Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1912 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-17 / 29. szám

1912. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. julius 17. Kovács Benő és neje Bangó Erzsé­bet megvették ügyed Izsák Mihály és neje Csikós Rózái lakóházát és udvartelkét 6000 koronáért. Szalai K. István és neje Kovács Erzsébet megvették Simon Mária öregszőlőben lakóházát és szőlőjét 535 koronáért. Dudás Mihály megvette Sziládi Ferencz és neje ingatlanát 1800 koronáért. Gyugel Eugén és neje Halász Ilona megvették Schnautigel Jánosnó és Kupa Antalné városi lakóházát 34000 koronáért. Bögyös Mária megvette a Halasi Gazdasági bank beltelkót 436 kor.-ért. Szabó У. István és neje Babenyecz Cs. Teréz megvették Horváth B. Imre és neje Csendes Teréz öregsző­lőben szőlő és szántó ingatlanát 1240 koronáért. Rozgonyi Benő megvette Rozgonyi Benőné Vili Mária városi lakóházának ingatlan részét 600 koronáért. Svéda Sándor (nőtlen) megvette Sándor Mihályné Kis Erzsébet 90 n. öl birtok részét 270 koronáért. Esetek. A vonaton. Mondja uram, ön ugyanis olyan ismerősnek tűnik fel nekem — nem Halasra való ön? — Nem, ón szabadkai vagyok. — Na, hát ez csodálatosan egyezik, — ugyanis én se vagyok halasi.-A szorgalmas tisztviselőről. — Hogyan van az barátom, hogy te a télen annyira szorgalmas voltál, hogy még nyolcz óra előtt, délután meg már egy órakor bementéi a hi­vatalba, most meg 9—10 órakor kelsz fel, délután meg négy órakor tekin­tesz be a hivatalba ? — Hát csak azért mert most nyá­ron odahaza is lehet aludni — fűtés nélkül. — De hiszen nem szorultál arra, hogy a város fütsön neked az alvás­hoz, mert neked törvény szerint öt­ezer korona fizetés jár czakundpak. — Ötezer korona ? Hát persze. A törvény — az törvény. Hátha 'megházasodnám azért a kis családi pótlékért, I Tán azt is megirigyel­nétek ? Gájusz. Gazdali. Gazda legény gazda leányt megkérte, Apja anyja tüstént neki ígérte, Azt se kérdték: Akar-e, vagy nem akar, Vidd a lányunk gazda legény, de hamar. Kövecses a vasút utcza Halason Hires gazdát visznek arra rabvason Felesége csapodár volt. Megölte. Hazája most holtig tömlöcz lesz érte. Lányok, lányok, hogy ne hulljon könnyetek: Kit szerettük csakis ahhoz mönjetek Apák, anyák ne hasadjon szivetek : Leányt legényhez kérdetlen ne verjetek. IIM Iliiül 111 llllll III I M 11 III 1111 III II11111111111II III Közgazdaság. Vásárok. Czegléden f hó 21-én vásár lesz. Sertéseket felhajtani tilos. — Szentesen 20 21 és 22-fn tart­ják a vásárt. Mindenféle állat fel­hajtható.. Jégverés volt szerdán Kecskemét határában. Rühkór lépett fel a lovak közt Mélykuton. Mennyit vetettek ? Hazánkban hu­szonkét millió hold szántóföld van. Ebből búzával be volt vetve hat millió kétszázhetvennyolczezer ötszáz- harminczöt hold ; melyből kiszántot­tak 195 ezer holdat. Rozzsal be volt vetve egy millió kilenczszáz kilencz- venhatezer kilenczszázötven hold; kiszántottak 45 ezer holdat. Borkivitelünk. Az év elejétől 591 091 m.m. bort vittek ki külföldre. Budapesti gabonaárak: julius 16. Búza 23 k. 55 f. — 24 k. 05 f. Rozs 19 k. 20 f. — 19 k. 60 f. Zab 21 k. 40 f. — 22 k. 30 f. Tengeri 17 k. 80 f. — 18 k. — f. Korpa 11 k. 90 f. — 15 k. 90 f Az árak 100 kilogrammonként értendők. Csarnok. A kékszakái. Folytatás 7 V. Pinkerton a színházhoz hajtatott. Az igazgató készséggel állt rendel­kezésére. Kérdésére elmondta, hogy Rasmus Agnes szerződtetése miatt fenyegető leveleket kapott és három páholy bérlője lemondott. — És kik voltak ezek ? — vágott közbe a detektív. — Az első, a ki tiltakozott ellene Geret Gaston volt. Régi páholybérlő. Hajói vannak és Norvégiába járatja fáért. A második Vanessa Richard. Itteni tekintélyes nagyiparos, aki azt mondta, hogy Rasmus Agnes botrá­nyos életet ólt Londonban és nem kívánhatom, hogy ilyen személyt a társaság szívesen lásson a szinpadon. — S a harmadik ? — kérdezte Pinkerton. — A harmadik ? — megálljon csak egy kissé — az — a Bellingham Gusztáv földbirtokos, vagy gyáros, a ki itt él Norvichban. Pinkerton gondosan jegyezte a neveket, s a mellett érdeklődött az illetők magánviszonyai felől. Az igaz­gató keveset tudott. Mind a három nős, sokat utazik, a klubban sokat vannak együtt, mert üzleti összeköt­tetésben állanak. Különczködő embe­reknek mondják őket. Ez volt az egész. Tehát három páholybérlő! Most csak az volt a kérdés, hogy a három közül melyik volt hát a gyilkos. a hivatalos rendőr-apparátust még nem akarta mozgósítani Pinkerton, mert ez mégis nyilvánossággal jár, a gyil­kosnak pedig ideje maradna eltüntetni minden nyomot, mert hisz puszta gyanú alapján három tekintélyes polgárt letartóztatni nem lehet. Mélyen elgondolkodva tért vissza Pinkerton a szállodába, a hol Horning barátja várta, a ki már éhes kíván­csisággal sietett eléje. — Jöjjön barátom, — szólt a detektív, — mielőtt beszólnék, ebé­deljünk. Biztosíthatom, hogy még nagyon keveset tudok. Az ebédet a szobájába hordatta föl Pinkerton és gyakran idegesen fölkelt az asztaltól. /— De hát mi izgatja Önt? — Nyomon vagyok, de a nyom három felé vezet. Segítsen megtalálni a helyeset, az igazit. — Készségesen, — vállalkozott Horning. — Ismeri Ön Geret Gaston urat? — A vén uzsorást? Hogyne. Gyak­ran megfordul nálam és ő vásárolja össze birkáimat, hogy hajón Lon­donba szállitsa. Ő maga lehet ötven éves, csúf a felesége és szívesen jár fiatal nők után. Pinkerton jegyzőkönyvébe tekintett: — Hát Vanessa Richardot? — Azt is ismerem. Milliomos, gyáros, szereti a kalandot, de csak máshol. Itthon mintafórj és vigyáz a hírnevére. Szép felesége van, csakhogy örökké a fürdőhelyeket járja. A férje is gyakran van távol, néha hónapokig. Lehet 40 éves. — Most térjünk a harmadikra. Bellinghamot ? — Gazdag földbirtokos és szesz­gyáros. Öregebb, mogorva ember, a ki különváltan ól nejétől. Az asszony a birtokon Indiában, ő meg itt. De azért gyakran jár haza és néha hetekig odavan. Halas, 1912 Nyomatott Prá Pinkerton igyekezett földolgozni önmagában a hallottakat, mialatt kopogtattak s táviratot hoztak neki. Savarin jelentette, hogy Rasmus kisasszony nagy honoráriumot fizetett kikópeztetésóórt és azt minden hónap elsején maga hozta el a mesternőnek. Másnap a déli gyorssal érkezik. Pinkerton arcza földerült. — Elkísérem önt a révig, — — mondta Horningnak — és az utón beszélgethetünk még. Egy darabig szótlanul haladtak egymás mellett. A detektiven látszott hogy rendkívülien dolgozik az agya. A hallottak alapján Vanessa Richar- dott vette gyanúba. De miképpen lehessen a dolgot rábizonyítani. Es hátha mégis a két másik közül volt egy a gyilkos? Geret nem igen lehetett, mert zsugori ember, habár szívesen jár a nők után, s ki tudja, nem azért zsugori-e, hogy aztán e téren paza­rolhasson. Bellingham öregebb em­ber, minthogy meg tudta volna nyerni Agnes rokonszenvót, de le­hetséges, hogy ajándékai és bőkezű­sége lánczolta hozzá a színésznőt. Aztán hirtelen barátjához fordult: — Szép ember Vanessa ? — Azt elhiszem. Valóságos nó- hóditó. Csak a szemeiben van valami különös lobogás, hogy szinte bántó. — Ha Ön meghívná magához eze­ket az urakat, — eljönnének ? — Valószínű, — mondotta Horning, — szívesen jönnek hozzám. Ott fesz­telenül mulathatnak. Pinkerton megállt és gondolkodott. — Akkor menjünk az első útba eső telefonhoz és hívja meg az urakat holnapután estére magához Horning szívesen vállalta ezt. Rövid idő múlva már jött is ki egy ösmerős kereskedőtől és jelentette, hogy mind a három megígérte eljö­vetelét. Bellingham két napja van csak itthon és öt hét óta birtokán volt, Geret is csak e napokban jött haza és készült is hozzám már üzleti ügyben. Vanessa négy hót óta beteg, csak most kelt föl, de megígérte, hogy eljön. — ósodálatos véletlen! — szólt Pinkerton, — mind a hárman négy hét óta nem láthatók és most egy­szerre itt vaupak. Es Vanessanak mi baja volt ? — Biz én nem kérdeztem, mert siettem ! — Vannak Önnek levelei ezektől az uraktól ? — Lesznek otthon. Jöjjön velem és nézze meg. Pinkerton ráállott és gyalog sétál­tak a mintegy ötnegyed órányira fekvő birtok felé. Útközben a detektív közlékenyebb lett. — Azt a fiatal embert — kedves barátom, — meg kell menteni. Az ártatlan. A gyilkos más utón mene­kült és nem jött volna vissza ugyan­azon az utón. (Folytatjuk) A börtön lakói. — Igaz történet Halas múltjából. — Irta : Figyelő. 1 Magas, ormótlan épület emelkedett 1740 ben Halas város szélén. Egy elátkozott nemesi kúriának látszott távolról. Erős, széles falakkal volt körítve, melynek pereméből éles, villaszerű vasak emelkedtek ki, még komorabbá téve az épületet. Ablakai úgyszólván nem voltak, va­lami lyukfóle szolgáltatta a világossá­got. Udvarán össze-visszaságban min­denféle ismeretlen szerszámok hever­tek. Nem vigyázott rá senki. De nem is kellett. Mert ugyan ki merészelt volna betörni a félelme­tes megyei hörtönbe. Oda könnyen csak bejutni lehetett, a ki jövetel már nehézségekbe ütközött. Féltek is ettől az alföldi betyárok, mint a fűztől. A kapitánnyal, Petrik Lőrincz urammal nem igen lehetett kukoriczázni. Előtte vallani kellett, r Ferenez kö i?vayorndáiába» mint a karikacsapás, ha csak nem akart a bajba került megismerkedni a „vallató“ eszközökkel, amelyek al­kalmazásában nagy leleményességet tanúsított a kapitány. — Hol van az épület most ? — kérdezheti a jámbor olvasó. Egyenlő a földdel. Lerombolták ak­kor, midőn őseink ügyetlensége kö­vetkeztében elkaparitották tőlünk a börtönt a félegyháziak. Ebben a börtönben történetünk idején az alföldi betyárvilág legne­vesebb alakjai „laktak.“ Ide volt be­csukva az alföld réme, a dólczeg Kalapos Bandi, akit csak úgy tudtak kózrekeriteni, hogy szeretőjét meg­vesztegették ; a hires lótolvaj, Gyenge Palkó és még több hasonszőrű jómadár. Kalapos és Gyenge cellája egymás mellett volt. Ezt ügyesen kihasználta a két fogoly ; kopogtatás által érte­keztek egymással és a többivel meg­alkották „a halasi börtön lakói“ tár­saságát. A puszta szabadsághoz szokott fiai, kik a betyáréletet tisztes foglalkozás­nak tartották, sehogy sem találták kedvükre valónak a négy fal közötti léteit. Folyton azon törték a fejüket, hogyan szabadulhatnának meg, s hogyan játszhatnék ki az őrök figyelmét. Azt, hogy egyik-másikuk megszök­jön, nem találták elégnek. A meg­alakult „halasi börtön lakói“ társasá­gának — ahogy magukat nevezték — kiszabadításán fáradoztak s meg­állapodtak abban, hogy egy hétfői reggel, amikor az őrök a vasárnapi mulatozások után álmosak, fellázadnak s kitörve a börtönből, visszaszerzik elvesztett szabadságukat. Minden el volt készítve. Kint levő társaikkal is érintkezésbe jutottak, fegyvereket szereztek, s várták a ne­vezett napot. (Folytatjuk.) Hirdetések. Mielőtt gabona zsákokat venne, látogasson el özv. Schön Józsefnó czóghez, ahol zsákszükségletét módjá­ban van bármilyen nagyságban és ч I minőségben olcsó áron beszerezni. Szarvas Imre bádogos és sze­relő Yári-féle házban Zöldfa utcza ! értesíti a közönséget, hogy raktáron tart első rendű Vermorei és egyéb rendszerű permetezőket és alkatré­szeket. Elszakíthatatlan erős dombo­rú gummi lapokatés különféle jó minősó- ! gűgummi csőveket. Kibasználtpermete- : zőket érték árban meg vesz vagy be- ! cserél. Permetezők javítását a legna­gyobb szakértelemmel és jutányos árban teljesiti. Több jókarban letó permetezőt napi használatra kiad. Mindenféle bádogos munkát a leg­pontosabban teljesít. Egy ügyes fiút tanulónak felfogad. Kéri a közönség pártfogását. Kocsis Sándor sütő fűteni . való venyigét vásárol. I-------------------------------------------------­Varrógépek .'. í . •. Sorvetőgépek mindenféle mezőgazdasági---------- gépek, ---------­Chamotteval falazott, fekete zománcozott bajor asztaltűz­helyek legjobb gyártmányban 5 évi felelősséggel kényelmes részletfizetésre a legolcsóbb árban kaphatók X Kohn Sebestyén x vas- és gép-üzletében KISKTOHALASOI Kossuth u. Magyar Államvasutak Gépgyára cséplőgép, benzinmotor éslokomobil osztályának kerületi képviselete és lerakata. Kérjen árjegyzéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom