Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-01-16 / 3. szám

Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. január 16. IV. évfolyam. — 3. szám. I KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyűl a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Kilátások. Nem tagadhatjuk, hogy az ó esztendőben nehéz gazdasági viszonyokkal küzdöttünk. És ha az elmúlt év történetét fürkésszük, lépten- nyomon olyan irányzatokkal, sőt tényekkel ta­lálkozunk, melyek legkevésbbé sem alkalma­sak a panaszok enyhítésére, de sőt, mint a következmények már egész világosan tolakod­nak az előtérbe, alig lehet reményünk arra, hogy városi háztartásunkban nyugodtság, mér­séklet következzék be. Nem idegenkedünk a haladástól; a nép­nevelés, művelődés, gazdasági berendezkedés telén bizonyos mértékű áldozatokkal számol­nunk kell. Különösen ott kell áldozatkészsé­günket beváltani, ahol a természetes fejlődés útjait kell egyengetni, ellenben tartózkodnunk kell az úgynevezett „merész kéz“-től, mely gyakran letér a természet törvényeitől és vissza­hatásában a természetes fejlődést bénítja meg. Meg kell gondolni elejét-utolját terveinknek és sohasem szabad saját egyéni véleményeinket magunkra mintegy erőszakolni és csak opti­mistának lenni, hanem a tényekkel először is tisztába jönni s akkor jöhet a „merész kéz“, mely nem enged alkuvást. Természetes fejlődésünknek egyik legelső és kézzel fogható eszköze közlekedési utaink — vasutaink. Nagy terjedelmű határunk, ős­termeléssel foglalkozó gazdaságunk folytán ez kézzelfogható s korántsem igényli a milliókat, még a százezreket sem. Úgy látszik sok ideig mellőzésben fog részesülni ezen legégetőbb szükséglet, mert kevésbbé aktuális dolgokat helyezünk előtérbe és ebben az irányban sincs helyes számításunk. Az uj városháza többe került mint amennyi összeg arra előirányozva lett. A 70 ezer ko­ronás pénzen túl mintegy 150 ezer korona költségtöbblet mutatkozik. És ha ezen még megállanánk ! Azonban egyéb aggályok is mu­tatkoznak. A bérhelyiségek nem hozzák azt a bérösszeget, melyre annak idejében annyira esküdöztek. A járásbíróság nem veszi át az uj helyiséget, ez a része az épületnek jövede­lem nélkül marad, a régi járásbirósági helyi­ségek nem szabadulnak föl s nem jövedelmez­nek. A kir. adóhivatalnak ingyen ajánlottunk hajdan helyiséget, mely nem hajlandó áthur- colkodni a városházára, ahol bért kívánnak ; a mostani helyisége nem szabadul föl. No de sebaj — gondolják kevesen — annál több helyiség marad a „kényelemre“ a városházá­nál. A kényelem ezzel az óriási helyiség kész­lettel talán túlságos is lesz. Most már tudjuk, hogy az állami iskolák az előirányzott 400 ezer koronánál 2—3-szor is többe kerülnek, mert a kormány maga ké­szíti a terveket és bizony nem elégszik meg oly épületekkel, melyeket mi építtetnénk. És mi erre a válasz? „Ha már benne vagyunk“ — ez a válasz. Kilátásunk tehát az, hogy a pótadó ret­tenetesen növekedni fog. Hogy mégis ne pótadó címén fizessük meg azt a rengeteg pénzt, ami kellő körülte­kintés hiánya folytán terhelni fog bennünket, azt eszelték ki, hogy mindenki, aki birtokot vesz. illeték címén egy százalékát fizesse be a városi pénztárba a vételárnak, továbbá azt hogy vásári és piaci helypénzt a helybeliek is fizessenek, a fogyasztási adót bérbe kiadják. Szó­val olyan illetéket fizetnénk a mostani pótadón felül, melyet mindenki megérez és tulajdonké­pen pótadó, ugyannyira, hogy a pótadó jóval meg fogja haladni az államadó 200%-át és és megfogja közelíteni a 300%-ot. Legkevésbbé sem okoljuk a képviselőtes­tületet. Hirdettetett szóval és Írásban, hogy mindezekből egy fillérrel sem emelkedik a pótadó és ezen kikötéssel ment bele mindenbe. Sajnos nem lett és nem lesz valóvá a fényes Ígéret. És ha majd azok a szociális bajok talán fo­kozottabb mértékben ismétlődnek, városunk és egyesek gazdasági háztartásában olyan krízis fog beállani, melytől jobb sorsunk óvjon meg. Ezt a cikket a közönség köréből, ismert kézből vettük. Tartalmával nem értünz mindenben egyet, de szokásunk szerint közöljük és az ellenvéleménynek is szívesen teret adunk. Hadd surlódjanak az eszmék! Szerk. A boritaladó eltörlése. A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége felhívta az országban az összes érdekelteket, hogy a boritai adó eltörlése érdekében egy Budapesten tartandó országos értekezletet tartsanak. E felhívásnak eleget téve a halasi gazda kör­nek december 30-ikán tartott közgyűlésén Szathmáry Sándor a kör tagja azon indítványt tette, hogy mi­vel a borfogyasztási adó ólomsulylyal nehezedik borgazdaságunk fejlődésére, mert borainkat, melyek­nek termelése ma már rémséges sokba kerül, — meg­felelően értékesíteni nem bírjuk és dacára annak, hogy a munkadij szerfelett drága, a szegényebb mun­kások még sincsenek abban a helyzetben, hogy ren­T A R C Z A. Csendes este . . . Csendes este furulya szól a réten, — Mintha nekem énekelne egészen. Azt zokogja, azt kesergl nótája: „Kétszer nyílik az akácfa virága.“ Kétszer nyitó akácfa volt szerelmed, Azt gondoltam boldog leszek te veled. Lehullott az akác első virága : Szerettelek galambom, de hiába . . .“ Más nap ragyog már az égen azóta, Másképp szól a furulyán is a nóta. Őszi széltől a levél is lepereg .... — „Megbánod még, visszasírsz még engemet.“ Ha majd lehull a második virág is Ha majd bánateső esik reád is : Akkor — tudom — visszasírnál engemet. „De szivemnek kétszer nyílni nem lehet.“ Az én boldogságom . . . Az én boldogságom le voltál szerelmem. De e szép időket El kell hogy feledjem. Ezer édes emlék Beszél csak felőle, Miként rá sugárzik A nap a felhőre. Rendezgetem őket Rakosgatom sorba: Elhervadt virágok Ruha tépett fodra .... Olyan édes, drága Valamennyi emlék .... Úgy érezem, mintha Újra — vele lennék ! Egy íelsőbb naplójából. (Folytatás.) 19 . . . márc. 27. Egész éjjel nem tudtam aludni. Mindig a ma­gyar dolgozat járt a fejemben. Nem az, hogy mit Ír­jak, hanem az, kit kérjek fel a dolgozat megírására: Aladárt-e vagy pedig Barnabást. A dolog nagyon kényes. Ha nem szólna háztartás vezetéséről, akkor már régen készen volna a dolgozat, de igy? . . • Oh én szerencsétlen, s velem együtt szerencsétlen minden „felsőbb-leány“. Hogy legyen valami gon­dolata a háztartás vezetése körülakár Aladárnak, akár Barnabásnak, ha nekem nincs, aki háztartástant is tanulok. Szinte megörülök, ha arra gondolok, hogy végre mégis csak nekem kell megcsinálnom! Már megcsináltam. Nem megy. Szé en kimentem a mamához, tőle akartam va­lamit profitirozni. Elmondtam neki szépen, milyen lehetetlen dolgozatot kaptunk fel. Több sem kellett a mamának. Örült, hogy megragadhatott egy alkal­mat, amikor véleményét alaposan elmondhatta a „mai leányokról“. Hej, az ö idejében ilyen dolgoza­ton meg nem akadtak volna, minden leány tudta házvezetői kötelességét, de a mostaniak annyit sem értenek hozzá, mint a tyuk az ábc-hez. Ha valame­lyik udvarlójukat meghívják, akkor a cukrászdából kétféle süteményt hozatnak, egy diszeset és egy egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom