Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-01-08 / 2. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. Utasittatik az egyháztanács, hogy az ebből felhasznált tőkéknek 155 429 K. 76 f. eredeti összegben való helyrepótlása tárgyában az egyházkerületi számvevő által minden egyes alapítványnál, a kitünteti összeg erejéig 1906. decz. 31-éig terjedő záros határidőben szabályszerű kötvényeket állítson ki, a melyek fokozatos felsőbb egyházi jóváhagyás alá lesznek terjesztendők és a melyekbe az elköltött tőkéknek jelzálogi vagy más utón való biztosítása és a Gyenizse Antal és társai ellen folyamatban levő per és a gymnasiumi államsegély és folyósítására való tekintet nélkül feltétlenül legfeljebb 10 év alatt leendő letör- lesztésére nézve megfelelő intézkedések vétessenek fel. Utasittatik az egyházkerület ügyésze, hogy ebben a tárgyban az egyházkerület képviseletében közreműködjék, hogy e kötvényeknek előzetes tartama az ő hozzájárulásával állapitassék meg és terjesztessék felsőbb egyházi jóváhagyás alá; a kiállítandó kötvények az egyházkerületnél lesznek elhelyezendők; 4. utasittatik az egyházközség, hogy úgy a költségvetés, mint az elköltött tőkék és alapítványok helyrepótlásának kérdésénél az egyházkerületi közgyűlésnek ezekben az ügyekben hozott összes határozatait szigorúan megtartsa ; 5. végül utasittatik az egyházmegye esperese, hogy ezen határozat pontos betartása felett szigorúan őrködjék és amennyiben az egyháztanács e meghagyásnak épen nem, vagy nem kellő módon tenne eleget; arról esetről- esetre az egyháztanács tagjai .ellen a fegyelmi és az anyagi felelősség megállapítására szükséges birói eljárás céljából az egyházkerületnek jelentést tegyen. A kiskunhalasi református egyházközség ügyeivel kapcsolatosan jelenti az egyházkerület ügyésze, hogy az alapítványok refundálása ügyében a kerület által 1904. okt. 5-iki közgyűlésében hozott 98. számú határozata érteimében a felesleggel rendelkező alapítványok feleslegéből 42,028 K. 58 f. lett volna fordítandó a hiányban szenvedő alapítványok pótlására. A kiküldött kerületi számvevő konstatálta, hogy ez az összeg az egyházkerületi határozattól eltérőleg csak részben fordittatott a kitűzött célra, amennyiben abból 16,169 kor. 04 fillért az egyháztanács határozata folytán előbb a főgimnázium pénztárába tettek át, majd onnan egyházpénztári előlegek címén az egyház pénztárába vitetett át és az egyházközségi folyó szükségletek elvonatván, más célra köl- tetett el. Jelenti az egyházkerületi ügyész azt is, hogy a számvevő jelentése szerint a halasi egyháztanács azon 500 koronát, amelyet az egyházkerületi közgyűlés a halasi nyilvános polgári leányiskolának tanszerek beszerzésére adományozott és utalványozott ki, az egyház folyó szükségleteinek fedezésére fordította és igy azt rendeltetésétől elvonta. Egyházkerületi ügyész előterjeszti, hogy nem látná-e szükségesnek az egyházkerületi közgyűlés a helytelenül eljáró közegek ellen a megtorló intézkedések megtételét, amit a jogügyi bizottság is javasol. Az egyházkerületi közgyűlés tekintettel arra, hogy az ügyész jelentésében foglalt ese- tek^az egyházi törvények 301. §. 2., 4. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétség jelenségeit mutatják, a fegyelmi eljárás megindítását a mulasztó közegek ellen elrendeli és megbízza az egyházkerületi ügyészt, hogy a fegyelmi feljelentést az illetékes egyházi bíróságnál tegye meg. Az egyháztanács az 1906. évi nov. 30-án kérvényt adott be a 117. sz. kerületi határozat 3. pontjában kitűzött határidőnek f. évi december 31-ének 1907. február" 28-ig leendő meghosszabbítása iránt. Az egyházkerületi elnökség a következő határozatot küldte le. A dunamelléki református egyházkerület elnöksége a kért halasztást megadja, felhívja ennélfogva a kiskunhalasi református egyháztanácsot, hogy az egyházkerület 1906. szeptember 25-én 117. sz. a. kelt határozatának a törvényes következmények terhe alatt 1907. február hó 28-ig okvetlenül tegyen eleget. Budapest-Kunszentmiklós, 1906. dec. 23. A duiiamelláki református egyházkerület elnöksége: Darányi s. k. Baksay Sándor s. k. főgondnok. * püspök. A „Bethlen-Köru estélye. Nekem kritikusnak jutott azon nehéz feladat, hogy kritikát Írjak ezen anftigilag jól sikerült estély- 1 ró’ Megakarván felelni feladatomnak, sorra veszem i.z előzményeket s a műsor egyes pontjait. Nagy reményekkel nézett a bál elé a halasi mulatni vágyó hölgyközönség. Különösen vonzotta hölgyeinket a műsor, — a mágnás védnök és rendezőség, kik — mint a rendezőség állitá: „Okvetlen le fognak jönni a mulatságba“ s .........................széffoszlott sokaknak reménye a bál után. Méltón jellemzi a mágnás-várást a következő kis epizód, mely a bálteremben játszódott le városunk egyik dús hozományt! hölgye és a rendezőség egyik 19 . , . márc. 25. Ugye jó próféta voltam. A sztrájkot beszüntettük mielőtt' megkezdtük volna. Mindegyik megírja a dolgozatot. De legalább annyit megteszünk, hogy a dolgozatokat mind egyformán írjuk s tele lesz helyesírási hibákkal. Hadd pukkadjon meg dühében az a professzor, vagy micsoda. Én például ezeket a szavakat : fellet, allat — mindig igy fogom írni: felett, alatt. Fordítva csak azért is. Marienne igét fog ferdén írni. Például nem fogja helyesen igy írni: futtot, kappot, hanem futott, kapott, stb . . . Hogy fog majd az a izé boszankodni. De úgy kell neki! Máskor legalább nem fog ilyen tételt, egy felsőbb leányiskolába egy cseppet sem illő dolgozatot feladni. Úgy kell neki: Újból és újból mondom; úgy kell neki! Ha ... ha ... ha . . . Úgy kell neki! 19 . , . márc. 25. Na itt van! Erre nem is mertem volna gondolni. Pedig gondolhatam vcüna! Összeesküvésünk teljesen csődöt mond. Még csak egyformák sem lesznek a dolgozataink. Persze, mert egyik sem akarja, megcsinálni a dolgozatot, hogy a többi róla leírja irigyek. Azaz dehogy is irigyek. Egyik sejn tudja megírni punktum. Mindegyiknek van dolgozat gyártója, írásbeli szállítója, Mariennek például az a hosszú fülü ügyvédbojtár csinálja a dolgozatot. Antoniette- nek a pisze doktor, Sophienek az inci-finci mérnök. Nekem is van! Hát nekem ne legyen, ha a többinek van! Csakhogy én előnyben vagyok a többi felett. Mig azoknak csak egy van, nekem kettő. Az egyik az édes, szépszemii Aladár. Most még csak jogász, de bizonyosan miniszter lesz. Ő legalább igy mondja. Pár évig még vizsgázni fog, mert a tanárja ki nem álhatja. Mindig megbuktatja. Megint csak tanár! Brrrr! csak tanárt ne ‘teremtett volna az Ur Isten, A másik Barnabás. Az idén fog még csak érettségizni. De én már most kiállítanám neki az érettségi bizonyítványt. Milyen költői lelkű ! Mennyi szép költeményt irt már hozzám! A legutoljára is milyen érzelmes! Mig én itt Homéroszt olvasom, Nálad van minden gondolatom, Szép alakod előttem lebeg. Szivem szorul, szivem reped, Mily jc vóna halni érted. Szegény! Még meg is halna érettem! könnyezek- De hát nem halt meg! — de ő is érzi a tanárok deszpotikus hatalmának igazságtalanságát. Kihívták. Homérosz, tovább kellett volna olvasnia. Nem tudta, hol tartanak. Szekundát kapott. Barbawzmus ilyen költőnek szekundát adni. De most majd megboszul- juk magunkat, annyi helyesírási hiba lesz, hogy min- gen tanár megbomlik tőle! (Folyt, köv.) tagja között. A fenti urhölgy ugyartTs a tánc kezdetekor meginterjuwolta a rendezőség egyik tagját: — Kénem, mutassa be nekem Bethlen grófot! Ez udvariasan meghajolva jelenté: — Sajnálom, de nem tehetem. Gróf Bethlen nem érkezett meg. — Úgy hát Wesselényi bárót. — Az sincs jelen, lekésett a vonatról. Fájdalmas mosoly jelent meg a hölgy ajakán, felhúzva vállait, keserűen jegyezte meg: — Akkor hát miért is jöttünk mi ide? Grófot vártunk,................“ * * * * Eközben szépen el is jutottunk a műsor máso- sodik pontjához, — mert az első a mágnásvárás volt — az elnöki megnyitóhoz. Rövid leszek, mint voll a megnyitó beszéd és konstatálom, hogy az elnök felolvasta 13 szóból álló mondókáját, melynek tartalma nem igen érdekelte a megjelenteket. Az estély kimagasló pontja volt: Kozma Andor helybeli ref. s. lelkész szavalata: „A régi könyv" Várady Antaltól és egy zeneszám: „Befordultam“ a szintén helybeli K. Papp Mihály szerzeménye. Az „Egyvelegek“ nem elégítenek ki senkit, a Tárogató-sóló sem sikerült. A közönség nagy műélvezettel — -de dideregve — hallgatta a műkedvelő zenekar játékát, csak nehány tulokos s rossz májú civis avatkozott bele a természet dolgába, mondván: Nem jól teremté az Isten az ember fülét, mert mindig hall vele. A műsorhoz minden tekintetben méltó volt a tánc. Sok szép hölgynek marad meg emlékében azaz édes álom, melyet senkitől sem háborgatva álmodott székén szunyadozva. Édes reményektől eltelve gondolnak hölgyeink a kör legközelebbi báljára, ahol nem báró, nem gróf, nem is herceg, de maga az orosz cár lesz a főrendező s a fiatal spanyol király fogja járni a német császár hegedű sza*vára szép hölgyeink valamelyikével a kállai-kettőst. Ezért ugyan kár volt azt a nagy sereg védnököt és „diszrendezőt“ mozgósítani. Bicskanyitó lőre — aranyos pohárban. Mi jobban szeretünk cserép kan- csóból — jó bort inni. De béke velünk! Kritikus. Elszomorító statisztika. Azt olvasom a mai újságokban, hogy a budapesti tisztikaszinóban egy fővárosi tanító irva-olva- sási tanítási rendszerét mutatta be, amely szerint az odarendelt teljesen analfabéta katonák néhány perc alatt nagy sikerrel olvasták és írták a 6 első betűt sőt Ő Felsége nevének kezdőbetűit egész szabatosággal leírták. Gondolkodóba estem ezen a dolgon — de elhittem, mert ugyanaz a fővárosi tanító egyik barátom utján az én pártfogásomat kérte, hogy kérvényét, amelyet az ország analfabétáinak taníttatása céljából a közoktatásügyi minisztériumdak átadott, a hivatott körökben pártolóan fogadják. A kérvény másolatát is kezemhez kaptam. De bizeny — mert magam sem voltam a kérvényben elmondottakról teljesen meggyőződve, meg aztán én az ügy érdemében nem nagyon sokat tehetnék —, mindeddig evvel a dologgal nem foglalkozhattam. Most azonban, mert utána jártam a dolognak ennek a nagy horderejű vívmány terjesztésének egész lelkesedéssel állok szolgálatába. Gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszterünk nemzetünknek eme eszményi nagy fia, aki előtt az itt leirt beadvány fekszik, bizonyára legjobban tudja, mit jelent a magyar nemzetre nézve egy ilyen nagyszabású vállalkozás. íme a kérvény szóról-szóra: „Nagyméltóságu Miniszter Ur! *T Elszomorító tényt mutat ki a statisztikai hivatal. Magyarország népességénék 42 százaléka (az iskola- köteles és nem köteles gyermekeket nem számítva) nem lúd irní-olvasni. Három millió analfabéta van hát szép hazánkban. Ezen Nagyméllóságodnak segíteni kell. A közös hadügyminiszter 142 1906. a magyar honvédelmi miniszter pedig 91002—3/1906. szám alatt kiadott rendeleteikben intézkedtek, hogy irva-olvasás tanítási módszerem, amelynek segítségével a teljesen analfabéta katona 8—10 leckeóra után tökéletesen tud írni és olvasni, a közös hadseregben és a honvédségnél alkalmazásba vétessék.
