Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-30 / 5. szám

1907 Kiskun-Halas helyi értesítője. január 30. Politikai szemle. Polcnyi Géza igazságügyminisz­ter ügye foglalkoztatta az egész héten át a közvéleményt, melyben folyton szították a tüzet a miniszter ellen. Mindenesetre jobb lett volna, ha Halmos volt polgármester álta­lános vádaskodása miatt Polonyi rögtön a bírósághoz fordul, vagy később sem elégszik meg Halmos mentegetődző nyilatkozatával, de mert ezt a minisztertanács s kép vi­selőház tudomásul vette, s mert Lengyel hírlapi vádjai Halmosénak fentartását képezték, — mi termé­szetesnek és indokoltnak találjuk, hogy az országos függetlenségi és 48-as párt meggyőződvén a vádak valótlanságáról, a Polonyi által előterjesztett adatok alapján a párt részéről az ügyet befejezettnek je­lentette ki. Az ügynek a bíróság elé vitelét újabb körülmények tolták előtérbe, különösen nagy jelentőséget tulajdo­nítanak Polonyi rovására annak, hogy báró Schönbergerné kétes köz­vetítéséhez fordult udvari hangula­tok és vélemények kitudása ezéljá- ból. Igaz, hogy ez nem volt szeren­csés választás, de hát bizonyára nem is Polonyi találta fel és követte elő­ször ezt a módot és eljárást, amely a darabont kormány uralma alatt úgyszólván kikerülhetlen szükséges rossz volt, mivel az udvarral való nyílt érintkezés a magyarok elől el volt zárva, s miután a köz javáva tette Polonyi azt, amit tett, ezért ugyan elejtése és lehetetlenné tétele az ország szempontjából indokoltnak nem tekinthető A történelem pél­dái más módokat is tárnák elénk a politikai czélok érdekében s bizo­nyos, hogy kényes ügyekben mindig ott van a nő, akit gyengesége révén a természet oly előnyuyel ruházott fel, amelyet férfival szemben férfi soha el nem érhet. Mi sajnáljuk és elitéljük azt az Ízléstelen hajszát, amit Polonyi el­len indítottak s amely miniszteri ál­lását megrendítette s látva azt, hogy álszemóremés a kellemetlenségektől való félelem s a gyanúsításoktól való érthető iszonyodás visszatartotta a védelemre jogosultakat és hivatotta­kat attól, hogy a lelketlen hajszának elébe álljanak. — Félünk tőle, hogy a sikerrel kecsegtető hajsza több nagy férfiunk ellen is megindittatik, nem a nemzet, nem a nép barátjai, hanem azok ellenségei által, amint­hogy Gyuris Árpádok máris emel­getik fejüket és szeuybe mártott tol­lal törnek Kossuth Ferencz ellen is. Vigyázzunk, itt a régi rendszer dolgozik a magyar ellen, azon ki­próbált és sikeres eszközzel, hogy megosztja a magyart és egymás el­len uszítja; s igy ami az ellenségnek nem sikerült, m ijd megsemmisítjük magunk magunkat. A koalicziós pártokban most folynak a tanácskozások Polonyi Géza távozásának a módozatairól. Polonyi Géza, eddigi megállapodá­sok szerint a képviselőházban be fogja jelenteni lemondását s ekkor a koaliczió pártjai módot fognak keresni arra, hogy méltó formában el ismeró.-ükét fejezzék ki a távozó miniszter iránt, aki a kabinetnek igen értékes tagja volt. Polonyi távozásának módozatai­ról a pártok e hét első napjain ta­nácskoznak. A néppárt és az alkot­mánypárt kedden tartanak értekez­letet e tárgyban, a függetlenségi párt tagjait pedig ma táviratilag hívták Budapestre a szerdán tartandó értekezletre. Hogy miben fognak megállapodni a pártok, azt még nem tudni, de az elnökség minde­nütt azt fogja proponálni, hogy a nyílt ülésen a párt dezignált szónoka búcsúztassa el Polonyit. Miután a függetlenségi párt csak szerdai értekezletén dönt ebben a kérdésben, Polonyi Géza valószí­nűleg a csütörtöki ülésen jelenti be lemondását s a királyi kézirat a pén­teki hivatalos lapban jelenik meg. * Zalavármegye törvény halósági bi­zottsága elhatározta, hogy a várme­gyeház lépcsőházában elhelyezendő fekete márványtáblára vóseti azok neveit, akik Szulyovszky Dezső ki­rályi biztos megbízólevelének felol­vasása alkalmával megjelentek. Az érdekeltek ezt a határozatot megfelebbezték és a belügyminiszter megsemmisítette ezt. Érdekes a belügyminiszter meg­semmisítő rendeletének indokolása, amelyben kifejti, hogy a megye ha­tározata büntető jellegű, még pedig újabb büntető jogrendszerünk által már kiküszöbölt becsületbüntetés jellegével biró oly megtorló intéz­kedést jelent az illetőkkel szemben, amelynek a ténykörülményeknek és beszámithatóság mértékének gondo­sabb mérlegelése nélkül elhatározott alkalmazása nemcsak az általános osztó igazság kívánalmai szempont­jából eshetik kifogás alá, de külön­ben sem állhat hivatásában a tör­vényhatóságnak. Városi közgyűlés. Kiskunhalas város képviselő tes­tületé szombaton délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. Tekintettel a tárgysorozat fontos­ságára, a közgyűlésen a képviselők szokatlanul nagy számban jelentek meg. A közgyűlés alatt egy kellemet­len incidens is történt. Egyik nagy jelentőségű pont tárgyalása alkalmával ugyanis a kép­viselők egy része alig engedte szó­hoz jutni úgy az előadót, mint a tárgyhoz szólni akarókat, minek kö­vetkeztében az elnöklő polgármester több alkalommal volt kénytelen a zavargókra rácsöngetni, sőt mikor ez sem használt, rendre utasította Gyulai István képviselőt. Alig állt helyre a rend, ismét megszólaltak a „közbeszólók,“ kik ugylátszik sehogysem akarják elis­merni az elnöknek abbeli jogát, hogy ő hivatott a tárgyalás rendes mene­tére felügyelni. Mikor már-már az állapot úgy­szólván tűrhetetlenné vált, a polgár- mester felkérte a képviselőket, hogy egymás megórthetóse ezóljából a kupattauacsi közbeszolásoktól tar­tózkodjanak, mely teljesen jogos és helyénvaló figyelmeztetést a kép­viselők egyrésze annyira zokon vett, hogy Kuti Szabó Imre vezetése mellett hangosan méltatlankodva elhagyta a termet. Ugylátszik távo­zásukkal tényleg kivonult a zajosabb elem, mert ezután a közgyűlés hig­gadtan intézte el az érdekesnél érde­kesebb tárgyakat. A közgyűlés lefolyásáról egye­bekben a következőképen számol­hatunk be olvasóinknak. A folyó évi költségvetésre vonat­kozó vármegyei törvényhatósági bi­zottsági határozat tudomásul vétele után áttért a közgyűlés a vármegyei alispán azon leiratának tárgyalására, melyben a város vagyonával, és ter­heivel foglalkozik és amelyben rá­mutat nehány oly jövedelmi forrás­ra, melylyel a 100 százalékos pót­adó lényegesen redukálható volna. Ilyen elsősorban a vásártér értéke­sítése. E pontnál szenvedélyes vita ke­letkezett, melynek végeredményéül jelenthetjük, hogy a közgyűlés a vásártér értékesítését, illetőleg ház­helyeknek való eladását elvben elfo­gadta, kimondván egyidejűleg, hogy az országos vásárok alkalmával az állatvásárokat a református temető mögött levő szabadtéren óhajtja elhelyezni, a gyalogvásárok pedig a piaczok rendezésével a városban lévő utczákon és tereken fognak megtartatni. Kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy úgy a heti, mint az országos vásárok alkalmával a helybeli árusí­tóktól is fog helypénzt szedni, miért is a vásárbérlővel kötött és a légi alapon nyugvó szerződés felmondani rendeltetett. Nem fogadta el a közgyűlés az alispánuak azon ajánlatát, hogy a kamra váltság beszüntetése mellett a fogyasztási adók a jövőben min­denkitől tételenként szedessenek, minek következtében a fogyasztási adók a bizottság erélyesebb műkő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom