Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-09 / 32. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. augusztus 9. Juhász Ltván és neje Nyitrai Teréz megvették Kardos Sándorué Csonka B. Mária lakóházát 2700 koronáért. Kánitzer Mihály megvette Kovács Zsigmond és neje Kedvig Mária 440 n. öl szántóját 520 koronáért. Szekér Pál és neje Pázsit Erzsébet megvették Szekér Zsuzsánna Kis adolf- né és társai 1 hold 455 n. öl városi nádasát 637 kor. 90 fillérért. Balázs János és neje Patai Piroska megvették a Halasi Gazdasági Bank r.t. 227 n. öl beltelki szántóját 280 koro­náért. Szundi János (mint kk. gyermekei Szundi Antal, Balázs, Erzsébet és Mária gyámja) megvette Téglás And­rásáé Paplanos Rozália 128 n. öl tel­két lakóházzal 1400 koronáért. Nagy K. Antal (nős Babó Eszterrel) megvette Eiler Lászlóné Nagy K. Er­zsébet és társai nádasát 5 koronáért. Fodor Józsefbe Csákvári Juliánná, Kovács János és neje Szabó Zsófia, Szabó Lajos (nős Rózsa Máriával, Kos- suthfalva) megvettek özv. Antal Os. Jánosné Szabó G. Zsuzsánna (mint kk. Antal Os. János és Sándor gyámja) és társai fehértói, inokai, kiteleki és debeák-szarkási 203 hold 1208 n. öl ingatlanát 52000 koronáért. Sárközi Zsigmond és neje Kolompár Mária megvették Gusztos Imréné Cseri Mária lakóházát 100 n. öl udvarral 2000 koronáért. Bacsó Ferencz és neje Biró Zsófia megvették Cseri Zsuzsánna (Szalai Imréné) 358 n. öl beltelkót 500 koro­náért. Gyenizse Antal és neje Babó Juli­ánná megvették Szigeti Juliánná Kará­csony Jánosné és társai 8 hold 865 n. öl füzesi szántójának felerészét 5400 koronáért közegészség. A szemüvegviselésről. Irta : Dr. Honig Adolf szemorvos 10 Vájjon helyes-e az, ha valaki szem- orvesi vizsgálat nélkül maga választja szemüvegét ? Ezen nagyon is közérdekű kérdésre rövid a válasz : nem helyes. Sőt igen gyakran káros a szemre. Sajnos, éppen ez a legfontosabb kérdés az, amely ellen a legtöbben vétkeznek. A tapasztalat bizonyítja, hogy az emberek nagy része még min­dig könnyelműen intézi el ezt a kérdést. Mintha csak nem is a szemétől, a leg­értékesebb szervéről volna szó. Szem­orvos helyett optikushoz megy és egy­maga keresi ki a látszólag legmeg­felelőbb üveget. A pápaszemes boltban végigpróbál egy csomó üveget, mígnem olyanra akad, melyen jobbau lát. Ezt aztán megveszi. Faluhelyen, hol még optikus sincsen, még primitívebb szokás járja. Ott a vásáron veszik a pápaszemet, épugy mint a csizmát, a subát, vagy a selyemviganót. Veszik azonkívül időn­ként a faluba vetődő házalóktól is. Arra is tudok eseteket, hogy öröklődik a pápaszem ; apáról-fiura száll; az egész nemzedék, az egész atyafiság azt hasz­nálja ; a messzelátó unoka a nagyapa domború lencsés pápaszemével kínlódik. Volt egy kisebb falu, hol az egész irni- olvasni tudó „intelligencia“ azon az egy pápaszemen elősködött, melyet a falu egyik esküdtje vett valamelyik vásáron. Hát elképzelhető-e, hogy az egész faluban mindenkinek ugyanolyan szeme volna? Vagy hihető-e, hogy a nagyapa és unoka közös üvege mindkettőnek egyformán jó? Ugy-e bár: nem. Es ha csupán a tanulatlan falusi tesz ilyet — aki a kultúrától rémes távol­ban lakik s szemorvost felkeresni pedig sem ideje, sem módja nincs — úgy ezt legalább tudatlansága menti. De mint vélekedjünk a nagyvárosban, a kultúra középpontjában lakó emberek azon nagy tömegéről, melynek bár minden lehe- ! tőség megadatott ahhoz, hogy üvegét szemorvosi vizsgálat utján szerezze, (ha szegény: a sok kórház, klinika I szemosztálya díjtalanul áll rendelkezé­sére) mégis könnyelműen saját magá nak lesz szemorvosa. Tudomásom van művelt, diplomával biró emberekről, kik optikusra bizzák szemüket. Van-e ezek számára mentség? Nincs. Itt nem tudatlanságról, hanem vétkes könnyel- I műségről van szó. (Folytatjuk) i Közgazdaság. Közgazdasági tudósítás. A szőlészeti és borászati felügyelők legutóbbi jelentéseiből vesszük az alant következőket, melyek a Halas és kör­nyékén levő szőlők állapotát foglalják magukban : „Kecskeméti kerület. (Ide tartozik Kiskunhalas is.) Fejlődés kifo­gástalan, peronospora nem terjed. Moly- lepkék nagy számmal találhatók, a molykár miatt csak középtermés vár­ható. Borárak változatlanok ; forgalom szünetel. Szabadkai kerület. (Bács- Bodrog és Torontál vármegye). Ked­vező időjárás folytán a peronospora nem fejlődik ; Torontálban itt-ott jég­verés okozott kárt. Általában közópter- més várható. Borárak változatlanok (50—60 К ) készlet csekély. Mustelő­vétel 44—46 K. Forgalom lanyha. A gazdakörből. A kör elnöksége felhívja azon tagjait, akik gyermekei­ket földmives vagy vinczellér iskolába kívánják felvétetni, hogy ebbeli szándé­kukat Paczolay Győző titkárnál jelent­sék be, ki szívesen ad felvilágosítást és a folyamodók kérvényét felszereli. — A kör tagjai rézgálicz, háncs, rézkén- por, permetezéshez szükséges kristály­szóda és karó szüKségletüket szept. 1-ig jegyezzék fel a körhelyiségben ki­tett ivre. — Olcsó műtrágyát a kör utján f. hó 20-ig lehet rendelni. Vásár. Kalocsán az állatvásárt f. hó 13-áu, a kirakodó vásárt pedig 14-én tartják meg. A vásárra vészmentes helyről bármiféle állat felhajtható, de- csakis reggeli 5 óra után. A nagykőrösi uborka. Nagykőrösről az elmúlt héten 145640 korona értékű uborkát szállítottak el. Budapesti gabonaárak : aug. 8. Búza 22 k. 45 f. — 23 k. 05 f. Rozs 17 k. 85 f. — 18 k. 05 f. Árpa — k. — f.--------k. — f. Zab 17 k. — f. — 18 k. 20 f. Tengeri (uj) 15 k. 60 f — 15 k. 80 f Az árak 100 kilogrammonként értendők. Csarnok. A kincsesláda. Folytatás 3 — Ön az állomási tisztviselő, uram? felelt az ember álmos hangon és mikor Pinkerton fejével igent bólintott, igy folytatta: — Dubois Jim meghalt. — Meghalt 1 — szólt Pinkerton. — No, akkor gyors és boldog feltámadást kívánok neki — Olyan gyorsan aligha megy a dolog, — nevetett a béres. — Ön biz­tosan ismerte Duboist. A közelben van a birtoka. Csodabogár ember volt. Halála előtt meghagyta, hogy holttestét szállítsák Santa-Fóbe, ahol fia lakik. — Mi, szomszédjai megígértük ezt neki. Amint meghalt, koporsóba fek­tettük és most ihol hozom önnek a hullát. Tessék a legközelebbi vonattal elszállítani. Ezzel az ember szépen levonszolt egy koporsót a kocsiról, vállára vette és az ajtó felé lépkedett terhével. — Sohase vesződjék kelmed, kiáltott Pinkerton. Az ajtó be van csukva, de az ablak elég nagy, azon keresztül be­tolhatja hozzám a koporsót. A dolgot egy-kettőre nyélbe ütötték. Pinkerton átvette a koporsót és azt ta­lálta, hogy Dubois nagyon nehéz em­ber lehetett, mert a koporsó hatalmasan nyomta vállait. — Hej Dubois, fakadt ki Pinkerton, mikor a koporsót vigyázatosan lecsusz- tatta a földre, legyen neked a föld könnyel b, mint te voltál nekem ! Aztán a kopori ót odatolta keresztben az ajtó elé és g orsan visszasietett az ablakhoz, mert es ,ébe jutott, hogy hiszen meg kell tud íia az elhunyt ember fiának pontos (imát, kihez a hullát küldik. А ко si azonban eltűnt a béressel az éjszakái an és hóviharban. — N sm tesz semmit, szólt magához Pinkert n, miközbe zsebeibe mélyesz- tette ke .ét és egy tekintetet vetett a ko­porsóra Elszállítom és ezzel teljesítet­tem az in, vagy jobban mondva Marion barátom kötelességét. — Most háromnegyed kettő van. Az éjféli vcoat — és a falon függő táblára pillantó t — csak hajnali négy órakor halad e az állomás mellett, legalább is két ó.í ig jól alhatom. Jó éjszakát Dubois Alka masint sok ember, ha még oly bátor 1 igény lett volna is a talpán, nem kü sdhetett le volna bizonyos ag- godalmi t és szorongató érzést arra a gondola ra, hogy oly magányosan, oly egyes-e gyedül marad egy halott tár- saságáb m De P ukerton nem ismert félelmet. „A holl ember ártalmatlan“ — morfon­dírozott mikor most újra elterpeszke­dett a civányon és kinyújtóztatta izmos tagjait. De mégis szomorú dolog, hogy egyszer odajut az ember, hogy olyan egérmó Ion csendes lesz, mint most ez itt és h így majd talán teljesen a saját akarata ellenére gyorsáru gyanáut fu- varozzá: el. Aztá i a szendergés megint ráborult Pinkert >nra. Még nem aludt el egészen mélyen de szelleme megszűnt működ­ni, jóle: ő, kéjes érzés fogta el és oda- künn Dísztelenül szálldogált a hó. De valami Itemszerüen hangzó, különös zaj mégis magához téritette Piukertont. — Lgyan mi ez? — mormolta mi­közben álomittasan fölegyenesedett. Szentel mcscse... a távirókészülék. Sür­gönyt menesztenek hozzám, illetve Marion barátomhoz . . . Tüstént meg­nézem . . Ördög és pokol 1 Az u ,olsó szót Pinkerton már elhalóan ejtette ki. Hirtelen elsápadt és szemei mereven szegeződtek a koporsóra, mely épen a divánnal szemben állott az ajtó mellett Talá i megtóbolyodott ? Talán életé­ben ele szőr támadt káprázata ?... Nem, nem, a dologban nem volt csalódás . . . a kopo só födele kissé fölemelkedett és a kopo só meg a födél közt nesztelenül kinyúlt egy sovány kéz. (Folytatjuk) A vén zsugori. —■ A halasi göröi története. — Folytat: s 10 — Un végtelenül nagyra becsülöm önt, hiszen önnek köszönhetem az éle­temet, de ne értsen félre. En csak azért t em adhatom önnek a leányomat, mert koldussá lettem és egy krajezárt se adh ttok vele. Az íreg élesen figyelte a főjegyző arcát, ímely azonban nem lett komo- rabbá, hanem ellenkezőleg, egészen kiragvsgott, akár csak a nap az eső­felhők közül. — la csak ez a baj, kedves Lambro ur, ak! or ne búsuljon; van nekem tisz­tes hi atalom, egy kis fekvőségem s még ölt is talpra állítom, de csak egy feltété alatt. — iejtem, mi lehet az a feltétel — mondf i fejét lehorgasztva az öreg, — hogy lagyjak föl azzal a pénzkölcsön adássa I. — Eltalálta, Lambró ur. — jegyen nyugodt, fiam, ez a bor­zasztó tűzvész rám nézve tisztitó tűz volt A régi Lambro elhamvadt és egész« n más ez már, aki ön előtt áll. — ligyje meg Lambro ur, hogy csak 8 becsülettel szerzett jószágon van áldás. — Tudom, de én előbb csak próbára akartam tenni az ön szerelmét. Lambro még i em koldus A f (jegyző meglepetve nézett rá. — Igen kedves fiam, nekem még szép vagyonom van. Hanem a rémü­let és a kiállott szenvedés kissé megzavarta az eszemet.. Nem tudtam tisztán emlékezni. — De hisz földig égett a háza . . . — Tudom, még a falak is beomlot­tak, de nem egészen. Nézze csak ott azt a falat, abban egy vasláda van élire vert aranyokkal. Ez mind az önöké lesz. — Nem kell, a világért se kell, — kiálltotta a jegyző eltorzult arcczal. — Miért ? — csodálkozott a görög. — Mert átok van azon a pénzen. — Tudja meg, fiam, hogy az mind becsületes szerzemény, amit később szereztem, az a másik ládában volt, a melynek ezüstje és rézpéuze a tömér­dek kölelezvénnyel együtt teljesen el­égett. — Egész ezüstrudakat találtam a helyén, a melyek a rézzel összeol­vadtak. — Jó lesz az harangnak a temp­lomba, ha majd felépitik. — Ezt már szeretem, — mondta a főjegyző és melegen megszorította az öreg kezét. — Jöjjön , fiam, ásassnk ki azt a ládát, abból ón sokat adhatok a szegé­nyebb embereknek, hogy újra felépít­hessék házaikat. — De csak tisztességes kamat mellett. — Még az se kell, ajándékba adom nekik, hogy ne átkozzák soha a szeren­csétlen görög emlékét. Azzal átmentek a görög portájára s a romok közül kiásattik a nehéz vaslá­dát. Hat ember alig bírta átczipelni a főjegyző lakására. Az öreg aztán Nagy' Ferencz előtt felnyitotta s megszámlálta az aranya­kat. Nem volt annak semmi hijja. Kerek száztizezer darab körmöczi volt Azonkívül drága boglárok, csalá­di ékszerek, gyűrűk, lánczok, amiket arany súlya szerint vett az öreg. — Ennek felét házépítésre adom a szegényeknek, — mondta Lambró — s kérem a főjegyző urat, hogy doboltassa ki a városban, hogy Lambró örömmel segít a leégett és tönkre jutott polgá­rokon. No, de özönlött is a nép a jegyzői lak elé s ki ötven, ki száz aranyat ka­pott házépitésre. Nem vett róla a görög Írást, ajándékba adta. A lakodalmat is csakhamar megül­ték s Juliskát úgy szerette a nép, hogy csaknem a tenyerén hordozta. Az öreg később Halasra költözött és ott halt meg mint tisztes aggastyán. ^ (Vége.) Hirdetések. Pályázati hirdetmény. A kiskunhalasi ipariskolai bizottság egy közismereti tanítói állásra pályáza­tot hirdet. Javadalma : az ipariskolai gondnok­sági pénztárból évi 200 korona, az eset­leg nyerendő államsegélyből 120 kor. Pályázni óhajtó helybeli tanítók fel­hivatnak, hogy az „Ipariskolai Bizott­sághoz“ intézett kérvényeiket 1911. augusztus hó 18-áig Kónya József úrhoz, mint a bizottság elnöké­hez beterjeszteni szíveskedjenek. Kiskunhalas, 1911. augusztus 8. Paczolay Győző Kónya József jegyző. elnök. 111111II11 III 11111И111111111 Ilii 11111111111 ill lull I Hirdetmény. Ertesittetik a helybeli rkath. lakos­ság, hogy a 3518/1911 számú püspöki rendelet értelmében a rkath. egyház- tanács-választás folyó év augusztus hó 13-án délelőtt a nagy mise után lesz meg­tartva az egyházi adóhivatal helyi­ségében. A szavazás írott jegygyei történik. Szavazati joggal bir minden rkath. vallásu nagykorú férfiú, aki múlt évi adóhátralékát f. évi augusztus hó 1-ig megfizette. Kiskunhalas, 1911 julius havában, ltom. katli. egyháztanács. Halas, 1911. Nyomatott Práger Ferenc ; könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom