Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-29 / 13. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 29. Kigyulladt a községháza. Regőczén az elmúlt héten a községháza ismeretlen okból kigyulladt. A tüzet hamarosan elfojtották, a padláson levő hivatalos iratok jó része azonban megsemmisült. Halálozás. Gyásza van a református egyháznak. Erőss Lajos, a tiszántúli református egyházkerület püspöke Debreczenben meghalt. Sorozások. Mélykuton máj. 5-én (péntek), Bácsalmáson május 8-4n (hétfő), Madarason és Kisszálláson május 9-én (kedd), Kunbaján pedig május 10-én (szerda)soroznak. Halottak uralma. Márczius 15-én a főgimnázium egyik tanára, a ki derék, szakját kitűnően értő ember, — székfoglalót olvasott föl, a miben a család és iskola közelebb hozásával a régi nótát fújva újra kedvet és elismerést akart bennünk kelteni a középiskola, azaz a gimnázium iránt. Szavai éppen nem voltak meggyőzők, sőt utána jobban éreztem mint valaha, hogy reformálni kell a régi módi iskolát, mert fojtó ködként nehezednek rá a hagyományos stúdiumok és kriptaszaggal töltik meg azt a levegőt, melyet az élet üde szellőjének kellene folytonosan át meg átjárni. Gimnáziumainkban nincs élet ; a halottak uralkodnak benne és megbénítják az élőknek küzdelemre kész tetterejét. Fennen hangoztatják a latin közmondást: Non scholae sed vitae discimus — nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, de az ebben a mondásban rejlő élettel alig törődik valaki. Nem lehet ott érezni az élet bátor lüktetését, a hol a merev, hullaszerü formák kötnek le minden érdeklődést. A klasszikafilológia nevű taposómalomban rengeteg erőt pazarolnak el semmiért, mert az eredmény csakugyan semmi. Az érettségi vizsgálatokra kiküldött miniszteri biztosok évek óta szinte kivétel nélkül a iaOn nyelvi tanítás csődjét tapasztalják az egész vonalon. Se tanuló, se tanár nem érdeklődik komolyan e tiszteletre méltó halott iránt, mely káplári hangzásával egykor milliók összekötő kapcsa volt. Néhány tanár hivatalból zengi még ma is a latin oktatás fenséges, erkölcsnemesitő erejét, de nem hiszem, hogy szivük azt érezze, amit a szájuk prédikál. Mintha bizony modern nyelvekkel és komoly tudományos érdeklődés keltésével nem lehetne a szilárd erkölcsi érzület felé haladni. Es minek azt tagadni, hogy a komoly tudomány értékek megvalósítására törekszik. Mire jó még mindig gimnáziumainkban az a középkori barátfelfogás, hogy a tudás eszközzé tétele nem lehet az ember vágya, hogy ez bűn ? Miért legyen a tudomány a mi zsarnokunk, mikor nekünk kellene az 6 urainak lennünk ? A görögről nem is akarok itt szólni. Annak a móregfogát jó részben kihúzta a görögpótló. Furcsa, de igaz, hogy a „pótlósok“ többet tudnak a görög világról és jobban megértik a hellón szellemet, mint az aorisztusokban fuldokló „görögök.“ Ezenkívül a pótlósok tudnak jól rajzolni, szélesebb a magyar irodalmi látókörük. S hogy a furcsaságokat még szaporítsam: a nagy Goethe, kinél jobban senki se hatolt a görög világ lelki mélységébe, nem tudott görögül. A mint hogy nem tud Hauptman Gerhardt se, a jeles német költő, pedig tessék csak elolvasni „Görög tavasz“-át, meglátják milyen csodálatos szépen éled itt föl újra a görögök naiv természet- látása. Barrés Móric, a kiváló francia akadémikus pedig egyenesen megmondja, hogy nem tudja a görög világot méltányolni, mert semmi közösség sem kapcsolja barbár szivét a hellénekhez. Ez legalább őszinte szó. Az értelmes nagy tömeg, mely nevelését a gimnáziumtól várja, ugyauigy gondolkozik. Nem érdekli semmi, a mi nincs meg a környezetében. A tudományos érdeklődés erőszakos fölébresztése, sőt legtöbb esetben megteremtése pedig nem lehet a középiskola feladata. Miért nem tanítunk akkor egyptologiát ? A specialitáknak az is fontos és remek tudomány. Igaz, hogy alig ért hozzá száz ember. A klasszikus nyelvek ilyen szomorú állapotán nehány óv óta egy uj módszerű latin tanítással próbálnak segíteni. Az eredmény a statisztika lapjain jobb a réginél. Hogyne, hiszen ennek örül a minisztérium és talán még észre is veszi a „javító“ tanárokat, azonban az igazi eredmény az iskola padjain a régi szomorú eredménytelenség. így a gimnázium a kényszerű érdeklődéssel megöli az egyéniség szabad fejlődését, a helyett, hogy az önként nyilvánuló érdeklődés ki- elógitenó, elnyomja és idegen világ felé fordítja a figyelmet. Fiainkat a részletek tömegében kalauzolja és nem vezeti föl soha egy magasabb csúcsra, a honnan a nyolcz hosszú esztendőn át bejárt utat egy szem pillantással áttekinthetnék és összefoglaló képet tudnának alkotni. Ennek oka az is, hogy tantervűnkben uem lóvén egységes czól, nincs a tantárgyak közt szerves egység. Milyen jó volna egy kis világnézetet mutatni ifjúinknak! Megismerhetnék ismeretük részeinek kapcsolatait, helyüket és értéküket a nagy inin- denségben. Az ilyen ismeret egész életre szóló kincs lenne, mert nem volna homályos. Tisztán láthatnánk sok olyan dolgot, a miről a mai rendszer mellett hamis képet nyertünk. A világ nagy egész, a melynek minden kicsiny része összefügg, mi pedig egész középiskolai pályafutásunkon ebből az egységes világból csak kicsiny részeket látunk, s igazi helyükkel és környezetükkel nem ismerkedhetünk meg. A nyelv az iskolában nem élő és fejlődő organismus, hanem holt formák és szabályok merev gyűjteménye. A természettudományok tanítása alig elevenebb, ott is sok a vaskalaposság. Az elmének ködös elvonásai töltik meg mindenütt az élet és a tapasztalat jogos helyét. Egészen olyan eljárás ez, mint mikor egy gyönyörű képnek a keretét nézi csak meg az ember. Noha a tudományok ma már szinte bizonyos megismerésnek tart- 'ják, hogy az ember első sorban cselekvő és akaró lény, életének czólja pedig a küzdelem, az iskola még erről nem vett tudomást. Nyolc hosszú évig ráér haszontalan elmélkedéssel tölteni az időt, mintha nem azt tartaná, hogy : „ars longa, vita brevis“, (hosszú a művészet, rövid .az élet) hanem megfordítva. Az az intézmény, mely a tudományok hivatásos tovább plántálója és elter- jesztője akar lenni, elmaradt egész berendezkedésében az általa is tani- tott elvektől. Az élet és iskola nem akar egymásról tudni ; még jó, hogy vannak tanárok, kik ezen a hibán a tanterv dacára segíteni akarnak. A középkori szerzetes iskola nem az életre akart nevelni, hanem a szemlélődés meddő talajára vezetett, azt értjük. Ez az eljárás a világnézet eredménye volt. A kik e földi létet siralomvölgyének tekintették, miből a megszabadulást hitték legjobbnak, hogy azután a túlvilág örökké tartó gyönyöreiben részesüljenek, azok nem is alakíthatták máskébpen iskoláikat. Szemük a földről az égbe tévedt, s itt is az ott várt üdvösség szemléletét hitték életük egyetlen czóljának. Tantermeik nem az élet küzdelmére fegyvert kovácsoló műhelyek ; hanem a világ mozgalmas raja elől megbújó menedékhelyek voltak. Nagyot fordult azóta az idők kereke ! Az emberek más eszméket kergetnek, más ideálok felé rohannak. De az iskolákat a hagyomány kínai fala védi. A nevelés reformátorai szinte valamennyien félnek attól a gondolattól, hogy a régivel szakítva, egészen uj, koruk eszméinek és érdekeinek megfelelő iskolát alkossanak. Intéző pedagógusok a középiskolát olyan elme- és testfejlesztő intézménynek tekintik, mely az élet utjától távol, nem a komoly küzdelemre, hanem nemes eszmények ápolására szoktatja az ifjúságot. (Igaz, hogy az „eszmények“ nagyon elposványosodnak a gyakorlatban.) Szinte halljuk, a- mint mondják : „Elég sok része van az élet keserű tapasztalatai révén a világ sorsáról mindenkinek, teljesen fölösleges már az iskolában evvel ölni gyermekeinket.“ Az ilyen beszédre csak Hamlet szavaival felelhetünk: „Szó, szó, szó.“ De holmi élettelen megmerevedett nyelvekkel, a miktől ma már mindenki szivvel-lólekkel irtózik, — ölhetünk bátran. Az élet nem tart örökké és nincs időnk arra, hogy egészen fölösleges terhekkel induljunk meg utjain, melyek úgy is rögösek, Nem könnyű rajtuk haladni. A léghajós kihajítja a szükségtelen ballasztot, mi pedig a nyakunk közé vesszük. Bizony, kedves Tanár ur, iskolás fiú ma alig tanul másért, mint a bizonyítványért. mert hát — hiába, — erre szüksége van. Egy volt diák. lépesedé»! mozgalom. — márczius 21. márczius 28. — Születtek: Molnár Sándor és Szakái Krisztinának Ilona nevű leányuk. Bu- góczki Ágoston és Szalonnás Máriának János nevű fiuk. Radvánszki Ferencz és Huth Máriának Ferencz nevű fiuk. Miklós Illés Benő és Tóth Nagy Máriának Vendel nevű fiuk. Dózsa Feiencz József és Elő G. Etelnek Ferencz nevű fiuk. Fejes Ferencz és Csordás Borbálának Zsófia nevű leányuk. Orbán Sándor és Mészáros Juliannának Mária nevű leányuk. Eiler Gáspár és Klein Krisztinának László nevű fiuk. Molnár K. Lajos és Kovács Máriának Erzsébet Terézia nevű leányuk. Markó István és Havas Rozinának Erzsébet nevű leányuk. Madaras István és Torkos Máriának Eszter nevű leányuk. Tumó István és Vida Ágnesnek Imre nevű fiuk. Meghaltak: Viszmeg Jánosné sz. Király Gy. Rozália 27 éves korban, Juhász László 15 napos, Babos Benőné sz. Szi- kora Erzsébet 24 éves, Sigray Lidia 3 hónapos, Székely Kálmáu 22 éves, Balogh Sándor 14 napos, Rácz Jolán 10 hónapos, Halász D. Abel 68 éves, Gömböcz Etel 19 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Deák Imre Károly Máriával (Tanú: Nagy L. István). Nyerges István kiskunmajsai lakos Juhász Veronikával (Tanuk: Nyerges Imre, Kis János). Egybekeltek: Kováts Pál Sárközi Zsófiával. Szabó K. Balázs Kurucz Máriával. Gajdos János Szalai Máriával. Császár Lajos Kollár Máriával (Koszorús leányok : Kárász Juliska, Kárász Ilonka, Vas Mariska és Suba Juliska. Koszorús legények : Horváth Imre. Kis István, Erdély Antal és Horváth Lajos. Vőfély : Ambruzs Lajos). Be- reczi József Daróczi Juliannával. Gál Péter Keresztúri Rozáliával (Koszorús leányok : Keresztúri Zsófika, Gyenizse Zsófika, Gál Zsófika és Keresztúri Erzsiké. Koszorús legények : Nagy G. Ferencz, Bangó Ferencz, Brecska Benő, Baki István. Vőfélyek : Rékasi Károly, Darányi Antal. Ingatlanok adás-vevése. Szathmáry Sándor és nejePethő Juliánná megvették Varga Antal és neje Csapó Sára felső-kisteleki szántóját és rétjét 8000 koronáért. (Helyreigazítás.) Horváth R. Imre és neje Kisfaragó Zsuzsánna mint kisk. Horváth R. Zsuzsánna, Mária és Imre t. képviselője megvette Babos Imre és neje Kisfaragó Teréz 3 hold 1194 n. öl felső-szállási szántóját 2600 koronáért. Kun T. Antal (neje Király Gy. Etel) megvette Karácsony Jánosné Szigeti Julia és társai 1 hold 1546 n. öl füzesi szántóföldjét 2600 koronáért. Szigeti Sándor (neje volt Antal Cs. Julia) megvette Karácsony Já- nosné Szigeti Julia és társai 756 n. öl szőlő felerószót 200 koronáért. Karácsony Jánosné Szigeti Julia megvette Németh Sándorné Szigeti Erzsébet és társai 635 n. öl szőlő 4/5 öd részét 480 koronáért. Sós András (Karczag) megvette Nagy Oz. László és Nagy Cz. Benő ingatlanát 7000 koronáért. Rékasi Ferencz és neje Csáki Julia megvették özv. Horvát Benőné Gál Julia és társai 3 hold 244 n. öl füzesi földjét 3000 koronáért. Palásti Imre és neje Kovács Regina megvették Németh G. János és neje Odor Teréz lakóházát kerttel 1720 koronáért. Tóth Baranyi Lajos (neje Har- nóczi L. Katalin) megvette ifj. Meszes Mátyásnó Tóth B. Mária ingatlanát 6000 koronáért. Fekete P. Autal és neje Csendes Jusztina megvették Farkas József és neje Vas Etelka eresztői tanyás birtokát 8800 koronáért. Sipos Szabó Kálmán és neje Lengyel Piroska megvették Balasi József (neje Tóth Mária) bodoglári tanyás birtokát 11000 koronáért. Gyenizse Antal (neje Bacsó Julia) megvette Pusztai István (nős Király Gy. Máriával) 601 n. öl városi nádasát 30 koronáért. Daczi Sándor és neje Márton Ro.zália megvették Nagy F. László és társai ingatlanát 80 koronáért. Mészáros Juliánná (nk. hajadon) megvette Sonkoly Imre és neje Gon- dán Julia rekettyéi tauyás birtokát 5200 koronáért. Nagy Vsz. Benő megvette Molnár Péter és István ingatlanát 1020 koronáért. Szabó Gusztáv (nős Fandek Olgával) megvette Dér Ferencz és neje Szótér Liza 34 hold 1226 n. öl pir- tói ingatlanát 25665 kor. 44fillérért. ifj. Baki István megvette Topán Gergelyné Kiss Zsuzsánna 3 hold fehértói birtokát 3200 koronáért. Közgazdaság. Sertésvész. Bácsrnegyében legutóbb a következő helyeken észleltek sertésvészt: Szond, Oservenka, Kiskór, Overbász, Ujverbász, Vep- rőd. Bácstóváros, Opalánka, Palánka, Parrag, Szépliget, Bácsfeketehegy, Topolya, Urszentiván. Budapesti gabonaárak : márc. 28. Búza 23 k. 25 f. — 24 k. 05 f. Rozs 16 k. 15 f. — 16 k. 40 f. Árpa 15 k. 90 f. — 17 k. — f. Zab 17 k. 20 f. — 18 k. 10 f. Tengeri 11 k. 55 f — 11 k. 70 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők.
