Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-19 / 16. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. április 19. fel az országot. Tiz ilyen kerület van. — Mivel bennünket halasiakat csak a városunkat magába foglaló kerület érdekkel, csak azt vázoljuk nehány szóval. Halas az I-ső, budapesti déli kerületbe tartozik. A kerület ólén Wnóst de Yelberg Jenő áll. A kerület hatáskörébe tartozik a Szerbiával szemben fennálló m. kir. belépő állomások felügyelete is. Pótvásár Kisteleken. A kisteleki vásárt e hó 9-én kellett volna meglaitani, de az a nagy hóvihar miatt lehetetlen volt. Kistelek most a minisztériumot arra kéri, hogy május 7-ére engedélyezzen pótvásárt. Lóvásárok. A cs, és kir. 1. számú lóavató bizottság Abony községben május 1-én d. e. 9 órakor, Aszódon 22-én d. e. 9 óra 30 perckor és Albertin junius 19-ón d. e. 8 óra 30 perczkor lóvásárt tart. Védekezés a sikföldi szőlőtelepítés ellen. A hegyi és homoki szölőkultura jövőjét egyaránt veszélyezteti azon irányzat, hogy újabban a televénydus, búzatermő földeket is szőlővel ültetik be. Ma már nem csak az Alföldön, hanem a hegyvidékek tőszomszédságában is sok ezer holdat telepítettek sikföldi kötött talajon. Ezeknek a szőlőknek kezelése olcsó, óriási termést adnak s igy, — bár silány minőségűek, — olcsó boraikkal aránytalan versenyt okoznak a régi szőlőtermelésnek. Ez az irányzat közgazdaságilag veszedelmes, mert a hegyi és homoki szőlőterületek más növény termelésével alig hasznosíthatók. Mind e körülményeket tekintetbe véve, a „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ föliratot intézett Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszterhez, hogy a kötött sikföldi szőlőtermelést semminemű támogatásban ne részesítse és ily vidéken ezentúl szénkóneg- raktárakat ne engedélyezzen. Zárlat. Mélykút községben az újabban fellépett száj és körömfájás folytán a csütörtöki napokon megtartani szokott hetivásárokra hasított körmű álatokat felhajtani nem szabad. Csarnok. Melyik az igazi ? Folytatás 10 — El fogsz vezetni Murádhoz azon az utón, amelyen ő is megszökött. Várj ráma palota kapujában, ahol majd megmondom, mikor légy Murád öltözőjében, hogy kivezethess a Cseragánból. Fél óra múlva Arden már ott állott Abdul Hamid előtt, akihez Ibrahim ezredes vezette be. A szultán nagyon haragos volt és ingerülten förmedt a franciára : ,— Nos, mi hirt hozol? — Felséges szultán — felelte Arden alázatosan — ón visszahozom Murádot, ha időt enged rá. — Hol a kezesség erre ? — Kérem fölsógedet, — folytatta Arden — legyen kegyes körülfogatni a Oseragánt ma éjszaka s megfogja látni, hogy ennek dacára ki tudok szökni a palotából, ugyanazon az utón, amelyen Murád is elmenekült. — S ha uem sikerül ?... — Akkor eljátszottam az életemet, — felelte Arden szilárdan. — Viszont azonban, ha sikerül, akkor felséged hinni fog nekem s időt ad, hogy Murádot visszahozhassam. Abdul Hamid gondolkozott pár pillanatig, s aztán igy szólt: — Ahogy kívánod. Ma éjjel 11 órakor megkísérelheted a szökést; de ha nem sikerül, az életeddel lakolsz. Ha pedig sikerül, — tette hozzá habozva, — és nem térnél vissza ; akkor társad élete veszett el... Arden szótlanul meghajtotta magát és eltávozott. Amint elment Azár mellett, halkan a fülébe súgta : „Ma éjjel tizenegy órakor.“ Aztán megkereste Mitsunkát és Kelvint. Sokáig halkan beszélgettek egymással. Mikor elváltak, Arden igy szólt : — Tehát két nappal az én eltűnésem után. — Isten legyen velünk ! — felelte Kelvin sóhajtva. — A gyémántos kesztre pedig vigyázz ! — végezte be Arden. * * * Pár perccel éjjeli tizenegy óra előtt Arden testőröktől körülfogva, már ott állott Murád fogadószobájában. Ugyancsak fegyveres testőrök fogták körül Kelvint és Mitsunkát is. Pontban tizenegy órakor nagy kísérettel és Ibrahim ezredes társaságában, megjelent Abdul Hamid is és izgatottságtól remegő hangon kérdezte Ardentől: — Készen vagy ! — Készen felség — felelte Arden szilárdan; — nyugodt lehet, véghez viszem, amire vállalkoztam. — A parkot egészen körülfogattam testőreimmel. — Tudom és én mégis azon az utón menekülök innen, amelyen Murád megszökött. Most bemegyek Murád öltözőjébe ; ha öt perc múlva még ott találnak, életem már nem az enyém. — Es akkor se az, — tette hozzá a szultán emelt hangon — ha testőreim szökés közben elfognak a kertben. — Jól van, uram, — felelte Arden nyugodtan és bement az öltözőbe, melynek ajtaját becsukta maga mögött. A teremben halálos csönd lett. A jelenlévők mind izgatottan lesték a szultánt, aki elővette óráját és sápadtan követte rajta a percmutató lassú járását... Arden ezalatt, miután az ajtót becsukta, nyugodtan lecsavarta derekáról a kötelet, melyet magával hozott, aztán az öltöző ablakához lépett, kitárta azt és óvatosan kitekintett. A holdas éjszakában tisztán lehetett látni a testőröket, akik zárt sorokban fogták körül a palotát, a bokrok pedig itt is, ott is megzörrentek, annak jeléül, hogy a park is tele van testőrökkel. A francia elmosolyodott, rákötötte a kötelet az ablak fájára, a hosszabbik végét ledobta a kertbe, s aztán pár sort irt egy papírlapra, melyet az ablak párkányára tett, hogy rögtön szembe tűnjék... Kint a teremben néma csönd gyilkos sulylyal nehezedett a jelenlevőkre... Még három perc, — még kettő, — már csak egy, — most!... A megkönnyebbülés sóhaja szakadt föl minden kebelből, a mint a szultán hirtelen fölállt és rekedten mondta : — Az öt pere letelt! Ibrahim ezredes azonnal az ajtóhoz sietett és kitárta a szultán előtt. Abdul Hamid belépett; utána ment Ibrahim ezredes és egy testőr karos gyertyatartóval. Mindnyájan megdöbbenve kiáltottak fel — az öltöző üres volt, s az ablak keresztfáján ott lógott a kötél, mintha a menekülés útját mutatta volna. A szultán az ablakhoz ugrott és lekiáltott: — Hol a parancsnok ? A testőrök tömött sora előtt megjelent a kapitány és alázatosan tisztelgett: — Itt vagyok, felséges uram ! — Elfogtad azt az embert, a ki kötélen ereszkedett le ebből az ablakból ? — Nem ! — felelte a kapitány meghökkenve. — A fejeddel lakolsz ezért! — dühöngött Abdul Hamid. — A fejem porba hullhat — felelte a kapitány alázatosan — de nem foghattam el senkit, mert abból az ablakból nem ereszkedett le senki. — Hazudsz és áruló vagy ! — csikorgatta fogait a szultán. — Uram, — rázta fejét a kapitány,— láttunk ugyan egy árnyékot, mely megjelent az ablakban és hallottuk a lehulló kötél suhogását is ; de ez az árnyék eltűnt és nem ereszkedett le az ablakból . . . így volt-e, I legények ? — fordult a testőrökhöz. — így volt! — harsogták a j katonák kórusban. A szultán nem felelt; feje zúgott, mintha malomkerekek zakatolnának benne, úgy, hogy szinte gondolkodni se tudott már. Ebben a pillanatban találta meg Ibrahim az ablakra tett levelet. Azonnal felkapta és hangosan felolvasta : — „Hogy kiszökhessein a kastélyból, elég volt egy pillanatra elkápráztatnom testőreidet. így aztán nem is láttak meg. Ebből is láthatod, felséges szultán, hogy mit tehettem volna veled, ha csakugyan ellenséged lennék, mint ahogy hiszed !...“ Abdul Hamid révedezve bámult az ezredesre és tompa, órctelen hangon mondta : — Most már hiszek neki ... De visszahozza e Murádot ? — Ha visszahozza, — felelte Ibrahim halkan, — akkor nincs jutalom, a melyet meg ne érdemelne! vili. A Cserágán palota nóptelen folyosóin hangos kongással verte az óra az éjfélt. Kelvin összerezzenve tekintett fel a tervrajzról, mely ki volt terítve előtte az asztalon Murád öltözőjében. Ejfél és Mitsunka még nincs itt!... Ah, most!... A fogadóteremnek folyosóra nyíló ajtaja halkan csettent, aztán gyorsan surranó léptek nesze hallatszott, majd kinyílt az öltöző ajtaja, — s a küszöbön mosolyogva állt meg Mitsunka, mint az ezeregyéjszaka csodaszép tündér- királynője. — Mitsunka, édes angyalom ! — röppent el a csodálat szenvedélyes kiáltása Kelvin ajkairól. — Csitt 1 — susogta a leány, mutató ujját ajkára téve : most nincs időnk semmire . . . Siessünk ! Kelvin mély tisztelettel megcsókolta a fiatal leány kezét, fölszedte a térképet az asztalról, s megnyomta a titkos rugó gombját a falban . . . Halk csettenéssel nyílt kétfelé a fal s a fekete háttérben egy lépcső látszott . . . — Mintha a sírba vezetne ! — rázkódott össze Mitsunka tétován. — Pedig a szabadság útja ez ! — felelte Kelvin mosolyogva. A franczia meggyujtotta kis tolvaj-lámpását és előre ment. A leány óvatosan, de elszántan követte, s mihelyt ő is a lépcsőkön állt, Kelvin ismét megnyomta a titkos rugót, mire a rejtek-ajtó halk csettenéssel bezárult mögöttük. Most már koromsötétség fogta körül őket s éppen csak pár lépésnyire láthattak, a mennyire a lámpás el világított. Lassan mentek lefelé a lépcsőn, egymás kezét fogva, azzal a szorongó érzéssel, melyet az ismeretlen veszély ösztöne a legbátrabb és legkönnyelműbb emberben is egyaránt fölkelt. Végre leértek a lépcsők aljára s aztán gyorsan nesztelenül haladtak az alagutban tovább. Köröskörül halálos csönd volt, csak a saját lépteik zaját és izgatott libegősüket lehetett hallani. Egyszerre aztán Mitsunka hirtelen megállt és halkan fölsikoltott; megállt Kelvin is, és mind a ketten lélegzetüket visszafojtva hallgatóztak . . . — Kétségtelen volt, hogy valaki jár az alagutban... Azaz hogy többen járnak, és pedig alighanem katonák, mert mintha a fegyverek halk csör- renésót is hallani lehetett volna a sötétben. (Folytatjuk.) Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Hirdetések. Gazdag Móricz Füzes pusztai (Szabadkai-ut szélén) 20 hold szántó-kaszálóból és 3 kapa szőlőből álló tanyásbirtokát egészben vagy több részletben örök áron eladja. Értekezhetni vele a helyszínén. Egy utczai szoba üzlethelyiségnek azonnal kiadó Onódi István IV. kér. házánál. Szabó Garbai Imre zárgondnok az ifj. Molnár Jáuos-félo II kér. lakóházat (mely áll 3 szobából, kamrából és 2 istállóból) azonnal bérbe kiadja. Értekezhetni vele ajárásbiró- ságnál. Keresztúri Mária VI. kér. Honvéd utcza 13 sz. lakóházánál egy kis lakás azonnal bérbe kiadó. Értekezhetni vele fenti lakásán. Szabó Garbai Lajos taka- karékpénztári hivatalszolga Bacsó Ferencz féle Csillag utcza 4 sz. lakóházát, mely 3 szobából, 2 konyhából, 2 kamrából és pinczéből áll, Szentgyörgynaptól kezdve bérbe kiadja Értekezhetni vele a Takarék- pénztárnál. Kiskunhalas város térképe leszállított árban kapható lapunk kiadóhivatalában. 1422/1911. tkvi sz. Utóajánlati árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Rósenberg Emil és a csatlakozott Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja végrehajtatónak — özv. Simovics Ádámné sz. Valsics Katalin ügyié mint kiskorú Simovics József és Gábor gyámja prónayfal- vai lakos végrehajtást szenvedő elleni 672 kor. tőke s jrl. iránti végrehajtási ügyében Amstadt Mátyás bácskerényi lakosnak a Vhjt. 27. §-a értelmében beadott utóajánlata folytán a kiskunhalasi 2388. számú betétben AI. 1—9 sorsz. ingatlanokra az 5573/1910. tkvi számú végzés folytán 1911. évi márczius hó 1. napján megtartott árverés hatályon kívül helyeztetik és a kiskun- halasi 2388. számú betétben A I 4747/126 4747/ 127/a. 4747/127/b. 4747/128. 4747/129 4747/130. 4747/131. 4747/132. 4747/133. hrsz. 193 5 hold, 165. 1 hold, 983. 723. 672. 1271. 341. 125 és 1 hold 420 nsz. öl rét, szántó, legelő, lakház udvarral, gazdasági épület, szőlő Felsőszálláson 2200 kor. utóajánlattevő által beígért kikiáltási árban 1911. évi május hó 15. napján d. e. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróság árverési termében megtartandó nyilvános árverésen a következő feltételek mellett eladatni fog. Az utóajánlattevő által Ígért ár reá akkor is köteiező, ha az árverésen meg nem jelennék, s amennyiben ennél magasabb Ígéret nem tétetik, az árverés alkalmából az ingatlan nevezett utóajánlattevő által megvettnek fog a kiküldött által nyilváníttatni. I. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/o bánatpénzt készpénzben vagy a kormány által ovadékképesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Yevő köteles a bánatpénzt a Vhjt. 25 § értelmében kiegészíteni. II. Vevő köteles a vételárt három egyenlő részletben és pedig az első részletet az árverés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, a második részletet ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadik részletet ugyanazon naptól számító tt 45 nap alatt, minden egyes vételári részlet után, az árverés napjától számítandó 5°/0 kamatokkal együtt az 1881 deczember hó 6-án 39425 I. M. sz. alatt kelt rendeletben előirt módon a kiskunhalasi kir. adóhivatalnál, mint bírósági letétpénztárnál lefizetni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Kiskunhalas, 1911 márczius 29. A kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság. Fajth Gáspár, kir. jbiró. A kiadmány hiteléül: Freytág kir. telekönyvvezető. Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
