Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-03-06 / 10. szám

IV. évfolyam. — 10. szám Megjelenik minden szerdán. Kiskunhalas, 1907. március 6. KÖZGAZDASAGI, TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ORVÁT GYULA könyvkereskedése Kiskunhalason, — hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. — — Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. — Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos Horvát Gyula. Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor. félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. — Vidékre egész évre 6 kor félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Kasztok. Irta : Fülöp Sándor Valahol messze Ázsiában az indusok népe ősidőktől fogva olyan társadalmi osztályokra tagolódott, amelyek egymástól szorosan elzár­kóztak, a felsőbb rendű lenézte az alsóbbat, az alsóbb kasztnak gyermekét maga közé be nem vette : aki egyszer páriának született, abból se brahmin, se katona nem lehetett. Mindenik osztálynak külön világfelfogása, külön érdekei voltak, set talán mindeniknek külön panasza, külön imádsága, külön istene. Ezeket a társadalmi osztályokat nevezték kasztoknak. De nem is kell ezért Ázsiába visszamen­nünk. Csak a név való onnan. Magát a kaszt­rendszert ismerte Európa is. Vagy mi egyéb volt a főnemesség, nemesség és jobbágyság ? Nem kasztrendszer volt-e az állami vallásnak, a bevett, tűrt és be nem vett vallásfelekezetek- a megkülönböztetése ? A XVIII. és XIX. századé az örök dicső­ség, hogy szabadelvű eszméiknek hatalmával megszüntették a rendi és felekezeti kasztokat, — annyira, amennyire. A mi történelmünkben a 48-as törvények tetőzik be ezt a folyamatot, amikor elismerik a vallásfelekezetek egyenlő jogát, amikor felszabadítják a jobbágyságot. Ezért állít szobrot Kossuth Lajosnak az országnak minden nagyobb községe, ezért nagy hatalom az ő neve a magyar politikában. De azért a kasztrendszer nem szűnt meg egészen. A lerombolt választő falak téglái sza­naszét hevernek a magyar jogegyenlőség hepe­hupás síkján s ha valaki szellemileg kicsiny­nek érzi magát a tömegben, nosza hamar egy­két elhányt tég'át a lába alá hadd „magasod­jék ki“ a sokaságból. Ezért nyomtatja a név­jegyét szilasbalhási és kutyabagosi Bagossy Tibor. Akár azt is odanyomtathatná a neve alá, hogy „a szent korona tagja“, mert hiszen hajdan az volt a nemes ember. Ide megy ki a fajmagyarság, az kié föld, azé az ország“ politikai elve, a hitbizományok szapoiitása, a vármegyei önkormányzat dzsentri ellátó szerepe, a külön katonatiszti, a külön kaszinói becsület és sok más egyéb, ami intézményesen nem, nek de társadalmilag nagyon létezik. S azonkívül, hogy őseik kiválóságát hány- torgatják, ta'álnak ki egyéb elkülönítő módsze­reket is. Az úri emberi ek úri foglalkozás való. A födlmives munka még bagyján, de nem való hozzá a kereskedés sem, az ipar sem. Az úri csemete, akármilyen gyenge tehetségű, csak nem mehet iparos inasnak, az istenért! Annak bizo­nyítvány kell, annak hivatal kell, hogy a nagysá­gos mamája ne röstelkedjék maj'd, mikor a zsur­beli vendégeinek be kell mutatnia: „A fiam, az asztalos“. Inkább lesz Írnok a városházán, a megyén, a törvényszéken, hiszen ott olyan uras címek vannak: irodai segédtiszt, kezelő tiszt­viselő, törvényszéki igazgató (az „irodá“-t el­hagyják) segédhivatali főnök stb. S a nagycimii ur nevéhez: mérten elkölt sok pénzt, fizetésé­hez mérten megeszik sok sült krumplit, de te­kintetes ur s a felesége nagyságos asszony, azt a kutyafáját! Nem pedig holmi silány asz­talos, akinek lehet 5—6 ezer korona jövedelme, tele lehet az éléskamrája, a pincéje, de a keze csirizes, a ruhája firnájszszagu, a neve csak mester ur s a féleségéé asszonyság ! Pedig, ha asztalosunkat megáldja az ég 8—10 gyerekkel, a tekintetes Írnok urat pedig a paraszti nóta szerint Megveri az Isten Dáma feleséggel, Tizenkét gyerekkel, Pénzen vett kenyérrel össze sem lehet hasonlítani, hogy mennyire más nevelést adhat gyermekeinek a tehetős ipa­ros, mint a tehetetlen hivatalnok ur. Lehet, hogy nem tanulják meg a reconnaissancevisite tör­vényeit, de legalább nem is mondanák helyette renaissance vizitet, mint az idegen neveket szajkó-módra tanuló jó nevelésű gyermekek; meglehet, hogy bosztont se tudnak járni az T A R C Z A. Bakfisok közt. ! i i V«’■ ; i :• • л ■' i • *■ / ■' Л . ‘ /.5 i ; Irta: Lia. (Finom Ízléssel’berendezett leányszoba. Klári 16 éves, egy nagy karosszékben ül és lábait kacéran keresztbe teszi. Majd hirtelen felugrik, amikor az ajtón kopo- i gás hallatszik.) Klári: (örömmel) Isten hozott Ahnuskám. Már azt hittem, hogy meg is feledkeztél Ígéretedről. Miért jösz ily későn ? Anna: (a tükör előtt áll és azzal a bizonyos leányi hiúsággal igazgatja frizuráját) Jaj kedvesem ne neheztelj reám, de igazán előbb nem jöhettem. Tudod kérlek, a kisasszonyomnak két napig oly gvo- morgörcsei voltak, hogy e miatt én se mozdulhattam ki a szobából. Még most is fekszik, de én tovább már nem akartam halasztgatni a látogatást és addig, könyörögtem a mamának, inig végre elengedett kisé­ret nélkül. No de meg is jártam az utón . . . Ami­kor a Ferenciek-tere sarkára értem, valamilyen szem­MÜHLE VILMOS cs. ée kir. udvari szállító TEMESVÁR Mag-, Növény-, Rózsa- és Fa- Nagytenyészetek. Művelési terü­let 94 hold. — Világkivitel.1 télén aszfaltbetyár hirtelen mellettem termett és ar­cátlanul a, fülembe súgott mindenfélét, aminek halla­tára én nagyon elpirultam . . . Még azt is megje­gyezte, hogy micsoda erős csípőim vannak . . . Borzasztó, milyen brutális férfiak léteznek itt a fővá­rosban! És ezek leginkább nős emberek . . . Hiszed? így csalják, meg aztán szegény feleségeiket . . . Klári: Nekem mondod? Jobban ismerem őket, mint te. Ezek csak leginkább a magunkfajta rövid- szoknyás lányok után futkosnak. Azokra a nagy ci­comás dámákra, akiknek legalább is egy kiló púder van az arcukon és akik egy félméternyire felemelik szoknyájukat s kacérosan félrehajtva fejüket, mellükéi erősejr előrefesziíve feltűnően járkálnak, azokra nem néznek . . . Anna: Hallgasd csak, még most is oly hango­san dobog a szivem az ijedtségtől. Klára: Oh te csacska, hát nem szégyenled ma­gad? Mjt kell egy férfitől annyira megijedni? Anna: Nem is ijedek ám én meg minden férfi­től ! . . . Bezzeg csak a Bálint Károly mondana egy pikáns megjegyzést, olyan bátran merően a szeme közé néznék, hogy tudom Istenem, még ő piru na el. Ilyen pelyhes brjuszu legénykékkel nagyon szeretek heccelödni. Te, ez a fiú halálosan szeret engem. Úgy sajnálom szegényt. Mindennap kapok tőle levelet Ka­tica aláírással. Szegényke, nem gondol arra, hogy mi egymásé nem lehetünk soha! Hogy jövök én egy első éves joghallgatóhoz! Most 15 éves vagyok és három év múlva asszony lehet belőlem. Nem igaz? Mire ő elvégzi tanulmányait, addig már gyermekeim is lehetnek .... Klári; Csak ne siess oly nagyon ezzel . . . Azt hiszem, hogy {«neked még van elég időd erről be­szélni . . . Anna: És miért ne beszélhetnék erről? Hát van ebben valami? . . . Apropos! Mi van a te hadna­gyoddal ? Klári: Oh, hogy is jut most eszedbe. Én már azt sem tudom, hogy letezett-e valamikor. Vége sza­kadt Köztünk mindennek . . . N igyon kiáll hatatlanul viselte magát és én szépen mebmondtam neki, hogy fordítsa el tőlem a fejét. Tudod mit cselei.edett,? Megcsókolt . • . Képzeld, micsoda jmpertinenci, ! Anna : No és azért szakítottál vele ? Ezt tartod olyan nagy szemtelenségnek? Én egy csókban nem találok semmi felháborítót. A legjobb magvak kerti és mezei veteményezésre (Mühle magyai jóságban elérhető.«, de ebben felülmúlhatatlanok) A legnemesebb gyümölcs-, disz- és sorfák (Mühle fái többször átültettek, jól iskolá­zottak, mindenütt jól biztosan gyarapodnak. A legszebb fenyőfélék, díszcserjék, rózsák stb. (Mühle tűlevelűi mind télállók, dísz­es kúszócserjéi, valamint rózsái « létező legszebb viráguak.) Postacsomagok magvakkal 5 koronán felüli értékben bárhová bérment/e küldetnek. Mühle kertészeti kézikönyvei dilet­tánsok számára a legjobbak, megrendelésekhez ingyen csatoitltnak. Dusán illusztrált föárjegyzék — páratlan a maga nemében — kívánságra bárkinek ingyen és bérmentve megküldetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom