Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-05-01 / 18. szám
IV. évfolyam. — 18. szám. Megjelenik minden szerdán. ________1_____;______________ Kiskunhalas, 1907. május 1. KOZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség.— Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г V á t G у u 1 a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A pestiek meg a vidékiek. Kiskunhalas, 1907. április 30-án. Egyes fővárosi lapok, nagy vállveregetéssel vették áldomásul, hogy Nyíregyházának milyen fejlett szellemi élete van: hangversenyek, felolvasások érik egymást s a közönség csakúgy tódul látogatásukra; íme vidéken is kezd ter- . jedni a kultúra s Nyíregyháza jár legelöl. A Vasárnapi Újság mindjárt melegiben rámutatott arra a furcsaságra, hogyan beszélnek a pestiek általában a jó vidékiekről. Olyan sajnálkozással és lenézéssel, mint a birodalmi németek afrikai gyarmatuknak, Kamerunnak, a sze- recsenjeirői. S ime ebben még az újságok sem tesznek kivételt. Nem bánt bennünket a dolog, de az okát szeretnénk megtalálni és kellő értékére szállítani le a pesti meg a vidéki emberek közt elképzelt óriási kü'.ömbséget. A aiagygyá lett fővárosok népének ez a hajlandósága nem uj. A császárságkorabeli Róma népe az urbánus, a városi jelzőt müveit, udvarias értelemben használta, a rusticus, a vidéki pedig egyet jelentett a durvával. Ez a megkülönböztetés is meglehetősen önkényesnek tűnik föl, ha megolvassuk, mit Írnak a történetírók Róma lakosságáról. „A kik akárhol legjobban kitűntek gonoszságukkal, szemérmetlenségükkel, s a kik másutt szégyenletes módon elvesztették öröKlött vagyonukat, szóval mindazok, kiket valami szégyen, vagy gaztett hazájukból futni kényszeritett, mint valami pöcegö- dörbe, Rómába folytak össze“. (Sail. Cat. 37.) Ott aztán kaptak ingyen kenyeret és cirkuszi mulatságot, gyakrabban borotválkoztak, csinosították körmeiket, többször mosatták a tógáikat, megtanulták a „kérlek“, „kérem alássan“, „ha szabad kérnem“-n:k megfelelő latin kifejezéseket s azt mondták, hogy ők most már finom nagyvárosi emberek, nem durva vidékiek. Nem akarjuk egészen erre a kaptafára huzni a kitűzött kérdést, bár némi hasonlóságod itt is látunk. Minálunk is tönkrement exisz- tenc'a, vagy szerencsevadász egy része a boldog pestieknek, vagy olyan, ki a maga arcátlan % élelmességét ott jobban tudja kamatoztatni. De a főhasonlatosság a műveltségben van. Minálunk se sokkal eiőhaladottabb a fővárosi ember a vidékinél; legfeljebb annyival, hogy jobban öltözködik, hogy többször megfordul színházban, cirkuszban, orfeumban és hogy gyaláza- tosan rossz magyar beszédébe előkelő pesti fordulatokat hímez: Na ná! Kendósz ! Egyért azonban teljesen megérdemli a lenézést a jó vidéki nép: azért, hogy ö fújja fel nagyra a pesti kis hólyagokat. Oda fönn nincs a mi pesti urainknak, hölgyeinknek sejtelmük se arról, hogy ők magasabb rendű emberek, de mikor kirándulnak a provincba, hazamennek a szülőfalujukba, azzal hiresztelik megérkezésüket: „Pesti vendégeink vannak.“ A fiuk „pesti gyerek“, a lányuk „pesti kis lány“. Az öreg bátyámuram pedig megkérdezi tőlük: „Hát a drálylyal beszéltél-e már, öcsém ?“ Némelyik aztán lódít nagyokat, a másik csak elnézően mosolyog, hogy az ő falujában még azt se tud ák, mi az a telefon, meg villanyos, meg sikló síb. A pesti fiská is, a pesti doctor, a pesti tanár persze sokkal különb, mint a vidéki, a mi jámbor népünk szerint. De ezek közül bizonyára nem hiszi el mindenik, ha gyakran hallja is. Ellenben a szobalány, a viccházmester, a rendőr, a gyári munkás, a boltoslegény de még az inas is nagyot iát maga felől, mert otthon megbámulják. Legyen nekik az ő hitünk szerint. Nem mondjuk, hogy nem irigyeljük tőlük a vízvezetéket, a villamos vasutat, egyik-másik szinT ARCZ'A. Magunk se tudjuk'. . . Magunk se tudjuk, mért van az, Ha észrevétlen összenézünk, Valami titkos vágyat érzünk. — Úgy akaratlan, észrevétlen, Sejtjük, hogy szivünk még se tétlen, Ha bearanyozza a tavasz! — E titkot liljomok fedik . . . És annyi báj van e titokban! Semmi se történik pedig, ■ Csak a szivünk egyszerre dobban. A hála. Derült téli éjszaka volt. A süvítő szél tüszuráso- kát ejtett a járókelők arcán, a fák pedig az éhes farkasok üvöltését utánozták, amint a metsző légáramlat belekapaszkodott száraz koronáikba. Azután egyre alkohol megvetése igen jó kezekben volt letéve ter- üresebb, kihaltabb lett a főváros. A teli hold, bágyadt jesztés végett. Nem zárkozott cl az egyszerű szuitos fényével, mintha mégjobban felakarta volna tárni a tótság elől, hiszen gyermekeinek játszó pajtásai is nyomort, a szegénységet, kinek házán füstölögnek a azok gyermekei voltak. kémények, hol viradnak meg fütetlen szobára. Abban az esztendőben, mikor Pista gyerek, a A külváros egyik szűk utcájában egy asszony tanító fia iskolába kerüít, eljött Búkyhez egy tót napjárkált fel s a’á. Mintha keresne, várna valakire, olyan számos. Egy kis gyereket hozott magával, s kérte a bátortalanul* lépked; majd megáll a kávéház ablaka tanítót, hogy vegye azt is nevelése alá, igen okos és előtt, a fügönylöl szabadon hagyott részén bet к ni engedelmes a gyerek, meg ügyes is, hiszen már ko- és tovább folytatja tétovázó járkálását. Amennyire a sár it is tud fonni a fűzfa veszszőböl, sípot faragni hold fényében kivehető, karján gyermekét tartogatja, annak ágából. És a tanító a kis Jankót szintén tanit- kinek apja azt a játékot űzi, mi a kölcsönösen meg- ványául fogadta. Később már megtudta a tanító azt állapodott rab'áson alapszik — kártyázik. — A fele- is, hogy a kis Jankó árva fiú, egyszer apja és anyja ség pedig künn a hideg téli éjjelen várja a sápadt künn voltak a hegyoldalon fát vágni és megfagyva arcú, a beteg levegőtől satnya férjet, találták őket. Azt mondják pálinkával védekeztek a * hideg ellen. Egy felvid ki tót fa ucskába került Biiky Gábor, Mikor beáltak azután a hideg téli napok, a jó mesterségére nézve tanító. Nyílt becsíile'es ember volt tanító magához vette az engedelmes cs szorgalmas és lelkiismeretes Már hogyne lett volna jő tanító, fiút és ettől kezdve nála maradt, az öreg tót napszámikor előtte ál t egy csemevész gyermekkar. Javarésze mos meghalt, a fiúnak más hozzávalójáról pedig nem nem is ismeri apját, mert vagy Amerikában él, vagy tudott senki a környéken. Az öreg tót halálával kettő- pedig a szesz küldte a boldogabb világra anyjával zött szorgalommal járt a második szülők kedvében egyetemben. Tehát volt mit tanítani, a hazaszeretet, az a fiú és Pista meg Jolánka, a tanító gyermekei szive(új varosháza) ajánlja csemege áruit, vérbélű narancs, dalolj a, lüge. Hires Hadek-féle magvak. Uj máltai burgonya, caríiól. Olcsó ár!
