Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-04 / 40. szám
KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. ßolond világ. Bolond világ a mostani! A modern kor — és fiai. Biz ennyi összevisszaságot A nagyapám se látott! A lány az ijjat kergeti, 8 frigyük legföljebb egy heti . . . A szerelemben most szokás, (Miként Shaksperenél) a sok „változás“ Bolond világ ez a mai! A leghühb nő magzatai — Hidgyünk-e káprázó szemünknek ? — Csodásán mind más-másra ütnek. A férj láthatja sorban itt Kicsiben — jóbarátait! . . . Mert a hűségben is szokás (MikéntShaksperenél) ások „változás“ Bolond világ ez a mai! Hóbortosok divatai. De legkivált a szerelemben Kevés a mérséklet s a — szellem. A mit megfoghatsz, — az tied . . . Szép album legyen a szived . . . így aztán persze hogy szokás (MikéntShaksperenél) ások „változás“ Pletykák. Jaj a csábitónak ! Egy asszony 2 férj. Végén csattan az ostor. (Fájdalmas história.) Két öreg veréb diskurál a telegráf- dróton. Kihallgattam a beszélgetésüket. Milyen jó, hogy értek a madarak nyelvén. Nőstény veréb volt mindkettő. Pergett a nyelvük szaporán. — Csirip, csirip ! — Tudom már. — Mit tudsz ? — Pletykázni akarsz. — Persze, de milyen érdekes — Hát csipogd el. — Osipegem. Ismered .... né nagyságát? Azt az asszonykát akinek már második ura van. De azért az elsőre sem haragszik. Sőt nagyon barátságos hozzá. Es az ura majd megpukkad e miatt. Olyan mérges sokszor mint a pulyka. Felfújja magát, dörmög, sokszor az öklét is rázza. Akkor amikor az asszony elmegy a másik ura után, ki a pusztára, hogy ne lássa senki. Ott aztán járja az idyll, a szeretkezés. Pedig otthon több gyerek sir. Mind a második urától. Az asszony nem törődik a gyerekekkel, csak a szeretőjével, aki hites ura volt, No meg a puccal, a szép ruhákkal, amit a szamár második ura vett, csakhogy meghódítsa az asszonyt. De nem tudta meghódítani. Vett egy szép ruhát is neki s elvitte a bálba. Hadd mulasson. A bálban valósággal körülrajongták a fiatal asszonykát. Csakhogy a sarkában volt mindig az első ura, de a második sem tágított. Az asszony nyájas volt mindenkihez, mert félt, hogy kitör az ógiháboru és a nyilvánosság előtt lesz a nagy skandalum. Az asszony okos asszony, furfangos asszony. Karon kapta az urát, a második urát és bevitte az étterembe. Édes volt hozzá, aranyosomnak, drágámnak nevezte. Es leültek vacsorázni. Bort is hozattak. Odajött az első ura, le akart ülni, de az asszony elfordult és tüntetőleg megcsókolta a férjét. Ez oda volt a boldogságtól. Szinte látszott az arcán az öröm és majdnem elkiáltotta magát: Vivát, enyém a feleségem! Az első urát mintha elöntötte volna a méreg, bosszúsan ment vissza a terembe és a lányokkal tánezolt őrülten, szünetlenül. Azaszouy- ka pedig ivott, egyre ivott és itatta a férjét. Ez berúgott és mint a birka, olyan ostobán bámult a feleségére. Majd ledőlt a székkarjára és elaludt. Az asszony csak erre várt. Felvitte ®gy szobába, lefektette, aztán berohant a terembe. Az első urát kereste. Eá is akadt a tánezolók között. Magához intette és ez mintha neheztelne, olyan kelletlenül bocsátotta el a táncosnőjét. Félrevonultak és hallatszott, amint szemrehányásokkal illette az első feleségét. Ez szabadkozott és esittitaui igyekezett a haragos embert: — Tudod édesem, a látszatért meg- kellett tenni. Érted tettem. Mert te vagy az egyetlen, akit még most is szeretek, imádok. A multat ne bántsuk. Te voltál a hibás... de szeretlek, szeretlek. Néhány pere múlva karöltve távoztak a ruhatár felé és még néhány, perc múlva künn voltak az utczáu. Éppen távozni akartak, midőn egy feltürt gal- lóru, düllöngélő alak, karjánál megragadta az asszonyt és fólrerántotta. — Nyomorult, komisz, czóda, rongy asszony, ezt érdemeltem tőled, — kiáltá. A másik férfi, az asszony első ura közbe lépett, de abban a pillanatban a dühöngő másik, aki nem más, mint az ágyából kikelt második férj, hatalmas nyakleves mórt a vetólytársra. Ezt egy második és harmadik követte, s ezzel az éjszakai idyloek vége lett. Hogy tovább mi lett azt kitudnom nem lehetett. Az asszony egyelőre harisnyát stoppol otthon, de mérget lehet rá venni, hogy az ő borogatásai alatt fognak az első ura daganatai lelappadni. Hejh, Hejh 1 huncut portéka az asszony portéka 1 A két veréb hangos csiripeléssel repült tova. Cimby. Jó mondások. Megvetem mindazon nőket, kik hűtlenek urukhoz, kivéve egy esetet, — mikor velem csalják meg szegényt. * A legártatlanabb emberek azok, akik a börtönben ülnek, nem tesznek senkiben sem kárt. Minden gonoszságot azok követik el, akik a börtön falain kívül vannak. * Egy pofon őszinteségében sohasem kételkedem, egy vállvcrege- tésbcn mindig. * Háromféle házasság létezik : unalmas a házasság, ha a házasfelek csökönyösen ragaszkodnak a hűséghez ; boldogtalan a házasság, midőn hol a férj, hol az asszony rajtakapja hitestársát a hűtlenségen és végül bo I- d о g a házasság, mikor mindkettő hütlen- kedik, de egyik sem tud a másik csala- pntasárárói. * A legdrágább abrakot a vesszőparipák nyelik el. * A teremtés koronája a férp — a nő az ékkő benne: — kár, hogy a teremtés koronája hamis kövekkel van kirakva. * Furcsa! A halálos szerelemből rendesen uj élet fakad. Két levél. Tisztelt Lírám 1 A feleségem észrevette, hogy az utóbbi bálon Ön megcsókolta a leányomat. Kérdésemre a lányom kijelentette, hogy kölcsönösen szeretik egymást. Felteszem, hogy ön talpig férfiú és három napon belül elvárom a látogatását. Dühös, de megbocsátásra kész hive PEACZEK ANTAL. Igen t. reménybeli apósom 1 Felhívásának már előbb eleget tettem volna, ha tudnám, hogy őnagysága melyik lányával való csókolódzásomat vette észre ? Midőn erre felvilágosítást kérek maradok Kiváló tisztelettel KKUMPLI FERENCZ Az Anyós. Ősrégi téma uj csattanóval. Az anyós 1 . . . közkedvelt téma. Az idén meglátogatott bennünket. Jól bekvártólyozta magát nálunk és nem lehetett elkergetni. Mint valami rossz betegség kiuozott bennünket és nem volt ellene orvosság. Cserebogarat, poloskát, sőt egeret is rejtettem el a szobájában, de ő, mintegy hős viselkedett velük szemben. Az ón anyósom még a pokol vadjaitól sem fél. Névtelen leveleket (még most is szégyelem magam) küldtem neki és azokban az állt: „Menekülj ebből a helységből, különben meggyilkolnak.“ Aláírva „A fekete kéz“. De az annyó- som egyszerűen a rendőrségre ment és ezek a levelek is elmaradtak. Kénsavat öntöttem el a szobájában, az büdös, de nem használt. Kidugta fejét az ablakon és szívta a jó levegőt. Nem tudtam, mit csináljak. Durva voltam, mint a pokrócz. El akartam keseríteni az életét. De a nagy szellemeket az ilyesmi nem bántja és az én anyósom nagy szellem. Bánatomat elpanaszoltam egy barátomnak. Mindent elmondtam. Na és semmi sem segített ? — kérdezte a barátom nagy részvéttel. — Semmi 1 — mondtam szomorúan. — Na akkor — szólt ő — csináld máskép. Légy hozzá jó és udvarias, majd meglátod, ez segít. Rohantam haza és megfogadtam a tanácsot : — Kedves mama . . . anyósom . . . van valami kívánságod ? Mit parancsolsz ? . . . Szolgálhatok valamivel ? — Röviden meglepően szeretetreméltó voltam. Es mi történt ? A jó asszony rám nézett, aztán felöltözött és sietve elment. Nemsokára visszatért egy úrral, Rám mutatott és igy szólt: — Nézze doktor ur, ez az úr hirtelen megőrült 1 Esetek. Katonai hűség. A legutóbb lezajlott hadgyakorlatok alatt történt ez az eset. Az apró kis falucskában nagyon nehezen ment az elszállásolás. Ugyanaz volt a baj mindenütt, az tudniillik, hogy kevés volt a hely. így történt aztán, hogy egyik faluban egy egész ezredet kellett elszállásolni egy kicsiny pajtában, a hova alig fért be száz ember. A tisztikar pedig igen kényelmetlen helyzetbe került. A legénységgel nem aludhattak együtt, felkerültek tehát a padlásra, a hol persze legkényelmetle- nébbül az öreg ezredes aludt. Másnap panaszkodott is és különösen éktelen haragra gerjedt, mikor meghallotta, коду az elszállásolást végző altisz kitünően aludt valamelyik parasztházban Maga elé citálta az altisztet és ráförmedt : — Miért nem szállásoltál engem oda ? Az altiszt kaptákba vágta magát és jelentette: — Ezredes urnák jelentem alásan, hogy ott egy fiatal özvegy asszony lakik . . . — Kjnye zakrament: — ... és féltem, hogy az ezredes ur szégyent hoz még utóbb az egész ezred fejére. Egy betű. Egy fiatal házaspár faluról hozatott cselédet. Jó leány volt, dolgos, szorgalmas, becsületes. Nagyon meg voltak vele elégedve és éppen azért roppant sajnálták, mikor egy reggel, ahogy felkeltek, hült helyét találták. Egy levelet találtak kamrájában, amelyben ez volt: „Nacscsága, tessen megbocsátani, nem maradhatok, mert elszólit a — honvágy.“ Fogadtak helyette egy másik cselé- j det, megint csak egy parasztleányt. Az is nagyon derék, rendes leány volt, de egy szép reggelen ez is eltűnt, éppúgy, mint a másik, ö is hagyott hátra egy levelet, szintén helyesírási hibákkal és egy betű különbséggel az előbbivel azonos szöveget. íme a levél: „Nacscsága, tessen megbocsátani nem maradhatok, meri elszólit a — honvágy.“ jfunóági dal . . . Ipunhalasi fehértói nagy erdő ! Az a kis lány hejh ! mért benned kesergő ? Nagy fájdalma nem hagyja őt pihenni! Mért volt hűtlen ? miért nem tudott szeretni Szeretne már, de késő a biinbánat. Megcsalt szívtől, hogy lehetne bocsánat; Azt megölte, hervadjon el ő maga, Mint az égnek lefutó szép csillaga ! Oh ! a szívvel ne játszanak leányok ! Hűtlenségért megfoghat egy nagy átok ! Ki az üdvöt magától elvetette : Boldogsága el van annak temetve ! . E. L. HUMOR. .1 aj! Két patai leányt két öreg ur vett nőül. A két menyecske találkozik egymással. — Az én férjem áldott, jólel к ü ember — mondja az egyik — valóságos galambszemei vannak! A másik igy szól: — Az enyimnek meg tyúkszemei vannak. Falun. — Ugyan, bátyám uram! Magyarázza má meg Kend nekünk, hogy mi is az a női választói jog ? — A női választói jog, az a nyelvelésnek gazdasági kihasználása a törvény- hozás mezején... A szoHalány. — Nálam volt hadnagy ur? — Igen, de csak a szobalányt találtam otthon. Csinos fruska és mondhatom engedékeny . . . — No hallja ! A feleségem volt az, nincs is szobalányunk . . . Takarékosság. — Mivel szerezte ez az ember a vagyonát ? — Roppant takarékosan élt. Három évig például csak rabkosztot evett. A főherceg. A főherczeg körutazást tett a vidéken és egy kis falucskában kegyesen elbeszélget a biróval. Ez elbeszéli neki, milyen nehézségekkel jár náluk az aratás. amennyiben mocsaras és laza a talaj. — Eb, eh, — fordul őfensége kísérőjéhez — ez nagyon kellemetlen állapot és tenni kell valamit ellene. Nem js értem, hogy ezek az emberek a földjeiket miért nem flaszterozzák ki ? ! Sírfeliratok. Egy vidéki város temetőjének egyik viharvert sírkövén ezek a feliratok olvashatók : „Várom a férjemet.“ 1890.január 15. „Eljöttem.“ 1910. márczius 3. Egy napon aztán a feliratok megszaporodtak. Egy kedélyes kéz a következő sorokat irta krétával a sírkő alsó sarkába : „Elkésve mint mindig !“
