Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-22 / 47. szám
1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. november 22. szebben fejlődnek, és igy természetesen sokkal nagyobb értékkel is birnak. Marhaállományunk berendezésénél igen fontos, hogy első sorban is jó tejelő fajokat szerezzünk be, ami ugyan nálunk Magyarországon nagyobb nehézségbe ütközik, mert eredetileg honos, jó tejelő marhánk kevés van, a behozott sok fajok pedig, honosolásuk alatt éghajlati viszonyaink folytán, tejelő képességükből kisebb-nagyobb mértékben veszítenek. Elsőrendű tejelő fajok a borzderes all- gani, a hollandi, amurzthali, a berni, a simenhtáli, a montanóvi,asehovici és a vörös tarka khulandi fajok. Nálunk a sok kísérletezés alapján legjobban bevált az allgani, a simenthali és a vörös tarka khulandi. Ez utóbbi faj sokkal edzettebb az allgani és simenthalinál, minélfogva ezen faj a legjobban ajánlható. (azonkívül mindhárom faj igen jó hústermelő is.) A tapasztalatok alapján a behozott fajok egy részének igen nagy hajlandóságuk van az elsatnyu- lásra, járványos betegségekre, különösen a tüdőbajokra. Kiváló gondos ápolást igényelnek és korántsem olyan edződtek, mint a mi magyar szarvas- marháink. Sok kísérletezés történt a vérkeverós vagyis magyar marháink idegenekkel való keresztezése által. Ezzel czélt azonban nem igen érhettünk el, mert az ilyen keresztezett marhák ivadékai nagyobbrésztelkorcsosodtak.Szórványosan ugyan előfordul, hogy akaduuk oly tisztavérü magyar tehénre, mely évente 1600 —2000 liter tejet ad, mint nálunk átlag az idegen fajták adni szoktak, tehát az ilyen ritka példányokból kellene minél többet tenyészteni. A tejtermékek a legkeresetebb élelmi czikkek közé tartoznak és napról napra keresettebbek lesznek, minélfogva egy okszerűen berendezett tejgazdaság a mezőgazdaság terén hogy milyen jövedelmező iparteleppé fejlődhetik, azzal a gondolattal úgy látszik ezen a vidéken nem igen foglalkoznak. Talán már azért sem, mert a nép mindeddig a gyümölcs és szőlőtermelésre, valamint a baromfi tenyésztésre fektette a fő- sulyt, nem gondolva arra, hogy a tejgazdaság milyen hasznothozó, hogy az a marhatenyésztósnek biztos alapjául szolgálna, mert ezáltal igen sok trágyát produkálhat a gazda, azt pedig igen jól tudjuk, hogy a jól trágyázott földben mennyivel több és jobb minőségű gabona terem. Az olyan föld, mely természeténél fogva gyenge, hamar kihaszuálódik, ott a terméshozamot csakis igen jó trágyázással lehet tetemesen emelni. Jól trágyázni pedig csak ott lehet, a hol kellő mennyiségű marhát tenyészthetünk. A tejgazdaság volna tehát az, mely marhatenyésztósünknek és trágya produkcziónknak biztos alapul szolgálna. Nézzük csak nyugati szomszédainkat, milyen nagy súlyt fektetnek ott a tejgazdaságokra, milyen jómódú ott a nép kevés földje mellett és milyen szép jövedelmet hoz ez azoknak. Igaz, hogy ott jobbalegelő mint nálunk, denálunk meg viszont a terület sokkalta nagyobb és ha a legelőnk rossz is, ha több marhát tenyésztünk, lényegesen javíthatjuk azt. Hiszen csak a kezdet nehéz és ha egyszer a kezdet nehézségein átestünk, akkor belátjuk majd ezen jövedelmi ágnak hasznothozó voltát. Számos évben a gyümölcs nem terem, a szőlőtőkét pedig évről-évre újabb nyavalya pusztítja, a baromfi, mint ez évben is, a takarmányt sem fizeti meg, hát nem-e kell akkor más jövedelmi forrásra is gondolni ? Ha a szőlő és egyéb gyümölcs jól megterem, akkor potom áron vagyunk kénytelenek azt eladni, mint pl. 3 év előtt is örülni kellett, ha valaki szőlőnket megvette ; azt olyan olcsón kellett eladni, hogy arra csak vérző szívvel gondolhatunk vissza, ügy vagyunk ez évben a pulykatenyósztéssel. Ilyen eset a tejtermékeknél soha elő nem fordulhat, ott bármennyit produkálunk, csekély áringadozással mindig jól értékesíthetjük, részint tej, részint teavaj, különféle sajtok és túrók alakjában Csak akarni kell és gazdáink meg fognak győződni, hogy nálunk is nagy jövője van a szakszerű tejgazdaságnak. L. S. Budapest i gabonaárak: november 21. Búza 23 k. 40 f. — 24 k. — f. Rozs 19 k. 40 f. — 20 k. — f. Árpa 18 k. 50 f. — 19 k. 30 f. Zab 19 k. 40 f. — 19 k. 90 f. Tengeri 19 k. 45 f — 19 k. 60 f Korpa 13 k. — f — 13 k. 80 f. Az árak 100 kilogrammonként értendők. Csarnok. Fehértó tündére. Dólczeg lábai gyökeret vertek a szép leány kipirosult arczát és felhevülóstől hullámzó keblét meglátván. Kunda szemei először szikrát löveltek, majd a lovag bátor szép arczából a tett megbánását olvasván ki, feledni kezdó veszteségét, s inkább kérdőleg, mint fényé- getőleg felejté rajta égető tekintetét Az ifjú kézijját leeresztő, s magát meghajtva igy szólt a leányhoz : „Gyönyörű tündére Fehértó ligetének, az ón nevem Dólczeg: a szomszéd vár ura vagyok. Tettem vakmerő és súlyos büntetést érdemel, de parancsold, hogy az alvilág szörnyeinek lánczát tépjem el, követeld, hogy éjszak fényes csillagát hozzam el az égboltról, vagy a tengereket raboljam meg gyöngyeiktől, megteszem érted, csak szólj, megbo csátasz?“ Kunda az ifjú lelkes szavait már nem hallá végig, oly hevesen kezdett dobogni szive, s keblét oly érzés fogta el, milyen még soha. Végre megnyíltak ajkai s ezt rebegte az ifjúnak : — Deli hőse honomnak, ne menj te oly messze tőlünk, add nekem forgód mellől azt a kis vadrózsa bokrétát, melyet te szedtél a rengeteg ölén, s ón kárpótolva vagyok veszteségemért. Hevesen ragadta meg az ifjú e szóra a leány kezét, s a csokrot reszkető kézzel Kunda ébenfa fiirtei közé tűzte. A leány gyengéden simult a hős karjaiba s rózsás szűz ajka annak lángoló ajkát órintó; egy néma csókban elfeledték a sérelmet, az egész világot. Egyszerre csak lódobogás szakitá félbe a tulvilági pillanatot, s Kunda felsikoltva terült a zöld pázsiton, mert az ősz Ompra vad haragja szárnyain termett mellettük, lováról leszökve mezítelen karddal rohant leányára és az ismeretlen ifjúra. Dólczeg kardot rántott és e szavak- kel állta útját az ősz apának : — E leány ártatlau, ha hibás valaki, úgy ón vagyok. Az elvakult ősz nem hallgatá végig az ifjú mentő szózatát, súlyos kardja lesújtott annak védelemre feszitett pengéjére s e pillanatban Ompra tört kardhegye csengve repült az elalólt leány szivébe ; maga pedig hevében az ifjú kinyújtott kardjába rohanva átszűrt mellel omlott az ifjú hős lábai elé. Dólczeg őrülten rohant a leány mellé, kinek arczárói már eltűnt a rózsa, keble nem hullámzott, csak vonásain látszott az első csók boldogsága. Dólczeg fájdalomtól dúlt kebellel vétó magát térdre a kedves halott mellett, kimondhatatlan kíntól gyötörve emeló jobbjával öldöklő kardját ógfeló, mig baljával megragadva annak hegyét, fénykoszoruba hajtá a leány felett, melyre a megölt apa vércseppjei festettek rózsabimbókat; de a finom szittya penge nem állta ki a meghajlást, nagyot csattanva kétfelé törött. Némán, könnytelenül térdepelt a vitéz a holt kedves lábainál. Mintha eltávozott volna belőle az élet, meredten bámult a leánykára. Hosszú idő telt el, mig magához tért. Felvette a törött kardot, s eltávozott. Az erdő egyik tisztására ment, hogy sirhalmot készítsen annak, ki boldogságát magával vitte. Mikor készen lett, visszatért. Gyengéden karjaiba vette a tündóri szépségű leánykát, segy hosszú csókot nyomva ajakára, átadta a földnek. Ezután rohant a helyről. Sietett vissza a hősök közé, hogy a harcz forgatagában találjon feledést és irt, mely a fájó sebre enyhülést hozna. A fehértói sir pedig, lassanként a sik földdel lett egyenlő. Rajta rózsabokrok nőttek ki, s a reá szálló fülemilék zengtek szerelemről, boldogságról. (Vége.) Az összeesküvők. Folytatás 5 Átkutatták a villamos lámpánál ezt is, de a leggondosabb vizsgálat utáu sem lehetett semmit sem találni. Midőn Pinkerton fel jött alpinczóből Renaud rendőrfőnök már ott állt a folyosón s érdeklődve kérdezte tőle : — Nos, megtalálta már a dolog nyitját ? — Még semmitsem tudok. A dolog annyira rejtélyes és homályos, hogy még eddig semmitsem bírtam kideríteni. — Ej, ej Pinkerton, ez egyszer én élesebb látású vagyok, mint ön. Nem tudja ön, hogy ezeknek az úgynevezett szegény öreg asszonyoknak rendesen van harisnyában egy kis eldugott kin- csecskéjök s nem azért nem esznek, hogy nincsen pénzök, de inkább éheznek, csakhogy ne kelljen a félrerakott kincsükhöz hozzányúlni. — az igaz, hogy ez helyes feltevés lehet, de az öreg asszony néha nem volt otthon s igy, ha valaki tudott a kincséről, ellophatta azt anélkül, hogy az öreget meggyilkolta volna. — En mégis ezt tartom helyesnek, — mondta a rendőrfőnök, — s igy a dolog jobbau is megmagyarázható s ón ebben az irányban fogom felvenni a kutatást. — Sok szerencsét kívánok önnek Renaud ur1 Bár Pinkerton belátta, hogy a rendőrfőnök feltevése nem alaptalan, mindamellett nem tudott megszabadulni attól a gondolattól, hogy ebben a gyilkosságban feltétlen része van Alba- ninak s egyetlen törekvése csak az volt, hogy ezt a gazfickót hatalmába kerítse. II. A következő napon Pinkerton összegyűjtötte embereinek egy részét irodájában és mindegyiknek kiosztotta a napi parancsot. Emberei között legjobban szerette Savarin Albertet, mert ennek kitűnő megfigyelése és oly gyors észjárása volt, hogy minden helyzetbe bele találta magát és ritkán tévesztette el czólját. Pinkerton ezt szemelte ki a nehéz feladat teljesítésért, matróz ruhába öltöztette, amelyben Savarin kitünően festett, úgy nézett ki, mint egy valódi öreg matróz, akinek meglátszott az ar- czán, hogy különösen kedveli a szeszes italokat. Elhagyta az irodát, nagy ingadozó léptekkel indult meg a kikötőnegyed felé. a többi emberei mind külömböző ruházatban indultak el a város minden részébe. Mindegyiknek pontos leírást adott Albaniról, s azonfelül külön jutalmat ígért annak, aki a gazficzkót eltudja csípni. Pinkerto n maga házalónak öltözködve elindult az ócska sor felé, ahol minden óeskáshoz benézett, abban a reményben, hogy tegnap esti vendégét megfogja valahol fogni. Mindenkinek parancsba volt adva, hogy amint valaminek a nyomára jön, azonnal jelentést tegyen az irodába, így tehát Pinkertonnak napjában többször félbe kellett szakítani útját, hogy megnézze, milyen eredményt értek el emberei. De soha senkit nem talált otthon. Kedvetlenül ment tehát késő este újból haza, nagyon bántotta, a napi eredménytelenség. Amint szobájába belépett, ott látja Savariut, amint szomorúan, lecsüggesztett fővel ül Íróasztala előtt. — No mi az? — kórdó Pinkerton. Savarin tiszteletteljesen ugrott fel helyéről és szomorú hangon jelentette — Az átkozott gazficzkót megfogtam, és kimenekült kezeim közül. — Az ördögbe is 1 — kiáltá dühö; sen Pinkerton, — de hát hogy történt ez ! ? — Fin igazán nem tudom magam se, — válaszolt Savarin elkeseredetten és nagyot sóhajtva simította végig arczát, amelyen egy-két nehéz ütésjele volt látható. — De amint látom, a ficzkó egy kicsit megczirógatott téged ? — kórdó Pinkerton. — О nem, csak a társai. — Társai ? —hökkent fel Pinkerton, — tehát akkor ez mégis csak egy veszedelmes szélhámos. — Oh igen, — válaszolt Savarin, — Petrov anyó visKÓjában találtam összegyűlve az egész társaságot. En igazán nem értem, hogy ilyen veszedelmes búnbarlangot, mintez a Petrovnéó, mórt nem robbant fel a rendőrség, amikor erről biztos tudomással bir. — Azért nem édes fiam, mert az ilyen Petrov-féle bűnbarlang kitűnő egérfogó, ahol sokszor csinos kis egereket lehet fogni. — Az igaz, — válaszolt Savarin, — akkor mégis csak jó, hogy békében hagytam a darázsfészket. De elmondom, hogyan történt: A sorompónál állt egy csoport ember, ahova ón is beléptem, kissé ittasnak tettem magam és leültem egy asztalhoz. Mintha villám ütést éreztem volna, amidőn a szembelevő asztalnál felismertem Albanit. Savarin dühösen nézett maga elé, mintha még most is a ficzkókat szemlélné, majd kis vártatva folytatta : Rendeltem magamnak egy pohár pálinkát és figyelmesen nézegettem a társaságot. Nem csalódtam, valóban ő volt az, ugyanaz a borotvált arcz... ugyanaz a kopottas kabát. — Tovább, tovább 1 — sürgette Pinkerton izgatottan. (Folytatjuk) Hirdetm ény. ErtesiUetik a helybeli róm. kath. lakosság, hogy a róm. kath. kántorválasztás f. év deczember hó 8-án, délelőtt a nagymise után lesz megtartva. A szavazók nóvlajstroma f. hó 26., 27. és 28-án megtekintés és netaláni felszólamlás végett az egyházi adóhivatalban közszemlére lesz kitéve. Szavazati joggal birnak mindazon róm. kath. férfiak, kik nagykorúak és 1911. óv deczember hó végéig esedékes egyházi adójukat f. óv november 20-ig lefizették. Érvényes szavazatoknak csak azok fogadtatnak el, melyek a jelölő bizottság által pályázatra bocsátott folyamodókra adatnak le. A kántorpróba nagymise után a templomban orgona kísérlettel, azután az iskolaudvaron szabad énekléssel történik ; utána megejtetik a választás a róm. kath. egyházi adóhivatalban és pedig élőszóval. Róm. kath. egyháztanács. II I III Ш I I III 11111I II I lii lilll l J 111 III I I111.1:1111111 lllll Naptárak 1912t évre már kaphatók: Kincses Kalendárium, Protestáns Arvaházi naptár, Nagy Mese naptár, Képes családi naptár, Nagy képes naptár, Regélő naptár, Luidi és Sz. családi naptár, Eüenzéki naptár, Gazdasági népnaptár, Katonapajtás naptára, Képes honvéd naptár, Kossuth nagy képes naptára, Peleskei nótárius naptára, Petőfi naptár, Rákóczi naptár, Zrínyi Miklós naptár, Török-magyar naptár, Bohó Misi naptár, Képes kis Kossuth naptár, Képes Tündér naptár, Kis képes naptár, Mátyás király naptára, Regélő báesi naptár, Magyar népnaptár, Magyar ember képes naptára, Szent család képes naptár, Vig ezimbora naptár, Táreza naptár, Irodai fali naptár, Napi és Heti előjegyzési naptár stb. Práter Ferencz papír- és könyvkereskedésében, (az uj városháza épületében.) Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
