Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-02 / 1. szám

í 907. Kiskun-Halas helyi értesítője. január 2. mint Ausztria és Magyarország között a kiegyezést nyélbeütni. Volna ugyan okunk Derschatta ur támadása miatt szót emelni, mert a magyar kormány és a közös had­ügyminiszter között létrejött meg­egyezés előnyt nem biztosit Magyar- országnak, mindössze annyit jelent, hogy hazánkat a katonai szükségle­tek beszerzésénél figyelembe kellene venni oly arányban, amilyen arány­ban a közös kiadásokat fizetjük, te­hát 34 százalék erejéig. Ez a leg­elemibb igazság. De hát mi már megszoktuk az osztrák kapzsiságot, mert évtizedek, sőt századok óta tapasztaltuk, hogy szipolyozzák Ma­gyarországot s hogy még sem te­szünk szemrehányást az osztrák miniszternek otromba kirohanásáért oka az, hogy ezzel Derschatta ur — szerintünk — olyanok szemét is felnyitotta, akik vakon hittek az osztráknak s ez a magyarra csak hasznos lehet. Annak pedig, hogy a kiegyezés dűlőre nem vihető, csak örülni tu­dunk s reméljük, hogy az osztrák miniszter kijelentése folytán a ma­gyar kormány sietni fog a gazdasági önálló berendezkedés előmunkálatai­val, már csak azért is, hogy hadd le­gyen igaza az osztráknak, hogy a kiegyezés a két állam között lehe­tetlen. * A bécsi lapok egy része azt hi- reszteli, hogy a hadügyminiszter a jövő évre 21.000 ujonczczal kér töb­bet az eddigi létszámnál, vagyis kí­vánni fogja azt a katonai létszám- emelést, amely miatt megbukott a Széli kormány. Azt hiszszük, hogy a bécsi la­pok ezt a hirt egyrészt puhatolódzás szempontjából, másrészt pedig azért eresztették útnak, hogy ezzel a füg­getlenségi párt helyzetét a közönség előtt nehezítsék. Ami az elsőt illeti, meggyőződ­hetett Bécs, hogy a létszám emelés gondolatát Magyarországon senki sem támogatja, — a függetlenségi párt helyzetét pedig a híresz­telés nemcsak hogy nem nehe­zíti, hanem könyiti, mert tudja mindenki, hogy a független­ségi párt teljes egészében ellent- áll minden katonai létszám sza­porításnak s ebben a tekintetben a koaliczió többi pártja is alkalmaz­kodni kénytelen a függetlenségi párt felfogásához, mert hiszen tisz­tában vannak vele, hogy a többséget képező függetlenségi párttal szem­ben még akkor sem lehetne az ujonczlétszámot felemelni, ha akár egy, akár száz kérdés miatt a koa­liczió feloszlana. Egyébiránt hivatalosan is rá- czáfoltak a bécsi lapokra. Az uj képviselők. A város képviselőtestületéből az óv végén kilépő 50 tag helyébe szombaton választottak újakat. A választás nem nagy érdeklő­dés mellett történt meg és nagy­részt a régi képviselők kaptak újabb megbízatást. Közkézen több név­jegyzék forgott ugyan, a kis számú választók azonban csekély változta­tással a függetlenségi párt jelölt­jeire adták le szavazataikat. A meg- válásztottak névsora a követkeső: I. kerületben. Kuti Sz. Imre, Gyulai Imre, Szalai T. Sándor, Szalai T. István, Kmett Imre, Szalai István, Egyed I. Sándor, Hunyadi Pál. II. kerületben. Bodicsi Benő, Gyulai István, Kovács Benő, Pap Antal, id. Biró Sándor, Osefregi Sándor, Dózsa Lajos. III. kerületben. Murgács Kálmán, Káuiczer Mi­hály, Tóth Imre tanító, Fekete József, Darányi Sándor, Biró Imre, Orbán Károly. IV. kerületben. Babenyecz Os. Kálmán, Kis István, Osefregi István, Einwiller Károly, Imreh Lajos, Horváth Ist­ván Kristóf József. V. kerületben. Dr. Kolozsváry Kiss István, id. Gyenizse József, Gyenizse András, ifj. Jakab Sándor, Feró D. Imre, Bátory Gábor, Monda Lajos. VI. kerületben. Simon Mihály, Szól Sándor, id. Ván Balázs, Bacsó István, László Benő, Szabados Balázs, László Pál. VII. kerületben. Árvái Imre, Kardos Imre, legifj. Babenyecz Gs. Imre, Bánóczki Ká­roly, ifj. Szanyi János, ifj. Halász D. Ferencz, iíj. Gazdag Sándor. Hírek. Tisztelt olvasóinknak boldog uj esztendőt kívánunk. Halálozások, nemes-podh- ragyi Kozics Mariska deczember 27-ón hosszas szenvedés után el­hunyt. A kiválóan szép lelki tulaj­donságokkal megáldott úri nő halála nemcsak köztiszteletben álló hozzá­tartozóit borította gyászba, de mé­lyen megrendítette mindazokat, kik őt ismerték. — Schön Lipótné szül. Schön Rozália deczember hó 27-ón 68 éves korában meghalt. Pénteken délután temették el nagy­számú rokonsága és ismerősei őszin­te részvéte mellett. — Beck Hu- gónó született Hofmeister Regina Szabadkán, deczember hó 28-án, életének 32-ik évében hoszas szen- vendós után meghalt. Tetemeit Ha­lasra hozták és vasárnap délután kísérték ki örök nyugvóhelyére. Halálát kiterjedt és tekintélyes ro­konság gyászolja. Eljegyzés. Dr. Thúróczy Dezső jegyet váltott Gyarmathy Er- ^ zsikével, a helybeli polgári leány- iskola igazgatónőjével. Thury József síremlékére a gyűjtő-bizottság pénztárosához, Kris­tóf József főgimnáziumi tanárhoz decz. 22-től 30-ig a következő adományok érkeztek : 10 koronát adott: Szathmáry Sándor, Kristóf József. 5 koronát: Kristóf Józsefné. - Benedek Albertné, Benedek Albert, Paulovics István, Selmeczbánya. Zilah István, Grosz Adolf, Mészöly Károly. 2 koronát: Kurdi Lajos, Fülöp- szállás. N. N. Pacsór. Dr. Holländer Ignácz, Hegedűs Sándor, özv. Nagy Pál Sándorné, N. N., Tóth Kálmán, Simon Mihály, özv. ifj. Farkas Im- rénó. Kanapé Dónesnó, Dr. Beck Sándorné. I koronát : Vass Vincze Hosszu- hetóny, Sókorói Ferencz, Turtel- taub Mátyásrió, Majsa. Topán Imre, id. Borbás István, Sebőn Mórnó, Propper Margit, Rádóczy Pálné, Németh Mariska, Lőrinczi Matild. 60 fillért : Sebőn Vilmos, Ein- viller Károly, Thorma Kálmán. 40 fillért: Weisz Pinkász, Ké- meri Gyuláné. Tisztelettel kéri a bizottság a gyűjtő ivek tulajdonosait és mind­azokat, a kik gyültő ívhez nem jutot­tak, de adakozni kívánnak, hogy adományaikat e hó 10-ig juttassák el Kristóf József főgimn. tanárhoz. Az anyakönyvi hivatalban az elmúlt esztendőben házasságot kötött 190 pár, bejelentettek 757 születési és 501 halálozási esetet. Városunkban tehát a természetes szaporodás 256 lélek. A lóvásár. Nem valami jó bőrben lehettek Rabi Mátyás és Csordás István lovai, mert a legmé­lyebbre leszállított áron sem tudtak azokon túladni. Már leütéssel is fenyegették a jó, öreg állatokat, mikor a jó szerencse két délczeg kóbor czigányt hozott az utjukba, kik sovány, de vóu paripákon ültének. A két gazda megszemlélte a lovakat elölről majd hátulról, megnézték vol­na fogaikat is, ha azok, régen kinem hullottak volna, szóba elegyedtek a „jogos“ tulajdonosokkal és csak­hamar megkötötték a czigányokkal a vásárt 2—3 foíintot fizetvén rá a saját lovaikra, és elcserélték a nemos állatokat. A sorsbarag azon­ban beleszólt a szépen elrendezett ügybe a hatóság álarcza alatt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom