Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-01 / 14. szám

1908.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. április 1.

felvilágosító nyíl a tk ozat.

A kiskunhalasi ref. egyháztanács a kerület határozatának mikénti végrehajtása ügyében az esperes által nyilatkozatra hivatván fel — az adott feleletek, mint közérdekű oly nyilatkozatot, mely az egyház ügyeinek állását tárgyilagosan feltünteti — az alábbiakban egész terjedelmében közöljük, azért, hogy kiki maga alkothassa meg véleményét arra nézve, hogy a jelenlegi egyháztanács miként teljesítette vállalt felaladát.

A kiskunhalasi ref. egyház helyzetéről és ügyeiről, a főt. és m. egyházkerület 117.1906 sz. vonatkozó határozatának végrehajtását érdek- lőleg a mai uagon hozzánk intézett esperesi szóbeli felhívásra, felvilágosításul a következőket terjesztjik elő és hozzuk köztudomásra:

Egyházunk a főgymnázium építésénél követett eljárás folytán egyrészről, másrészről pedig a pénztári kezelés rendszertelensége, az azon időbeli vezetők és az akkori egyháztanács gondatlansága következtében tetemes, összegében nyilvánosságra nem hozott adósságba keveredett úgy annyira, hogy az 1893 évi presbyter választást megelőzőleg

1903. febr. 12-én a felzudult közvélemény megnyugtatása czéljábó! az akkori részben választás alá kerülő egyháztauács 72 sz alatt az általa az egyházközség közgyűlésének megkérdezése, hozzájárulása nélkül, tehát törvényellenesen behozott, időtartamhoz nem kötött, tehát állandósított 20%-os adókivetés igazolása végett is, annak hangsúlyozásával. hogy minden híresztelés, mely azt állítja, hogy csak a főiskola oka az adóemelésnek valótlan, s nem felel meg az igazságnak, utólagosan szükségesnek találta tájékoztatni a a közönséget, s nyomtatásban szétosztott végzésében ezeket mondta: az egyházi adóemelés (eddig csak 1 koronás fejadó volt) kell arra, hogy „az egyház saját évi kiadásait fedezhesse, — a főiskolai építéssel keletkezett adósságot törleszthessük és hogy előkészítsük azt az időt, mikor a népiskolát ismét reformátussá tehetjük.“

Az egyháztagok „megértvén a nyílt szót“ a választás alá eső tagok számarányában uj presbytereket választottak, a kik szem előtt tartva az egyház és tanintézeteinek jövőjét, a közönség megrendült bizalmának és áldozatkészségének helyreállítása végett is, esküjükhöz hisen, hogy ezentúl egyházunkban „mindenek ékesen és jó rendben történjenek“, azt indítványozták az egyháztanácsban, hogy:

„Az elnökség a pénztárnokkal együtt 30 nap alatt tegyen írásos kimerítő jelentést az egyház adósságairól, az utóbbi fizetési feltételei és módozatairól, továbbá az egyház kezelése alatt levő pénztárak alapítványok, tőkemenyisóge, évi jövedelme- és rendeltetéséről, s jelentésével együtt mutassa be az 1892 évi vagyoni leltárt.“

Ezt a jogos, törvényes és a körülmények folytán különösebben is okadatolt indítványt azonban a 5/4 részében változatlan tagokból álló, tehát az előző időkért telelés pres- byterium többsége, az elnökség kívánsága folytán mellőzte, elvetette,

minek folytán 1893 decz. 31-én kelt, részletes indoklással kisért beadványában az indítványozó kilépett a presbyteriumból, s a többséget alkotó régi tagok támogatásával intézte a szintén változás alá nem esett elnökség az ügyeket egész az 1900 évi részletes presbyter-válasz- tásig, amikor az. elégedetlen hívek uj emberek belépését sürgetik azért, hogy egyházunk és tanintézetei a bukástól megmentessenek.

A jelöltek meghajoltak a közönség kívánsága előtt s közülök többen 1900. jul. 30-án kelt nyílt levelükben azon kijelentéssel, hogy „megnyugvással fogadják mellőztetésűket is“ — késznek nyilatkoztak a megválasztást elfogadni azon programm- szerü álláspont mellett, hogy a törvényes módon teljesitik s felsőbb hatóságilag is teljesittetik a közönség azon jogos követelését, miszerint állapíttassák meg, hogy „mi okból, mely célra, meddig és mily mértékben van kötelezve arra, hogy adó alakjában fizetést teljesítsen ; és mikor szabadul fel az építés okozta adózás terhe alól.

Nehéz és uagy figyelmet igénylő munka után az arra illetékes egyházi tényezők (gazdasági gyűlés, esperes, egyházmegye és kerület) igénybevételével teljesítették elvállalt kötelességüket, eljárásukban irányiadénak tekintvén a hívek 1899. szept.

27-ón tartott értekezletéből egyház- kerületünk akkori főgondnoka b. emlékű dr. Szilágyi Dezsőhöz intó zett, s az egyházkerülethez beterjesztett emlékiratban foglaltakat, s az ezeket igazoló, részletes és megfontolt tárgyalás után a nagynevű főgondnok igazságszeretetónek hű kifejezését képező, 1900. okt. 20-án 32. sz. a. kelt azon egyházkerületi határozatot, mely megállapította a vagyonkezelés körül múltban követett eljárás és a 20°/0-os adó kivetés törvénytelen voltát s igazolva az értekezlet panaszának jogosultságát, az anyagi zűrzavarokból való kibontakozást érdeklőleg azt a helyes elvi álláspontot foglalta el, hogy „a hívek által viselendő teher kevesebb, az évek hosszabb sorára kiterjedő legyen.“

Egyházunk anyagi helyzetének lelkiismeretes utánszámitással történt megállapítása után a többi szintén fontos és közismeretü, megoldott teendőkön felül hármas feladat várt a presbyteriumra és pedig :

egyik az, hogy a kibontakozási terv elkészíttetvén, arra illetékes tes'ületek elé vitessék s azok jóváhagyása a törvény értelmében sze reztessék meg ;

a másik pedig az, hogy a szám- vizsgáló bizottság által a volt pénz- tárnok közbejöttével eszkőzlött leszámolás alkalmával az alapítványoktól mindennemű egyházhatósági engedély és felhatalmazás nélkül kölcsönvett, egyedül a volt pónztárnok által kiállított adóslevelekkel fedezett, az egyházkerületnek már idézett 32/1900. sz. végzésében megállapított kölcsönön felül a múlt kezeléséből zzármazott 30,515 frt. 67 kr. = 61,031 K 34 f. — melynek miként keletkezését felderíteni nem sikerült

— pénztári hiány biztosittassók, a felelősség az illetőkre megállapittas- sók és a hiányzó összeg megi teltessék;

a harmadik pedig az volt, hogy az egyház kezelése alá tartozó alapítványok mindegyikének eredeti állaga pontosan megállapittatván,

— adományozott összegében kellő fedezettel rendelkezzék, — a leszámolás az alapítványi pénztárak között ez irányban foganatositassók, az alapítványok refundáltassanak.

Mind a három feladatot teljesítette az egyháztanács, és pedig az arra illetékes egyházi és világi hatóságok hozzájárulásával, hivatalos ténykedésük törvényszerű igénybe vételével akként, hogy:

I.

1901. jun. 30-án 57/1901 sz. a. kelt javaslatot készített a kibontakozásra, s a remélhető bevételek és a számba vehető kiadások egybevetése után mutatkozó egyházi költségvetési hiány: 8482 K. 30 f. fedezetére nézve azt indítványozta, hogy „a hiány 10°/o-os adóval fedeztes- tessék, de azon határozott kijelentéssel, hogy 14 óv elteltével ezen százalékos adó megszűnik, s hogy jogában áll a ráeső összeget bárkinek a tizennégyszeres, illetőleg időközben a hátralévő évek számával szorzott összegével egy summában is kifizetni, minek megtörténte után csakis a fejadó fizetésre lesz az illető kötelezve; továbbá, hogy

„az alapítványi tőkéből elköltött, az 1889 évi leltár szerint 32,069 ft. 12 kr. = 64138 K. 24 f. kamata és tőketörlesztése fedezendő lesz a kérelmezett szerződésszerű állam- segélyösszegnek azon részéből, mely a kérvény szerint a fögymnasiumi épület bóregyenértóke czimón mint kiadás számba véve volt.“

Az egyházgazdasági gyűlés 1901 jul. 7-én 3 sz. a. kelt határozattal magáévá tette, elfogadta a a kibontakozási tervezetet, s szemben az egyházmegyének 1901 szept.

11-ón 24 sz. alatt kelt, megerősítést megtagadó végzésével az egyház- kerület az egyháztanács fellebbezése folytán hozott 31 sz. 1901 okt. 23-án kelt határozatával jóváhagyta a ki- kibontakozási tervezetet, annak az alapítványi tőkék és kamataik visszafizetésére vonatkozó részére ezeket mondván:

„Ami a gazdasági gyűlésnek az alapítványi tőkéből elköltött, az