Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-14 / 24. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 14. A Halasi szőlő és gyümölcstermelő szövetkezet (Debreczen) megvette Bán László és Lusztig Dezső ingatlanát 80000 koronáért. Varga T. József és neje Bukros Etel megvették Szabó József és neje Tóth Zsófia 465 n. öl ingatlanát 1200 koronáért. Schneider Ignácz utódai megvették özv Kalmár Mihályué Kmett Julia és társai 58 hold 751 n. öl ingatlanát 18000 koronáért. Népgyűlés. Szokatlan érdektelenség mellett folyt le a szocziálisták vasárnapi népgyülése. Az idő sem kedvezett; az eső megeredt s még jobban megfogyasztotta az amúgy is csekély- számú hallgatóságot. Ez az érdektelenség azt bizonyítja, hogy a szociálizmus számára Halas nem termékeny talaj, s hogy a józan halasi nép nem ül fel a Pestről jó napidijjalleküldött „népbarát“ handa-bandázásainak, ki előtt nem az a czél, hogy felvilágosítsa, tanítsa a népet, hanem arra törekszik, hogy azt az állítólagos nyomorúság festésével felizgassa. Előáll, mint bizonyítókkal „szerinte“ hiteles, adatokkal, arról azonban nem szól, hogy azokat úgyszólván lehetetlenség a halasiakra húzni. Mert még elképzelni is képtelenség, hogy Halason ugyanazok az állapotok uralkodjanak, mint például — Arvamegyóben. Méltányoljuk a szónok azon buzgalmát, hogy fáradtságot vett magának a város viszonyainak megismerésére, azt azonban engedje meg nekünk, hogy mi, akik itt töltöttük el életünket, egész másként, sokkal alaposabban és közelebbről ismerjük a dolgokat. A halasiak előtt ilyen fogásokkal boldogului nem lehet, s csak nevetségessé válik az, — aki azelőtt bár hírünket se hallotta, egyszerre mint a halasi viszonyok alapos ismerője áll elő, s nagy bölcsen tanácsokat ád, hogy ezt vagy azt, hogy és mint kellett volna véghezvinni Sokkal háládatosabb lett volna a szónok számára csupán a parlamenti pártok ócsárlása, rágalmazása, igy nem került volna abba a helyzetbe, hogy Halasra vonatkozó állításait valótlanságoknak nyilvánítsuk. Először is Halason nem nyomorog a uóp. Az emberséges gazda tisztességes keresethez juttatja cselédjét, s városunkba csak „be“, nem pedig kifelé vándorolnak a lakosok. Az iskolára vonatkozólag azt ajánljuk a szónok figyelmébe, hogy máskor jobb informácziókat szerezzen, mivel a közoktatásügyi kormány legutóbb 180 ezer korona kiutalását határozta el, melyből a halasi szárnyiskolák felópitendők lesznek. Az úgynevezett „társadalmi bajok“ kérdésében teljesen egy álláspontra helyezkedek, mint a szónok. En is azt állítom, hogy az „egyke“ káros, azt azonban ismét kénytelen vagyok megczáfolni, hogy ezen nemzetölö kór a szegény nóposztály- nál van elterjedve. Éppen ellenkezőleg. A politikával foglalkozván, ismertette szónok a koaliczió alakulását. Szerinte az a legreaktiósabb elemek egyesüléséből keletkezett, mely kormányzása alatt csak kárt, szenvedést okozott a népnek. Hosz- szasan rajzolta e párt működését, hitszegéseit, jogfeladását, mindig arra lyukadván ki, hogy ezen csak a választói jog által lehet segíteni. Majd a véderórefomra tért át, s azt igyekezett gyenge, erőtlen érvekkel sárba rántani. E nevetséges próbálgatás ismét egy újabb bizonyíték arra nézve, hogy a szocziál- demokraták — kik pedig éppenséggel nem válogatják az eszközöket — se tudnak egy oly hatalmas alkotás ellen, mint a vóderőreform, sikeresen filippikázni. A gyűlés a legnagyobb rendben folyt, le, nem volt szükség fegyveres erőre, mely a rend fentartása végett kivonult. T u d ó s i t ó. népesedési mosgaloin. — junius 6. — junius 13. — Születtek: Horváth Csikós István és Foki Viktóriának Anna nevű leányuk.Bo- dicsi József és Pap T. Sárának Erzsébet nevű leányuk. Bereczi József és Daróci Juliannának Juliánná nevű leányuk. Bárány József és Patai Rozáliának Lajos nevű fiuk. Orbán D. István és Csapi Juliannának Judith nevű leányuk. Kürti István és Kancsár Annának András nevű fiuk. Dókány István és Szegedi Máriának Ilona nevű leányuk. Kolompár Agnesnak Bálint nevű fia. Szól Antal és Kerekes Zsófiának halva született fiú gyermekük. Kolompár Piroskának István nevű fia. Laj József és Schindler Máriának Etelka nevű leányuk. Horváth János és Gazdag Teréziának Antal nevű fiuk. Tegzes Sándor és Lázár Julián- náuak Zsófia nevű leányuk. Dudás István és Gál Juliannának János nevű fiuk. Keresztúri Imre és Farkas Piroskának Lajos nevű fiuk. Juhász B. Pál és Bundzsák Máriának Jolán Mária nevű leányuk. Meskó Lajos és Faddi Jolánnak Juliánná nevű leányok, Borbély Sáudor és Búkor Máriának Antal nevű fiuk. Meghaltak: Bárány Lajos 1 napos korban, Modok Benőné Orbán Krisztina 29 éves, Vörös Mátyás 64 éves, Rőfi Pál 66 éves, Modok Balázs 8 hónapos, Sziláczki Károly 17 napos, Laj Etelka 12 órás, Sós Imrónó Vass Katalin 20 éves, Benke M. István 1 hónapos, Keresztúri Lajos 49 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Markus Ferencz Varga Erzsébettel. Markus József Kovács Eszterrel (Tanuk : Ador Sándor Mészáros Mátyás). Grünwald Zsigmond Bőhm Johannával. Egybekeltek: Gál Béniámin Pap Judithtal, Dicső Ferencz Berki Veronával Leitern Henrik szabadkai lakos Vas Molnár Teréziával (Koszorús leányok: Kerekes Zsófika, Vas Molnár Erzsiké és Babos Mariska. Koszorús legények : Kis Miklós, Péter János és Tóth Károly). Közgazdaság. A Gazdakörből. A kör 100 méterraázsa marha és ugyanannyi konyhasót rendelt. A kör tagjai ebből fedezhetik szükségletüket. Előjegyezni a kör helyiségében kitett ivre lehet. — A tagok a marhasó mázsáját 3, a konyhasóét pedig 2 kor. 80 fillérrel kapják olcsóbban. A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Szegeden junius hó 25-ik napján d. e. 8 órakor a szegedi alsó szivattyútelepen fognak megtartatni. A vizsgálati kérvények kellően felszerelve a m. kir. kerületi iparfelü- gyelőséghez (Tisza Lajos-körút 61.) küldendők be. Vásári statisztika. A junius 5-én Kalocsán megtartott vásárra 556 lovat és csikót hajtottak fel, melyből 330 kelt el. Budapesti gabonaárak: jun. 13. Búza 25 k. 45 f. — 26 k. 30 f. Rozs 18 k. 10 f. — 18 k. 50 f. Árpa 17 k. 20 f. — 18 k. — f. Zab 18 k. 60 f. — 19 k. 40 f. Tengeri 13 k. 80 f — 13 k. 90 f Az árak 100 kilogrammonként értendők. ______ Csarnok. ______ Ä fogadott leány. Folytatás 5 — Hogyne 1 Nem is teszek úgy mint atyám, aki nyitva hagyta az ajtót s igy könnyelműségének áldó zata lett. — Akkor az tehát ki van zárva, hogy valaki ide behatolt s öntől a lámpát elvitte? — Nem, az lehetetlen, válaszolt a leány, — én olyan ébren alszom, hogy a legkisebb zajra is felébredek. De meg azonkívül is, kinek kellett volna ez a lámpa? A detektív most éles, átható hangon a következő fontos kérdést intézte Júliához : — Hogy lehetséges az, kisasz- szony, hogy ön röviddel atyja meggyilkolása előtt lent volt az öltözőszobában ezzel a lámpával ? Mit csinált ön ott ? Es a lövés eldördülte után miért sietett úgy vissza a kioltott lámpával szobájába elzárkózni ? Ez a kérdés, mint a villámütés érte Júliát. Tágra nyílt szemeiben borzasztó rémület tükröződött vissza s látszólag teljesen érthetetlen volt előtte, mit akar Pinkerton ezzel a kérdéssel. — Mi-i ? — Hogy én — hogy én odalent voltam ? — nyögte kétségbeesetten, — az nem igaz, én semmit sem tudok erről, ez egy gyalázatos rágalom 1 A detektív letette a lámpát kezéből, erősen megfogta a leánynak a két kezet s tekintetét egy perezre sem vette le arczárói, miközben parancsoló hangon kiáltott rá : — Ne hazudjék! Vallja be tettét, hisz látja, hogy én mindent tudok. Kis lámpáját az öltözőszoba asztalára tette, akkor besurrant a szobába és —-----— * Egy irtózatos kiáltással szakította félbe Julia Pinkertont. Felugrott helyéről és miuden ereiét összeszedve, eltaszitotta magától. — A Szűz Máriára, ki ne mondja azt a borzasztó szót. Engem mer ön azzal vádolni ? Engem, aki any- nyira szerettem atyámat I S képesnek tart ön engem, olyanra!? Nem, ezt nem bírom elviselni ! Ez az égbe kiállt 1 Oh szegény, szegény atyám ! Te engem úgy szerettél, te tudod, hogy én erre nem lettem volna képes és most ez az ember elém áll és megvádol azzal, hogy én — Nem tudott tovább beszólni, görcsös zokogással térdre esett és ar- ezát a támlásszók vánkosába temette. A jelenet megrázó volt, csaknem azt lehetett hinni, hogy ez az erős felindulás a gyenge leányt megfosztja eszméletétől. Renaud Pinkertonhoz lépett és mélyen megindult hangon mondta neki : — Hátha ez csakugyan egy szerencsétlen tévedés? Nem lehetetlen, hogy valaki mégis csak belopódzott az éjjel s elvitte ezt a kis lámpát? En azt hiszem, itt egy újabb talánynyal állunk szemben. Pinkerton gondolkozva hajtotta le fejét, neki is úgy tetszett, hogy Julia fájdalomkitöróse igaz és őszinte volt. Azért hozzá lépett s barátságos hangon mondta neki : — Kelljen fel, kisasszony, nem akarom ón azt mondani, hogy ön volt a tettes, de annyi bizonyos, hogy a gyilkos a kis petróleumlámpával volt lent az öltözőben. Lehet, hogy rövidesen rájövüuk, de addig is, kérnem kell önt, hogy nyugodjék meg és válaszoljon még néhány kérdésemre. Ezek a szavak látszólag megnyugtatták a leányt, minden erejét összeszedve felemelkedett a földről. —- Kérdezzen, — mondta tompa hangon a detektivnek. — Van önnek revolvere ? (Folytatjuk) A vén zsugori. — A halasi görijg története. — Folytatás 2 ügy volt jól minden, ahogy az apja akarta. Az özvegyasszony érdekében mégis fölemelte a szavát, de hiába, mert könnyebb lett volna a kőből vizet préselni, mint az öreg szivében egy szikra szánalmat ébreszteni. Az özvegy sírva ment el tőle, de a kapuban visszafordult s elkeseredésében igy kiáltott fel : — Hogy a tűz vesse fel a házát a vén gonosznak 1 — Papolhatsz te, — gondolta Lambro uram, aki a ablak zsalu- gatere mellől leste, hogy elment-e már a pontatlan adós. Hanem azért most mégis olyan különös nyugtalanságot érzett. Mintha tüzes nyelvek sziszegtek volna az ágya alatt s a falakról is vérpiros lángnyelvek csaptak volna ki. Majd ládájából hallott különös ropogást, pattogást, mint mikor a száraz fenyőfa nagy lánggal ég. Pedig az a láda vastag tölgyfából volt készítve és jó széles vaspántokkal kőiül szögelve. Az öreg lefeküdt, de nem tudott aludni és fölkelt az ágyból. Magára vette színtelenné kopott hálóköntösót, ineggyujtotta a íaggyugyertyát s oda ment befalazott kincses ládájához. Egy kis kulcsot vett le a nyakáról s azzal kinyitotta a rejtek-ajtót. A gyertyát letette a küszöbre s a másik kulcscsal kinyitotta a ládát, aztán elkezdte csörgetni az aranyakat, amelyek zacskókba voltak kötözve. — Drága kedves arauykáim. — sziszegte az öreg kéjes gyönyörtől reszketve, akár csak az ifjú, amikor szerelmesét öleli. A vén zsugorinak a kincs volt a kedvese, mindene. A mikor kedvére kigyöuyörködte magát benne, akkor leánya szobáján keresztül a pitvarba indult. Juliska ébren volt. — Te vagy édesapám ? — kérdezte félénken, kidugva a fejét az ócska paplan alól. — En vagyok, miért nem alszol? — Felébresztett a szélvihar. Borzasztó idő lehet kint. — Rettentő szélvész dühöng, pedig holnap már május elseje. — Az ám, arózsanyilláshónapja, — sóhajtá Juliska. Az öreg az égő gyertyával kezében a pitvar felé csoszogott. — Hova mégy, édesapám ? — Megyek az istállóba, megnézem, hogy az a tolvaj kocsis nem lopja-e a zabot ? — Ne menj, atyám, még felgyújtod az istállót, s e borzasztó viharban az egész város leég. (Folytatjuk.) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Szerkesztői üzenet. Érdeklődő. Helyben. Zeneakadémia egy vau: Budapesten. Csupán ez nyújt tanári oklevelet. Mindenkinek felvételi vizsgát kell tenni, s ha nem tehetséges, vagy nem mutat kellő előmenetelt, kizárják. Tíz százaléknak sikerül bejutnia — Zenekonzervatorium több vau, mely tanítói oklevelet ad. — Ezenkívül vannak nagyobb városokban zenedék. Legpraktikusabb, ha a szabadkaiba adja gyermekét, melv közel van, s annak igazgatója, Lányi Ernő már magában is elegendő biztosíték arra nézve, hogy fia kitűnő zenei nevelésben részesül. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, akik felejthetetlen jó feleségem temetésén megjelentek s ezáltal fájdalmunkat részvétükkel enyhítették, — ezúton mondunk hálás köszönetét. Modok Benő és családja. Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
