Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-12-04 / 47. szám

r- í nibelungok. Általános tetszés kisérte a kiváló szinés; Vitéz Róbertét. Torma a sárkányölő Sziegfrid szere pét játszotta ritka szép tenor hangjával elragadtatta ^ közönséget. Gergely Gizella szépen énekelt és bájosa mozgott a színpadon. Nagyon jól játszott még E Polgár Fáni, Barics, Jankó és D. Pető Stefi. Vasárnap: d. u. János vitéz ment. Este: Magdolna. Ez az előadás volt a legsike i riiltebb az eddigiek kizött, Pető Stefi nehéz szerepé r természetességgel és meggyőző bensőséggel játszotta ^ Megfelelő volt a szintén talentumos drámai szinés, f Bátosi, hasonlóan B. Polgár Fáni és Jankó. Előszöi lépett fel drámai szerepben Hatvani Mariska és ki­fogástalanul játszott. Tetszett Újvári alakítása, kinek nagy része va.; az est sikerében. Nagyon jól játszotl : Mérei Iza. Jók voltak kisebb szerepben Balla Jolán, [ Óvári Rózsi, Rác Szerén és Lugosi Béla. A telt ház ' zajos tapsban adott kifejezést tetszésének. Hstfőn: „Milliárdos kisasszony“ került szilire másodszor. A szereplők, ép úgy mint múltkor, jók voltak. Za;os tapsot arattak Gergely Gizi, Újvári, Vi­téz és U.y Gábor négyes táncukban. Utyt már kissebb nagyobb szerepekben láttuk feltűnni, fiatal szí­nész ember, ki most került ki az iskolából, de azt hisszük nem sokára bekerül a közönség szivébe. Jók vo'tak mint mindig P. Szepesi Szidi, D. Pető Stefi, Barics kellemes hangjával, Lugosi és Szamosi. HÍREK Felkérjük mindazon T. előfizetőinket, akik az előfizetéssel hátralékban vannak, hogy az előfizetési dijat hala­déktalanul beküldeni szíveskedjenek. Halálozás. Natkay János vasúti vendéglőst sú­lyos veszteség érte anyja Lest ár Erzsébet id. Natkay Jánosné Ómorovicán elhalt. Nyugodjék békében. Agyafúrt rablók. Konstantinov Demeter hely­beli pékmester a multhéten megvásárolta Erzsébet- falván Glückstahl Lipót péküzletét. Csütörtökön kel­let volna átvenni az üzletét. Konstantinov délelőtt kiment Erzsébetfalvára, de nem találta olthon Gliicks- talt és igy az átvétel délutánra maradt Konstantinov visszaindult Budapestre. Útközben találkozott egy fiatal emberrel, aki nagyon barátságosan felajánlkezoít kísérőnek. Amikor a Gubacsi-uthoz értek, egy férfi sietett el mellettük, közben a zsebéből kiejtve egy pénztárcát. Konstantnov utána akart kiáltani, de kí­sérője nem engedte. Fölvette a pénztárcát és a zse­bébe dugta. — Látszik, hogy maga vidéki ember. Majd megnézzük, mi van a pénztárcában és meg­osztozunk rajta. Alig mentek tovább néhány lépés­nyire, visszarohant a pénztárcáját elvesztő fiaíalem- ber és rátámadt Konstantinovra: — Maga felvette a pénztárcámat. Adja vissza nyomban. Nagy botrányt csapott és Kostantinov hajlandó volt arra, hogy meg- motoztatja magát. A fiatalember át is kutatta, azután ott hagyta ö is, akisérője is Konstantinovot. A szegény pékmester csak amikor Budapestre ért, vette észre, kivándorló magyarok egy jó részére, vár adhat-e más jobban számot, mint aki maga is átesett a megpróbáltatásokon? Festheti-e az amerikai életét más úgy mint az, kit szintén hiú vágyak a dollár imádata kergetett tán ki s aki megtör­ve, testi-lelki erejéből kifosztva tér vissza az édes hazába, melyet oly könnyen, annyira meg- gondulatlanul elhagyott? Okulásul ide írjuk, hogy az utolsó négy hétben hány szegény ma­gyar testvérünket küldte a new-yorki konzulá­tus államköltségén haza. íme a névsor: Gubás János Újvidék, Schön Károly Po­zsony, Hegyi János Dés, Jankovics Dávid Bu­dapest, Thell Péter Fintaháza, Friedman József Gyéres, Deutsch Elvira Nagyvárad, Prisner Ká­roly Gagóc, Ludvig János Mező -Zombor (Zemp- lenmegye), Polányi Ferenc Budapest, Farkas Lipót Margita, Berger Károly Gyöngyös, Nyári Lajos Szeged, Borbély József Road, (Szabolcs- megye), Vida György Szatmár-Zsadány, Sokol Hermin Eperjes, Kocsis Péter és Kocsis Péter- né Újvidék, Bihary László Nagy-Őr (Szatmár- megya), Schuller István és Schuller Isvánné Oppova (Torontálmegye), Vilkovszki István Lő­cse (Szepesmegye), Fekete András Kényét Zemplénmegye), Liktor Lajos Bekölcse Heves- megye), Matolek István Kotor (Zalamegye), Fer­ge Mihály Téglés (Hajdumegye), Hunyadi Imre! V.-Peres (Hajdumegye), Zlam Simon Tordaara- nyos, Nagy Katalin Szilágy-Somlyó, Pap Zsig- mondné Fehér-Gyarmat (Szatmármegye), Balla Péterné Nagy-Őr (Szatmármegye), Eiser Frigyes Budapest, Juhász Lajos Kr.-Mihályfalva, Toper Gyula Budapest, Kocsis Ferenc Mórichely, Kutassy Péter Szalóka, (Szabolcsmegye), Fre- csevics Lázár Zombor, Zala Ferenc Budapest Gruber Lajos Baja, Deutsc Antal Mátészalka, Juhász István Búj (Szabolcsmegye), Grósz Im­re Munkács, Serfőző István Vaján (Ungmegye Béres Gyula és Béres Gyuláné Pincehely (Tol­namegye) Dull Teréz Budapest Murgács János Besztercebánya Varga István Budapest Petro- vics Mihály Felső-Zsolna Horváth Józsefnél Sátoraljaújhely Szalay Mária Szeged Király 1st- ván Daróc (Beregmegye) Spetecsán Simon N.- i Csurgé Nanrovikh János Arad Oncea György: Mező Péter (Torda-Aranyosmegye) Abfall Fe- 1 renené Apatin Kristián J. Vj Verbász Mészá- 1 ros János Stern József és Leidler József Buda­pest Gaál Sándor Tapió-Szent-Márton (Pest-^ megye) Szabó Endre Huszt (Máramarosmegge) ( Holik Gyula Nyíregyháza özv. Tamássy Sán­dorné Zempléni (Zenplénmegye) Szabó mond Komárom Soltész György Búj (Szabolcs megye Pirint András Rakamaz Pető Józsi Tolvaj (Somogymegye). Boerlstván Havat (Maros-Tordnmegye) Dárdái Teofil Kolos Lengyel Báláz Arad Saiiga Gyuláné Rimaszom bat Kukovits Ferenc Szombathely Kovács Jó zeef Csege Berger Jakab Nagy-Szőlős Szilág)- László Vaja (Szabocsmegye) György Demete- Nagy-Eres (Győrmegye) Sipos János Balkán) (Szabolcsmegye Swartz Dávid Nagy-Káról) Farkas Mátyás Kál-Kápolna (Hevesmegye) stb Kedves magyar testvéreim! Mielőtt elkó- tyavegyélnétek vagyonkátokat, mielőtt felülnétek ^ a csábitó szónak: ugyan az Isten á[djon meg benneteket Írjatok az imént elsorolt magyar testvéreitek bármelyikének. Kérjetek tőlük ta­nácsot. Kérdezzétek meg, hogy milyen az élet . Amerikában s hogy mi sors vár itt a kiván­dorló magyarok jó részére. S tudjátok meg tőlük hogy igazat irnax-e meg azokban az a- merikai levelekben s a valóságban úgy van-e minden mint azt a hajóstársaságok ügynökei elmondják nektek. Ne féljetek. Ezek az embe­rek nem hazudnak. A szenvedésnek és meg próbáltatásoknak az emberei, a munka vérta- j nui, az amerikai bányák, vasutak és gyárak áldozatai csak az igazságot fogják hirdetni nektek. színészet. A múlt iiéten a következő műsor került színre : Kedden: Elnémult harangok. A közönség külö­nösen Lugosít ünnepelte, aki szerepét igaz bensőség- gel játszotta és megnyerő föllépésével már népszerűvé tette magát. Kijárt még a taps Bátesinak és B. Polgár Fáninak, előbbi kitűnő drámai jellemszinésznek bizo­nyult. Élethűen játszott Mérei Iza, Óvári Rózsi, Újvári. Jók voltak Szamosi, Rétéi, Jankó, szerepét erőltetve játszotta. Olasz Jolánka, kiben eddig csak a szép kül­sőt szerettük, ez este kedvesen es nagyon fiatalos tűzzel játszott. Szerdán: Cserelányokban minden szereplő kitett magáért. Babért aratott Gergely Gizella. Bájos volt a három angol leány: D. Pető Stefi, Rác Szeréna és Óvári Rózsi. Nagy tetszéssel lett fogadva Vitéz R. alakítása, melyei a közönséget a legnagyobb mérték­ben mulattatta. Újvári és Szamosi mint mindenkor most is nagyszerűek voltak. Csütörtökön: Heidelbergi diák élek Élethűen és ügyesen játszott a főszereplő Jankó. Finoman alkal-1 mazkodott szerepéhez Olasz Jolánka. Szépen játszott I Szamosi, Jók voltak Barics és Bátosi. Pénteken: „A vig özvegy.“ Szombaton: A vig Vezércikkek ilyen címmel: „A baromfitenyész tés és a vallásosság“. „A gőzmalmok rohadása és a gazdasági pangás,, (szaktudósitás egy gazdákodótól.) Az óra éjfélt üt, a föld már néma lön s a szer­kesztő szobájában nő a papiros hegy. Reszkető sze­mei ugrálnak a betűn; itt gyilkol az ortographia, ott az Írás olvashatlan. Végre kibeíiizi: Édes szerkesztő Ur. — Önre bízom legdrágább kincseimet. Itt küldöm ifjúságom verőfényét, versei­met, miket húsz év óta keblemen hordozok. Most kikivánkoztak Önhöz. Ah! lányos gyengeségemben ők az én támaszaim. Szivem vére, lelkem kisdede mindegyik. Szerkesztő Ur, az ön nemes lapjának ha­sábjain szerelje fel őket, — hadd repüljenek, hódít­sák meg a világo/. КОТИК ZiRZABELLA még leány és titkos Írónő (Sz.: Óh kisasszony, mért nem fojtotta meg őket már régen !) * * . 1 Tekintettes ilr ne jharagugyorv, hogy irok a mal- 1 lom Elén, mer az már rohatt a gazdájává együtt. Ne- * künk nem kő irtain én á zokos embör. (Óh, óh.) * e Tekintetes Szerkesztő Ur ! Az ideálom elhagyott;; | én holnap fejbe akarom magamat lőni, de műveimet I irodalmi örökségől önnek hagyományozom. PAPP PISTA gymn. IV. o. t. (Öcsém a versek beküldése előtt kellett volna magad főbe lőnöd.) A zárójelben levők a szerkesztői sóhajokat fo- rgrafálják le; a levelek pedig a szerkesztői asztalá­ul másolatok. Elloptam őket, az itt megirt története- et pedig ott loptam el a füstös szerkesztői szobá- an. Az egyiket itt, a másikat ott. Az én levelem is öztük volt, de csak nem kívánják, hogy magamat is ipellengérezzem ? Hadd nevessek most én! Holnap íár majd rajtam nevetnek. Addig is pedig, inig újra lövészem fulánkonrat, magamat ajánlom: a viszont- tásra. Hyakinthos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom