Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-07 / 23. szám

1911.

KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE.

junius 7.

Ingatlanok aáss-vevése.

Nagy Parda István (nős Pehár Bárány Rozáliával) megvette Gyalai Sándor és neje Kis K. Juliánná öregszőlőjét 670 koronáért.

Osefregi Imre és neje Tegzes Rozália megvették Surján Lukács és neje Kocsis Juliánná öreg szőlőjét 800 koronáért.

Acs János és neje Kovács Juliánná megvették Lovas Lajos és neje Kis V. Juliánná alsó fekete földjét 500 koronáért.

Rosenberg Emil (Bácsalmás) megvette özv. Dörmő Imrénó Kis Rozália 3 hold 1000 n. öl felső szállási ingatlanát 400 koronáért.

Id. Gyevi Imre (nős Szalai К Annával) megvette a Halasi Takarékpénztár r. t. lakóházát 4600 koronáért.

Juhász Márton és neje Hatházi Zsuzsánna megvették Nagy P. István (nős Pehár Bárány Rozáliával) öreg szőlőjét 1520 koronáért.

Vincze Farkas és neje Gyömbér Anna megvették a Halasi Gazdasági Bank r. t. 227 és 227 n. öl Bessenyei portáját 1173 koronáért.

A Halasi Kereskedelmi Bank r. t. megvette Lőwi Gyula és társai ingatlanát 5950 koronáért.

Keresztúri Mária megvette Keresztúri Antal és Sára lakóházának 2/3-ad részét 800 koronáért.

Elő G. Ferencz (nős Tallér Emereneziával) megvette Kis Ra bata Pál és neje Tóth Nagy Rozália városi nádasát 40 koronáért.

Fehér Mihály és neje Osete Teréz megvették Rőfi Pál (oeje volt Nagyböleskei Anna) 2 hold 250 n. öl felső szállási ingatlanát 1800 koronáért.

Vinczenti Ödönné Osaga Juliánná megvette Platt Aiturné Palla ; Anna Erzsébet (Budapest) felső szállási ingatlanát 13670 koronáért.

Tandari Mihály és neje Fodor Erzsébet megvették Varga Mihályné Dobó Juliánná 2 hold 106 n. öl ba- lotai ingatlanát 1000 koronáért.

Babos Imre és neje Kis faragó Terézia megvették Hegyi István és neje Bábity Etel alsószállási ingatlanát 1450 koronáért.

Róbók Péter mint kk. Rébék Benő, József és István törv. képviselője (7s) és Róbók Péternó Nagy Juliánná (7s) megvették Puskás István és neje Szalai Juliánná 249, 185 és 149 n. öl alsó feketeföldjét lakházzal 320 koronáért.

Homály Mihályné Burján Apollónia megvette Gál Istvánná Figura Eszter 1 hold 726 n. öl bodoglári szántóját 1100 koronáért.

Lajos Károly (nős Nagy F. Juliannával) megvette Gál Istvánná- Figura Eszter 2 hold 499 n. öl bo doglári szántóját 1560 koronáért.

Bor Os. István és neje Hegyi Terézia megvették Böröczi Jánosnó Füves Krisztina lakóházát telekkel és nádasbeli illetőségét 2000 kor.-ért.

Kovács József és neje Nagy Vsz.

N.-né megvették Kis József és neje Pápai Mária lakóházát és 51 n. öl telkét és 168 n. öl szántóját 1100 korouáért.

Bacsó Lajos (nős Banga Krisztinával) megvette Веке Pálné Barta Júlia, Barta Benő és Péter Sándor lakóházát kerttel 4400 koronáért.

Császár Mária nk. megvette Nagy F. Sándorné Darányi Judith 497 n. öl 1 hold 64 és 265 n. öl szőlő és szántóját 840 koronáért.

Móricz Sándor mint kisk. gyermekei Sándor, Julia, István, Piroska, Imre és Viktor t. képviselője és neje Madaras Julia megvették Báli Fe- renczné Nagy S. Julianna lakóházát 1000 koronáért.

Csarnok.

A fogadott leány.

Folytatás 4

— Csak fogadott leánya vagyok. Az én szüleim nagyon szegények voltak, s korán elhaltak, úgy, hogy én kis koromban teljes árvaságra jutottam. Egyedül, minden támasz nélkül állottam a világban öt éves bátyámmal, Olaudiussal együtt.

i Ugyanekkor halt meg Valtilene- nak a felesége. A lesújtott férj megkönyörült rajtam s hogy ne legyen magányosan, örökbe fogadott.

— Es mi lett bátyjából ?

— Bátyámat, Claudiust egy szabó vette magához Eleinte láttam, később azonban Valtilene magával vitt.

— S azóta nem látta bátyját ?

Erre a kérdésre Julia arczán

valami különös merev kifejezés volt látható. Egy pillanatig földre sze- j gezte pillantását, majd nyugodtan mondta :

— Azóta nem láttam.

— De legalább hallott róla valamit ?

— Nagyon keveset. Nyolcz évvel ezelőtt az a szegény szabó, ki magához vette, azt irta, hogy bátyám megszökött tőle. Azóta nem hallottam felőle semmit.

— Szabad kérdeznem, mekkora vagyon maradt Valtilene ur után ?

— Nagyon gazdag ember hírében állott. Néhány milliójának kell lenni.

— Es ki örökli azt ?

— Felét én, felét Jean Paul ta nár, a meggyilkolt feleségének test- vóröcscse.

— S hol lakik ez a tanár.

— Németországban, Berlinben.

— Értesítették már a gyilkosságról ?

— Igen. Két órával ezelőtt küldtem neki egy kimerítő táviratot, amelyben kérem, hogy azonnal jöj jön ide.

— A telegramm az ön kezdeményezésére lett megírva?

Julia csodálkozva és idegenkedve tekintett a detektivre.

— Természetesen, ki adott volna nekem ebben tanácsot ?

Pinkerton felkelt a helyéről s ide-oda járkált a szobában s megállt az éjjeli szekrény előtt, kezébe vette a petróleumlámpát s figyelmesen kezdte vizsgálgatni. Az alsó üvegtartó petróleumos volt s az éjjeliszekrény márványlapján egy kerek foltot hagyott hátra Ez egy kínos pillanat volt. Renaud szorongó érzéssel várta a történendőket. Mély részvét és szánalom töltötte el a fiatal leány iránt. Pinkerton most a lámpával kezében Júliához lépett s határozott hangon kérdezte :

— Mondja meg nekem, kisasz- szony, mire való ez a lámpa?

A leány csodálkozva és meglepetten nézett fel a detektivre

— De kérem, hogy jut eszébe önnek ilyen kérdés ?

— Már mondtam önnek az előbb, Valtilene kisasszony, hogy ne csodálkozzék azon, ha különös kérdéseket is teszek fel. Ön megígérte nekem, hogy mindenre felelni fog. Kérdem tehát mégegyszer, mire való ez a lámpa ?

Julia nem tetszőleg rázta a fejét.

— Ez az én éjjeli lámpám s ez égni szokott nálam estétől reggelig, mert ennek gyönge fénye nem olyan bántó, mint a villamos lámpáé.

— A lámpát sohasem viszik ki az ön szobájából s nem használják a házbau más czélra ?

— Nem. Ez csak arra szolgál, amit már önnek mondtam.

— Be szokotton zárkózni éjjelre?

(Folytatjuk)

A vén zsugori.

— A halasi görö^ története. —

Az öregek emlékezetében él talán még egy hosszú szakálu vén görög, ki az elmúlt század negyvenes éveiben Halasra költözött s itt töltötte életének alkonyát. Honnan jött, mivel foglalkozott, azt nem tudták meg, de nem is kutatták a halasiak. Az öreg bár nem zárkozott el a a polgároktól, szivét mindamellett nem tárta fel senki előtt, s hogy élettörténetét nem vitte sírjába, azt egyes feljegyzéseknek, s kortársainak köszönhetjük.

E sorok írója kutatott annak megírása ezéljából a halasi levéltárban, ott azonban a görögre vonatkozólag alig nehány sor adatot talált. Végre megállapíthatta, hogy a görög Kiskunlaczházáról származott Halasra, hol rokonsága is van. Az említett községben való utánjárása már több eredménynyel járt, s a lakosoktól nyert adatok alapján, melyet az ottani levéltárban talált okmányok megerősítettek, eikészithette a halasi görög élettörténetét, mely a következő :

Élt Kiskunlaczházán egy Lambró nevű gazdag görög. Borzasztó fukar és kapzsi volt az öreg, olyannyira, hogy egy pár garasért beszaladta volna az egész várost.

Vagyona nem földbirtokból állott, hanem készpénzből, mert azt tartotta, hogy csak az biztos, a mi a ládafiában van a vaspántos zár alatt.

A vetést elveri a jég, megrontja az üszög, a rozsda, vagy elönti a tavaszi áradás s vége a hullámzó aranynak.

Hanem a mi ládafiában van élére rakva, azt ugyan el nem sodorja se az ár, se a felhőszakadás, de még a rablók se tudják elvinni, mert úgy be van falazva, hogy ítélet napig se akadnának reá.

A másik láda, a mi az ágya szélinél állt, az is olyan nehéz volt a sok ezüsttől, meg rózpónztől, hogy négy ember is nehezen tudta volna felemelni.

Ebben a ládában volt a titkos rekesz s ott tartotta Lambró az adóslevelek és kötelezvények halmazát.

Mert alig volt nemes Laczháza városában olyan ember, aki legalább egyszer a horgára nem akadt volna.

Hanem az is bizonyos, hogy aki egyszer a horogjára akadt, az nagyon keservesen szabadult meg róla.

Mert azok a kamatok, amiket Lambró uram szedett, még nyolcvan százalékon is túljártak s hálát adhatott az Istennek az a halandó, a ki nagysokára megszabadulhatott tőle.

Nem kegyelmezett senkinek se. Két nappal ezelőtt egy szegény özvegyasszonyt perelt be tartozásáért, aki sirva könyörgött neki, hogy ne tegye tönkre, majd megfizet, ha kis földecskéjén learat.

Hanem a kőszívű embernek egy csöppet se esett meg rajta a szive. Pedig még más is szólott nála a szegény özvegy érdekében.

Tulajdon leánya, a kedves, arany- szőkehaju Juliska, a ki egyetlen gyermeke volt a fukar görögnek.

Juliska már tizenhét évet számlált s maga a megtestesült gyönyörűség volt.

Édesanyját korán halálba űzte apjának páratlan fukarsága és örökös czivódása.

Folytonosan szidta, hogy tékozol, pedig nagyon takarékos volt. Hanem Lambró uram azt szerette volna, ha a levegőből préselte volna ki a háztartáshoz valót.

Ruházkodni szerinte felesleges pénzpazarlás volt s évekig kellett feleségének egy ruhába járnia, amint hogy 6 is 10—15 évig viselt egy gúnyát.

Leánya hasztalan nyugtatta

csicsergésével édesanyját, az búskomorságba esett s mire ő tizenkettedik évébe lépett, itthagyta ezt a siralomvölgyet. Szelíd, bókehivő asszonyka volt, aki önmagát emésztette, mint az égő gyertya.

Juliska lassanként egészen ki- fej'ódött s olyan gömbölyű kaijai voltak, hogy ha öreg, köhögős apját megmarkolta volna, hát az moczanni se tudott volna Csakhogy Juliska szelíd volt, mint a bárány és szerény, mint az erdei ibolya. (Folytatjuk.)

Präger Ferencz

felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.

Uyilttér.

(A szerk. nem felel az itt közlöttekért.)

Nyilatkozat.

Tudatom a közönséggel, hogy Imre fiamnak senki kölcsönt ne adjon, mert érte sem ón, se feleségem felelősséget nem vállalunk.

Halas, 1911. junius 5.

id. Csapó Imre

Hi r d e t é s © k.

A ki legjobban szerkesztett, teljesen független, nagy, előkelő napilapot járatni óhajt, fizesse elő „Az Üjság“-ot! Vasárnap: „Asz- szony“, „Gyermek“ melléklet Az Újság terjedelme rendesen 82—36 — 40 oldal. Vasárnap és ünnepnapokon 80—100—200 oldal. Megrendelési czim: Az Újság kiadóhivatala Budapest, VII. kér. Rákóczi-ut 54. szám. Előfizetési árak : Egy évre 28 kor. Félévre 14 kor. Negyedévre 7 kor. Egy hónapra 2 kor. 40 fii.

1637/1911. tkvi sz.

Árverési hirdetmény.

A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Gazdag János végreha jtatónak — Király Gy Ferencz kiskunhalasi lakos végrehajtást szenvedő elleni 1800 kor. tőke és jrl. iiánti végrehajtási ügyében, a kalocsai kir. törvényszék területéhez tartozó, Kiskunhalas város határában fekvő, a kiskunhalasi 2903 számú betétben АГ. 35/1 és 16404/1. hrsz. 118 nsz. öl lakház 986 sz. a. udvar és Gazdasági épület a Beltelek- beu és 1 hold 135 nsz. öl szolé, az' Öregszőlőkben ingatlanokból Király Gy. Fereu- czet illető '/2-ed részek kiilön-külön 1000 kor. illetőleg 359 korona kikiáltási árban, 1911. évi junius hó 23. napján délelőtt 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog.

I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/r bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Vevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25. g-а éríelmében kiegészíteni.

II. Vevő köteles a véte árt három egyenlő részletben és pedig az ilső részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számított 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után, az ámrés napjától számított 5°/0 kamatokkal együtt, az 1881. deczeniber hó 6-án 39425 I. M. sz. a. kelt rendeletben előirt módon a kiskun- halasi kir. adóhivatalnál, mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. — Megjegyeztetik, hogy az ingatlan a kikiáltási ár 7s-*/s‘ nál olcsóbban el nem árverezhető.

A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni.

Kiskunhalas, 1911. évi április hó 8.

A kir járásbíróság, mint tkvi hatóság.

Fajth Gáspár s. k. kir. jbiró.

A kiadvány hiteléül: Freytág Géza kir telekkönyvvezető.

I

Л

Halas, 1911 Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában.