Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-17 / 29. szám
1907. Kiskun-Halas helyi értesítője. julius 17. Politikai sarnie. A pénzügyminisztérium a napokban nyújtotta be a fejadó újabb szabályozásának törvényjavaslatát, a mely az az adózók legszegényebb részének terhét évenként hét millió koronával csökkenti. Ugyanis ezután, akinek az állami egyenes adója 10 koronánál kevesebb, fejadót nem fizet, a ki 40 koronánál kevesebb egyenes adót fizet, arra 2 korona fejadót fognak kivetni. * Megjelent a kiáltvány, amelylyel a horvát képviselők már napok óta fenyegetődznek s amely úgy lehet a legsúlyosabb zavargások előidézője lesz. Ezek a rövidlátó politikusok nem törődve azzal, hogy népükre a történtek után a megtorlások egész sora vár, hihetetlen vakmerősködés- sel hirdetik, hogy Horvátország ónálló királyság és ellenszegülésre szólítják föl a lakosságot. E kiáltvány behatóan foglalkozik a közös országgyűlésbe küldött horvát képviselők tevékenységével és vázolja, hogyan keletkezett a Ma gyarország és Horvátország közötti összeütközés. Ezután utalás történik arra, hogy a nyelvkérdést magyar részről hozták szőnyegre, mely körülmény felmenti a horvát-szerb szövetkezett pártot attól a kötelezettségtől, hogy a jelen időpontban közjogi kérdést ne vethessen fel. A hor- vát-szerb szövetség tehát minden alkotmányos eszközzel küzdeni fog a magyar nyelvnek a horvát királyság területén való életbeléptetése, valamint a magyaroknak uralomra irányuló törekvései ellen. A szövetkezett pártok szemei előtt nemcsak a vasutak nyelvének mindenesetre nagyfontosságu kérdése lebeg, hanem gondol majd a többi kérdések és nézetkülönbségek teljes egészére, amelyeket igazságosan az egyenlőség alapján kell újból rendezni oly módon, hogy a horvát királyság önállósága és szabadsága biztosittassók. A kiáltványt a horvát-szerb szövetkezett pártok összes tagjai s ezeken kívül még Norman Rezső gróf Írták alá. * Az egész világ diplomatáinak figyelme Desio, e kis olasz városka felé irányul. Itt találkoztak tegnap Olaszország és Ausztria-Magyaror- szág külügyminiszterei. A legutóbbi évek alatt monarchiánk és Olaszország között a szövetséges viszony nagyon is meglazult. Olaszország nagyon gyanúsan viselkedett az irri- denta törekvésekkel szemben, valamint a montenegrói és dalmata partvidékeken kifejtett működése is méltó aggodalmakat keltett. Olaszország ilyen viselkedésére vezethető vissza az is, hogy horvátjaink és fiumei olaszaink egyszerre oly vakmerőséggel támadtak a magyarság ellen. A desioi találkozás bizonyára módot fog adni a két nagyhatalom képviselőinek arra, hogy a meglazult viszonyt újra megerősítsék. Aehrenthal báró a Tittonival való tárgyalások után tisztelegni fog Viktor Emánuel olasz király előtt is. A redempczió. Nevezetes, mondhatni döntő fordulóhoz jutott a redempczió vissza- téritésónok kérdése folyó hó 10-ón, mely napon a képviselőház, Pest- Pilis- Solt-Kis-Kun megye feliratára trozott egyhangú határozattal utasította a kormányt, hogy a jász-kun községek és városok redempcziójá- nak az államkincstár által leendő kiegyenlítésére vonatkozó törvényjavaslatot, még a jelen év folyamán terjessze a képviselőház elé. Ennek a határozatnak akadálytalan megvalósítását czélozza városunk országgyűlési képviselőjének, dr. Babó Mihálynak a 25 jász-kun község képviselő-testületéhez intézett felhívása, mely ekként hangzik : Tekintetes képviselőtestület! A volt jász-kun kerületek által 1745 ben fizetett megváltási összeg (redempczió) visszatérítése ügyében az e tárgyra vonatkozó 1715:34 törvóny- czikk végrehajtása tárgyában 1901. év őszén megindított mozgalom következtében Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósága által f. évi április 8-án 10552. sz. alatt az országgyűlés képviselőházához intézett ott 6023/1907. sz. a. iktatott felir&t folytán a kép viselőház folyó 1907. évi julius hó 10-ón tartott ülésében egyhangúlag a következő határozatot hozta. „ A képviselőház szükségesnek találja az érdekelt jász-kun községek és városok előzetes meghallgatását, utasítja tehát a kormányt, hogy az összeg nagyságára, a teljesítés módozataira igyekezzék velük megállapodásra jutni A kópviselőház már ez alkalommal kjfejezést ad azon elvi álláspontjának, hogy az állam által fizetendő váltság-összeg a jász-kun községek és városok közvagyonát fogja képezni s igy az, egyes személyek közt felosztható nem lesz. A ház utasítja a kormányt, hogy az 1715. XXXIV. törvényczik végrehajtásaként a jász-kun községek és városok redempczióuális követelésének az államkincstár által leendő kiegyenlítésére vonatkozó törvényjavaslatot még a jelen óv folyamán terjeszsze a kópviselőház elé.“ Azért, hogy az ügy fontosságához kívánatos egyöntetű és czólra- vezető intézkedések az érdekelt 25 község részéről idejekorán megtótet- hessenek, a midőn a kópviseiőház- nak megnyugtató határozatát szives tudomására hozom a tek. képviselőtestületnek, egyszersmind a jász-kun redempczionális végrehajtó bizott- I ságtól nyert megbízásom alapján tisztelettel felkérem a huszouöt község mindegyikét, hogy a város polgármesterén, illetőleg a község bíróján kívül öt tagból álló bizottságot kiküldeni, a város illetőleg község képviseletével megbízni, és a kiküldöttek névjegyzékét, velem további eljárás végett közölni méltóz- tass^k. Kiskunhalason 1907. julius i hó 12-én. Hazafias üdvözlettel dr. B a b ó Mihály országgyűlési képviselő. Ezen közleményből tisztán látható a redempczió visszatérítésének ügye s megállapíthat'1', hogy a kitartó, komoly munkának meglesz a kívánt sikere s a volt jász-kun kerületek községei megkapják azt, amihez joguk van és ezzel újabb erőt nyernek a községek feladataik teljesítésére. Egyúttal közöljük dr. Babó Mihály képviselő beszédét, melyet e tárgyban a kórvónyi bizottság javaslata mellett folyó évi julius 10-én a kópviselőházban elmondott, — úgy amint következik : T. kópviselőház ! Abban a meggyőződésben élek, hogy miután egy élő törvény végrehajtásáról van szó, annak foganatosítása elől ki nem térhetünk, és nem is akarunk kitérni. Epen ezért röviden csak a következő kijelentésekre szorítkozom. Az az ezeréves múlt, mely a jászok és kunok felett immár eltelt, történelmileg igazolja, hogy a jászok és kunok a magyar haza iránti kötelességeiket minden téren a legnehezebb körülmények között is híven teljesítették, sőt tovább mentek, s akkor, midőn arról volt szó, hogy a magyar nemzeti egység biztosittassók, a jászok és kunok lemondtak mindazon kiváltságokról, mentességekről. és szabadalmakról, a melyek csak őket illették a haza területén, mert a jász-kun kerületeken kivid nem volt másik törvényhatóság, melynek meg lett volna az a joga, hogy nem csak a közigazgatási élet, hanem a jogszolgáltatás és a közélet összes terén törvény erejével biró olyan statútumokat alkothatott, a melyeket egyenesen a király látott el jóváhagyásával. Es mi történt ? A hatvanas években, mikor a felbuzdult nemzeti közvélemény abba az irányba terelte a teendőket, hogy a magyar nemzeti állam kiépíttessék, s a nemzetiségiek azt követelték, hogy a jászkunoknak meglévő kiváltságok és szabadalmak nekik is megadassanak, 1861-ben a jászkun kerület közönsége felirattal fordult a törvényhozáshoz, a melyben azt a kijelentést teszi, hogy készséggel kiván osztozni az ország és nemzet minden terhe- iben s ünnepélyesen lemond előjogairól, kiváltságairól, szabadalmairól már csak azért is, hogy lássák a nemzetiségek, mi a jóravaló, tisztességes, magyar hazafias közönségnek feladata és kötelessége. Ezt az akkori országgyűlés elismeréssel vette tudomásul. Ma t. ház, arról van szó, hogy a volt jász-kun kerületek közönsége, mely a múltban kiváltságos helyzeténél fogva egyedül volt kötelezve arra, hogy az országos terheken ki-
