Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-13 / 37. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 13. Ingatlanok adás-verése. Fazekas Géza közjegyző (Örveod Bihar m.) megvette Biró Imre (nős Hajdú Rozáliával) ingatlanát 8600 koronáért. Csatári János megvette Csatári Sándor és Csatári Juliánná Szalai Sándor- dornó iugatlanbeli illetőségét 200 korért. A Kiskunhalasi Önképző-Egylet megvette a kiskunhalasi rkath. egyház 107 n. öl lakóházát (harangozói lak) 6000 koronáért. id. Fekete Sándor és neje Yida Krisztina és Vida Imre és neje Kovács Juliánná megvették Gyenizse Sándor (nős volt Tóth Sz. Zsuzsannával) 102 és 71 n. öl lakóházát 1400 koronáért. Markó Benő (nős Szabó T. Juliannával) megvette Markó István (nős Havasi Rozáliával) 105 és 289 n. öl szántóföldjét 550 koronáért. Gyulai Imre megvette Halász Imre és ueje Csikós Mária 1 hold 810 n. öl felsőszállási szántóját 1600 koronáért Marton Imre megvette özv. Csapi Lajosné Sütő Mária és társai ingatlanát 950 koronáért. Halasi gazda és a csizmadia Ellesett jelenet. Egy jóizű, a magyar iparosságot jellemző történetke jutott tudomásunkra, mely a most lefolyt halasi országos vásárban történt. A dolog veleje az, hogy egyik tanyai gazdánk bejött a vásárba egy uj csizma erányában, mert hogy a másik elnyűtt, igy újról kellett gondoskodnia. A sátor- rengetegben csakhamar rátalált arra a sátorra, amelyet keresett; egy vadkerti csizmadia komája sátrára. A majszter maga nem volt ott, átnézett Onodi- hoz egy pohár sörre — delelni (úgy délfelé járt az idő). A vásár igen jól ütött be, telt a haszonból. Ez azonban nem akadályozta a mester halasi komáját; ott volt a segéd és az inas. Azok jól ismerték. Dehogy csapták volna be valami hitvány áruval. Kiválasztja a neki tetsző glanczos pár csizmát. Ugyan fájintos volt. A legdivatosabb bőrből való. Valóságos remekbe készült; meg mintha a gazd- uram lábára szabták volna, ugypászolt. Mikor a csizma alkalmas volta ekkép megállapittatott, megkérdezte az árát. — 28 korona — felelt a segéd. — Rém sok ! — dünnyögte magában a gazda, — hisz ezért sok mindent lehetne venni. — Adok érte 14 koronát. — Nem lehet. A gazduram csak hümmögött, s csó- válgatta a fejét, de a segéd nem engedett, hiába hivatkozott gazd’ uram baráti mivoltára. — Tudja mit kigyelmed ? — szólt a segéd — ott iszik a raajszterem a vasúti vendéglőben, menjen át hozzá, hátha odaadja. a gazduram átbaktatott. Vitte magával a csizmát is, mert törik-szakad, de megveszi Annyira megtetszett neki. A sok asztal közt vigan söröző vásárosok közt csakhamar rátalált a csizmadia- czimborára. A jókedvű majszter és társai szívesen fogadták az uj czimborát, leültették maguk közé, sört rendeltek neki is. Ne szomjazzék mint otthon, a pusztán — mondták tréfásan. Lehajtottak egy pohár sört. Ekkor megszólalt a gazda dicsekvő hangon. — Nézd csak komám — szólt a mesterhez — bent a városban 28 koronáért milyen jó csizmát vettem. A majszter fél szemmel odapislantott, de alaposan szemügyre sem vette más mester készítményét. Az nem lehet oly jó, mint az övé. Kezevei fitymáló- lag intve szólt: — Még ez is vásár. Adok én neked komám olyan csizmát 14 koronáért akár 10 párt. A gazda szaván fogta : — Kezet rá ! Paroláztak. Na komám, akkor fogdd, itt a 14 korona, -- szólt a furfangos gazda — kifizetem a csizma árát, mert ezt a te sát rádból vettem, de a segéd nem akarta adni 28 koronán alul. A majsztram ? mit volt mit tenni, meg volt fogva a saját szaván. Savanyú mosolylyal vette fel a 14 koronát a 28 koronás csizmáért ... xi. Népesedési mozgalom. — szeptember 5. — szeptember 12. — Születtek : Kacz Adolf és Diámánt Rózának Henrik nevű fiuk. Kollár Pál és Barna Eszternek Mihály nevű fiuk. Enggi György és Négyökrű Juliannának Er zsebet nevű leányuk. Márk Lajos és Csonka B. Joláunak Lajos nevű fiuk. Agócs József és Lehóczki Veronának Johanna nevű leányuk. Berta Antal és Nyári Veronának Viktória nevű leányuk. Baksai József és Dózsa Zsófiának István nevű fiuk. Nagy F. György Pál és Pásztor Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Konkoly Imre és Olajos Juliannának István nevű fiuk. Makai József és Jadrony Juliannának Imre nevű fiuk. Kálmán Mihály és Szalai Agnes- uak Mária nevű leányuk. Gazdag Lajos és Elő Viktóriának Dezső nevű fiuk. Nagy Albert és Lajkó Erzsébetnek Mihály nevű fiuk. Berecz Vincze és Brecska Judithnak József nevű fiuk. Matus Francziskának Sándor nevű fia. Benke M. Ételnek Mihály nevű fia. Gazdag Móricz és Budai Juliannának Kálmán nevű fiuk. Vincze Pál és Fenyvesi Teréziának Balázs nevű fiuk. Puskás Lajos és Gusztos Ilonának István nevű fiuk. Meghaltak: Borbély Antal 2 hónapos korban, Selymes Erzsébet 18 éves, Bacsó Sándor 28 éves, Forgó Terézia 22 hónapos, Fenyvesi Fereucz József 3 hónapos, Szandai Sréter Katalin Vilma Erzsébet 1 hónapos korban. Kihirdetett jegyesek: Kernya Pál Figura Rozália soltvad- kerti lakossal (Tanuk : Kernya Mihály, Lacekovics Pál). Csarnok. A pirtói gyilkosság. Igaz történet. Irta : Figyelő. (Folytatás: 5) Jól megtermett, vad kinézésű ember lépett elő. Elvezette a négy halasi atyafit s egy szobafalé előtt állott meg, melyet „földi pokolnak“ nevezett a lakosság. Nemsokára vesékig ható orditás hasította át a levegőt, mint mikor valakit nyúznak. Ez eltartott jó fél óráig. Másnap Nagy uram ismét maga elé hivatta a vádlottakat: — Vallotok-e ? — kérdezte. — Ártatlanok vagyunk. — Vissza velük ! Peti kenegesd őket egy hétig naponta. En addig a szomszéd községbe vadászatra megyek. Úgyis történt. A környék viszhang- zott az ordítástól. A lakosok fel se vették, szokva lévén hasonlókhoz. A következő héten Nagy kapitány a vadászatról hazaérkezve, — hol találkozott a halasi bíróval, kinek ígéretet tett a bűnösök mielőbbi kivallatására nézve, — ismét elővezettette a vádlottakat. — Vallotok-e már? — Vallunk, csak vissza ne vigyenek oda. Beismerjük, hogy mi öltük meg a juhászt. Juhait elhajtottuk, a bélyeget lenyirtuk s kihajtottuk a halasi vásárra, de rajtavesztettünk, mert Papp János éles szemét nem kerülte el turpisságunk. — Elég, már mindent tudok. Vegyétek őrizet alá ez embereket! — szólt a kapitány a pandúrokhoz. — Holnap visszaszállítjátok Halasra, ott majd el nyerik büntetésüket. Egy levelet is visztek, amit írni fogok, mely magában foglalja ítéletemet. V. Megkondult a lélekharang. Éles hangja messzire elhatolt. Az emberek keresztet vetettek magukra s magrezzenve mondták : — Ugyan ki költözött el e földi siralomvölgyből ? Választ senki sem tudott adni. C»ak j találgatták. A kíváncsiság pedig nőttön nőtt; különösen a fehércselédek részéről. Végre találkozott valaki, aki felvilágosítással szolgálhatott. Könnyű volt neki. Hisz közel áll a tanácsbeliekhez. Nagy Péter uram, bár szófukar ember volt, mindamellett nem állhatott elleti a hosszas kérésnek. Elmondta, hogy éppen most törtek pálcát a Lacz- házáról Halasra visszaszállított gyilkosok felett, ezért csilingel a harang. a piaczon ezalatt megszólalt a dob. A tanács ó$ a vármegyei kapitány határozatát hirdették ki: — Miután Kis István gyilkosai kinyomoztattak, s reájuk bizonyittatott a bűn, ítélet hozatott fölöttük. Hóhér általi halált szabtak reájuk, melyet holnapután reggel fog végrehajtani a bakó. A halasiak végignézhetik. Nagy figyelemmel hallgatták a lakosok a hirdetést. Hogyne! Ismét gyönyörködhetnek, hisz nem mindennap fordul elő kivégzés. VI. A jelzett nap reggelén nagy tömeg vette körül azt a két dombot, melyre az akasztófák voltak felállítva. Nem sokáig kellett várniok. Megérkeztek a bírók. Előttük hajtották az elítélteket, kik egészen meg voltak törve. A halálfélelem erőt vett rajtuk. Szinte magukon kívül vánszorogtak. Mikor meglátták az alkotmányt, melyen kioltják életüket, reszketni kezdtek. Kegyelemért nem folyamodtak, tudván, hogy úgyis hiába. Abban az időben, midőn az emberélet oly olcsó volt, szó sem lehetett arról, hogy gyilkosok, kik rablási szándékból fosztottak meg valakit életétől, kikerüljék az akasztófát. A bíróság nem sokat teketóriázott. Intett a bakónak, ki egymásután tette az elítéltek nyakába a kötelet, s jelt ! adott segédeinek. Azok hirtelen kirán- lották a bűnösök alól a székeket, s ekkor a tömeg kimeredt szemű, eltorzult emberi arczokat láthatott, j Kis István meg volt bosszulva. (Vége.) A kincsesláda. Folytatás 8 Pinkerton a ládákhoz lépett és megpróbálta a „Vasszegek“ megjelöléssel ellátott ládát a másik kettőről leemelni. Merő képlelenség. Sámson, vagy Herkules ereje kellett volna ahhoz, hogy ezt csínján vóghezvigye. — Átkozott! szitkozódott Pinkerton, az én erőm kevés ahhoz, hogy a ládát a házból eltávolitsam. Bizony jobb volna rám nézve, ha menekülnék, mert a rablók túlnyomó ereje ellen nem szállhatok küzdelemre. De valamint az őrségre kiállított katona sem szökhet meg állomásáról, ha hatalmasabb ellenséget lát közeledui, úgy nekem sem szabad cserben hagynom a spanyol kincsét. Rábízták azt Marionra s ón őtet képviselem ; a becsület és barátság azt parancsolja, hogy helyben maradjak és ha kell, még életemmel is megvódel- mezzem a spanyol jószágát. Várjunk csak : egy gondolat! Talán lehetséges az, hogy a deszkaházat egy vagy két óráig, talán három óra hosz- szat is megvédhetem a banditák támadásai ellen Hiszen lövőszerem bőviben van és golyóm biztos. A deszkaház falai pedig erősen össze vannak róva és dacolui fognak a haramiák rohamával, j Legkésőbb három óra múlva segítséget haphatok. Pinkerton letelepedett a székre az asztal elé és megindította a táviróké- szüléket. Felhívta a legközelebbi állomást és tüstént megkapta a jelzést, hogy készek sürgönyét, átvenni. Pinkerton megmozdította a billentyűt és a deszka-kunyhóban fölhangzott az ismeretes zörgés és kopogás. Pinkerton ezt siirgönyözte : „Haramiák támadtak meg, egy aranyásó kincse és életem rettenetes veszélyben forog, siessetek, különben minden el van veszve!“ Pinkerton most fölugrott a székről, mert most az forgott szóban, hogy a házat úgy, ahogy lehet, eitorlaszolja. Megvizsgálta az ajtókat. Tölgyfából készültek és erősen ki voltak verve vassal. í’öltétleuül megbízhatott bennük. Az ablak azonban rácsai mellett is aggasztó volt, mert a rács közein keresztül a bandiák golyója elérhette őt. Pinkerton néhány gyapjú-zsákot, fonott kosarat és azokat a ládákat, melyeket meg tudott emelni, fölhalmozta az ablak előtt, úgy hogy teljesen elzáródott és csak egy kis hézagot hagyott. Az ajtóba is vágott egy kis lyukat, hogy lövőrésül szolgáljon. Épen akkor, mikor készülődését befejezte, meghallotta a táviró-készülók jelzését. Keskeny esik szaladt le a gépről, melyet pontok és vonások borítottak és ezt olvasta le róla : „Tartsd magadat . . . Külön vonaton jövünk . . . három óra múlva.“ — Tehát három óra múlva, kiáltott föl Pinkerton, nos, három óráig kell magamat váramban tartanom ! Hátha lehetetlen lesz ez, hátba valami nyílásra akadnak a díványok, melyen beférkőzhetnek. Nem. az életemet nem adom olcsón ! Ebben a perczben ökölcsapásoktól és rúgásoktól dördült meg az ajtó és ki- vüíről rekedt hang szólalt meg : — Nyiss ajtót Manon Вор, itt vannak a „sas keselyük !“ (Folytatjuk) Hirdetések. 3386/1911. tkvi sz. Utóajánlati árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Czimmer József és a csatlakozott Mélykúti Takarékpénztár végrehajtatóknak, — Szabó Galiba Istvánná Szundi Erzsébet kiskunhalasi lakos végrehajtást szenvedő elleni 300 borona tőke s járulékai iránti végrehajtási ügyében dr. Hofmeister Juda kiskunhalasi lakosnak a Vhjt. 2?. §-a értelmében beadott utóajánlata folytán a kiskunhalasi 6895 számú betétben AI 1—11. sorsz. ingatlanra az 1027/1911. tkvi. számú végzés folytán 1911. év május hó 23. napján megtartott árverés hatályon kívül helyeztetik és a kiskunhalasi 6895 számú betétben А I 15716/60/a, 15716/60/c, 15718/1, 15720/2, 15721, 15722, 15723/1, 15725/1, 15728/4, 15729, 15730/3/a hrsz. 345, 1 hold 324, 4 hold 385, 231, 104 és 688 nsz. öl szántó, lakház, udvar, legelő, nádas, rét az Inoka és Kisteleken ingatlanból Szabó Galiba Istvánnét illető 4/8 része pedig 610 korona 50 fillér utóajánlattevö által beígért kikiáltási árban 1911. évi október hó 7-ik napján d. e. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen eladatni fog Kiskunhalas, 1911. évi augusztus 22-én. A kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth s. k. kir. biró. A kiadmány hiteléül: Freytág Géza kir. telekkönyvvezető. 11II III 11IIII ni 1111I III II III lllll II idény beálltával a = tanuló ifjúsá^nakE szükséges 1 {TAN KÖNYVEK! Író és rajzszerek= IiskolatAskAki = nagy választékban = iKAPHATÓK I jPRÁGER FERENCZÍ = papir és könyvkereskedésé- = ben. (Uj városháza épület) | inni in и in 1111111111 ni 111111111111111 ni 11 ni 11 [Iskolai Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
