Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-20 / 8. szám
KISKUNHALASI UJSAGjj : * nem hajlandók, mert akár van kifogásolni való az átvétel szempontjából, akár nincs, mindenképen« baj, vagy a városi tanács és épitő bizottsággal, vagy a város közönségével jutnak ellentétbe. A földszinti nézőtér kicsiny voltán ségi- teni nem lehet, egyéb bajokon azonban lehet és kell is. Ha már annyi pénzünkbe került, legyen'legalább az a kicsiny nézőtér is kellemes találkozóhely, a páholyok mindegyike használható legyen, az összes helyiségek célszerű berendezésével legyünk megelégedve és ami fő, egészségünket és életünket drága pénzünkért ne veszélyeztessük. H. Hangverseny. Fényes hangversenyt rendezett a Kereskedő Ifjak Egylete szombat este a városi színházban. A hangverseny műsorában jelzett művészek és műkedvelők névsora elegendő volt arra, hogy a közönség érdeklődését felcsigázza. A derék rendezőség, élén Szente István elnökkel, már hetek óta fáradtságot nem ismerő ügybuzgalommal dolgozott az est sikerének biztosítására. Mit sikerűit is nekik elérni, és azt hisszük joggal mondhatjuk, hogy városunkban hosszú évek óta nem volt ily minden izében remekül sikerült'mulatság. Ha tekintetbe vesszük a kereskedő ifjak egyletének úgyszólván még csecsemő korát, bizony elmondhatjuk, hogy merészség volt egy ily nagyszabású hangverseny rendezéséhez hozzáfogni, de viszont, ha tekintetbe vesszük az est sikerét és a közönség nagymérvű pártolását ezen egyletnek szép jövőt jósolhatunk. Magáról a hangversenyről szólva, az hogy úgy mondjuk nem is szorulna bővebb kritikára, miután a szereplő vendégmtivésznő és vendégművészek a magyar színművészet oly magas fokán áilanak, hogy mint említettük a kritikát joggal mellőzhetnénk is. Ámde nem azért van kritikus, hogy ne kritizáljon és épen ezért sorra vesszük a hangversenyen szereplő egyéneket. A programm első számaként szerepelt He- tényi Albert zongoraművész, ki saját szerzeményű zenemüvét (Magyar Rapshodia) adta elő. Itt konstatálnunk kell, hogy a zongorának egyes hiányosságai miatt nem fejthette ki Hetényi ur azon magas fokú és kitűnő technikájú zeneképességét, melylyel bir. Mindazonáltal a közönség fentieket betudva elismerő tapsokkal honorálta a művész előadását. Második számként szerepelt egy dialog, melyet Mészáros Zsuzsika k. a. és Schneider Sándor ur adtak elő, még pedig teljesen lámpalázmentesen. Mindketten oly szabadon és fesztelenül mozogtak a színpadon, mintha legalább is szinész-mesterséggel keresnék kenyerüket. Kaptak is oly bőséges tapsot, hogy alig győzték megköszönni. Most következett az est egyik clouja T. Harmath Ilona úrnő a Királyszinház bájos művész* nője. Megjelenésekor zajos .tapsvihar fogadta s midőn ez nagynehezen lecsendesült megszólaltatta gyönyörű hangját. Mély érzéssel adott elő egy románcot, ■majd pedig Vilja daiát a „Yig özvegy“ cimü operettből. Mindkét dalával, valamint kedves megjelenésével egy csapásra meghódította a közönséget. Elhallgattuk volna csicsergését reggelig is, s önkéntelenül is azt mondottuk, miért nem marad közöttünk és miért nem gyönyörködtet bennünket tovább is az ő édes dalaival. Még fülünkben csengett a mi kedves vendégmüvésznőnk éneke, midőn megjelent a lámpák előtt az est másik clouja Házmán Ferencz ur a Népszínház kitűnő tagja s szerzett nekünk olyan estét, hogy emlékezetünkbe fogjuk tartani hosszú időn át. Feltűnően kedves és intelligens színész, ki tudja miként kell a közönséget szórakoztatni. A közönség különben tudta kivel volt dolga és nem is csoda, hogy mindjárt első megjelenésekor zugó tapsolás fogadta, mely nem szűnt meg, mindaddig mig minden egyes számát meg nem ujrázta és egy kettővel meg nem toldotta. Utolsó számkéntelőadta az „Egy vándorlegény keservei“ cimü magánjelenetet, egyszerűen fenomenálisan. A közönség tombolt, tapsolt és valósággal ünnepelte a művészt. Különösen remekelt midőn szájával veterán trombita utánzatot produkált. Azt hisszükjoggal mondhatjuk, hogy Házmán urat mindnyájan kik őt élvezhettük, annyira megkedveltük, de többet, megszerettük, hogy hő óhajtásunkat fejezzük ki, ha őt minél előbb ismét városunkban óhajtjuk viszontláthatni. Róth Annuska k. a. csikós táncot adott eló oly remekül, hogy meg is kellett ismételnie. — Gyenizse Balázs következett; azt nem is kell mondanunk, hogy kitünően csinálta dolgát, hisz ismerjük mindnyájan. Haraszt utánzataiba öntött annyi komikumot, hogy állandóan derültségben tartott mindenkit. Jók voltak koupléi, melyeket többször meg kellett ismételnie. Különben itt sajnálattal kell emli- tenüuk, hogy a mi kedves Gyenizsénk rövidesen itt hagyja városunkat és a M. kir. Operánál foglalja el uj otthonát mint énekes; kívánjuk, hogy működését siker is koronázza. — Még megemlítjük, Harmath Ilona úrnő és Házmán Ferencz ur „Vasúti kettős“-ét, melyet a tőlük megszokott remek előadásban mutattak be. Természetesen meg is kellett ismételniük. Úgyszintén fölséges volt Harmath Ilona úrnő Fésű dala, különösen fésű produkciója. Kritikánk utolsó akkordjaként azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy kitűnő vendégmüvésznőnket és művészeinket rövidesen ismét körünkben láthassuk és élvezhessük az ő igaz művészi játékukat. Még megemlítjük, hogy a rendezőség a szereplő hölgyeknek szép csokrokkal kedveskedett. — Előadás után tánc következett, mely csak a késő reggeli órákban ért véget. K. J. H í R E K. Uj állomásfőnök. Az eltávozott Stepanek József állomásfőnök helyett Fetter György hegyesfekett hegyi állomásfőnök helyeztetett ide s állását már e hó 5-én el is foglalta. — Üdvözöljük körünkben. Áthelyezés. Nagy Lajos bírósági végrehajtót saját kérelmére a székelyudvarhelyi törvényszékhez helyezték át, helyére pályázat van hirdetve. Nagy Lajos úrtól — akit sok évig mint pontos, lelkiismeretes hivatalnokot és jó családapát ismertünk —- szívélyes búcsút veszünk és gratulálunk neki, amidőn szülőföldjére történt áthelyezési kérelme méltánylást nyert. A József kir. herceg szanatórium- egyesület tagjai, kiknek száma az emberszeretet nemes érzelmétől áthatott közönségből egyesek buzgó gyűjtése folytán eddig 164-re szaporodott, 1907. február hó 24-én vasárnap délután 3 órakor a városháza uj tanácstermében alakuló gyűlést tartanak. A gyűlésen való részvételre, melyen az országos szanatórium egyesületnek főtitkára Verner László ur is jelen lesz, az aláirt tagok, valamint az ügy iránt érdeklődők is kéretnek. A tagok névsorát és a megalakulás eredményét legközelebb tudatni fogjuk. Megjött a fényképész. Buxbaum Gyula fényképész városunkban letelepedett. Fényképészete a Fő-utcán özv. Stern Józs.efné házában van. Nyitva mindennap reggeltől estig. A kiskunhalasi róm. kath. templomba bevezetendő villanyvilágítás javára eddig a következők adakoztak; Véber István esp. pl 30 K., id. Babenyecz cs. Ferencz. N. N., Juhász Vida Lajos, Egy jámbor nő 20—20 K., Czurda Vilmos, Halasi Takarékpénztár, özv. Kovács Búkor Antalné, özv. Bánóczki Józsefné, Kancár József és neje 10—10 K., Schilling Edétié, Farkas Elekné, Dr. Dobozi Istvánná, Dr. Babó Mihály, Győrffy József, Halász Jolán, Lencse Sándor, Nyitrai István, Pájer József, Horváth István, Tóth Baranyi József 5—5 K.,TóthBa- ranyi Ferencz, Király gy. Balázs, Szanyi já- nosné, Szanyi Antal, Borbényi Mihály, Szundi Mária, Török Istvánná, Horváth Zsigmondné, Molnár Mihály, Dr. Kozics Zoltán, Szanyi Ferencz 4—4 K., Farkas Dezsőné, Paska Rózái, a meneküléskor senki emberfia el ne menekülhesen. Aztán kiadta a parancsot. — A legszebb gyaur szüzet, a ki léteznék a hitetlenek között, hozzátok elém. Az én szakálamat vakargassa, az én arcomat csiklandozza háremem legpuhább pávatollaival. II. Vakondok élete volt azokban a szomorú időkben a váradi magyaroknak. A föld alatt várták a szerencsétlenek mentsvárat, a' hová kincsüket, drágaságukat, gyermekeiket, jó magukat rejtetették, amikor közeledett a sok vérszomjas, tarfejü pogány sar- culni, janicsárnak való ifjat elhurcolni, keresztény leányt rabszijra fűzni. Ott a föld alatt tanyáznak most is. Hosszú végtelen alagutakat fúrtak. Azok voltak az utcák, a sikátorok, amelyeken egymást felkereshették. Лtemplom alatt hatalmas négyszöget vájt a kétségbeesett emberkéz. Nagy - veszedelem idején ide, a Szent J.ászló sírja köré gyűltek, hogy térdenállva menesszenek buzgó imát az Ur trónusának szent zsámolyához, Az istenes énekek, az epedő fohászok uj erőt, uj hitet varázsoltak az ellankadt reménységekbe és bizodalorpmal hallgatták a lelkészük szép szavát, hogy a Megváltó ellátogat a föld alá is a hívei segitsé- ségére, mert a keresztnek győzedelmeskednie kell. Lőrincy Ferenc, a sok csatát állt, vitéz dalia, sehogy sem tudott beletörődni abba, hogy az ellenség'. Vagy szemben volt veié, vagy még 6 tekingette a pogány eszeveszett futását. Menekülésre se vágta a sarkanytyuját toporzékoló paripája szügy ébe. Csak olyankor nógatta vágtatásra a nemes állatot, amikor a futamodó ellen utána kellett iramodni. Most is elkeseredetten lépett a földalatti szentélybe és buzdította pajtásait, hogy vonuljanak az Isten napfényes ege alá és vívjanak harcot törökökkel. Hiába siránkozott a sok asszony meg leány, hogy ezerannyi a török odafent: isten kisértés volna szembeszállani véle. Ferenc nem tágított s már-már maroknyi csapattal a földalatti üreg szája felé tartott, amikor hirtelen hófehér karok fonódtak nyaka köré, lágy öleléssel. — Maradj velünk, szép vitézem! Drága szerelmem! Odafent biztos halál vár reád. Karomban a boldog, mámoros élet kínálja néked minden üdvét. Ne menj ,még elárulsz bennünket. A török, üresen találva a házakat, úgy is elvonul . . . Ferenc visszafordította dusfüríü fejét és a szépek- szépe forró, szerelemittas csókot forasztott a sörte bajusz alá, Régen szerették egymást. Még akkor vallotta be szerelmét az Adorján várkertjében, a mikor a pogány- nak még hire-hamva sem volt nagy Biharországban. Ködmönös, kis legény volt akkor a Ferkó, ártatlan babaleány a Barcai Terka, akinél szebb bimbó nem virul sehol az Alföld végtelen, égbeolvadó rónasá- gán. Örök hűséget fogadfak volna már réges-régen a pap előtt, ha nem garázdálkodott volna a török vérszomjas hadinép, örök rettegésben tartva minden fajú és rendű népét a Köröspartjának. Terka bársonyos kezefejével végigsimogatta jegybeli legénye pelyhedző arcát és-a borús tekintetet mosolyra olvasztotta nevető szemeinek reményfakasztó sugaraival. A gömbölyű karok selymes páncélja odakulcsolta a daba fejét a lázasan dobogó kebelre a melynél szebb párnán még nem álmodott halandó a mesebéli boldogságról. És a dalia izmos kezéből kihu lőtt a halált osztó kard ... Az apró női ujjak pedig kikapcsolták a gyilokforgó páncél rozsdás csatjait. (Folyt, köv.) jobb és megbízhatóbb gazdasági és kerti magvak mint aminőket GYENES S, és FIAI cég szállít Kecskeméten. (Alapittatott 1846-ban.) Árjegyzékek kívánatra bérmentve küldetnek.
