Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-14 / 24. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 14. A Halasi szőlő és gyümölcstermelő szövetkezet (Debreczen) megvette Bán László és Lusztig Dezső ingat­lanát 80000 koronáért. Varga T. József és neje Bukros Etel megvették Szabó József és neje Tóth Zsófia 465 n. öl ingatlanát 1200 koronáért. Schneider Ignácz utódai meg­vették özv Kalmár Mihályué Kmett Julia és társai 58 hold 751 n. öl in­gatlanát 18000 koronáért. Népgyűlés. Szokatlan érdektelenség mellett folyt le a szocziálisták vasárnapi népgyülése. Az idő sem kedvezett; az eső megeredt s még jobban meg­fogyasztotta az amúgy is csekély- számú hallgatóságot. Ez az érdektelenség azt bizo­nyítja, hogy a szociálizmus számára Halas nem termékeny talaj, s hogy a józan halasi nép nem ül fel a Pest­ről jó napidijjalleküldött „népbarát“ handa-bandázásainak, ki előtt nem az a czél, hogy felvilágosítsa, tanítsa a népet, hanem arra törekszik, hogy azt az állítólagos nyomorúság festé­sével felizgassa. Előáll, mint bizonyí­tókkal „szerinte“ hiteles, adatokkal, arról azonban nem szól, hogy azo­kat úgyszólván lehetetlenség a hala­siakra húzni. Mert még elképzelni is képtelenség, hogy Halason ugyan­azok az állapotok uralkodjanak, mint például — Arvamegyóben. Méltányoljuk a szónok azon buz­galmát, hogy fáradtságot vett magá­nak a város viszonyainak megisme­résére, azt azonban engedje meg nekünk, hogy mi, akik itt töltöttük el életünket, egész másként, sokkal alaposabban és közelebbről ismerjük a dolgokat. A halasiak előtt ilyen fogásokkal boldogului nem lehet, s csak nevet­ségessé válik az, — aki azelőtt bár hírünket se hallotta, egyszerre mint a halasi viszonyok alapos ismerője áll elő, s nagy bölcsen tanácsokat ád, hogy ezt vagy azt, hogy és mint kellett volna véghezvinni Sokkal háládatosabb lett volna a szónok számára csupán a parlamenti pártok ócsárlása, rágalmazása, igy nem került volna abba a helyzetbe, hogy Halasra vonatkozó állításait valótlanságoknak nyilvánítsuk. Először is Halason nem nyomo­rog a uóp. Az emberséges gazda tisztességes keresethez juttatja cse­lédjét, s városunkba csak „be“, nem pedig kifelé vándorolnak a lakosok. Az iskolára vonatkozólag azt ajánljuk a szónok figyelmébe, hogy máskor jobb informácziókat szerezzen, mi­vel a közoktatásügyi kormány leg­utóbb 180 ezer korona kiutalását határozta el, melyből a halasi szárny­iskolák felópitendők lesznek. Az úgynevezett „társadalmi bajok“ kérdésében teljesen egy állás­pontra helyezkedek, mint a szónok. En is azt állítom, hogy az „egyke“ káros, azt azonban ismét kénytelen vagyok megczáfolni, hogy ezen nemzetölö kór a szegény nóposztály- nál van elterjedve. Éppen ellen­kezőleg. A politikával foglalkozván, is­mertette szónok a koaliczió alaku­lását. Szerinte az a legreaktiósabb elemek egyesüléséből keletkezett, mely kormányzása alatt csak kárt, szenvedést okozott a népnek. Hosz- szasan rajzolta e párt működését, hitszegéseit, jogfeladását, mindig arra lyukadván ki, hogy ezen csak a választói jog által lehet segíteni. Majd a véderórefomra tért át, s azt igyekezett gyenge, erőtlen ér­vekkel sárba rántani. E nevetséges próbálgatás ismét egy újabb bizo­nyíték arra nézve, hogy a szocziál- demokraták — kik pedig éppenség­gel nem válogatják az eszközöket — se tudnak egy oly hatalmas alkotás ellen, mint a vóderőreform, sikeresen filippikázni. A gyűlés a legnagyobb rendben folyt, le, nem volt szükség fegyveres erőre, mely a rend fentartása végett kivonult. T u d ó s i t ó. népesedési mosgaloin. — junius 6. — junius 13. — Születtek: Horváth Csikós István és Foki Viktóriának Anna nevű leányuk.Bo- dicsi József és Pap T. Sárának Er­zsébet nevű leányuk. Bereczi József és Daróci Juliannának Juliánná nevű leányuk. Bárány József és Patai Rozáliának Lajos nevű fiuk. Orbán D. István és Csapi Juliannának Judith nevű leányuk. Kürti István és Kancsár Annának András nevű fiuk. Dókány István és Szegedi Máriának Ilona nevű leányuk. Ko­lompár Agnesnak Bálint nevű fia. Szól Antal és Kerekes Zsófiának halva született fiú gyermekük. Ko­lompár Piroskának István nevű fia. Laj József és Schindler Máriának Etelka nevű leányuk. Horváth János és Gazdag Teréziának Antal nevű fiuk. Tegzes Sándor és Lázár Julián- náuak Zsófia nevű leányuk. Dudás István és Gál Juliannának János nevű fiuk. Keresztúri Imre és Far­kas Piroskának Lajos nevű fiuk. Juhász B. Pál és Bundzsák Máriának Jolán Mária nevű leányuk. Meskó Lajos és Faddi Jolánnak Juliánná nevű leányok, Borbély Sáudor és Búkor Máriának Antal nevű fiuk. Meghaltak: Bárány Lajos 1 napos korban, Modok Benőné Orbán Krisztina 29 éves, Vörös Mátyás 64 éves, Rőfi Pál 66 éves, Modok Balázs 8 hóna­pos, Sziláczki Károly 17 napos, Laj Etelka 12 órás, Sós Imrónó Vass Katalin 20 éves, Benke M. István 1 hónapos, Keresztúri Lajos 49 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Markus Ferencz Varga Erzsé­bettel. Markus József Kovács Esz­terrel (Tanuk : Ador Sándor Mészá­ros Mátyás). Grünwald Zsigmond Bőhm Johannával. Egybekeltek: Gál Béniámin Pap Judithtal, Dicső Ferencz Berki Veronával Leitern Henrik szabadkai lakos Vas Molnár Teréziával (Koszorús leányok: Kerekes Zsófika, Vas Molnár Er­zsiké és Babos Mariska. Koszorús legények : Kis Miklós, Péter János és Tóth Károly). Közgazdaság. A Gazdakörből. A kör 100 méterraázsa marha és ugyanannyi konyhasót rendelt. A kör tagjai eb­ből fedezhetik szükségletüket. Elő­jegyezni a kör helyiségében kitett ivre lehet. — A tagok a marhasó mázsáját 3, a konyhasóét pedig 2 kor. 80 fillérrel kapják olcsóbban. A gőzgépkezelők és kazán­fűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szegeden junius hó 25-ik napján d. e. 8 órakor a szegedi alsó szi­vattyútelepen fognak megtartatni. A vizsgálati kérvények kellően fel­szerelve a m. kir. kerületi iparfelü- gyelőséghez (Tisza Lajos-körút 61.) küldendők be. Vásári statisztika. A junius 5-én Kalocsán megtartott vásárra 556 lovat és csikót hajtottak fel, melyből 330 kelt el. Budapesti gabonaárak: jun. 13. Búza 25 k. 45 f. — 26 k. 30 f. Rozs 18 k. 10 f. — 18 k. 50 f. Árpa 17 k. 20 f. — 18 k. — f. Zab 18 k. 60 f. — 19 k. 40 f. Tengeri 13 k. 80 f — 13 k. 90 f Az árak 100 kilogrammonként értendők. ______ Csarnok. ______ Ä fogadott leány. Folytatás 5 — Hogyne 1 Nem is teszek úgy mint atyám, aki nyitva hagyta az ajtót s igy könnyelműségének áldó zata lett. — Akkor az tehát ki van zárva, hogy valaki ide behatolt s öntől a lámpát elvitte? — Nem, az lehetetlen, válaszolt a leány, — én olyan ébren alszom, hogy a legkisebb zajra is felébredek. De meg azonkívül is, kinek kellett volna ez a lámpa? A detektív most éles, átható hangon a következő fontos kérdést intézte Júliához : — Hogy lehetséges az, kisasz- szony, hogy ön röviddel atyja meg­gyilkolása előtt lent volt az öltöző­szobában ezzel a lámpával ? Mit csinált ön ott ? Es a lövés eldördülte után miért sietett úgy vissza a kiol­tott lámpával szobájába elzárkózni ? Ez a kérdés, mint a villámütés érte Júliát. Tágra nyílt szemeiben borzasztó rémület tükröződött vissza s látszólag teljesen érthetetlen volt előtte, mit akar Pinkerton ezzel a kérdéssel. — Mi-i ? — Hogy én — hogy én odalent voltam ? — nyögte két­ségbeesetten, — az nem igaz, én semmit sem tudok erről, ez egy gyalázatos rágalom 1 A detektív letette a lámpát ke­zéből, erősen megfogta a leánynak a két kezet s tekintetét egy perezre sem vette le arczárói, miközben parancsoló hangon kiáltott rá : — Ne hazudjék! Vallja be tettét, hisz látja, hogy én mindent tudok. Kis lámpáját az öltözőszoba aszta­lára tette, akkor besurrant a szobába és —-----— * Egy irtózatos kiáltással szakí­totta félbe Julia Pinkertont. Felugrott helyéről és miuden ereiét összeszedve, eltaszitotta ma­gától. — A Szűz Máriára, ki ne mondja azt a borzasztó szót. Engem mer ön azzal vádolni ? Engem, aki any- nyira szerettem atyámat I S képes­nek tart ön engem, olyanra!? Nem, ezt nem bírom elviselni ! Ez az égbe kiállt 1 Oh szegény, szegény atyám ! Te engem úgy szerettél, te tudod, hogy én erre nem lettem vol­na képes és most ez az ember elém áll és megvádol azzal, hogy én — Nem tudott tovább beszólni, gör­csös zokogással térdre esett és ar- ezát a támlásszók vánkosába temette. A jelenet megrázó volt, csaknem azt lehetett hinni, hogy ez az erős felindulás a gyenge leányt meg­fosztja eszméletétől. Renaud Pinkertonhoz lépett és mélyen megindult hangon mondta neki : — Hátha ez csakugyan egy sze­rencsétlen tévedés? Nem lehetetlen, hogy valaki mégis csak belopódzott az éjjel s elvitte ezt a kis lámpát? En azt hiszem, itt egy újabb talány­nyal állunk szemben. Pinkerton gondolkozva hajtotta le fejét, neki is úgy tetszett, hogy Julia fájdalomkitöróse igaz és őszinte volt. Azért hozzá lépett s barátságos hangon mondta neki : — Kelljen fel, kisasszony, nem akarom ón azt mondani, hogy ön volt a tettes, de annyi bizonyos, hogy a gyilkos a kis petróleumlám­pával volt lent az öltözőben. Lehet, hogy rövidesen rájövüuk, de addig is, kérnem kell önt, hogy nyugodjék meg és válaszoljon még néhány kérdésemre. Ezek a szavak látszólag meg­nyugtatták a leányt, minden erejét összeszedve felemelkedett a földről. —- Kérdezzen, — mondta tompa hangon a detektivnek. — Van önnek revolvere ? (Folytatjuk) A vén zsugori. — A halasi görijg története. — Folytatás 2 ügy volt jól minden, ahogy az apja akarta. Az özvegyasszony érde­kében mégis fölemelte a szavát, de hiába, mert könnyebb lett volna a kőből vizet préselni, mint az öreg szivében egy szikra szánalmat éb­reszteni. Az özvegy sírva ment el tőle, de a kapuban visszafordult s elkesere­désében igy kiáltott fel : — Hogy a tűz vesse fel a házát a vén gonosznak 1 — Papolhatsz te, — gondolta Lambro uram, aki a ablak zsalu- gatere mellől leste, hogy elment-e már a pontatlan adós. Hanem azért most mégis olyan különös nyugtalanságot érzett. Mintha tüzes nyelvek sziszegtek volna az ágya alatt s a falakról is vér­piros lángnyelvek csaptak volna ki. Majd ládájából hallott különös ropogást, pattogást, mint mikor a száraz fenyőfa nagy lánggal ég. Pe­dig az a láda vastag tölgyfából volt készítve és jó széles vaspántokkal kőiül szögelve. Az öreg lefeküdt, de nem tudott aludni és fölkelt az ágyból. Magára vette színtelenné kopott hálóköntö­sót, ineggyujtotta a íaggyugyertyát s oda ment befalazott kincses ládájához. Egy kis kulcsot vett le a nya­káról s azzal kinyitotta a rejtek-ajtót. A gyertyát letette a küszöbre s a másik kulcscsal kinyitotta a ládát, aztán elkezdte csörgetni az aranya­kat, amelyek zacskókba voltak kötözve. — Drága kedves arauykáim. — sziszegte az öreg kéjes gyönyörtől reszketve, akár csak az ifjú, amikor szerelmesét öleli. A vén zsugorinak a kincs volt a kedvese, mindene. A mikor kedvére kigyöuyörködte magát benne, akkor leánya szobá­ján keresztül a pitvarba indult. Juliska ébren volt. — Te vagy édesapám ? — kér­dezte félénken, kidugva a fejét az ócska paplan alól. — En vagyok, miért nem alszol? — Felébresztett a szélvihar. Borzasztó idő lehet kint. — Rettentő szélvész dühöng, pedig holnap már május elseje. — Az ám, arózsanyilláshónapja, — sóhajtá Juliska. Az öreg az égő gyertyával kezében a pitvar felé csoszogott. — Hova mégy, édesapám ? — Megyek az istállóba, megné­zem, hogy az a tolvaj kocsis nem lopja-e a zabot ? — Ne menj, atyám, még fel­gyújtod az istállót, s e borzasztó viharban az egész város leég. (Folytatjuk.) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Szerkesztői üzenet. Érdeklődő. Helyben. Zeneakadémia egy vau: Budapesten. Csupán ez nyújt tanári oklevelet. Mindenkinek felvételi vizsgát kell tenni, s ha nem tehetséges, vagy nem mutat kellő előmenetelt, kizár­ják. Tíz százaléknak sikerül bejutnia — Zenekonzervatorium több vau, mely tanítói oklevelet ad. — Ezenkívül vannak na­gyobb városokban zenedék. Legprakti­kusabb, ha a szabadkaiba adja gyermekét, melv közel van, s annak igazgatója, Lányi Ernő már magában is elegendő biztosíték arra nézve, hogy fia kitűnő zenei nevelés­ben részesül. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, jóbará­toknak és ismerősöknek, akik felejt­hetetlen jó feleségem temetésén megjelentek s ezáltal fájdalmunkat részvétükkel enyhítették, — ezúton mondunk hálás köszönetét. Modok Benő és családja. Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom