Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-26 / 30. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. julius 26. Volt egy másik kisebb halom is e környéken, melyet szintén Kurucz- halomnak bírtak. Ez a mai ref. temető­höz közelebb feküdt. Az egy nevű két halom hihetőleg úgy támadt, hogy a temetés alkalmával a különféle nemzetiségű harcosok holt­testét külön sírba helyezték : egyikbe a kuruczokat, másikba a rácz katonákat. Ez utóbbi halom földjét azonban már 30—40 évvel ezelőtt annyira elhordták, hogy jelenleg nyoma sincs. Az elesett kurucz vitézek a magyar szabadságért haltak meg. Sírjuk nincs már meg, csontjaik a budapesti antro­pológiai intézetben vannak vizsgálás végett elhelyezve, viselt dolgaikat az utódok kezdik elfelejteni; mintegy kötelességünk tehát, hogy e sorokkal emléküket meghosszabbítsuk. A kuruczok halasi csatájáról s annak előzményeiről a következő adataink vannak : Rákóczi 1703. tavaszán tudvalevőleg Lengyelországból jött be magyar földre s a mozgalom az ország északkeleti vidékén kezdődött. Azon év nyarán a felkelők a tiszántúli vidék nagy részét elfoglalván, augusztus végén már a Tiszáig jutottak ; legközelebbi feladatuk volt tehát a Tiszán átkelni s a Tisza— Dunaközét elfoglalni. E vállalkozásnak két erős akadály állotta útját. A szegedi és szolnoki várak, melyek német és rácz katona­sággal voltak megrakva s szoros őrizet alatt tartották az egész vonalat. Globitz tábornok, a szegedi vár pa­rancsnoka már júliusban, amint hírét vette, hogy a felkelők Bókésvármegyé- be behatoltak, őrséget rendelt Oson- grádra, hogy várának a Tiszán inneni részekből leendő élelmezését fentartsa. Egyszersmint megparancsolta Kiskun­halas, Kecskemét, Kőrös, Czeglód és Izsák községeknek, valamint a Kis- Kunságnak, hogy a szegedi várba élel­met szállítsanak. Szolnokon Kvaters tábornok volt a parancsnok. A vár nem volt úgy meg erősítve, mint szegedi ; ekkor siettek nyakra-főre megerősíteni, s a parancs­nok a szomszéd megyéket felhívta, hogy palánk-karók szállítására több száz kocsit rendeljenek ki. (Folytatjuk.) Polgári leányiskolánkról. A polgári leányiskola értesítője, mely egy év eredményes munkájáról számol be, a múlt héten jelent meg. A tartalmas füzetet az intézet igaz­gatónője, Dr. Thuróczy Dezsőnó állí­totta össze nagy gonddal, kiterjeszked- vén mindenre, ami a közönségre érdek­kel bírhat. Az értesítőből megtudjuk, hogy az elmúlt évben az intézetnek 69 növen­déke volt, kik közül 24 az I-ső, 25 a Il-ik, 12 a III-ik és 8 a IV-ik osztályba járt. Az intézet tanárnői a sikeres taní­tás érdekében értekezleteket tartottak, melyen a növendékek magaviseleté és előmenetele képezte a megbeszélés tárgyát. — Nem a rideg tanító alakjá­ban mutatkoztak tanítványaik előtt; a gondos szülőt, kinek figyelme min­denre kiterjed, s ki gyermekeivel szem­ben egyformán igazságos, látták a nö­vendékek tanárnőikben, miért is meleg, igazi szeretettel és tisztelettel viseltet­tek irántuk. Bő, részletes kimutatást találunk a végzett tananyagról, mely nemcsak a növendékek szorgalma és igyekezete, hanem a tanárnők ügyes munkabeosz­tása mellett szól. A könyvtár gyarapítására az intézet az idén is nagy gondot fordított. Az ifjú­sági könyvtár részére 43, a tanári könyvtár részére pedig 16 könyvet vá­sároltak. Közli az értesítő a tanulók érdemrend sorozatát, az 1911/12-ik tanévben hasz­nálandó tankönyvek jegyzékét, a fe­gyelmi szabályokat, majd a jövő iskolai évre szóló tudnivalókra tér át. A beiratások szept. 1, 2, 4-én d. e. 8—12-ig fognak történni az intézet tanári szobájában. A javító és különbözeti vizsgák szept. 2-án d. u. 3 órakor lesznek. Tandíj a helybeli ref. vallásu I—II oszt. növendékeknek havi 4 korona, más felekezetűnek és vidékinek 6 koro­na ; a helybeli ref. vallásu III—IV oszt. növendékeknek havi 6 korona, más felekezetűnek és vidékinek 8 ko­rona. Beiratási dij 2 korona. N. a. Népesedési mozgalom. — julius 18. — julius 25. — Születtek: Kis Menyhért és Paprika Erzsébet­nek Matild nevű leányuk. Kovács B. Imre és Takács Valériának Verona nevű leányuk. Szabó András és Darázs Máriának Margit nevű leányuk. Pap József és Fodor Veronának Kálmán nevű fiuk. Gyugel István és Szabó Teréziának István nevű fiuk. Beszedics István és Szabó Erzsébetnek János nevű fiuk. Gyenizse V. Sándor és Péter Eszternek halva született fiú­gyermekük. Csehó Kovács Károly és Dór Jusztinának Ilona nevű leányuk. Németh A. Antal és Paprika Erzsébet­nek Mária nevű leányuk. Szlobouyi János és Kis Francziskának Sándor Joachim nevű fiuk. Paprika Antal és Vattai Rozáliának Erzsébet nevű leá­nyuk. Kószó József és Benedek Eszter­nek Eszter nevű leányuk. Gyenizse Balázs és Szarvas Máriának Mária nevű leányuk. Balla Zsófiának István nevű fia Kolozsvári Lajos és Jakab Zsuzsan­nának Mária nevű leányuk. Meghaltak: S. Kardos Margit 9 napos korban. Szőke Zs. Etel 7 hónapos, Weisz Elek 31 éves, Szekula László 3 hónapos, Szőke Lászlóné Katona Anna 26 éves, Tar Antal 51 éves, Kis Matild 4 napos, Szabó Garbai Benőné Modok Erzsébet 37 éves, Farkas Margit 1 hónapos, Bazsa István 52 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Pigal Péter József Szűcs Ilona Má­riával. Faragó József budapesti lakos Tallér Ilonával (Tanú Einviller Károly). Rossier Antal Nemes Katalinnal. Szabó Vendel Lajos Gáspár Máriával (Tanuk : Pál Károly, Adám Mihály). Egybekeltek: Keresztúri József Szulcsán Erzsé­bettel. Közgazdaság. A Gazdakörből. A földmivelósügyi miniszter, hogy a jófajta és tiszta vető­mag beszerzésére a gazdáknak alkal­mat nyújtson, az állami birtokain ter­mett magvakat eladja. — Amidőn a Gazdakör elnöksége erre a fontos körül­ményre felhívja a gazdaközönség figyel­mét, egyúttal tudatja, hogy e tárgyban bővebb felvilágosítást ad a kör titkára : Paczolay Győző. Vásár. Kiskőrösön a nyári országos vásár julius 30 és 31-ón lesz, melyre a száj és körömfájás miatt hasított körmű állatokat felhajtani nem szabad. Kiállítás. Krassó-Szörény vármegyei gazdasági egyesület 25 éves fennállásá­nak emlékére Lúgoson szept. 23-tól okt. 2-ig mezőgazdasági, termény, állat, gép, ipari, baromfi és házinyul kiállítást rendez. Felvilágosítást nyújt a kiállítási iroda Lúgoson. Szállítás. A nagykőrösi állami méntelep nagykőrösi, verseczi, békéscsabai, bajai és kis- kimdorozsmai osztályainál elhelyezett katonai legénység és ménállomány részére 1911. nov 1-től 1912. okt. hó végéig szükséglendő élelmi és takarmányczikkek, u. m.: kenyér, zab, széna, alomszalma, ágyszalma és keinéuytüzifa biz­tosítása végett 1911. aug. 23. napján délelőtt 3 órakor a nagykőrösi méntelep számvevő iro­dájában Írásbeli zártajánlati árlejtés fog tar­tatni. Budapesti gabonaárak: julius 25. Búza 22 k. 05 f. — 23 k. 15 f. Rozs 17 k. 55 f. — 17 k. 70 f. Árpa — k. — f.-------k. — f. Zab 18 k. 80 f. — 19 k. 40 f. Tengeri (uj) 15 k. 10 f — 15 k. 30 f Az árak 100 kilogrammonként értendők. Csarnok. A vén zsugori. — A halasi görö^ története. — Folytatás 8 László Pál megjelent s a mint a fő­jegyző élesen ránézett, minden tagjá­ban reszketni kezdett, aztán nagy ve- rejtókcsöppek verték ki halálsápadt homlokát. — Te gyújtottad fel Lambro házát! — kiáltott rá Nagy Ferencz s izmos karjával megrázta a legényt. László Pál tűzvörös lett s hebegve mondta: — Nem ón vagyok a bűnös, főjegy­ző ur. — Hát kicsoda ? A legény e kérdésre nem felelt, csak lesütötte szemét és sírva fakadt. — Deresre vele ! — kiáltotta Nagy Ferencz. Az első korbácsütés elcsattant s a legény fölorditott: — Jaj, ne bántsanak, mindent be­vallók ! Erre felhúzták a deresről s a főjegyző saját szobájába vitette. Bezárta maga után az ajtót s keményen rárivalt: — Valid be őszintén, hogy történt a dolog ? — A nóném az oka mindennek, — szólt keserves sirás közt a legény. — Örzse nénód ? — Az, az, a Lambroók szolgálója. Ő biztatott, hogy gyújtogassak, még két aranyat is Ígért. — S mi oka volt neki erre ? — Hát kérem alássan, haragudott a görögre is, meg a nemes városra is. — De miért haragudott ? — Mert az ura kocsis volt a görög­nél, de a fösvény kutya lefogta a bérét, aztán elcsapta. Bánatában a verbunkos­hoz ment s mint Laczháza katonáját vitték el. — Es ezért forralt bosszút a nónéd? — Igen, tekintetes uram ; Lambrot akarta bajba hozni, hogy megbosszulja magát rajta. — Hát más czólja nem volt a gyúj­togatással ? — De volt, kérem alássan ; azt hitte Örzse néném, hogy majd a nagy zűrza­varban meglophatja a vén görögöt s azon a pénzen majd kiválthatja az urát a katonaságtól. — Hallatlan, — mormolta a főjegy­ző, — ezt az asszonyt a szeretet való­ságos fúriává tette. Aztán nyomban elfogatta László Örzsót, a ki, mihelyt megpillantotta az öcscsét vasraverve, azonnal bevallott mindent. Délután már Kecskemétre kísértette a két gyujtogatót, az ártatlanul gyanú­sított Lambrot pedig tüstént szabadon bocsátották. (Folytatjuk) A kincsesláda. A vonat dübörögve közeledett a vas­úti állomáshoz, mely a kietlen puszta­ság közepette, úgyszólván teljesen lakatlan területen feküdt. Az állomás nem volt nagyobb egy őrháznál, mind­össze egy hivatalnokkal rendelkezett ; ki az összes teendőket ellátta. A vonatból, mely hamarosan beér­kezett, csupán egy utas szállt ki. Pin­kerton, a detektív volt. A hivatalnok örömmel rohant feléje s kiáltotta : — Isten hozott, barátom ! Köszönöm, hogy eljöttél ! Roppant leköteleztél ez által ! — Ugyan hagydd a hálálkodást Marion ! Barátjáért csak megtesz ilyent az ember ! De most menj, végezd a dolgod, ón addig körülnézek. A hivatalnok szót fogadott. Hamaro­san elintézett mindent: átadta és át­vette a levél és postaküldeményeket, mire a vonat tovarobogott. Ezalatt Piukerton az állomást nézte meg, mely két szobából állott, az egyik hivatalos helyiség gyanánt szolgált, a másik a hivatalnok hálószobája volt. Az iroda helyiségből egy folyosó félén egy kamrába lehetett jutni, melyet a hivatalnok istállónak alakított át. Itt tartotta tüzes ménjét. Nagyon szeretett lovagolni. Egyedüli szórakozása ez volt. — Szegény czimborára— szólt Pin­kerton belépő barátjához, miközben kar­ját gyengéden vállára helyezte, — hiszen te azt se tudod, mi a szabad­ság. Be vagy zárva ebbe a kalitkába. — Ez már a szolgálattal jár,— felelt Marion vállat vonva. A vasúttársaság jól megfizet érte. No persze, a szolgá­lat nem kellemes, az embernek átkozot­tul nyitva kell tartania a szemét, hogy itt a pusztaság közepén le ne gyilkolják a rablók. — ügy ám, nagy itt a magány, — szólt Pinkerton. Fölemelkedett és az ablakhoz lépett. Tulajdonképen csak fát lát itten az ember, meg csillogó síneket, de most azokat is hó borítja. Mondd csak, milyen messze esik ide a legközelebbi állomás ? — Egy órányira van ide vonaton. De most nemsokára nagyot fordul és kellemesebbé válik az életem, folytatta a fiatal vasúti tiszt és épen ezt akarom veled megbeszélni. Nagy szolgálatot kérek tőled. Ha „nemu-mel felelsz, akkor oda van az életem legszebb re­ménye. — Akkor tudd meg, hogy máris „igen“-nel feleltem. — Arra akarlak ugyanis kérni, kezdte Marion, hogy lásd el helyettem három napig a szolgálatot. Két óra múlva megérkezik a vonat, azon el akarok utazni Pasóba. Holnap délben odaérkezem, egy órával későbben férj vagyok s a legszebb virágszál a felesé­gem lesz. Beláthatod tehát, hogy men­nem kell. Csak három nap múlva aka­rok visszatérni feleségemmel. (Folytatjuk) Hirdetések. 2294/1911. tkvi. sz. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi. hatóság közhirré teszi, hogy özv. Csongrádi Sándorné ós a csatlakozott Kis- kunmajsai Takarékpénztár végrehajtatnak j Csongrádi János (nős Látó Máriával) kiskun- majsai lakos végrehajtást szenvedő elleni 172 korona 88 fillér tőke és jr. iránti végre­hajtási ügyében, a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunmajsa község ha- határában fekvő, a kiskunhalasi 3421 számú betétben AI 13788. 13789/1. 13790/1. 13791/1. 13792/1. és 13792/2 hrsz. 4 hold 1131 2. hold 229. 280. 80 9. hold 1390. és 358 nsz öl rét, legelő, kert, szántó és ház udvarral a Kígyósban 945 kor kikiáltási árban 1911. évi augusztus hó 10 napján délelőtt 9 óra­kor Kiskunmajsa köftég házánál megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/r bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpa­pírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. g-а értelmében kiegészíteni. A Magyar Országos Központi Takarék- pénztár bánatpénz letétele nélkül árve­rezhet. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, — a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, — a harmadik részletet ugyan­azon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után, az árverés nap­jától számított 5°/0 kamatokkal együtt, az 1881. deczember hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskun- halasi kir. adóhivatalnál, mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyezte­tik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár 2/s- nál olcsóbban el nem árverezhető. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1911. évi május hó 25. A kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth Gáspár s. k. kir. jbiró. A kiadmány hiteléül: Freytág Géza kit. telekkönyvvezető Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom