Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1911 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-18 / 3. szám

1911. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. január 18. Népesedési mozgalom M aj s á n. Szomszéd községünkben 1910-ben 722 születés és 424 ha­lálesetet jelentettek be. Különféle hírek. Bácsalmáson a halas-regőczei j vasúti vonal mentén vérbefagyva találták Glück Samu téglagyárost. A csendőrség megállapította, hogy a bűntettet Manhalter Mihály, a szerencsétlen ember egyik haragosa követte el. Halász István szegedi kereske­dőt ki nagyobb összeget sikkasztott, Újpesten elfogták s Szegedre szállí­tották. A szabadkai csendőrség elfogott két tizenhárom éves csavargó gyer­meket, Szamordsia Istvánt és Jová- novics Milánt, akik megölték és ki­rabolták kis társukat, Steíancsis Andriát. Népesedési mozgalom. — január 10. január 17. — Születtek: Kolompár Rozáliának Ferencz nevű fia. Szalai István és Cs. Szakái Erzsébetnek Imre nevű fiuk. Szat­mári Sándor és Okördi Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Varga Vincze és Molnár K. Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Winter József és Klein Eszternek Zoltán nevű fiuk. Vigh Ferencz és Szombat Bodor Piroskának József nevű fiuk. Szél István és Oláh Juliannának Zsófia nevű leányuk. Kovács B. Lajos és Vörös Juliannának Mária nevű leá­nyuk. Vékei Zsófiának Zsófia nevű leánya. Harnóczi Vendel és Cson­tos Etelkának Irén nevű leányuk. Mészáros Péter és Szőlős Judithnak Károly nevű fiuk. Lantos Béniámin és Molnár Viktóriának Juliánná nevű leányuk. Nyerges János és Balogh Juliannának Juliánná nevű leányuk. Seres Péter és Takács Juliannának Juliánná nevű leányuk. Meghaltak: Lakos Antal 10 éves korban, Csapó Sándor 71 éves, Lakos István 11 éves, Kovács Antal 3 hónapos, Zseni Imrénó szül. Sólya Juliánná 56 éves korban. Kihirdetett jegyesek : Szabó Ferencz Szűcs Annával (Tanuk : Czékus János, Ozékus Sán­dor). Kováts M. Kálmán Vass Vik­tóriával (Tanuk : Czékus János, Nagy László). Pontyik István Zeis- berger Annával (Tanuk : Molnár K. Lajos, Gömböcz László). Harnóczi Károly Sebők Etelkával (TanukJ: Halász D. Sándor, Sebők Imre). Miskei István Faddi Matilddal (Tanuk : Miskei József, Brecska László). Szűcs István Hegyi Eszter­rel (Tanuk : Szűcs Pál, Gáspár K. Sándor). Harnóczi Imre K. Molnár Róza Jolánnal (Tanuk : Ki­rály Gy. Mihály, Kovács G. Ferenc). Brinkus Balázs Takács Erzsébettel (Tanuk: Czibolya Lajos, Czibolya Mátyás). Egybekeltek: Tóth Nagy István Elő Erzsébet­tel (Koszorús leányok : Király Gy. Mária, Király Gy. Erzsébet, Király Gy. Vilma és Tóth Nagy Erzsébet). Király Gy. Mór Fodor Juliannával (Koszorús leányuk : Bánóczki Vilma, Fodor Anna, Gazdag Margit és Ördög Viktória). Csatári Sándor Pomozi Máriával (Koszorús leányok : Kovács K. Juliánná, Kis B. Margit és Úri Otília). Fodor Imre szegedi lakos Makra Krisztinával (Koszorús leányok : Király Rézi és Ozékus Viktor). Hegyi Lajos Acs Etelkával (Koszorús leányok : Molnár Judith és Oláh Juliánná). László Pál Musa Máriával. Bermtiller Pál vaskuti la­kos Huber Apollóniával. Holló Jó­zsef Gulyás Juliannával. Ingatlanos adas-vevése. Grezsa Gáborné sz. Gamma Ko­vács Julia megvette Grezsa Gábor zsanai ingatlanát 200 koronáért. Baki István és neje Orbán Anna megvették Józsa Imréné sz. Babó Mária 4 hold 150 n. öl fehértói szántóját 5000 koronáért. Gáspár Kozma Sándor és neje Török Erzsébet megvették özv. Weiez Simonné sz. Práger Róza 74 n. öl ingatlanát 74 koronáért. Tóth V. Sándornó Lantos Erzsé­bet megvette Csonka F. Imre lakó­házát 107 n. öl telekkel 2000 koro­náért. ifj. Dezső Imre és neje Dobrádi Mária megvették Kuti Sz, Judit és Kuti Sz Imre és neje Kis Faragó Júlia lakóházát 185 n. öl telekkel 2400 koronáért. Farkas János és neje Tóth G. Erzsébet megvették Tallér Pál és neje Fenyvesi Terézia 805 n. öl szőlőjét 644 koronáért. Zseni István és neje Nagy Julia és özv. Mig G. Jánosné sz. Kis Ro­zália megvették Lakos Sándor és neje Farkas Julia lakóházát 151 n. öl telekkel 1800 koronáért. A „kalocsavidéki földmive- lők és iparosok“ egylete engedélyt nyert ezénkéneg tartására. Halastó Szegeden. A város külterületén levő hatalmas területű Fehértót a szegedi ármentesitő tár­sulat halaslóvá alakítja át. Az átala­kítás költsége 1 millió 160 ezer ko­ronát tesz ki, melyhez az állam és Szeged városa is hozzájárul Félegyházán az elmúlt év­ben a vágóhídon 9514 marha és borjú lett levágva. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Csarnok. (Egy vizsgálóbíró feljegyzéséből.) Folytatás 10 Bertossa hangja volt, vagy igazi nevén Gräfenberg báróé. — Vége, — folytatta a szeren­csétlen ember. A megtorlásba bün­tetés közeledik ! Hiszen már mind­egy­Zokogó női hang lön mellette hallható. — Alfréd, Alfréd, légy erős! — könyörgött a szerencsétlen neje. — Erős legyek, mikor a pokol kapuja nyílik meg előttünk, — feleié az A nő hangosabban sirt. A szo­bában egy ajtót nyitottak ki. — Anyám, ón meghalok ! — kiáltá szivetrázólag egy másik hang. En hallottam már e hangot, midőn ugyanezen szavakat mondá. Az anya nem felelte a gyermeknek ismét vissza: „Bár én is veled hal­hatnék meg, gyermekem!“ De az atya megtört szivének tompa hang­ján mondta: „Igen, mi mindnyájan meghalunk !“ Az anya és leánya együtt sírtak. A kertből a táncz zene vigabban hangzott át, melyek közé ujjongó hangok és pohárcsengések vegyül­tek. A ház egy kis tornyáu a harang éjfélt jelzett. Vájjon e három szeren­csétlenhez menjek, kik sorsukat úgy sem kerülhetik el. Visszatértem tehát abba a szobába, melyben Freisiugot és a csendőrt hagytam. — Kövessen engemet a fogoly- lyal, — parancsoltam a csendőrnek. A fogolylyal és a csendőrrel el­hagytam a házat. A kivilágított ablak még nyitva volt, de bent csönd ural­kodott, a kertben pedig még min­dig tánczoltak és vigadtak. Mi a falu korcsmájába mentünk, hogy , onnét az adótanácsos kocsiján az orosz határra, Miszlankenba vissza­utazzunk. * * * Már pitymallott, midőn Misz- laukenba értünk. Az éj sötét volt, kocsinknak pedig kicsiny s homályos ablakai voltak, igy tehát a vidék, melyen haladtunk, felismerhetlen volt. A fogolynak utazásunk céljáról semmit sem mondtam. 0 tehát azt vélhette, hogy a fenyitő törvényszék fogházába viszem és csak a négy óv előtt történt gyilkosságra gondolha­tott. Nyugodtan ült mellettem a ko­csiban, mely mellett a csendőr lova­golt. Egy szót sem beszédünk egy­mással. így értünk Miszlankenba. A nap első sugarai törtek keresztül a légen, midőn a kocsis a falu koicsmája előtt megállóit s a kocsi ajtaját ki­nyitó. A fogoly egy pillantást vetett ki a nyitott ablakon át. Megismerte a korcsmát, megismerte a falut és meghökkent. Azután akaratlanul egy rövid és kérdő pillantást vetett reám. Arcza halotthalavány volt. Miszlanken a gyilkosság helyétől csak fél mérf'öldnyi távolban volt. A merészen kezdett játékot megnyer­tem. (Vége következik.) 3382/B. 1910. sz. Ő Felsége a Király nevében ! A kalocsai kir. törvényszék, mint bün­tető bíróság Laurisin Miklós kir. tszéki bíró elnöklete alatt, Bencsik Ferencz kir. Ítélő­táblái biró és dr. K. Lippich Dezső kir. jbirósági albiró, valamint BudayR Tivadar kir. tszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a vádtanácsnak 1910. évi 2695 szám alatt kelt vádhatározatában Práger Ferencz kiskunhalasi lakos vádlott ellen nyomtatvány utján elkövetett rágal­mazás és becsületsértés miatt foglalt vád fölött a kir. tszéknek mint büntető bíróság­nak 1910. évi 2695 szám alatt kelt végzése folytán dr. Nagy Mór kiskunhalasi ügyvéd által képviselt Horváth György minorita áldozónap mint magánvádlónak, a szabad­lábon levő vádlottnak, dr. Hahn Béla ügy­véd mint védőnek jelenlétében 1910. szep­tember hó 1 napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád és védelem meg­hallgatása után következőleg Ítélt: A kir. törvényszék mint büntető biró- ság Práger Ferencz 56 éves, izr. vallásit, kiskunhalasi szül. és lakos, magyar honos, nős, 9 gyermek atyja, vagyonos, írni ol­vasni tudó, katona nem volt, lapszerkesztő és nyomdatulajdonos vádlottat amiatt, hogy a Kiskunhalason 1910 évi márczius hó 2-án megielent „Kiskun-Halas Helyi Értesítője“ czimű hetilapban dr. Nagy Mór kiskunha­lasi ügyvédnek irt szerkesztői üzenetben Hói ráth György minorita rendű áldozópap­ról a következüket irta és tette közzé : „Történt azonban . . . stb, egyidejűleg olyan bizonyító adatot szolgáltatott, mely­nek alapján Horváth György ur ellen meg­torló eljárás fog indíttatni bűnvádi utón s igy most már kétséges az is, hogy a köz­lésre szánt ítéletek erkölcsi és jogi alapja megtámadhatatlan valóság-e?,, „Ily változott köiüímények . . . stb, oly adat b'rtokába jutottunk, amely két­ségtelenné teszi, hogy volt kisegítő káp­lánja Horváth György ur oly térre lénett, aiuelv nem egy áldozópaphoz, hanem álta­lában még a műveltségnek alacsony fokán áUó öntudatos egyénhez sem lenDe méltó.“ bűnösek mondja ki a Bth 261 § ába ütköző, s annak 2 tét. szerint büntetendő nyomtatvány utján elkövetett becsületsér­tés vétségében, s ezért a Bth 261 §. 2 tét. és a 92 §. alap­ján az 1892 : 22 t. о 5§-ában meghatáro­zott célokia a kalocsai kir ügyészségnél 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő behajthatatlanság esetén 10 napi fogházra átváltoztatandó 100 K. pénzbüntetés mint főbüntetés s ugyancsak a fentebbirt célokra, helyen, módon és idő alatt fizetendő, be- hajthatlanság esetén 5 napi fogházra, át­változtatandó 50 kor. pénzbüntetés, mint mellékbüntetésre Ítéli. A Bp 480 és 489 §-a alánján kötelezi vádlottat, hogy 150 kor. ügyvédi költséget és 75 korona utánjárási összeget az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett főmagán- vádlónak megfizessen. A Bp 480 és 481 §-ai alapján köte­lezi arra is, hogy a felmerülendő bűnügyi költséget az 1890 : 43, t. e. 9 §-a értelmé­ben a kir. kincstárnak megfizesse. A Bth 277 §-a alapján megrendelifbogy az Ítélet jogerőre emelkedése után egész terjedelmében, indokaival együtt elitéit költségén a „ Кiskun-Halas Helyi Értesítője“ czimű hetilap legközelebb megjelenő szá­mában közzététessék. Vádlottat a Bth 258 §-ába ütköző s a 259 §-a szerint büntetendő nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségének vádja alól Bp 326 §. 1. pontja alapján fel­menti. Indokolás: Főmagánvádló a Bth 261 §-ába ütköző s annak 2 tét. szerint büntetendő, s a Bth 258 §-ába ütköző s an­nak 259 §-a szerint hüntetendő, nyomtat­vány utján elkövetett becsületsértés és rá­galmazás vétsége miatt emelt vádat azért, mert Práger Ferencz vádlott Horváth György minorita áldozópap főmagánvád- lóról a Kiskunhalason 1910 márczius hó 2-án megjelent „Kiskun-Halas Helyt Érte­sítője“ czimű hetilapban dr. Nagy Mór kiskunhalasi ügyvédnek irt szerkesztői üze­netben a következőket irta és tette közzé : „Történt azonban . . . stb, egyidejűleg olyan bizonyító adatot szolgáltatott, mely­nek alapján Horváth György ur ellen meg­torló eljárás fog indíttatni bűnvádi utón s igy most már kétséges az is, hogy a köz­lésre szánt Ítéletek erkölcsi és jogi alapja megtámadhatatlan valóság-e ?“ „Ily változott körülmények .... stb, oly adat birtokába jutottunk, amely két­ségtelenné teszi, hogy volt kisegítő káp­lánja Horváth György ur oly térre lépett, amely nem egy áldozópaphoz, hanem álta- láoan még a műveltségnek alacsony fokán álló öntudatos egyénhez sem lenne méltó.“ Vádlott a főtárgyalás során beismerte, hogy a szerkesztői üzenetet ő irta, 6 tette közzé s kijelentette, hogy érette a felelőssé­get vállalja is. Védekezésében előadta, hogy az üze­net megindítására az indította, miszerint főmagánvádló az általa Véber István es­peres-plébánoshoz irt levélben a főmagán­vádló és Véber István között lefolyt becsü­letsértési perben állítólag felmerült 700 kor. költség megfizetésére hívta fel Véb^- Istvánt, minthogy azonban neki a biróilag megállapított összegen felül sémi összeg sem jár, e levelet zsaroló természetűnek ismerte fel s tekintettel Véber István esperes-plé­bános társadalmi állására, czélja az üze­net megírásával a közérdek megóvása volt. Védekezett azzal is, hogy az üzenet főmagánvádlóra sértő kifejezést nem tartal­maz, de még ha tartalmazna is, nem volt szándéka főmagánvádlót becsületében meg­sérteni A fent előadottak alapján vádlott be­ismerésével igazolva van, hogy inckriminált szerkesztői üzenetet ő irta, ő tette közzé, az ő nyomdájában nyomatott, miért is a fele­lősség őt terheli. Tekintettel pedig arra, hogy az incri- minált üzenet szelleméből nyilván oda von­ható következtetés, hogy megírásának célja főmagánvádló személyiségének lealacsonyi- tása volt, de e cél nélkül is, mivel a szán­dék a meggyalázó kifejezés tudatos hasz­nálatában áll s igy annak bizonyos iránya a tényálladékhoz nem szükséges, a vádlott által főmagáuvádlóval szemben használt kifejezések sértettre iráuyulóknák vol'ak tekintendők, s mert egy egyénnek egy másikhoz irt, még ha mindjárt zsaroló terméozetű, de mindenesetre magánügyet tartalmazó levele által a közérdek meg nem sérthető, illetve annak Írása nem tekinthető a közérdek ellen való cselekvésnek, igy pedig annak megóvása érdekében cseleked­ni vádlottnak — különösen más személyét sértő közlemény közzététele által ily módon jogában nem állott, — az pedig, hogy egyébként a közérdek megóvása érdekében cselekedett volna, bizonyítani meg sem kísérelte, mindezek alapján a kir. tszéb az üzentben főmagánvádlóra vonatkozó incri- minált kitételeket főmagánvádló személyi­ségének lealacsonyitására irányulóknak, becsületére sértőknek állapítja meg, azért őt a Btk 261 §-ába ütköző s annak 2 tét szerint büntetendő nypmtatvány utján el­követett becsületsértés vétségében hűnösnek mondotta ki, s tekintettel vádlott beismeré­sére, büntetlen előéletére, abocsánatkórésre való hajlandóságára, mint rendkívüli eny­hítő körülményekre, melyekkel szemben súlyosító körülményt fenforogni nem látott, a Btk. 92 §-ának alkalmazása mellett a rendelkező részben irt megfelelő büntetés­sel büntette. A kir. törvényszék vádlottoak a bün­tetés végrehajtásának felfüggesztésére irá­nyuló kérelmét nem teljesítette, mert az eset körülményeinek figyelembevételével, különös tekintettel főmagánvádló társadal­mi állasára, különös méltánylást érdemlő okot fennforogni nem látott. A Btk. 258 §-ába ütköző s a 259 §. szeiint büntetendő nyomtatvány utján el­követett rágalmazás vétségének vádja alól vádlott felmentendő volt, mert az incrimi- nált üzenetben vádlott oly tényt, mely va­lódisága esetén főmagánvádló eilen a bün­tető eljárás megindításának okát képezné, vagy öt közmegvetésnek tenné ki. nem állított. Az Ítélet egyéb rendelkezése a felhívott törvényszakaszok értelmében történt. Kaloesa. 1910 évi szeptember hó 1-én. A kir. törvényszék, mint büntető bíróság. Bencsik Olvashatatlan aláírás. h. elnök. (P. H.) jegyző. Fenti ítéletre vonatkozó táblai ítéletet térszűke miatt jövő számunkban közöljük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom