Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-09 / 41. szám

Fentartható és fejleszthető-e a kisipar? Első­sorban ez a kérdés lényege. Ha igen: milyen intéz­kedésekkel és milyen irányban ? Ha pedig nem : akkor mit kell tenni az átmenet megkönnyítésére és mit kell tenni a magyar kisiparos osztály jövőjének biz­tosítására? Ez a kérdés gyakorlati része. Vannak, a kik a magyar kis ipar létjogosult­ságát vitatják a technika mai fejlett viszonyaival szem­ben, meiyet a nagyban termelő nagyipar teljesen ki­használ. Mások ismét a gyári tulhajtásában látják a kisipar jövőjét. Mind a két felfogás a messze jövőbe vezet. Az első teljesen a gépek döntő szerepéből, a másik ezzel homlokegyenest ellenkezően, az egyéni tudás­ból és egyéni felfogásból indul ki. Mind a két álláspontnak megvan a maga jogo­sultsága, ha az ipar egy-egy részére vonatkozik csak. Egészben azonban egyik felfogást sem lehet külön külön helyeselnünk, mert a kettő egymást kiegészítve és igy az egészet képezve adhatja csak meg a kér­désre a helyes választ s jelölheti ki a megoldás helyes útját. A kisipar például nehezen tartható fent abban a részben, amely tömegtermelés tárgyát képező cik­keket készít. Föltétlenül fentmarad és határozott jö­vővel bir, ellenben azon ágazatokban, amelyekbe az egyéni tudás, a nemesebb ízlés és a kéz művészete a döntő tényező. így pusztul ki lassanként a kalapos, gombkötő, a takács és a molnár mesterség. Sokan emlékezhet­nek még, hogy például nálunk is, Kiskunhalason, mi­lyen tekintélyes számban voltak hajdanta például csak a molnárok és a takácsok is. A lakatos, gölön­csér, asztalos mesterségek azonban az egyéni ízlés nagyobb szükségessége folytán fejlődőben vannak. Amazokban a gép szerepe lép előtérbe; emitt az egyéni ügyesség és ösztön. És inig amott hiába küzd az egyén — mert bármilyen erős legyen is ; előbb-utóbb fel fogja adni a harcot — addig viszont emitt meg hiába teremt uj csodákat a technika, mert ahol az ipar a művészet terére lép, ott az egyént, a kézi ügyességet, a nemesebb Ízlést a gép utói nem érheti soha. A kisipar kérdése tehát két részre osztható. — Arra, amelyik tömegtermelésre van utalva és arra, amelyik művész irányú. Amaz mindinkább veszíteni fog egyéniségéből : emebben pedig mindinkább ki fog domborodni az egyéniség. Amannak, ha fent akar maradni, át kell térni a tömegtermelésre; ebben, hogy fejlődhessék, mindig erősebben kell érvényesíteni a művészetet, A tömegtermelésben kétség kivül elvész az egyén önállósága, áz ennek a legnagyobb hátránya. Nem ellensúlyozhatja ezt az sem, hogy a művészi irá­nyú iparban viszont régi önállóságához jut az egyén, ahoz az önállósághoz, mellyel hajdan minden mester külön iskolát képezett, amelynek termékei előtt bá­mulattal állunk meg ma is. Aki az átmenetet rázkódtatás nélkül akarja át­élni, annak elkeli viselni a hátrányokat is. De a lány makacsul hallgat. Tán elfojtott könnye árja nem engedi szólni, vagy nem érzi át a férfi ten­ger fájdalmát, de hallgat. Kínzó panaszára nincsen válasz, nehéz sóhajának nincs visszhangja. Nem felel — mond a férfi fájdalomtól eltelten, a hosszú csönd után — nem felel. Persze, hisz tudhat­tam volna, maga őt szereti, Pált. Igaza van. Pál jó­szívű, egyenes, nemes lélek; ő nem tehet arról, hogy szive acélos, hideg, nem mint az enyém, amelyet a sorvasztó honvágy megtöltött álmokkal, hogy meg­szeressem őrült szereremmel a bátyám menyasszonyát Legyen hát boldog, de csak arra kérem, ne fe­ledjen el engem, aki élete útját ily véletlenül szegem! És bocsássa meg nekem a vétket, amit önmagámnak megbocsájtani sohasem tudok, hogy nem volt elég férfias erőm elhalgatni szivem nagy titkát. — ígérem hogy reggel visszaindulok, mintha mi sem történt volna a maga boldogságáért, — a Páléért, — meg a hat kis Gedoyért, erős leszek. Élni fogok. Úgy megyek el fölemelt fejjel, nem mint aki akkor temette el, egyetlen szerelmét, amikor szü­letett. Eltűnők innen, mint a bolygó csillagok. Elfe­lejtem, hogy én az vagyok, akinek ott túl a ten­geren nem lehet hazája és a hazájában nem lehet otthona. — Csak bocsássa meg, ha boldog nyugalmát egy pillanatra is megzavartam! KISKUNHALASI ÚJSÁG. Bármilyen fontos legyen úgy ipari, mint társa­dalmi szempontból, hogy minél nagyobb számú ön­álló egyén és vállalat biztositassék, — azt a hátrányt elkerülni nem lehet. (Vége köv.) HIRE k. Uj tanfelügyelő. Pest-Piiis-Solí-Kiskun- vármegye tanfelügyelőjévé dr. Petri Mór kir. tanfelügyelőt nevezték ki, aki eddig a vallás és közokt. ministeriumhoz volt berendelve szolgá­lattételre. Az uj tanfelügyelő személyében ki­váló tanférfiu került vármegyénk elemi oktatá­sának élére. Borhamisitás ellen kiadott hirdetmény, melyet pestvármegye alispánja minden község­nek megküldött kifüggesztés céljából. Tartalma igen fontos célt szolgál. Figyelmezteti ugyanis a közönségét, hogy a mustba, vagy a borba, úgyszintén a már kész és kierjedt tőrköjyborba vizet keverni, bármely csekély mennyiség­ben feltétlenül tilos. Tilos természetesen an­nak forgalomba hozatala, törkölyborral, vagy gyümölcsborral való összekeverése (összehá­zasítása) is. A viz használata csak a törköly­bor készítésénél van megengedve, de ott is csak az idézett végrehajtási rendeletben körül­irt korlátokon. Figyelmezteti a hirdetmény to­vábbá arra is az érdekelteket, hogy aki tiltott módon készített vagy kezelt bort forgalomba hoz, vagy azt eladja, az az 1893. XXIII. t,-c. értelmében 600 koronáig terjedhető pénzbírság­gal büntettetik; aki pedig a bort maga vizezi vagy más tiltott anyaggal kezeli, vagy a termé­szetes bort törkölyborral, vagy gyümölcsborral keveri, valamint a mesterséges bor készítője 2 hónapig terjedhető elzárással, ezen felül 600 koronáig terjedhető pénzpüntetéssel büntethető és ezen kivül az illetőtől a tiltott módon ké­szített vagy kevert bor el is koboztatik. Az uj nagyszálloda megnyitása. Hol­nap szerdán nyílik meg az uj nagyszálloda, vendéglő s kávéház. Városunk életében külö­nösen ez utóbbi még szerepet fog játszani, amennyiben azt hisszük, hogy asszonyaink sem idegenkednek tőle, hanem úgy mint más vá­rosokban itt is eljárnak majd uzsonnálni a ká­véházba, amely ilyenformán reméljük, hogy az intelligent találkozó helyévé fejlődik. A bérlő Szabó Gusztáv jó hírneve, rátermettsége előre is kezeskednek arról, hogy a közönség minden tekintetben megtalálja helyiségeiben azt a ké­Mielőtt a leány édesanyjával kiszált, pár percig belesimult reszkető keze a férfi hideg jobbjába és rekedt hangon csak annyit tudott neki mondani: — Áldja Isten! * Két nyugtalan lélekre egy sötét gond- és fájda­lomterhes éjei következett. A lány csendes békéje oda volt. Eddigi boldog álma megszakadt. Lehet-e nyugta ezután? Szeretheti-e Pált, mint eddig, odaadó, engedelmes szerelemmel? És beérheti-e Pál langyos kimért érzelmével most, amikor egy más forró, gyö­nyörteljes fuvalma érte? Nem, nem! Óh mint járt le föl kis fehér szobájában, mint tördelte vékony ujjait. Forró, lüktető homlokát százszor odaszoritja az ab­lak hűvös üvegjére és úgy bámult ki meieven a szé­les útra, mely messze elvezeti azt, aki rajta elindul. Csilapuini nem tudó szivét százszor fenyegette a hideg szürke ólommal. Százszor elűzött egy bájos képet, mely lelke előtt csábítva megjelent; egy édes arcot, mely reszketve, halványan föléhajolt,- Százszor megcsendült fülében a lágyan suttogó szerelmes hang, — eljösz-e velem, én édes virágom? Messze hívlak át a tengeren. Ott nem hallasz csengő magyar szót, csak az én csókos szájam susog füledbe szép hazád szebb nyelvén ... • Megremeg tőle . . . Nem, nem! Majd újra hallja: két erős karom akkor is ölel, ha belefárad, akkor is szőrit, ha ellankad is tőle . . . nyelmet, figyelmes, pontos kiszolgálást és a m fő mérsékelt árakat, a mit tőle várunk. A halasi önsegélyző szövetkezet fel számolói a felszámoló közgyűlést Kiskunhala­son a város közgyűlési termében folyó évi októ­ber hó 13-ik napján délelőtt 10 órakor tartjí meg. Tárgy: A felszámolók jelentése a meg­ejtett felszámolásról. Figyelmeztetés. Az 1906 évi szeptember hó 30-ára hirdetett közgyűlé­sen a szövetkezet tagjai határozatképes szám­ban nem jelentek meg: miért is ez a közgyű­lés tekintet nélkül a megjelenetekre érvénye: határozathozatalra jogosult. A Kiskunhalasi szocialdernokrata pártszer vezet folyó hó 7-én délután 3 órakor látogatott nép gyűlést tartott, melynek tárgya volt: 1. Az általáno: választói jog szükségessége. 2, A kormány szocial politikája. A gyűlés befejezése után a tömeg szej csendben szétoszlott. KöszönetnyilvAnitás' Kiskunhalasi famunkások szabók, cipészek csizmadia szakegyesületek köszöne tét mondanak mind azoknak, akik őket a tánc ко szőrű estéjen támogatták. Felülfizettek: Nagy Kálinál 2 koronát, Farkas János 70 fillér, Illés Antal 60 fii lér, Delia István 40 fillér, Hatházi Benő, Zseni Benő Zseni József, N. N. 20—20 fillér., Figura László H fillér, Bánócki Károly 0 2 fillér, Bánócki Kálmánnak bogárzó tanyájáról vasárnapr virradóra 2 ökrét ismeretlen tettesek ellopták a ki káros útba igazítja 30 korona jutalomban részesül. Rendőri hirek. Balogh Ernő mészáros segéd piacon kiabált 4 kor. pénzbüntetésre Ítéltetett.—Med vecki József drótos részegen nagy botrányt csinált 3' kor. pénzbüntetésre Ítéltetett. — Csányi Pál, Csány István, Fehér Mihály és László Benő éjjeli vereke dósért 3—3 napi elzárásra ítéltettek. A „Polgár“ karácsonyi ajándékai. A Polgái ez a fiatal virgonc újság, melyet Szomaházy István é Palotai Hugó szerkesztenek, nagy meglepetéssel szol gál előfizetőinek karácsonyra. Minden uj előfizetője ki mostantól kezdve egy évre megszakítás nélkül elő fizet, illetve, aki karácsonyig legalább félévi dijat be fizet és további félévi előfizetésre magát kötelezi (a: előfizetés félévenként, negyedévenként, sőt havonkin is teljesíthető) karácsonykor ingyen megkapja Bihar Sándornak, a nemrégiben elhunyt hírneves magya festőnek, Zöldségtisztitók cimü gyönyörű festményé művésziesen előálliiott olajnyomatu másolatban. Olya meglepetés ez, amely tekintve a lap olcsóságát (eg évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4 ко róna, egy hónapra 1 korona 40 fillér), tekintve azl hogy a Polgár karácsonyra gazdag tartalmú, irodaim becsű naptárt is küld előfizetőinek ajándékul: párat lan a magyar újságírás történetében, annál is inkább mert a „Zöldségtisztitók“ 65 cm. magas és majdnen 1 méter hosszú másolatának bolti ára meghaladja a előfizetési dijat. Amidőn még megemlítjük, hogy lap társunk A Polgár, az újonnan belépő előfizetőknél ingyen megküldi Szomaházy Istvánnak, a kitűnő no hazavágyó beteg lelkem a tied, álmatag szivem csal neked dobog . . . Fázik . . , reszket . . . Nem nem! Borzasztó volt. Csak mikor az éjszaka lassanként a hajnali de rengésbe olvadt át, amint szürkén átlátszóvá vált ; levegő és a tárgyak színtelenül, fakón bontakoztál ki a homályból, akkor nyugodott meg zaklatott szive Határozott. Vékony fehér kezével megérintett, megsimoga tott — lágyan — minden tárgyat a helyes szobában Lassú, bágyadt, eltökélt mozdulatokkal szedett-vetet a kedves, lányos lim-lomja között. Egy formás ki: bőröndbe (alig nagyobb egy doboznál) elhelyezet egyet-mást, azután megölelte kis virágait: A babérfá . . . ki fogja ápolni ? . . . a rózsalőt ... ki fogj; gondozni? . . . Megcsókolt rajtuk minden levelet minden bimbóban kis gályát; minden porszeme ■ecsókolt róluk (Pál ajándékai valamenyi), aztán eg) végső sóhajjal — szegény édes anyjának a picin) képével keblén — kirebbent a lakásból, ki, ki г äugartalan hajnali világosságba . . . utána. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom