Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-27 / 22. szám

1908.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

május 27.

Én a költségvetéssel kapcsolatban ezúttal csak két körülményt aka rok felemlíteni. Az egyik vonatkozik a szintén nagyon erősen támadott vasúti pragmatikára, a melynek a hor- vátok részéről legerősebben támadott része a nyelv kérdése. Én itt szintén csak egy kérdést teszek fel a t. hor- vát képviselő urakhoz, nevezetesen azt, hogy mivel a természeti törvény, de ezenkívül a tételes törvények szerint is kétségtelen, hogy a magyar közéletben más uralkodó nyelv, mint a magyar nem lehet és mivel maga a törvény is nagyon helyesen, világosan kimondja, hogy a magyar királyi államvasutaknál csak az alkalmazható, a ki magyar állampolgár és a magyar államnyelvet bírja, vájjon, ha a kereskedelmi kormány ezen világos és kétségbevonhatlan rendelkezéssel szemben nem javasolta volna azt a rendelkezést, a mely szerint azoktól a vasúti alkalmazottaktól, a kik Horvátország területén a közönséggel és az ottani hatóságokkal érintkeznek, a magyar nyelven kívül a horvát nyelv ismerete is kívántatik, gondolják-e, hogy akadt volna magyar miniszter, a ki vette volna magának azt az erkölcsi bátorságot és vállalta volna a felelősséget, hogy törvényhozási felhatalmazás és kijelentés nélkül ilyen kedvezményt biztosítson Horvátországnak, a Horvátországban működő vasúti alkalmazottakkal szemben pedig a kereskedelmi miniszter ur még ennél is tovább ment, mert költségvetésében egyenesen a horvátok iránti tekintetből azt a javaslatot teszi, — és erre a szükséges összegeket be is állítja a költségvetésbe — hogy Zágrábban vasúti tisztképző intézet léte- sittessék és igy a fenti rendelkezés gyakorlatilag is megvalósíttathassák.

Nem szólok arról, vájjon a magyar királyi államvasutak alkalmazottai állami hivatalnokok-e vagy sem. De egy bizonyos, az, hogy Horvátországban a magyar királyi államvasuti alkalmazottakat nem tekintették és nem tekintik állami hivatalnokoknak. Mutatja ezt az, hogy a kópviselőválasztók jegyzékéből egyszerűen kihagyják őket azon indokolással, hogy nem állami hivatalnokok. Továbbá miután az államvasut magántulajdonát képezi a magyar államnak miután olyan területen megy keresztül, amely a központi telekkönyvbe, mint a magyar állam magántulajdona van bekebelezve, a mely felett tehát minden körülmények közt szabadon rendelkezik Magyarország, igazán csodálatos, hogy a t. horvát képviselő urak félreértvén és fólre- magyarázva az igazságot, olyan ren delkezés ellen foglaltak és foglalnak állást, a mely tulajdokép Magyar- ország és a magyar nyelv rovására az ő jógáikat és érdekeiket védelmezi.

T. képviselőházi A mi megjegyzésem még van, az egy tárgyra összpontosul, s ez az iparfejlesztés kérdése. (Halljuk! Halljuk Í) Ezen a téren a kereskedelemügyi miniszter ur tett kijelentéséhez képest már törvényhozási utón is meglette és tétette a rendelkezéseket, gondoskodott azon összegnek költségvetésébe való beillesztéséről, a melyek e czólra szükségesek, hogy Magyarország ipara kellően fejlesztessók, nagyon helyesen vezérelvül és vezéreszméül fogadván el azt, hogy Magyarország gazdasági életét az egyoldalúságból ki kell emelni, mert ha azt az ipart megteremtjük, fejlesztjük, s oda tereljük az állapotokat, hogy e tekintetben kívánni való nem lesz, teremtünk mezőgazdaságunknak is olyan biztos támpontot, a mely annak fejlődését nemcsak nem gátolja, hanem egyenesen fokozza és előbbre viszi. (Helyeslés.)

Hogy e tekintetben mi teendő vár Magyarországra és a magyar törvényhozásra, azt az igen t. keres- kedelmtigyi kormány egy emlékirat alakjában nagyon szépen kifejti és tudomására adja országnak és világnak.

És én csak azon csodálkozom, hogy még ebben az ülésteremben is akadt képviselő, aki egyenesen azon a czimen támadta mpg az ipar- fejlesztés érdekében tett intézkedéseket, hogy ezek tulajdonképen nem publikus dolgok sazt mondják, hogy suttyomban történnek az egyes ipari támogatások. Ha elolvasta ki ki a költségvetést, elolvasta annak indokolását, ha nem is vette magának azt a fáradtságot, hogy az emlékiratot betekintse, akkor is látnia és tudnia kell azt, hogy világosan el van számolva a költségvetésben mindaz, a mi az iparfejlesztés érdekében egyes gyárak részére az állam részéről adományoztatok (Igaz! ügy van !), sőt világosan meg van mindegyiknél mondva még az is,

hogy mennyi álló, mennyi forgó tőkével kell, hogy dolgozzék, mennyi munkást kell, hogy foglalkoztasson, mennyinek kell lennie az évi termelésnek.

Hát az dönti el a kérdésnek súlyát és jelentőségét, hogy az illetőt X-nek vagy Y-nak hívják ? Azt gondolom, hogy a köz szempontjából ez teljesen közömbös. S egyáltalában érthetetlen az a gyanúsítás a mely e tekintetben a kereskedelemügyi kormányt éri. Miért ? Azért, mert épen a képviselő urak mindegyikének módjában áll az, hogy még az egyénekről isnévszerint meggyőződést szerezhessenek maguknak s akkor azután, ha meggyőződést szereztek, kiki teljesítse törvényhozói kötelességét oly értelemben, hogy gyakoroljaazellenőrzéstab- az irányban, vájjon a sególyzettek a feltételeknek eleget tesznek-e vagy nem s ha nem tesznek eleget, forduljon kötelességszeriien a kereskedelemügyi kormányhoz, amely azután tudni fogja kötelességét, mert hiszen két oldalú szerződés van a kezében, amelynek alapján igen könnyeu elbánhat azokkal a sególy- zett gyárosokkal.

Ezekkel a megjegyzésekkel magát a költségvetést vagyok bátor elfogadásra ajánlani, azzal a kijelentéssel, hogy miután mi a törvényhozási termünkben a költségvetés egyúttal bizalmi kérdés is, azt hiszem, a t. háznak egyértelmű felfogását juttatom kifejezésre, amikor azt mondom, hogy lehetetlen, hogy a magyar törvényhozás bizalommal ne viseltessék azon kereskedelemügyi miniszter ur és kereskedelemügyi kormány iránt, aki és amely Magyarország gazdasági életét a legmelegebben istápolja, a ki és a mely különös, kiváló gondot fordít arra, hogy azok a nemzeti aspirá- cziók, a melyeket e tekintetben a függetlenségi párt negyven esztendőn keresztül következeteseu hirdetett és hirdet, megvalósíttassanak, a ki és a mely egyenesen arra törekszik, hogy Magyarország köz- gazdasági élete függetlenné és önállóvá tétessék.

Erre a czélra kéri a t. kereskedelemügyi miniszter ur és a kereskedelemügyi kormány a költségvetést, a melyet a magam részéről elfogadásra ajántok. (Elénk helyeslés.)