30 f. Tengeri 18 k. 55 f. — 19 k. 40 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Sertésárak: m I. rendű öreg 360 kgr. felül 160—167 fii. I II. „ „ 280-350 kgr-ig 152-------„ g Fiatal nehéz 300 kgr. felül 162—172 „ •a „ közép 220-300 kgr-ig 170-180 „ к „ könnyű 220 kgr-ig 162—180 „ Hússertés 140—300 kgr.-ig------162 „ Süldő 124 „ Az árak kilénként értendők. iviíiiiiiíiiiii!iiiiiiiiiii!iiiíi!iiiíiii:i;i.iiii<;iiiiiiiii;iii[nii[i!iii[iiiiiiiii!iiniiíiiiin Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, jó barátoknak és ismerősöknek, akik szeretett férjem, kedves jó apánk temetésén megjelentek és mérhetetlen fájdalmunkat ezáltal is enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. özv. Szalay Lászlóné és gyermekei. (Elleste és papirra vetítette a Helyi Értesítő budapesti munkatársa.) 1-ső kép. Éjfél után egy óra van. Színhely Budapest egyik éjjeli kávéháza, melynek tanulmányozás czéljából, — becsületemre mondom nagy ritkán — vendége vagyok. A cigány huzza, a vendégek isznak,_ ón pedig kedvelt lapom a Helyi Értesítő múlt számát olvasom, mert kiváncsi vagyok, mit csinálnak Halason. Egyszerre elhallgat a cigány és a kávóházba belép két éjjeli pillangó egy 18—19 éves fiatalember társaságában. A pincérek és a czigány azonnal ott vannak. Megkezdődik a mulatozás. Mikor azonban fizetésre kerül a dolog, a a fiú — nem tud fizetni. Es mi történt ? Talán kidobták a hőstóselpáholták. Nem ! A két „rossz“ nő megmentette. Levetették karkötőjüket, melyért talán valaha becsületüket vesztették el, mely valamire emlékezteti őket, ami már nincs. A két rossz nő fizetett. Kimentette a hínárból a barátot, az ifjút, a bohót . . II. kép. Vasárnap, kora délután kint voltam a ligetben. Egy jobb ruházatú su- j hancz valamit csinált. A rendőr igazolásra szólította fel. Megijedt, elsápadt, nem tudtam miért. Előállottam és kijelentettem, hogy én ismerem. Igazolom magam, a rendőr szalutál, 1 a hangulat ünnepélyes, en büszke vagyok első nyilvános szereplésemre. A suhancz hálálkodik, elmondja szomorú sorsát, vezet érdekes helyekre, elvezet Barokaldihoz, utat tör a tömegen keresztül és mikor a legnagyobb tolongásba vagyunk, óralánczomhoz nyúl és ki akarja huzni. Észrevettem, megfogtam kezét, azután hálából balkézzel szépen a tüdőmre egy mellpor, hogy majd elájultam. Inkább — becsületemre — a láncomat vitte volna el, mely csak réz. Majd arany. Pesten ..nem tudnék aranyat viselni. Itt járvány van. Az arany igen köny- nyen egy zálogcéduláról olvasható le. * Ilyen a pesti hála. Ingatlanok adás-mese. Ágoston Károlynó Teihner Janka megvette Maller Jakabnó beltelki *la- kóházát és udvartelkót 6000 koronáért. Hegyi Ferencznó Vincze Rózái megvette Sebők István és neje beltelki lakóházát 1600 koronáért. Paukovics István (mint kk. Pauko- vics Judit gyámja) megvette Buda István (nős Cseri Juliannával) öregszőlőbeli szőlőjét 1200 koronáért. Brancs Vilmos és neje Kis Sára megvették Kocsis Béni és társa öregszőlőbeli szőlőjét 260 koronáért. Fekete Antal és és neje Fehér Zsuzsanna megvették Kis Bodor Sándor és neje Szalai K. Juliánná 565 n. öl területű öregszőlőjét 550 koronáért.
