Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-13 / 37. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. szeptember 18. névszerinti szavazás rendeltetett el. Igennel, vagyis a tanács javaslata mel­lett szavaztak 50 eu, nemmel 4-en — A szerződés részletes, tárgyalása, mivel ahhoz a képviselők többsége kívánta­tik, 30 nap közbevetésével uj közgyű­lés elé utaltatott. Az idén a belügyminisztérium jóvol­tából ismét 1 6000 korona államsegély­ben részesült a város. Erre vonatkozó­lag a képviselőtestület a régi felosztást fogadta el azzal, hogy a segélyben a városgazda is részesüljön. A hivatalno­kok a segélyt novemberben egy összeg­ben kapják ki. A fehértói halászati jog 12 évre Babó Gábornak adatott ki. Nevezett az első 6 évben 2630 korona évi bérössze­get tizet, mely hat év múltán évi 100 koronával emelkedik. A halas—majsai vasútra a város ál­tal megszavazott 95000 korona ideig­lenes kölcsönt jóváhagyó vármegye bi­zottsági határozat tudomásul vétetett. — Ez alkalommal polgármester kijelen­tette, hogy a vasút földmunkálatait októberben megkezdik. Az árvapénztár és árvaletétpénztár 1908/9 évi számadása jóváhagyatott. A maradvány a szegény gyermekek segélyezésére fordittatni rendeltetett. Vita keletkezett a villamossági r. t. pótszerződésének tárgyalásánál is. A táplált aggodalmakat azonban Fridrich Lajos mérnök eloszlatta, úgy hogy a társaság pótszorződését tudomásul vették. a városi tanács a Fleíschl-féle ház­ban 1300 korona évi bérösszegért is- koiahelyiséget bérelt. Tudomásul vé­tetett. A költségvetés egyes tételei a kia­dásokat nem fedezik, viszont másutt fölösleg mutatkozik. A képviselőtestület az elöljáróságot a fölösleg felhasználá­sára felhatalmazta. A mezőhegyesi ménesből egy 178 czm. magas, 3 éves angol telivér te- uyész mént szerzett be a város. Bér­összege 7 — 800 korona. — Ezen mén­nel csak nemesebb kanezák fedeztelhe- tők, melynek diját a tanács esetről-esetre szabja meg. A tanfelügyelői lakás október 21-ig a Kohn-féle házban lesz. Azután a vá­ros saját helyiségében helyezi el. A gyűlés Nagy Mária halasi illető­ségét nem ismerte el s tudomásul vet­te a pénztárak júliusi és augusztusi vizsgálatáról szóló polgármesteri je­lentést. Hírek. Személyi hir. Dr. Dobozy István vá­rosi főorvos Trencsén-Teplitzről haza­érkezett s rendeléseit megkezdte. Halálozás, özv. Gaál Endréné sz. Des8evíi Matild tegnapelőtt meghalt. A megboldogult felesége volt Gaál Endre halasi gimn. igazgatónak és an­nak halála óta Nyíregyházán élt. Ma temetik. Az elhunyt lapunknak 11 éves előfizetője volt. — Halasi В é 1 á n ó ki hosszabb ideig tanította iskoláinkban a kézimunkát, elhunyt. Bimbó hullás. A könyörtelen kaszás­nak fiatal lélekre volt szüksége. Hétfőn kioltotta az alig 2 hónapos Sréter Ka­tinka életét, miáltal ismét gyászba bo­rította a Kolozsváry családot. A kis ha­lottat tegnap délután 4 órakor helyez­ték örök nyugalomra. A mélyeu sújtott család iránt általános a részvét Dr. Hónig Adolf budapesti szemész főorvos, lapunk munkatársa, külföldi tanulmányutjáról visszaérkezett s ren­delését lakásán (VI. Teróz-körut 5.) újra megkezdette. Állati betegségek Halason. Váro­sunkban az állatok közt ragadós száj és körömfájás, sertósorbáncz, ivarszervi hólyagos kiütés, rühkór és veszettség uralkodik. A Gazdakör elnöksége tudatja tag­jaival, hogy a „Ozeglódi Bortermelők Első Pinczeszövetkezete“ nagyobb mennyiségű ujbort szándékozik Kis­kunhalason vásárolni. Akik ezen utón akarják mustjukat értékesíteni, jelentsék be a Gazdakörnél. A kör helyiségében kitett ivén feljegyzendő az eladó neve, az eladandó bor meny- nyisége és az ára. — Az indiai hitel- szövetkezet 100 métermázsa krumplit óhajt nálunk beszerezni. A Gazda­kör elnöksége felhívja tagjait, hogy eladó krumpli készletüket jelentsék be a körnél. Hajsza a gyilkos után. Már a közön­ség kezdi elfelejteni azon gyilkosságot, melyet julius 22-én követett el Mezei. A gyilkos, bár hosszú idő telt el azóta, még mindig szabad lábon van. A csend­őrség azonban nem nyugszik. Erélye­sen nyomoz s a nyomozásban részt vesz a szabadkai őrs is Az elmúlt héten a szabadkai csendőrség tudomására azt hozták, hogy a gyilkos a Szabadka melletti tölgyfa-erdőben tartózkodik. A esendőrség erre 30 emberrel az er­dőbe indult. Gyűrű alakban nyomultak előre. Egy ideig semmi nyomra nem akadtak. Mikor már távozni akartak, lövés hangzott el, s egyik csendőr füle mellett golyó sivitott Ezen támadás újra munkára szorította a csendőrséget. Előbb valóságos sortüzet intéztek azon helyre, ahonnan szerintük a lövés jö­hetett, de a roppant sötétségben nem találtak. — A gyilkosnak újra sikerült elmenekülnie. A cseudőiség uagyon bizik, hogy Mezeit, ki kanász gyere­kektől rabol élelmet, most már hama­rosan kézre keríti. Tánczmulatság. Az újonca ifjúság f. hó 24 én vasárnap este 7 órakor a városi színházban tánczmulatságot ren­dez. — Az iparos ifjúság f. hó 24-én tartja szüreti mulatságát az ipartestü­let nagytermében. Gyenge lélek. Úgy látszik, állandó rovatot kell nyitnunk azok számára, kik önmaguk vetnek véget életüknek. Az elmúlt héten Selyem Erzsébet 18 éves cselédleány gazdájának lakásán gyufaoldatot ivott. A szereucsétlen leá­nyon a gyoisan előhívott orvos se tu­dott segíteni, úgy hogy az rövid kín­lódás után meghalt. Kötekedés. Mindenki tudja, hogy mily nagy kára van a városnak abból, ha az állatok közt dúló betegség miatt a piacz vagy a vásár le van zárva. Ha­lason pedig nem is egy féle betegség pusziit az állatok közt, kétszeresen sújtja tehát a tilalom a gazdákat. De mint rendszerint történni szokott, ahol nagy a baj, oda váratlanul segítség ér­kezik. így volt ez nálunk is. A íöldmi- velésügyi minisztérium segített rajtunk, mely jóakaratát sohasem vonta meg a rászorulókból s megengedte, hogy a be­tegség daczára is felhajthassák a gaz­dák állataikat. Általános örömet keltett e hir. Sajnos azonban az egyhangú öröm zajba egyes disszonáns haugok is vegyültek, melyeknek hallatói azzal igyekeztek a város iránti nagy jóakarat kétségbevonhatatlan jelét lerontani, hogy azt „azzal fizeti meg a lakosság, hogy a beteg jószágok megíertő/tetik az egészségeseket.“ Nagyon csodáljuk, hogy ilyen „fából vaskarika“ érveléssel tudnak csak előhozakodni. Hisz nagyon jól tudhatják, miként tudják is, hogy állatorvosi felügyelet nélkül a vásár színhelyére nem bocsáthatók az álla­tok. Hol fei tőztethetik meg tehát egy­mást? A vásár színhelyén nem ! Vagy talán ott üt ki közöttük a vész? Ott bi­zony nem ! Láthatja tehát mindenki, mennyire alapnélküli az örömzajba ve­gyült disszonáns hang sopánkodása s egyúttal azt is tudhatja, mi annak az oka. Nem más, mint: a kötekedés. (S) Tolvaj csizmadia inas. Az elmúlt héten egy halasi csizmadia inas, a 17 éves Nagy László állott lopással vá- dnlva a kalocsai törvényszék előtt. Ne­vezett 10 koronát lopott, de rajtavesz­tett. A törvényszék fiatal korára való tekintettel csak dorgálásra ítélte. Szerelmes leányzó. Ily czim alatt emlékeztünk meg arról, hogy Búza Ju­lia fiatal cselódleány szerelmi bánatból öngyilkosságot kísérelt meg. Nevezett anyja megjelent szerkesztőségünkben és annak kijelentésére kért fel, hogy leánya 13l/s éves és nem szerelmi, ha­nem egyéb okok miatt akart az élettől megválni. Rendőri hir. A rendőrkapitányság Fenyvesi István 28 éves kőmi- vest egy napi elzárásra átváltoztatható 10 kor. pénzbüntetésre Ítélte azért, mert Terbe Lajos Miklós lakházán ha­tósági engedély nélkül kéményt készí­tett. Halasiak a hadgyakorlaton. Visszajöttek a hadgyakorlatról a ha­lasi bebivottak. Vau tehát mesélni való! Mert mindegyikük az eltöltött napok­ról beszól Sorra veszik, hogy kinek milyen volt az állapota s hasonlitgatják az egyes katonaságoknál divó bánás­módot. — No, hogy érezte magát a katona­ságnál ? — kérdeztem egy, a honvéd huszárságnál szolgáló behivottat. Ka­pott-e büntetést? — Hogy milyen az állapot a hon­védségnél, — felelt a kérdezett — arra csak ezen válasz lehet: miuden, csak nem emberhez való. A legkisebb ok miatt, legtöbbször igazságtalanul elég súlyos büntetéseket rónak a szegény behivottra. En amondó vagyok, hogy szívesebben szolgálok a közösöknél 90 napot, mint itt 35-öt. Mert ott legalább embernek néznek. Ne tessék gondolni, hogy ezeket haragból mondom. Szó sincs róla Nekem nem volt semmi ba­jom, ki is tüntettek, de amit bajtársa­immal cselekedtek, az háborít fel. — Pedig a honvédség sziumagyar katouaság és vezényleti nyelve is magyar. — Hagyja kérem a magyarságot. Ezelőtt ón is másként vélekedtem Nem ismertem az állapotokat, mivel a közö­söknél szolgáltam. A magyar tisztek­nél durvábbakat keresve sem lehet ta­lálni, mivel azok — néha virtuskodás­ból is — a legénység kifárasztására, bosszantására törekeszriek. Szerintem legjobb a régi állapotok meghagyása, a közös hadsereg fejlesz­tése, mert ott a magyar legényekkel jól bánnak. En sohasem tudtam egy szót se németül, még se volt semmi bajom. Azok a halasiak is ezt mondják, kik legutóbb a közösökhöz voltak be hiva. íme tehát igy beszél egy halasi ma­gyar ember, ki érzelmeit nem szokta eltitkolni. Beszéde csak biztatás a mun­kapártra nézve, hogy továbbra is azon utón haladjon, a melyen most van, mely az országra nézve boldogságot hoz, fiaira nézve pedig könnyebbséget. Tudósító. Községi takarékpénztár. A város polgárságának körében azon eszme vetődött fel, melynek sajtó utján is kifejezést adtak, hogy praktikus len­ne Halason, miként másutt, egy községi takarékpénztárát felállítani, mely a vá­rost jövedelemhez juttatná, miáltal csökkennék a lakosság vállára nehe- zendő teher. A terv, — elismerjük —jó, de még­sem hisszük, hogy a városnak meghoz­ná a remélt nagy hasznot. Ugyanis a létesítendő uj banknak nem lenne tere, mivel városunkban már négy nagy és két kisebb pénzintézet prosperál, nem tekintve a magános embereket, kik szintén pénzügyietekkel foglalkoznak. Ki lenne téve tehát a város annak, hogy alapított egy uj bankot, melyből nincsen haszna s konkurrencziát csi­nált a többi pénzintézetnek. Ez pedig szintén nem lehet a czélja. E sorok írója egyik pénzintézettel sincs összeköttetésben, nem érheti te­hát az elfogultság vádja. Nem a jöve­delmében megcsonkított ember kiáltása tehát ez, hanema városát igazán szerető ember jóakaratu figyelmeztetése. Mert egy olyan lépést, aminő egy bank felállítása, nagyon meg kell gon dőlni. A légvárakra építeni pem szabad, s a tárgyalásokba is csak akkor lehet belebocsátkozni, ha világos adatokkal bebizonyítják, hogy abból a városnak minden körülmények között haszna lesz, s nem jöhet elő azon eshetőség, hogy még a bankot is az adófizetők zsebéből kell fenntartani. Álljanak tehát elő azok, kik a bank létesítését a város anyagi helyzetének megkönnyítése czóljábol elodázhatat- lanuak tartják, bizonyítsák be, hogy igenis fenn tud állani, sikeresen tud működni egy újabb bank is. Addig azonban mig ezt meg nem cselekszik, szó sem lehet bankalapítás­ról akkor, midőn helybeli pénzintéze­teink a várossal méltányosan bánnak el. K. Az iskolai öv megnyitása. Vasárnap ment végbe a gimnázium uj iskolai évének megnyitása. Reggel a ref. templomban istentisz­telet volt, majd a tágas tornacsarnok­ba gyülekezett a közönség s azt a szo­rongásig betöltötte. A megnyitó beszé­det Pataky Dezső, az intézet uj igaz­gatója mondta. A tartalmas, lendüle­tes beszédet itt adjuk : Iskolánk messze múltba visszanyúló történetének nevezetes szakaszát zártuk le a múlt tanévvel. Ugyanis, — bár el­szórt feljegyzésekből hozzávetőleg kö­vetkeztetni lehet, hogy e város kebelé­ben már а XVII. század közepén volt valamely magasabb iskola, az első két­ségbevonhatatlan adatot az 1760-ik esztendővel nyerjük, s csakugyan innét is szoktuk számítani iskolánk történetét. 8 ha az 1760—61-ik tanévet tekintjük elsőnek, az elmúlt 1910—11-ikkel a 150 iket végeztük be. Százötven esztendő! . . nem egy szükebb körre korlátolt iskolának, de egész népnek életűben is számot tevő idő, hiszen volt nemzet — még pedig egész Nyugatot megremegtető — mely ennyi vagy alig hosszabb idő alatt előt­tünk ismere'es egész pályafutását bevé­gezte s futócsillagkent tűnve fel a nap­keleti határon, ugyanígy veszett ho­mályba hazánk nyugati felén s ma már csak egy-egy szó, némi begyepesedett halom az, mi róla az utókornak beszél. Százötven esztendő . . a fejlődésnek hosszú ideje, a kultur históriának egész kötete. O, ha e nagy időnek miuden is­meretlen eseménye föltárulua szemeink előtt, óh ha világosan beláthatnánk a múltba : mily megragadó kép. állana előttünk, szemlélvén a munkát, mit is­kolánk a művelődés terén végzett, a hatást, melyet a kultúrában e helyre, s ennek környékére gyakorolt. De sajnos ! e téren való kutatásban — már csak az idő rövidsége miatt is — kellő adatok nem állván még előt- tü :k, félek, hogy a messze múltba visszanéző szemem nem láthat világo­san, félek, hogy az esetleg elhirtelenke- dett következtetések megbízhatatlan térre ragadnak, s valóság helyett a kép­zelet játékait találom feltárni. Inkább felhiva a figyelmet — legyen szabad íeményleui, hogy egy megnyitó beszéd szűk kereténél méltóbb alakban emlé­kezünk meg iskolánk fenállásának más- fólszázados évfordulójáról. Ügy érzem, mintha ez uj tanév kü­szöbén a múlt időkbe visszaszáll lelke- met még messzebb múltba vonná vala­mi; mintha ez ide vándorolt tanuló seregről egy más vándorcsapatra szök­ne gondolatom, messze délvidékre. A tanító útra indult apostolok serege tű­nik szemembe, közöttük az a tanítvány, ki a próféták Írásait olvasó szerecsen főemberhez e kérdést intézte : „Vájjon érted-e a mit olvasol ?“ E kérdés mintha nem régen megtörtént esemény­hez kapcsolódnék, hanem korunkra vi- szonylana, mintha reánk vonatkoznék. E kérdésben — tanár társaim egész élethivatásunkat látom befoglalva, mert e kérdést minden pedagógusnak nem naponként, nem óránként keü ismétel­nie, de ott kell lebegni ajakán szünte­len, az abban rejlő eszmének kell irá­nt itaui egész működését, mely kezdet­től végig kell, hogy az értelem fejlesztés szolgálatában álljon. Hála a gondviselésnek, a didaktikának

Next

/
Oldalképek
Tartalom