Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-04-10 / 15. szám
IV. évfolyam. — 15. szám. Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, \907. április 10 KÖZGáZDASAGI, társadalmi es szépirodalmi hetilap. Szerkesztőség és kiadólkv.ital: H ORV ÁT GYULA könyvkereskedése aíj ranhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos H о г у á t Gyűl a. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor. félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. A középszerűség átka. Kiskunhalason, 1907. április 9-én. Augusztus római császár korában Horatius, az „édes hang a gyönyör nagy költője“, nagy- képü fontoskodás nélkül, könnyed szellemességgel szedte versbe vonzó életbölcseletének szabályait. S köitészetének egyéb kiválóságai mellett ezek a könnyed hangú, szivünkhöz férkőző, elménkbe vésődő arany igazságai ked- veltetik még ma is Horatiusi annyi tanult emberrel. „Boldog ki távol a világ zajától Földjét mivelve önkedvére él“. „Ne kérdezzed, mi a jövőnek ti.ka. Elöbb-utóbb csak eljő a halál“ „Szakítsd le minden órádnak virágát És, a jövőbe kevésbe se higyj!“ Ezek és hasonló elvei a nagy pogány költőnek máig is élnek köztünk, a fanatizmustól távolabb álló emberek közt. Hanem egyik és talán legfőbb igazsága, az „aranyos középszerűség“, mintha vesztett volna a világ forgá ával belső erejéből. Mintha a mai rohanni lozdő haladásnak körülményei nem igazolnák azt az elvet, a mit Augusztus czászár korának énekese hirdet. Szerinte az a boldog ember, a ki sem nem gazdag, sem nem szegény, sem nem hatalmas, sem nem elesett, a ki nem hajózik a sik tengeren, de a partot se súrolja. Rövid elmefuttatásunk célja rámutatni, mennyiben mond ellen Horatius aranyos középszerűségének manapság az egyes embernek, a községeknek és végül a nemzetnek helyhez- tetése. Az a nagy technikai haladás, a mi a fő külömbség a mi világunk és az ő világa közt, nagyot változtatott a gazdasági tényezők viszonyán. Egyenesen a középszerű emberek kárára történt a fejlődés az iparban s ugyanez mutatkozik most a földmivelésben és egyéb téren is A gyárak tönkretették a maga erejéből dolgozó és vállalkozó kisiparost. Megmaradt a két véglet: a dúsgazdag gyáros és sok ezer fizetett munkás. És következetesen a közbeesők szenvednek a két végletesnek minden harcában. Romániában az ezerholdasok elzárták a szegénység elől a vagyonszerzés útját. Az elkeseredett parasztság föltámadt s mivel valódi ellenségei, a nagybirtokosok, a keleti express szalonkocsijában hirtelen Párisba tették át élvezeteik helyét, az elvakult népszenvedély halálra hurcolta a bérlőket, a városi lakosukat, kereskedőket, iparosokat. Magyarországon ? A földmi velő munkás napról-napra több követelést támaszt. Növekszik a napszám s vele kapcsolatban drágul minden. A nagybirtokos osztály bent ül az országházában s elvakult hatalmi gőgjében az állam egész hatalmával akarja meggátolni a kis emberek szervezkedését és zsadárszuronyukkai akaja viszatériteni a kivándorlókat.*) Ki issza meg a levét? Az középszerű birtokos, a kit legjobban sújt a nagy napszám a ki szervezkedni sem tud, nem mer: a fizetéséből élő kö- zéposztál, a melynek mindenért drágábban kell fizetnie, jövedelme pedig marad a régi. A Horatius aranyos középszerűsége ima igy változik át a két malomkő közé került ge- bona sorsává; a két malomkő súrlódásának az ő szétmorzsolódása az eredménye. Ilyen a helyet a községi életben is. A falusi embernek kicsinyek uz igényei, kevés adót követel tőle a faluja. A nagyvárosi ember eléggé megadózik, de viszont előtte van minden; vízvezeték, világítás, utcakövezés, gyermeknevelő intézetek, aránylag olcsó és választékos é'elmi- szerek, ruhák, egyéb háztartási cikkek.; nem is szólván a szórakozásnak temérdek fajáról. A kisvárosi ember? Majdnem annyi adót fizet, mint a nagyvárosi, s alig kap élte többet, mint a falusi. A rendezett tanács már csak megvolna, hanem a rendezett .gyalogutak, az utcai világítás, az olcsóbb piac s a többi még csak álmainkban szerepeinek. Se városnak se társulatnak nincs elegendő tőkéje nagyobb befektetésre. Ha valami életre való célra társulati- gyár alakul, kevés tőkeje gyűlik, kénytelen használt gépeket venni, a mik gyakran elromlanák s az egész dicséretes intézményt pangásra kárhoztatják. Végezetre országul, nemzetül se állunk jobban. A hadviselés modern formája, a védő vámok rendszere a nagy nemzeteknek, a nagy országoknak kedveznek. A kicsiny államuk pedig kimondják semlegességüket, akár elbocsáthatják katonáikat, őrködnek felettük az egymásra féltékeny nagyhatalmak. A m hazánk? Nagynak kicsi, kicsincK nagy. Itt vagyunk Europa közepén, a hol a kü’önböző nagy népfajok érintkeznek egymással s m i vagyunk közöttüka „puffer“ az ütköző. Sehogyse illik ránk a másik latin közmondás sem, hogy, medium tenuere beati . . . vagyis, hogy középütt laktak a boldogok. Ahhoz nem vagyunk, elég nagyok hogy kisebb népeket magunkhoz tud .ánk vonni, nem vagyunk elég kicsinyek^ )gy utjukba ne volnánka nemzeti és faj' ábrándoknak. És válságos helyen nem élhetünk a magunk erejéből a magunk lábán. Idegen és mostoha szövetségesre vagyunk utalva. S egyébként is . . . Nyelvünk idegenben nem hódit, tudományosságu ik jele iségtelen íu*) Pedig azokkal a kivándorlókkal a foradalom távozik. dósnak, költőnek kicsiny olvasó közönsége akad köztünk, a művész nem talál elég pártfogásra. Valamennyien tengődnek. Eszik a magyar tudomány irodalom és művészetnek szálkás zabkenyerét, vagy kifelé kívánkoznak és ki is vándorolnak nagyobb nemzetek körébe. Miért? Mert középszerűek vagyunk. A kis nemzetek fiai, egyszerűen átvedlenek más nagy nemzet fiaivá s annak írnak, festenek, így lett a dániai Brandes a németeké. így alkalmazkodnak a hazátlan népek fiai is. Nekünk? Itt élnünk, halnunk kell Azért mi is elmondjuk Arany Jánossal, hogy „Nekem áldott az a bölcső Mely magyarrá ringatott“ valljuk azt is, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak“, de — bárcsak kisebbek se volnánk! Íme, mindez a középszerűség átka.- P — r. Valóság a szerelemben. Elhervadott az ábrándok világa, Helyébe lépett a rideg való, Mely nem virág, de tölgyfa, izmos, sárii És rajta nincs füttyös fészeklakó. Az örök asszonyt még éget engem, De vakon hinni többé nem tudok, Az aljas, bűnös fáj még a szivemnek, '' .V Hanem a régi már mégsem vagyek. De igy van ez és jobban is van igy ez, Legyen forró a vér, az agy kemény, A szerelmes csók édeni valója Öljön meg minden ábrándos reményt. Az édes asszonyban az embert lássuk, Kinek a csók oly édes, mint nekem Kinek úgy ég, mint nékem teste, lake, Midőn ott fekszik égő keblemen. így lesz ez azlán\ És most jertek, jerlek Ti nők, kiket szivembe fogadok. Szeretni fogok égő szenvedélylyel, Szivem eped, a szemem úgy ragyog. S ha nem jogok többé szeretni tudni, S mogorva, zsémbes, vén ember leszek: Ha visszagondolok a múlt időre, El fog simulni homlokomon redóje: Az ifjúságom kárba r.em veszett. házban VaN tengeri sósborszesz NINCS abban betegség. M:r: a tengeri sősborszesz a leghatlntósabn па/..s.er, Használhatja ifjú és öreg bedörzsö’.ésre, borogatásra, szeinvíznek, t írok és szájvíznek, fájós fogra, fejfájás, csúe és köszvény eilen szépítő és erősítő szernek. Belsőleg 10—20 cseppenként mindenféle belső nyavalyánál. Egy nagy üveg- ára 2 kor. 40 fill, egy közép iveg 1 kor. egy próbaüveg 2t fill. 3 mgy, 6 közép vagy 30 próbaüveg bárhová teljesen költségmentesen szállittatik. Ezer és ezer elismerő levél oly emberektől, kik meggyógyultak. Főraktára készítőnél: CZURDA VILMOS g) ógyszerésznél Kiskunhalas (Pestmegye.) Óvakodjunk utánzatoktól és csakis CZURDa-félét kell elfogadni
