Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-14 / 24. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. junius 14. Politikai szemle. A pünkösdi szünet után, szerdán folytatta a Ház a kultusztárcza tárgyalását, mely viharos jelenetekre adott alkalmat. Igazán ideje volna véget vetni e vitának, mely kárára van a felekezetek békés együttélésének, kárára van az országnak, amelynek nagy érdekei fűződnek a felekezeti békéhez és kárára a parlamentnek, amelyet fontos és sürgős munkálkodásában megbénít. * A pénteki ülésről teljesen leszorult a közoktatásügyi tárcza vitája ; Szterényi József és Heltai Perencz nagy szellemi tornája foglalta le Hogy kinek sikerült a maga igazságát bebizonyítani, azt eldöntötte maga a parlament. Heltai beszéde folyamán az összes pártok egyaránt helyeseltek s általános volt a vélemény, hogy Heltai Perencz a maga állításait, vagyis azt, hogy a Szterényi államtitkársága idején kötött államvasuti anyagbeszerzési szerződések rosszak, bebizonyította. Mi tartózkodunk a véleménynyilvánítástól, ehelyett közreadjuk bő kivonatban a beszédet, melyből minden halasi polgár megalkothatja magának, hogy előnyös, vagy káros volt-e az országra nézve a koaliczió gazdálkodása. * A véderőről szóló javaslatot rövid három napos vita után általánosságban elfogadta a képviselőház véderőbizottsága. A vita első napján a miniszterelnök, a harmadik napon pedig, a bezárást megelőzőleg Hazai Samu honvédelmi miniszter mondott nagyszabású beszédet. Szándékunkban volt az utóbbi kivonatos közlése, mivel szolgálatot véltünk teljesíteni ezáltal olvasóinknak, de a térszüke lehetetlenné tette. Különben is többször visszafogunk térni e tárgyra, hogy mi is bebizonyítsuk, mennyire nem indokoltak azok a kifogások, melyeket a pártgyűlölet és elfogultság ezen hasznos javaslat ellen felhoz. Hatásában nagyjelentőségű és meggyőző mindkét felszólalás s egymást harmonikusan egészíti ki. Mig a miniszterelnök közjogi és politikai vonatkozásaiban világította meg a véderőreform nagy müvét, addig a honvédelmi miniszter katonai és társadalmi szempontból verte vissza a helytelen bírálatot 8 erótlenitette meg az ellene felhozott kifogásokat. Mind a két beszéd a maga hatásában valósággal elvette talaját az eddigi támadásoknak, de ezenfelül okos előrelátással szembeszállott a jövőben esetleg még várható gáncsokkal is. Tűzifa, talpfa, szén. Részlet Heltai Ferenc beszédéből. A tűzifa beszerzése 1908 ban történt és az ötéves szerződés 1908., 1909, 1910., 1911., és 1912. évekre köttetett. A Nekem, még pedig az államvasutak igazgatósága által rendelkezésemre bocsátott adatok a következők. A minisztérium, a magyar királyi államvasutak javaslatával szemben, megrendelt 861.600 ürméter- rel több tűzifát, mint amennyit a magyar államvasutak igazgatósága javasolt. A tüzifakószletet t. képviselőtársaim tudják. Utaznak eleget, látják az államvasuti vonalak mentén azt a rettenetes mennyiségben felhalmozott tűzifát, amely ott rothad ezeknek a vonalaknak a mentén. Az államvasutak készlete tűzifában 1910 év végén 713.888 ürmóter volt. A m. kir. állámvasutak tűzifa- készletébe jelenleg beruházva fekszik több mint négy millió korona. Ez az összeg nemhogy nem kamatozik, hanem mindenki tudja, hogy a tűzifa több esztendei állás után nem javul, sőt romlik, esetleg értékében egészen tönkre megy. Most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a talpfa-ügyre. A m. kir. államvasutak 1905-től kezdve konzekventer sokkal nagyobb mennyiségekre hirdettek pályázatot, mint amennyire szükségük volt, s ez által, hogy ők a kereskedővilággal elhitették, hogy nem képesek beszerezni a szükséges talpfamenny i- sógeket, a Talpfa árak mesterséges drágulását idézték elő. Ez kizárólag 1905-től kezdve konstatálható: számszerűleg képes vagyok bizonyítani. Es ebben a miliőben jött léttre az Eisler-féle talpfa-szerződés, amelyet az Eisler czég szisztematikusan, évek hosszú során át készített elő. 1911. junius hóban, tehát most, az államvasutak készlete 7,081.000 darab talpfa. Eisler első Ízben 1905-ben nyújtott be tízévi szerződés iránt ajánlatot. Ezt a m. kir. államvasutak igazgatóság 1906. márczins 26-ikán elutasítani javasolta, bár az árai sólettal alacsonyabbak voltak, mint a később elfogadott ajánlat árai. Az 1907-ben megtartott Írásbeli versenytárgyaláson Eisler újra szerencsét próbált ajánlatával. A m. kir. államvasutak igazgatósága a pónz- ügyminister képviselőjének, illetve a pénzügyi igazgatónak is ellenzése daczára ezt az ajánlatot elfogadásra ajánlotta és a kereskedelmi minister ur, meghallgatván összes közegeit, a kebelbeli legnagyobb nyilvánossággal tárgyalva ezt a szerződést, 1907 szeptember 1-én az Eisler-féle ajánlatot elutasította. A ra. kir. államvasutak igazgatósága, újabb előterjesztéssel élt és az ezen előterjesztésben felhozott indokokra való tekintettel és ón felelősségem tudatában ki merem jelenteni hogy teljes meggyőződésem szerint az államvasutak előterjesztésében foglaltak az objektiv igazsággal ellenkeztek és olyannak mertek kifejezést adni, hogy biztosan következtethetni, ezt meri Írni egy hatóság, biztosan következtethetni, hogy tiz óv alatt áz árak nemcsak mérséklődni nem fognak, hanem konzekventer emelkedni fognak ; ezt Írja az államvasutak igazgatósága jelentésében, hat héttel később a kereskedelemügyi minister helyt adott az Eisler-féle ajánlatnak és utasította az államvasutakat, hogy kösse meg vele tiz esztendőre a szerződést. Bátor leszek az Eisler-féle szerződés árait bemutatni. Az Eisler-féle árak emelkednek — nagyság szerint sorolom elő a méreteket — a 270-esekó 3 korona 90 fillérről 5 korona 40 fillérre, az áremelkedés tehát 54 százalék ; a 255-ösöké emelkedik 3 korona 60-ról 5 kor. 10-re, az emelkedés tehát 55 és fél százalék ; a 220-ásóké 2 kor. 40-ről 4 korona 40-re, az emelkedés tehát 83 százalék és a 220-asokó 2 korona 50 ről 4 korona 50-re, az emelkedés tehát 80 százalék. Erre mondtam ón a pénzügyi bizottságban, mondtam beszédemben és mondom és állítom most is, hogy semmiféle igazgatásnak, mely közpénzeket kezel, nincsen joga tiz esztendős szerződést kötni, emelkedő árakkal, egészen 83 százalékig emelkedő árak mellett. Meg kell még jegyeznem, hogy ugyanekkor az Eisler ezégnek a talpfa szállítása dolgában hallatlan, az egész világon ismeretlen kedvezmény adatott, t. i. megengedtetett az Eisler ezégnek, hogy ezeket a talpfákat nem fejszével kidolgozva, hanem fűrészelve szállíthassa. Sehol a világon ilyen anyagszerekre emelkedő árak mellett nem kötnek szerződéseket, mert az emelkedő árakat az igazgatás ráér megfizetni akkor, mikor az emelkedés bekövetkezett; azt előre eszkomptál- ni 80 százalék erejéig igazolhatat- lannak tartom. Es hogy más igazgatások ugyanígy gondolkodnak, mint ón, bátor vagyok utalni arra, hogy talán ugyan- ! abban az órában, amikor az Eisler féle szerződésen még meg sem száradt a tinta, kötött az olasz államvasutak igazgatósága ugyancsak öt millió darabra ugyancsak tiz évi szállítási tartamra, nem Eislerrel és nem emelkedő árak mellett, hanem ugyanazon változatlan árak mellett egy talpfaszállitási-szerződóst, amelyet hiteles másolatban rendelkezésére bocsátók a t. háznak. Az Eisler féle szerződés kerül a magyar királyi államvasutaknak tiz esztendő alatt 22,082.000 koronába, az olasz vasutak szerződése kerül 15,137.500 koronába. Az olasz államvasutak tehát ugyanabban a hónapban, mint amely hónapban a kereskedelemügyi minister helyben hagyta az Eisler-féle szerződés megkötését, ugyanakkora mennyiséget tiz esztendőre 6,944.000 koronával olcsóbban biztosított magának. Epen az ellenkezője következett be annak, amivel az államvasutak igazgatósága ezen 10 esztendős szerződés megkötését indokolta, Azt mondta ugyanis, hogy ki van zárva, hogy a faárak csökkenjenek és megértük az egész nemzetközi fapiaczon a faárak olyan dévaiváczióját, amely mellett a termelő a fennálló szerződések következtében még inségárak mellett sem képes eladni talpfáját, mert ma nem szerez be más talpfát, a magyar államvasutak pedig már két esztendeje nem vesz; csakis Eisler és a többi szállító vesz, vesznek oly árakon a kistermelőtől, amelyet ők írnak elő; könyörögniük kell, hogy azokat a talpfákat,amiket ők 6 koronáért és 5 koronáért szállítanak, 2 és 3 koronáért vegyék át tőlük. Hogy milyen helyzetbejutotta magyar tölgyfatermelés és az erdő- birtok is a megkötött szerződés alapján, annak illusztrálására legyen szabad megemlítenem, hogy a kereskedelemügyi ministeriuinban fekszik 48 tölgyfatermelö ajánlata, akik könyörögnek, hogy vegyenek át 549.350 darab elsőrendű tölgytalpfát, aminek szerződésszerű ára ma meghaladja a magyar kir. állam- vasutnál az 5 korona 50 fillért — vegyenek át 3 korona 50 f Hévért és vegyenek át góliát tölgytalpfát olcsóbb áron, mint aminőt az állam- vasút ma bükktalpfáért fzet és az államvasut, nem gondolom, hogy abban a helyzetben lenne, hogy ennek a beadványnak eleget tehetne. Most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a m. kir. államvasutaknak a salgótarjáni részvénytársasággal kötött szerződésére. Mielőtt ennek ismertetésére áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről is vázoljam azokat az állapotokat, a melyekre t. képviselőtársam utalt, amikor felemlítette, hogy a szénbányák már 1906-ban, 1907-ben és 1908-ban nem voltak képesek szerződéses kötelezettségiek teljesítésére. Igen, az államvasutakkal szerződéses viszonyban álló bányák bizonyos időpontban kötelezettségeik teljesítésére képtelenek voltak, és ekkor az államvasutak igazgatósága ólt azzal a szerződéses jogával, hogy a bányák által biztosított szenet a bányák kárára és veszélyére másutt rendelte meg és meg is kapta. Négy millió métermázsa ilyen szenet rendelt az államvasut a magyarországi bányák kárára és veszélyére. A mikor azonban ennek a négy millió mótermázsa szénnek beszerzése által keletkezett 2,822.000 К kár megtóritóséről van szó, akkor keletkezett egy felsőbb rendelkezés, : amely szerint ennek a 2,822.000 К.- I nak megfizetése alól a bányavállalatok felmentettek, ez a 2,822.000 К a szerződéses bányavállalatoknak elengedtetett ... és a m. kir. államvasutak igazgatósága utasittatott, 1 hogy ezt a kiadási többletet zárszámadásig igazolja. Benne is van a zárszámadásokban, de a pénz nincs benne az államvasutak zsebében. 1907-ben a fennálló szerződéseket, azon a cziraen, hogy munkabér emelkedés állott elő, fölmondották. Az államvasutak igazgatósága a szerződések felmondásának elfogadását nem javasolta, azonban a felmondás mégis elfogadtatott és az összes bányáknak, átlagosan, tonnánként 21 fillér áremelkedés biztosíttatott. Ez a 21 fillér az idei költségvetésben 6,400 000 К áremelkedésben mutatkozik. Ekkor köttetett ez a szerződés, amelynél hallatlanabbszerződós, nem hiszem, hogy a világ bármely államában valaha is létrejött volna. Megköttetett ez a szerződés, amely óletbelóp 1911. márcziusl-ón és lejár 15 esztendő múlva. 10 esztendőre fix, öt esztendőre pedig megköttetett opezió alapjában, — az opezió azonban a salgótarjáni részvénytársaságé ! E szerint az államvasutak kötelezik magukat, hogy ugyanazt a mennyiséget, amelyet 1908-ban rendeltek a salgótarjáni szónbányatársulatnál és azon szaporodó mennyiségeket, az eddigi kötés atányában, amelyekre a magyar államvasutaknak 10 esztendőn keresztül sziiksógök lesz, a salgótarjáni kőszónybánya részvénytársaságnál fedezik. Hogy milyen árak mellett, azt senki sem tudja, mert meg van állapítva, hogy az akkor érvényben volt árak képezik a minimális árakat és ezek az árak emelkednek annak az arányában, amint a Salgótarjáni köszénbánya r.-t. kimutatja, hogy a termelés költségei növekednek. Kezdődik tehát a szerződés az 1911-ik folyó esztendőben, aztán 1921-ben lejár ez a szerződés. Tessék figyelni, a magyar királyi államvasutak kötelesek az akkori meny- nyiségre nyilvános pályázatot kiírni és erre pályázhatnak az összes belföldi és külföldi bányavállalatok, kivéve a kincstáriakat és Salgótarjáninak opeziója van abban az értelemben, hogy ha az ő ajánlata a legolcsóbb, el kell fogadni, ha a másé a legolcsóbb, a legolcsóbb árral a Salgótarjánit meg kell kínálni és ha elfogadja, neki kell adni. Mit jelent ez ? Hát bizony ajánlatot egyetlen tisztességes bánya sem fog tenni, mert ez a szerződés azt jelenti, hogy az 6 ajánlata csak ár-rontó, mert a szerződést minden körülmények közt a Salgótarjánival fogják megkötni. Van ennek a szerződósnek még egy pontja, amely a legsúlyosabb és a maga ártatlanságában az államvasutak legnagyobb károsodását vonhatja, — sőt hozzáteszem — vonja is maga után és ez a következőket mondja: „A Salgótarjáni Kőszén- bánya rószvónytársulatnak jogában áll salgótarjáni aknaszén helyett vagy mátranováki, vagy petrozsónyi, vagy farkasvölgyi aknaszenet szállítani egyenlő mennyiségben.“ Mit jelent ez ? Azt, hogy ha a saIgótaijáni vagy uováki aknaszón ára 7 korona 60 fillér és a szállításra jogosult petrozsónyi aknaszón 10 korona 40 fillér, a másiké pedig 11 korona 20 fillér. Ha magyar királyi államvasutak kötelesek a mátranováki aknaszén helyett, amely itt van a hálózat kellő közepén és a melyre a hálózat kellő közepén van szükség, ugyanakkora i mennyiséget átvenni Petrozsónyben vagy Farkasvölgyben annyival magasabb áron, vagyis nemcsak az áru • különbözetet fizeti meg, hanem az
