Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-21 / 34. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. augusztus 21. A névtelen levél. — Saját tudósitóuktól.— Egész sablonos a történet. Öreg a férj és fiatal, még pedig tüzesvérű a feleség. Természetes tehát, hogy az asszonyka, ahol csak tehette, felszar­vazta uracskáját. Azt tartotta, a mit a klasszikus szerelmes asszonyok tartanak boldo­gult Margit franczia királynővel, hogy a „szerelem veszedelem nélkül, limo­nádé.“ Tehát ő járt el az illető úr­hoz, a ki nem volt fogorvos, sőt női szabó sem volt. Minthogy azonban csak a fogorvosnak és a női szabók­nak áll állandóan a látogatók tiszte­letére vendégszoba, tehát az idillnek hamarább vége szakadt. Azután jött egy kereskedő, egy ^doctor juris, egy bankhivatalnok és közbe-közbe természetesen a férj is. Dehát sok gyöngyöt kapart már ki tyuk, sok dolognak vezetett már nyit­jára a véletlen. Valami gyalázatos névtelen levélíró, a ki megirigyelte, hogy az asszony ötvenedik seriest csináljon, megirt mindent a férjnek. A férj most már mindent tudott, csak azt nem, mit csináljon. Vett egy párbalycodexet és abból megtudta, hogyha többen sértenek meg egyet, akkor a sértettnek csak egytől kell elégtételt kérnie. Megbízott tehát két segédet, kik elégtételt kértek az egyiktől, akinek feltétlen gyávaságáról meg voltak győződve. Az illető azután kiutasí­totta a segédeket, a mint az — kü­lönösen az utóbbi időben — szenes legényeknél divatban van. A segédek jegyzőkönyvet vettek fel, az ügy lovagiasan befejeztetett, a férj ismét szereti feleségét, az viszont őt, e sorok szerény és discrét írója pedig kénytelen újabb esetek után nézni. Mert élni neki is kell ! Vér a bálban. — Saját tudósítónktól. — Homokmégyen az emberi elvadult- ság ismét megnyilvánult. Az esetről a következő tudósítást kaptuk : A Drágszól szálláson levő korcsmá­ban tánczmulatságot hirdettek. Össze is gyűlt a környék fiatalsága. Egy darabig csak megfértek egymás mel­lett, később azonban összeszólalkoztak. Előkerültek — szokás szerint — a bicskák és a vérengzés megkezdődött. Két legény : Vén Pál és Iván Ignácz pedig forgópisztolyaikat rántották elő és a tömegbe 12 lövést tettek. Két golyó talált is. Megsebesítette súlyosan Jenei Sándor és Osóti István öregcsertői lakosokat. Illl!lllll!lll!lllllllll!lllllli:illil!lll!l!lll!llll|[|!lll[|l|[|||llllllll:lllll!l||||||||||||!|[||l!l Pestmegyei hírek. Gyilkosság. Félegybázáról írják : Egy korcsmában mulatott Dobos Má­tyás és Forgó Mátyás. Közben ösz- szevesztek. Elővették a bicskáikat. Dobos oly erővel szúrta mellbe For­gót, hogy az szörnyet halt. A gyil­kost letartóztatták. A sorozás eredménye. Czegléden az 1912. évi fősorozáson az I korosz­tályból besoroztak 109-et, a II. kor­osztályból 26-ot és a III-ik korosz­tályból 21 et. Összesen 156 egyént. Jég esett pénteken Czegléden. Leégett Kis János kiskőrösi lakos tanyája. Halál a gép alatt. Egyik Kalocsa melletti tanyára vontattak nyolc ökör­rel egy hatalmas cséplőgépet. E mel­lett haladt Farkas István, ki másfelé figyelt. Eközben a hantos földön meg­botlott, a gép alá került, mely halálra gázolta. Áthelyezés. Dr. Mándi Ede ka­locsai törvényszéki bírót az igazság­ügyminiszter Budapestre helyezte át. Orgazdaság miatt megfigyelés alá helyezték Kardos Ferencz kecskeméti fuvarost. Kardos félelmében agyonlőtte magát. A juhász betörők. Saját tudósítónktól. Benyák Imre és Jóska juhászok az izsáki határon. Olyan hírhedt embe­rek ezek, hogy még a csendőrök is azt vallják, ha Benyákék vitték el a csikót, tinót, vagy birkát, akkor nem lehet megkeriteni. ügy el tudják rej­teni, hogy semmit sem lehet rájuk bizonyítani. De visznek azok a juhá­szok a mit érnek, húst, szalonnát, lisztet. Az elmúlt héten ismét munkába léptek. Egy tekintélyes gazdánál tet­tek látogatást, de vasvillával elzavar­ták őket. Betörtek ugyanakkor éjjel egy má­sik házba, itt a kutyák lehúzták, az emberek pedig üldözőbe vették őket; de elmenekültek. Azért nem tértek dihenőre. A harmadik helyen, ahol szerencsét próbáltak puskalövéssel fogadták. In­nen is menekiilniök kellett. A lövés zajára a szomszédság összefutott. Ezt az időt a juhász legények felhasználták, betörtek a negyedik helyre, honnan már zsák­mánynyal mentek el. ni 11111 in i и inii i inul 11111 in 11 Iliim in i inni iiiiiiiii inni Esetek. Aliét-t örül? Nemcsak a feleségétől kell szen­vednie János gazd’ uramnak, — aki­nek a felesége csak agyonverve vol­na jó — hanem az anyósától is. E két asszonytól biz’ nem igen van maradása János bácsinak. Szomorú is ezért szegény. A múlt héten azonban mindenki csodálkozására nagy vigan jött a va­sút felől. — Hát te veled mi vau ? — kér­dezték komái ? — Elutazott az anyósom, s a fe­leségemet is magával vitte — felelt az vidáman, s mielőtt társaitól elvált volna, kérdezte: Nem jöttök el es­tére... tudjátok már hova ? A szÓszmjxhü fás haszna. A hatvanas években élt Majsán egy Mátyás nevű kath. kántor, aki sok beszédjéről volt hires. Egyszer a halasi vásárba igyekezett. Amint haj­tat, ráront bandájával Keserű Dani, a betyár. — Pénzt ide Matyi bácsi, vagy leütöm a lábáról 1 — dörgi oda neki a haramia. — Hásze jól van, édes fiam. Nincs is különben. Végre élni muszáj nektek is, ugy-e bár, gyerekeim ? Nem is kívánnék én jobbat magam­nak, mint úri módpt, s hogy bőven jut­tathatnék nektek az áldásbul. De eh­hez lelkeim, először az köllene, hogy nekem magamnak is jutott volna be­lőle. De hiszen ti jól tudjátok, mi­lyen sanyarú sorsban vagyon amajsai kántor. Mert csak azt vegyétek, hogy először is édes szógáim — leégett a házam végén a nádfödél, hát azt kell tataroztatnom. Most is nádacskáért mennék éppen Halasra, mert nálunk egy szál se termett az idén. Leikeim úgy kiszáradt az a lapos, hogy merő cseréppé repedezett. Mondok, hát­ha ... . — Tyüh, a miatyánkját! szólt a sű­rű beszédre Keserű Dani. Pusztuljunk innen, mert hónapig se éri a végit. Es mind elkotródtak a betyárok. A tilalom, fa. Egyik majsai tanya mellé tilalom­fát állított a gazda. Ez — mint egyik olvasónk írja — a következőkép néz ki. FUSSON Ki a SZöM öd NEM Látod hoggy Ere NEM SZabadjár NI 5 pöngöt fizEtcz Kutya ha Mögfoghatlak. Mozgóképek. (Életből ellesve. Bemu­tatja a Helyi Ertesitő.) A bájos kis menyecske bus, Hogy férje oly soká falus! Hja, persze, az a hivatal! Nehéz annak, ki-fiatal! Mit tegyen az asszony ? Nincs sebéve flastrom. Epedve vár; 8 jön végre már A férje — barátja ! * Babszolgát tartott hajdan a zsarnok, Szíttá a népből a vért, a velőt: Hízelgőkkel volt telve a csarnok, Térdre borultak a lába előtt. Ma is bilincsek vannak a népen, Csak uj nevű most a régi dolog: Ülnek magasztos eszmék nevében A nép nyakára az apostolok . . . * Ha a leány hideg, A szót nem érti meg, Valami jóval meglepem, S mindjárt elolvad-keblemen; Mig én az ajtón távozom, ö visszahi az ablakon. * Hej, furcsa egy dolog, Ha a férj szuszog, S az asszony titokban kisuhan S kedveséhez fut, rohan, Be jól teszik, hogy boldogok, Ha a férj alszik és szuszog. Különféle birek. A gazdagság nem boidogit, Egyik közeli Szegedhez tartozó tanyán ólt Kopacz Rózái 18 éves gazdaleány, aki bele­szeretett egy dorozsmai legénybe. Szülei, a kik ellenezték a nekik nem tetsző legénynyel kötendő házas­ságot, hogy végérvényesen kiábrán­dítsák a leányt, arra kónyszeritették, hogy cselédnek szegődjék. A leány egy darabig csak tűrte a cselédsorsot, a mikor azonban látta, hogy szüleitől hiába kéri, hogy végre már vigyék őt haza, elhatározta, hogv öngyilkos lesz. Szándékát be is váltotta. Zsir- szódát ivott és most haldoklik. Érde­kes, hogy a cselódsorba kónyszeritett leány szüleinek körülbelül félmillió korona vagyona van. Mérges sertéshús. Szabadkán Onody István számvevőőrmester levágott egy sertést, mert az állat valamit lenyelt. Húsát kimérte őrmestertársai közt. Vásárolt belőle Vavrik János őrmester és felesége Másnap mindketten gya­nús tünetek közt megbetegedtek. Vav­rik meghalt. Feleségét az idejében nyújtott orvosi segély megmentette. Allatösszeirás Bácskában. Bács- bodrog megyében az 1912. évi állat- összeirás szerint van 200.788 marha (19097 el több mint tavaly), 180.034 ló (1756), 448.840 sertés (73596), 218.555 juh, 490 szamár, 34 öszvér, 315 kecske. Szerkesztői üzenetek. Vidéki tudósítóinkat felkérjük, hogy közleményeiket kedd délig hozzánk jut­tatni szíveskedjenek. Hű olvasó. Levelét, melyben örö­mének ad kifejezést amiatt, hogy Sártó Pálról megemlékeztünk, meg­kaptuk. Tudomásul vesszük, hogy 1883-ban ön készítette neki „az utol­só acélt, melyet pipa készséghez szoktak régi emberek illetőleg pász­torok használni.“ — Azon kérését, hogy „Írjanak már valamit Mezeiről“, a legnagyobb sajnálatunkra nem tel­jesíthetjük. Ugyanis újabban semmi felderítve nem lett s igy nekünk, kik mindig csak megtörtént ese­ményeket szegezünk le, hallgatnunk kell. Ha azonban valami eredményt érnek el, úgy közölni fogjuk. Mi a Mezei ügyet a felderítetlen esetek közé soroljuk és azt hisszük, hogy szegény Basa kiömlött vére megtor­lást nem fog nyerni. Csatangolok. — A kártyások. — Az utóbbi időben egy újabb kór okoz nagy pusztításokat erkölcsben, vagyonban egyaránt: a kártya. Joggal mondhatjuk tehát, hogyha nem az ördög, hát bizonyára a ko­mája találta ki, mivel a kártya szen­vedély akit hatalmába kerít, miként a sátán, az többé szabadjára nem engedi. Pedig nálunk — nem Halast értem csupán ezalatt — ugyancsak űzik. Úgyszólván tiz ember közül hat szenvedélyes kártyás, három csak játszik s csupán egy tartja vissza ma­gát a játéktól. Tessék csak végig sétálni a körök­ben, kaszinókban, egyesületekben és kávéházakban, akkor megtetszik győ­ződni, hogy a kártya : magyar átokká kezd válni. Ezt űzi szegény, gazdag egyaránt. Ezt tanulja a fiú, s ez okozza, hogy társadalmunk egyre jobban elposvá­nyosodik, az ambíciók elszunnyadnak, hogy minden pang nálunk és hogy a nemesebb szórakozásoknak hire sincs. Ez okozza, miként a napokban ta­pasztalni — itt Halasou — alkalmam volt, hogy a család úgyszólván nyo­morogni kénytelen, csak azért, hogy az apa szenvedélyének áldozhasson. Ez okozza, hogy a megszorult becstelenségre vetemedik, ez okozza hogy a családi tűzhely melegségét elveszti. A kártya legtöbb bajnak a kut- forrása. Ezt a kórt pedig tűzzel vassal gyógyítani kell, mint olyant, mely nemcsak egyén, hanem családok bol­dogságát teszi tönkre. Figyelő. Iil l!lll I III Illi I MIMI 111111111II111 IIIIIIIII Ullllllll IIIIII Ingatlanok adás-másé. Becze Imre megvette Csikós Antal és neje Fekete Rózái felsőfekete föl- dekbeli rét és szántó ingatlanát 200 ko­ronáért. A Halasi kereskedelmi bank meg­vette Iván József ingatlanát 25 ko­ronáért. Fülöp Dániel Jánosné Bodicsi Krisz­tina és Fülöp Helén megvették El­mer Miklós és neje felsőkisteleki szán­tó és szőlő ingatlanát 1000 koro­náért. Fülöp Dániel Jánosné Bodicsi Krisz­tina és Fülöp Helen megvették Hirkó Imre és neje felsőkisteleki földekbeli szántóját 500 koronáért. özv. Topán Józsefnó Ferencz Juli­ánná megvette Orbán Pál lakóházát és udvartelkét 10 000 koronáért. Szabó Ferencz és neje Valuska Juliánná megvették Zseni Sándor sző­lőjét 500 koronáért. Hugyecz Lajos és neje Németh Albert Anna megvették Darányi An- talnó Erdélyi Rózái beltelki lakóhá­zát és udvartelkét 1200 koronáért. Веке Pálnó Barta Juliánná meg­vette Kuti Szabó Józsefné Lehőcz Mária öregszőlőjét 200 koronáért. özv. Kardos Pálnó Kis R. Rózái (úgyis mint gyám) megvette Sándor Sándor és társa ingatlan részét 540 koronáért. Csapó László és neje Fekete Ró­zái megvették Sándor Sándor és társa ingatlan részét 411 koronáért. Yarga István és neje Kurgyis Te­réz megvették Sándor Sándor és tár­sa ingatlan részét 414 koronáért. Jaszanovics János és neje Mig Má­ria megvették Sándor Sándor és tár­sa ingatlan részét 402 koronáért. Tárcsák József (nős Kiss Annával) megvette Sándor Sándor és társa bir­tok részét 387 koronáért. Osellei Jenő (magyaróvári lakos) megvette Zolnay György (budapesti lakos) fehértói, inokai, kisteleki és debeák-szarkási ingatlanának fele ré­szét 52426 korona 50 fillérért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom