Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1908 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-29 / 5. szám

1908 január 29. Kiskun-Halas lieiyi értesitóje. Politikai szemle. A képvisefőházban pénteken vá­ratlanul véget ért az ujoncz javas­latok tárgyalása: az a néhány kép­viselő, a ki a készülő házszabály- revízió miatt még az ujonczjavasla- tokat is megobstruálta, taktikáját megváltoztatva, egyelőre felfüggesz­tette a parlamenti küzdelmet. Ez egy megállapodásnak a következ­ménye, mely a kormány és a füg­getlenségi párton kívüliek között jött létre. Csütörtökön Andrássy Gyula gróf megkérdezte az obstruáló disz- szidenseket, hogy milyen föltétellel volnának készek abbahagyni az obstrukcziót? Andrássy Gyula grófot erre a közbelépésre az a körülmény bírta rá, hogy mivel a delegáczió miatt a kópviselőház tanácskozását félbe kell szakítani, a disszidensek pedig könnyű szerrel obstruálhatnak a delegácziók összeülósóig, az újonc- javaslatokkal szemben kifejtett ellen­állás miatt már-már szinte kétség­telen volt, hogy a sorozást az idén már nem lehet a rendes időben megtartani. Mivel pedig az ország népének igen nagy érdekei fűződ­nek ahhoz, hogy a fősorozást a ren­des időben megtartsák és bizony­talan időre el ne halaszszák, And­rássy tárgyalásba bocsájtkozott az obstruáló disszidensekkel. Lengyel Zoltán és Farkasházy Zsigmond, a kihez Andrássy fordult, eleinte igen nagy árat kért az obst- rukczió abbahagyásáért: a választási reform előterjesztését sa házszabály- revíziónak újra való tárgyalását. And­rássy nyomban kijelentette, hogy ezta kívánságot nem lehet teljesíteni. Mi­vel azonban a disszidensek nem szí­vesen obstruáltak és tartottak tőle, hogy néhány sürgős törvényjavaslat (a székelyföldi tagosítás, a bírák fize- tésrendezése stb.) tárgyalásának megakasztása nagyon népszerűtlenné teszi őket, tovább tárgyaltak And­rássy val, a kinek azt az ajánlatát, hogy egy szűkebb bizottság, melybe a disszidensek is küldhetnek két tagot, vegye újra fontolóra a házszabály- revíziót, a disszidensek végezetül el­fogadták. Ezen kívül néhány apró Kevéssé jelentékeny föltételt kötöttek ki a disszidensek s ezekhez And­rássy azonnal hozzájárult. A képviselőház elnöki fogadó- szobájában Andrássy közölte We- kerle miniszterelnökkel, Apponyival, Justh Gyulával és Návay Lajossal a megállapodásokat, melyeket mind­annyian helyeseltek. A mint ezt a disszidensektudomásui vették, azon­nal megszüntették az obstrukcziót. * A házszabályrevizió ügyében pénteken hozta meg a képviselőház az első határozatot: kimondotta, hogy a revíziót tárgyalni kívánja. Nagy Emil, az indítvány beter­jesztője, mondotta el indítványának megokolását, elmondotta mindazt, a mit a revízió mellett argumentum gyanánt föl lehet említeni és elmon­dotta frázisok nélkül. Igen kerek, szépen kidolgozott beszédben s az előadásban éppen úgy kerülve min- denaffektálást, mint a tartalomban,el­mondotta, hogy a nemzeti akarat ér­vényesülésének biztosítása most tö­kéletesen egybevág a parlamenti többség akaratának az érvényesülé­sével. — A kisebbség jogainak védelme és a kormányokkal szemben a bizalmatlanság a magyar nem­zetnek ősi sajátsáig»; ennek a körül­ménynek az okait fejtegette és még abban a korban találta meg, a mikor a parlamenttől függetlenül, az ország- gyűlés ellenére működtek a kormá­nyok és történelmi vizsgálódásában arra a konklúzióra jutott, hogy a mai parlamentáris rendszerben a kormány csak úgy működhetik, a hogyan a többség akarja, — ha te­hát a többség hazafias, a kormány­nak is hazafiasnak kell lennie. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a többség akaratának érvényesülése meg ne könnyítessék. Igaz ugyan, hogy 1867-től 1905-ig is volt parlamenti kormány, melyet a többség támo­gatott és még sem a nemzeti áspirá- cziókat képviselte a kormány — de ez csak látszólagos parlamentárizmus volt, mert a többség csak erőszakkal és korupczióval jött létre, ma pedig valóban a nemzeti akarat képviselője a parlamenti többség. Ez volt az indítvány elméleti megokolása ; sokkal hatásosabbak voltak ennél a gyakorlati hi­vatkozások : meg kell mutatni, hogy ez a parlamenti többség cselekedni és alkotni is tud, mert különben nemcsak maga bukik el, de vele buknak a nemzeti aspirácziók is. Az alkotások, a többségi akarat érvé­nyesülése érdekében szükséges a házszabályrevizió. A Ház nagy csöndessógben hal- gatta végig a beszédet: csak az utolsó szavak után hangzott föl az éljenzés és taps. Következett a sza­vazás : néhány nemzetiségi és disz- szidens képviselő kivételével min­denki hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Emil indítványa annak idején tár­gyalásra kitűzessék. * Nagy fölfordulás és féktelen agitáczió jár a horvátországi válasz­tások nyomán. Egy-egy kerületben legalább is öt hat jelölt küzd a győ- I zelemért, a választási kilátások ép­pen ezért nagyon zavarosak. A koaliczió maga is teljesen tájékozat­lan a jövendőt illetőleg, a nagy zűr­zavar és versengés megijesztette s már is a várható pótválasztások ese­tére osztogat tanácsokat választóinak az Ozbor utján. „Jó lesz már most is hangoztatni, Írja ez a lap, hogy az összes kerületekben, a melyekben a koaliczió nem állít jelöltet, vagy ahol pótválasztásra kerül a sor, a tiszta jogpárt és a kormáuypárti jelölt kö­zött a tiszta jogpárt jelöltjét kell tá­mogatnunk.“ A kormány jelöltjeivel szemben még a Starcsevics-pártiakat is támogatni hajlandó a koaliczió, taktikai szempontból. Wekerle ugyanis abban reménykedik, az Oz­bor szerint, hogy a Starcsevics-párti többség olcsóbban adja majd magát. „Támogatni kell tehát a koalieziós választóknak a Starcsevics párt je­löltjeit, had lássák őket a cselekvés terén is. Mutassák meg, mit akarnak és mit tudnak.“ A Hrvatsko Pravo, a Starcse- vics-párt lapja, e kétes értékű aján­latra január %% iki számában követ­kezőképen felel : „Ha az Obzornak valóban szivén feküdnék, hogy a Starcsevics-pártot többségre segítse, azt kellene aján­lania, hogy a koalicziósok ne is lép­jenek föl, hanem engedjék át a po litikai szinteret a Starcsevics-párt- nak s már az első választásoknál en­nek jelöltjeire szavazzanak.“ A Frank-féle jogpárt ugyancsak nem köszöni meg az Obzor fölkínált jóindulatát. A koalicziosok ezzel csak figyelmeztetni akarták ßaueht arra, hogy teljes erejével a Frank­párt ellen forduljon, mint a legtul- zóbb és a magyarokra nézve legve szedelmesebb irányzat ellen, nehogy az többségre jusson a választásoknál. Az Obzor kétszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy másrészt a Frank-párt és Rauch báró között paktumot lát s tele lár­mázza ezzel a közvéleményt. A Hrvatsko Pravo ez utóbbi állításra igy válaszol: „Rauch és a Starcsevics-párt között nem lehet sem közvetlen, sem közvetett, sem nyílt, sem titkos szö­vetkezés, sem parallel, sem harmo­nikus akczió, ez csakis a kpalicziósok között és közte lehet. Éppen ezt akarják ők a bánnak tudtára adni, a kinek — a Starcsevics-párttal ijesztvén őt — felkinálkoznak. Ilyen testvéri hadakozás között készülnek a horvát pártok a válasz­tásra. Hogy ezek a dolgok az Obzort vagy Hrvatsko Pravot fogják-e iga­zolni, nemsokára eldől. * A képviselőház e héten csütör­tökön tartja első ülését, a melyben az erdélyi birtokrendezésről, a bírói és ügyészek fizetéséről és két Jvic zi- nális vasútról szóló törvényjavasla­tokat tárgyal. A delegáczió ülésezése alatt m.ég csupán a fejadó eltörlésé­ről szóla törvényjavaslatot tárgyalja a Ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom